-Naruto megmagyarázom. - kezdte volna a mentegetőzést a lány.
-Köszönöm Naruko. - amint Naruto ezt kimondta, hátat fordított emennek a kettőnek, és elindult haza. Sasuke ott állt a park bejáratánál a fekete sportkocsijával. A szőke srác csak elmosolyodott, majd elment az autó mellett. Sasuke nem értette a másik reakcióját, de nem akart semmit sem ráerőltetni, ezért beindította a motort, majd hazahajtott. Naruto, szíve mélyéből megköszönte a gesztust, mert most tényleg senkivel sem volt kedve szót váltani. Lépkedett hazafelé, próbálva azt a rengeteg gondolatot csillapítani, ami most a fejében tolongott.
Végre a villához ért. Beütötte a kódot, így a kapu végre beengedte. Ahogy átlépte a bejárati ajtó küszöbét, arcon csapta a magány szele. Teljesen üres volt a ház. Így, magába roskadva ment a fürdőbe, ahol vett egy jéghideg zuhanyt, majd didergősen bebújt az ágyába. Erősen kellett kényszerítenie magát, hogy nehogy bemenjen a kórházba. Végül hajnali 3 óra körül elnyomta az álom.
Délután 5 óra körül Naruto nagy nehezen kikászálódott az ágyából. Arca annyira nyúzottnak látszott, hogy kb 5 évvel többnek látszott mint amennyi. A fürdőszobában bele sem mert nézni a tükörbe, hisz tudta, hogy milyen látvány vár rá. A fogkeféjére rányomott egy kis pasztát, majd ráérősen elkezdett fogat mosni. Miután végzett, rendelt egy kis kaját, közben ledobta magát a kanapéra és már nyúlt volna a távirányítóért, amikor megcsörrent a kaputelefon. Nehezen feltápászkodott, hogy megnézhesse, ki zavarja mély elmélkedésében. Nem lepődött meg a látogatón, pedig kellett volna. Sasuke ráérősen ácsingózott, várta, hogy végre beengedjék. Naruto megnyomta a piros gombot, ezzel kinyitva a kaput, így a kis látogató bebírt menni. A szőke nem fárasztotta magát, hogy a fekete hajút az ajtóban várja, hanem inkább visszament a nappaliba, és ismét elfoglalva a helyét, bekapcsolta a tévét, majd valami normális műsort keresett. Sasuke közben átlépte a küszöböt, majd egy "Elnézést a zavarásért." mormolása után, maga is a nappaliba ment. Leült a kanapé túloldalára és figyelte a szőkét, ahogy unottan váltogatja a csatornákat, közben a szeméből árad a bűntudat.
-Nem a te hibád, ami Narukóval történt. Ne magad hibáztasd. Ennek az egésznek én vagyok a legnagyobb bűnöse. - Naruto még arra se méltatta, hogy ránézzen az Uchihára. - Ha akarod elmegyek, de én szívesebben látnám azt a mosolygós Narutót, akit megismertem. - itt a szőkének elszakadt a türelem cérnája.
Megfogta és egy hirtelen mozdulattal fekvő pózba helyezte a feketét. Sasuke csak értetlenül pislogott, de rá kellett döbbennie, hogy Naruto éppen most csókolta meg. Így voltak pár pillanatig, némán, egymás szemét fürkészték.
-Helyettesíteni tudod Sakurát? - itt Sasuke úgy tett mintha nem értené, hogy mit mond a másik. - Kérdeztem valamit! Helyettesíteni tudod a drága Sakurát?
-Nem.
-Akkor miért vagy itt?
-Azért mert én egy külön helyet akarok a szívedben. Nem másnak a helyét akarom, hanem a saját kis zugomat. - Narutonak elkerekedtek, majd könnyek szöktek a szemeibe.
-Nem értelek. Annyi lány közül bírsz válogatni, annyiból mint csillag az égen. Akkor miért pont én?
-Nem tudok magyarázatot adni. Megtörtént és kész. A szerelemnek nem lehet parancsolni... sajnos.
-Agh! Ezt nem fogadom el! - bosszankodott a szőke, majd lehajolt ismét az Uchihához és megcsókolta. Erőszakosan, követelőzően.
-Ha nem fogadod el, akkor ez mi volt?
-Csak annyi, hogy ha már elmentél idáig a húgommal együtt, akkor nem foglak futni hagyni. - vágott sunyi pofát Naruto.
-Reméltem, hogy ezt mondod. - Sasuke átkarolta Naruto nyakát, majd lehúzta egy gyengéd csókra.
-Nem gondolod, hogy az emeleten, a szobámban az óriási ágyon kényelmesebb lenne?
-Ha tudsz addig várni. - most Sasukén volt a sor, hogy sunyin vigyorogjon, mert hát biztos akart lenni benne, hogy a szőke kibírja, így jó erősen rámarkolt a nadrágon keresztül. Naruto hangosan felnyögött, de nem hagyta magát. Felkelt és húzta maga után a fekete hajút.
Végre Naruto szobájában voltak. A helység zajongott a hangos cuppanásoktól, amik a csókok miatt keletkeztek.
-Mond csak Naruto. Van valaki rajtunk kívül a házban? Mármint szobalány, vagy szakács?
-Senki. Naruko és én szeretünk mindent saját kezűleg csinálni.
-Ah, értem. Akkor nem kell visszafognunk magunkat.
-Ahogy mondod.
Naruto rálökte Sasukét az ágyra, majd ő is felugrott rá. Egyfolytában csókolóztak közben hámozták le egymásról a ruhákat, időt sem adva a másiknