-Mit akarsz tőlem? - üvöltötte Sasuke.
-Szerelmes vagy a bátyámba? - Narukonak már nem volt kedve a kerteléshez, így belekérdezett a közepébe. Az Uchiha fiú nem akart hinni a fülének. "Naruko rájött? Vajon Naruto is?" - gondolatait Naruko komoly tekintete szakította félbe.
-Semmi közöd hozzá! Plusz, a bátyád fiú! - próbálta menteni a menthetőt, de ez már elúszott. A szőke lány meleg mosolya mindent elárult a szerelmes srácnak.
-Szóval igen. Ne is tagadd, mert rád van írva. Hidd el nekem, a bátyámat szívesebben látnám veled, mint Sakurával. Jó az a nő, de nekem akkor is ellenszenves. Ha akarsz összejönni Narutóval, akkor segítek neked. Mi a válaszod? - Sasuke egy kicsit gondolkodott, majd kérdéssel válaszolt a kérdésre.
-Mi a terv?
-Előbb Sakurát kellene eltenni az útból, csak azt nem tudom hogy hogyan. Mert hát ő az egyetlen akadály és ez nem jó. Naruto nagyon belehabarodott és nem látja azt, ami az orra előtt van. Ismersz valakit, aki szerelmes még belé és össze is jönne vele? - Naruko csak nézte Sasukét, aki nagyon erősen törte a fejét.
-Talán van is... Azt hiszem Sai a neve. Velünk járt suliba, ott bepróbálkozott Sakuránál, de mivel mindenki értem volt oda így tudhatod, hogy annak a lotyónak mi volt a válasza. Szerintem ő jó lenne, de nem nekem kell beszélnem vele, ugye? Mert hát, Sakura miatt ki nem áll engem.
-Persze, hogy nem. Majd én beszélek vele és meglátom mit tehetek. Ha véletlenül ez a Sai gyerek nem lenne jó, akkor van más is aki szóba jöhet?
-Majd még gondolkodok rajta. Most hirtelen csak ez az egy jutott az eszembe.
-Rendben. Egyenlőre ennyi elég is. Most menjünk haza és aludjunk egyet erre, utána pedig találkozzunk a kávézóban, hogy megbeszéljük a részleteket. Oké?
-Igen. Remélem sikerrel járunk.
-Hehe. Én is. Addig is szia.
-Szia.
Sasuke kinyitotta a kocsijának az ajtaját, és beszállt. Naruko visszament a turbékolókhoz, közben úgy tett mintha az ég világon semmi sem történt volna. Sokáig maradtak kint a parton, de Naruko enyhe fejfájást színlelve hazavonszolta Narutót, így elszakítva Sakurától és ez jó. Minél kevesebb időt töltenek együtt, annál jobb.
Sasuke is hazaért, kedve az egekben röpködött, és ez Itachi figyelmét sem kerülte el. Odalépett öccse mellé és a fülébe suttogta.
-Na mi az Sasuke? Megnyerted a lottón a főnyereményt?
-Ja.
-Na és mi volt a fődíj?
-Naruto.
-Oh? Végül sikerült?
-Még nem, de Narukóval rajta vagyunk az ügyön.
-Na ácsi! Mi van? Naruko? Az meg ki? - Itachi természetellenesen feltűnő figyelemmel érdeklődött a lány után.
-A lány Naruto kishúga, bár úgy viselkedik akár egy nővér. Állandóan megszidja azt a féleszű Narutót, ha hülyeséget csinál. Szerintem kedves és jószívű, főleg hogy nekem akar segíteni. Nagyon örülök neki, hogy összefuthattam vele.
-Na és csinos?
-Itachi!
-Mi van?
-Nagyon érdeklődsz iránta, nem?
-Á, dehogy! Csak kíváncsi vagyok rá, ennyi az egész.
-Nos, végül is a te esetednek a telitalálata. Szerintem nagyon illik hozzád. - mosolyodott el Sasuke.
-Na és összetudnál ismertetni vele?
-Hát, holnap találkozok vele egy kávézóban, hogy a terv részleteit megvitathassuk. Gyere el velem, és majd azt mondom neki, hogy te is segíteni akarsz. Így oké lesz?
-Persze. Most menj zuhanyozni, mire kész leszel, addigra jöhetsz vacsorázni.
-Rendben. - Sasuke már repült a fürdőszoba felé. Itachi még pár pillanatig nézte az ajtót, majd a konyha felé fordult és indult dolgára.
Másnap reggel Itachi és Sasuke előbb érkeztek meg a kávézóba. Leültek az egyik sarokban elhelyezett ülőalkalmatosságokra és várták a vezetőt. Nem kellett túl sokat üresben ülniük, mert a szőke lány öt perccel a fiúk után megérkezett. Látta Sasukét és elindult feléje, de amint látókörébe került Itachi, megtorpant.
-Ő meg ki? - mutatott az idősebbik Uchihára fülig vörösen.
-Szövetséges vagyok, kedves kisasszony. A nevem Uchiha Itachi, és Sasuke bátyja vagyok. Örülök a találkozásnak. - kedvesen rámosolygott a lányra, amitől az menten rosszul lett. Ez a nyáltól csorgó köszöntés megfeküdte a gyomrát. Úgy érezte, mintha egy szappanopera kellős közepébe csöppent volna. Érzelmei arcára is kiültek, cseppet sem leplezve gondolatait.
-Naruko jól vagy? - Sasuke nem értette a lányt.
-Persze, persze, csak egy kicsit rosszul lettem, de semmi komoly. - próbált meg mosolyogni, de valami ronda grimasz lett belőle. A két Uchiha egymásra nézett, majd vissza a lányra, de végül feladták a rejtély megoldását, hisz erre nincs idejük.
-Naruko, mond, van valami ötleted a célunk eléréséhez? - Sasuke tárgyra tért, cseppet sem leplezve izgatottságát.
-Persze, hogy van. Minek képzelsz te engem. Naruto a tied lesz, ha törik, ha szakad. Na de most ismertetni szeretném a részleteket. Nem hiszem, hogy tökéletes, szóval amint hibát észleltek benne jelentsétek, és majd próbálok változtatni rajta.
-Rendben. Halljam, mit találtál ki? - Sasuke tűkön ülve várta a részleteket.
-Nos, először is Sakurát el kellene tenni az útból. Nem gyilkosságra gondoltam, hanem egy fiúra, név szerint Sai-ra. Ez a legelső lépés, ha ez megvan akkor jön a második rész. Naruto rettentően maga alatt lesz ezek után, ezért egy vigasztaló sokat segítene neki, és itt jön a képbe Sasuke. Ha ez is megvan akkor Happy End. Észrevétel?
-Hát, első kérdés. Ki ez a Sai gyerek és hogyan akarod rávenni, hogy segítsen nekünk? - Itachi az egész tervből egy árva kukkot sem értett.
-Sasuke említette, hogy Sai még a suliban ráhajtott Sakurára, de mivel a lány fülig bele volt zúgva Sasukébe, ezért nem-et mondott. De ha ez a gyerek tényleg szereti Sakurát, akkor még most sem mondott le róla, ami azt jelenti, hogy nagy segítség lehet.
-Értem. Honnan tudod, hogy a bátyád maga alatt lesz? Nem gondolod, hogy keresni fog egy másik csajt és kész?
-Biztos vagyok benne. Lehet, hogy a Hinatás ügy után nem lesz annyira maga alatt, de ha csak egy kicsit is mérsékeltebb, már az elég a sikerhez.
-Aha. Akkor felőlem ennyi lenne. - fejezte be végül.
-Mikor akarsz beszélni Sai-val? Na és mit mondasz neki, honnan ismered őt? És ha nem akar együttműködni velünk? - Sasuke tudta, hogy melyik hibák a legveszélyesebbek.
-Legelőször, megtalálom a kölyköt, utána megpróbálok barátkozni vele, majd végül elkezdem faggatni a szerelemről. Ha látom hogy esélyes Sakuránál, akkor elkezdem a tervet. Ha nem sikerül, akkor nyakig ülünk, de majd kitalálok valamit erre az esetre is. Nyugi Sasuke, Naruto a tied lesz, ha rajtam múlik. - kedvesen rámosolygott a fiatalabbik Uchihára, Itachi pedig teljesen el volt bűvölve a lány éles esze miatt.
Megittak egy-egy kávét, majd ment mindenki útjára. Naruko megkérte Sasukét, hogy küldje el Sai képét e-mailban, így könnyebben rátalál. A fekete hajú, követte az utasításokat, így a szőke csajnak nem volt annyira nehéz dolga, de még így is tűt keresett a szénakazalban. Hosszú kutakodás után, egy meleg nyári délutánon rámosolygott Narukóra a szerencse. Sai éppen sétált a főutcán, közben a kirakatokat leste. A szőke lány nem tudta hogyan megszólítani, így maradt a szokásos terv, ami 99%-ban be is válik. Egy kisebb mellékutcán a srác elé került, majd elindult vele szembe, amikor úgy látta egész közel vannak egymáshoz, "véletlenül" megbotlott a saját lábában és a fekete hajún landolt.
-Au, au, au... Bocsáss meg. Nem néztem a lábam elé. Nagyon megütötted magad? - Naruko tökéletesen tudott hazudni, így ez a tulajdonsága ebben a pillanatban sokat segített.
-Semmi gond. Ha minden alkalommal egy ilyen gyönyörű lánnyal ütköznék össze, akkor nem is bánnám. - bókolt vissza Sai.
-Hehe. Köszi. A nevem Uzumaki Naruko. Örvendek.
-Az én nevem Yamashita Sai. Én is örülök. Szeretnél eljönni velem egy fagyira?
-Persze, szívesen. - bólintott a szőkeség. "Hogy nekem néha mekkora mázlim van! Ez most a sors akarata volt, szerintem."
Így Naruko és Sai elmentek, vettek egy-egy fagyit, utána kerestek egy lombokkal árnyékolt padot, ahova szépen leültek megenni az édességet. Beszélgettek, nevettek, élvezték azt az időt, amíg egymás társaságában voltak. Narukóna eszébe jutott, hogy miért is esett rá "véletlenül" a fiúra.
-Te mond csak, Sai. Hogy állsz a szerelemmel? Már ha nem tűnök bunkónak.
-Persze, hogy nem. Nos, őszintén szólva sehogy. Már a suliban megtetszett egy lány, de kaptam tőle egy kosarat és azt azóta nem hevertem ki.
-És hogy nézett ki a lány?
-Hosszú, rózsaszín haj, ami most rövidre van nyírva, zöld szempár, tökéletes test. Az álomnő.
-Nem véletlenül Sakura a neve? - Naruko játékos huncutsággal ejtette ki a nő nevét.
-De igen. Ismered?
-Sajnos. Kellene a segítséged. Ez a Sakura nevű lány ahogy szakított Sasukével, rögtön ráakaszkodott a bátyámra. Na már most. Szeretném a tesómat összehozni valakivel, de Sakura az utamban van. Segítesz?
-Mégis miben?
-Te meghódítod Sakurát, én meg segítek.
-Persze! Megbeszéltük.
-Örülök neki, hogy ezt mondtad. Akkor még ma délután valamilyen ürüggyel lecsalom a parkba, mondjuk úgy 5 óra felé. Megfelel?
-Tökéletes. - a lány indult is volna haza, de Sai hangja megállította - Naruko, köszönöm. - erre a megszólított csak mosolygott egyet, utána folytatta útját.
Naruko ahogy haladt hazafelé, előhalászva mobilját a retiküljéből, elkezdte tárcsázni Sasuke számát. Kettőt csöngött, utána a hívott fél felvette.
-Hallo, Naruko? Mondjad.
-Sasuke szuper hírekkel szolgálhatok. Találkoztam Sai-val, beszélgettünk és ma 5-kor várni fogja Sakurát a parkban.
-Ez komoly? - az Uchiha hangján érezni lehetett az izgatottságot.
-Mondtam én, hogy bennem megbízhatsz.
-Köszönöm Naruko! - üvöltötte a telefonba.
-Ez eddig szép és jó, de mit mondjak Sakurának, hogy lemenjen a parkba?
-Például azt, hogy Naruto meglepetést akar neki adni ott.
-Te zseni vagy. Nem is csoda, hogy az Uchihákat zsenicsaládnak mondják. Akkor majd szólok neki. Köszi az ötletet.
-Sok szerencsét.
-Kelleni is fog. Na akkor, szia. - Naruko letette a telefont, majd még jobban rátaposva a gázra, 150km/h sebességgel robogott Sakura házához. Amint odaért, kilépett a még működő kocsijából és az ajtóhoz sietett. "30 perc múlva 5. Sietnem kell." Sakura végre ajtót nyitott, erre Naruko elrebegte amit akart, majd ahogy jött úgy el is ment.
-Na végre... Azt hittem ott menten összeesek. Akkor most irány haza!
Naruko tépett a sztrádán hazafelé, amikor egy ismerős autó került mellé. Naruto volt az, aki szemmel láthatóan nagyon dühös volt. Amint a ház elé értek és behajtottak a bejárati ajtóhoz, Naruto kirobbant az autójából, majd odasietett Narukóhoz.
-Milyen meglepetéssel szolgálok majd a parkban? - cseppet sem leplezte dühét.
-Azzal a meglepetéssel, amit Én rendeztem a Te nevedben, barom. - Naruko nagyon dühös volt, de főleg magára, mert még sosem dühítette fel ennyire a bátyját.
-Aham. És ki adja majd át?
-Az meglepetés. - lekezelő hangnemből nem volt hiány.
-Akkor most szépen elmegyek a parkba és megnézem a te meglepetésedet.
-Itt maradsz! - Naruko kezdte teljesen elveszíteni az uralmat az ép esze felett.
-Naruko, ne akard, hogy még ennél is dühösebb legyek, mert akkor már nem tudom mit tennék veled. - a szőke lányt ez a mondat teljesen szíven ütötte. Nem számított arra, hogy Naruto ennyire beleesik abba a rózsaszín libába. Próbált közelíteni Naruto felé, de valami belehasított a mellkasába, tüdejéből elfogyott az éltető oxigén, zihálva levegő után kapkodott. Naruto azt hittem hogy a húga így akarja otthon tartani, de amikor a lány már a földön hevert lila fejjel, akkorra bebizonyosodott, hogy nem színlel. Rögtön telefonált mentőkért, akik pár perc leforgása alatt már ott voltak az Uzumaki villa udvarában. A lányt ráfektették a hordágyra, utána berakták a mentőbe, közben Naruto is beszállt, hogy húgával mehessen. Idegesítő várakozás kezdődött Naruto számára. Le-föl mászkált a váróban, majd a folyosón, próbálva oszlatni a feszültséget. Közben Sasuke és Itachi is bejöttek a kórházba, amint megtudták Naruko rohamát. A fiatalabbik Uchiha odalépett Naruto mellé, majd együtt érzően megszorította annak a vállát. A fekete és a kék szempár pár másodperc erejéig összekapcsolódott, de a kórterem ajtajának nyikorgása félbeszakította ezt az idilli pillanatot. Az orvos fapofát vágva kilépett, majd a szőkéhez baktatott. Naruto felállt, így egy magasságban volt az orvossal.
-Ön rokona a lánynak?
-Igen. A bátyja vagyok.
-Látszik. Nagyon hasonlítanak egymásra.
-Mondja, hogy van a húgom?
-Semmi komoly baj. Asztmarohamot kapott.
-Asztma? Olyan régen nem jött már elő, akkor miért pont most? - ekkor bevillantak a veszekedés percei, majd az, ahogy Naruko a földön fekszik. Naruto ráeszmélve arra, hogy ő tehet róla, fejét fogva visszahuppant a kórházi székbe, majd keserves sírásba kezdett. Sem az orvos, sem a jelenlévő Uchihák nem értették ezt a reakciót. Itachi meglökdöste öccsét, csendben odasúgva neki, hogy "Itt az alkalom a vigasztalásra.", de Sasukének ez az ötlet valahogy nem tetszett. Vívódva maga ellen, végül beadta a derekát, és leült Naruto mellé. Biztató szavakat mondott neki, próbálta felvidítani a szomorú srácot. Néhány nehéz perc után, Naruto könnyei felszáradtak, majd az orvos engedélyével bementek a kórterembe. Naruko ott feküdt a fehér ágyon, kábé olyan fehér volt az arca mint az ágynemű, csövek lógtak ki belőle minden felől. Narutónak hirtelen hányingere támadt a látványtól, és egy pár pillanatig el is fordult. Amikor érezte, hogy elég erőt gyűjtött, akkor lassan odament az eszméletlen lány mellé és leült egy székre. Itachi kitessékelte öccsét, így magára hagyva a testvéreket.
-Bocsáss meg, húgi. Nem akartam olyan csúnya dolgokat a fejedhez vágni. Kérlek, bocsáss meg nekem. - könyörgése eljutott a lány tudatáig, mert egy picire rá kinyitotta a szemét és mélyen a bátyja tekintetébe fúrta a sajátját.
-Jó okom volt arra, hogy ezt tegyem. Csak is a te boldogságod miatt tettem azt, amit. Elmondom neked az egész történetet.
-Inkább ne beszélj. Lesz időd később is elmondani.
-Nem, ezt most akarom megosztani veled.
-Rendben van, hallgatlak.
-Sasuke szerelmes beléd én pedig szeretném, ha te összejönnél vele. - Naruto szemei kikerekedtek, már kezdte azt hinni, hogy maga is rohamot kap.
-Mi van?
-Ez amit mondtam. Sakura éppen egy Sai nevű fiúval enyeleg, te meg itt maradtál egyedül.
-De hát itt vagy nekem te, húgi.
-Butus. Én a szerelemről beszéltem. Sasuke tiszta szívből szeret téged, akár mennyire is nem mutatja ki. Én is csak véletlenül jöttem rá. Ha nem veszem észre, akkor te boldogtalan lennél Sakura miatt, Sasuke meg én pedig miattad. Csak is a ti érdeketekben tettem ezt. Bocsáss meg.
-Hogy érted azt, hogy egy másik fiúval enyeleg?
-Meny le a parkba, ha még ott vannak és a saját szemeddel láthatod.
Naruto már pattant is a székről és szélsebesen kiviharzott a kórházból. Sasuke és Itachi csak pislogtak utána, majd bementek Narukóhoz. A lány könnyeivel áztatta a párnáját.
-Mi történt? - Itachi volt a bátor, aki meg merte kérdezni azt, ami az öccse fejében is motoszkált.
-Most dől el, hogy Naruto a tied lesz-e vagy sem, Sasuke. - majd Naruko oldalra fordítva a fejét, a fiatalabbik Uchihára nézett.
Naruto durva 10 perc alatt kirohant a parkba, ahol egy padon meglátta az ismerős rózsaszín hajat, meg mellette egy fekete fejet. Szorosan ölelkeztek, csókolóztak, nyögtek egymás szájába. Narutonak meghűlt a vér az ereiben. Lassan elindult feléjük, így Sakura amint meghallotta a közeledő lépteket, azonnal elengedte Sai-t. A zaj felé fordult, ekkor szíve kihagyott egy dobbanást.
-Naruto megmagyarázom. - kezdte volna a mentegetőzést a lány.
-Köszönöm Naruko. - amint Naruto ezt kimondta, hátat fordított emennek a kettőnek, és elindult haza. Sasuke ott állt a park bejáratánál a fekete sportkocsijával. A szőke srác csak elmosolyodott, majd elment az autó mellett. Sasuke nem értette a másik reakcióját, de nem akart semmit sem ráerőltetni, ezért beindította a motort, majd hazahajtott. Naruto szíve mélyéből megköszönte a gesztust, mert most tényleg senkivel sem volt kedve szót váltani. Lépkedett hazafelé, próbálva azt a rengeteg gondolatot csillapítani, ami most a fejében tolongott.
Végre a villához ért. Beütötte a kódot, így a kapu végre beengedte. Ahogy átlépte a bejárati ajtó küszöbét, arcon csapta a magány szele. Teljesen üres volt a ház. Így, magába roskadva ment a fürdőbe, ahol vett egy jéghideg zuhanyt, majd didergősen bebújt az ágyába. Erősen kellett kényszerítenie magát, hogy nehogy most bemenjen a kórházba. Végül este 7 óra körül elnyomta az álom.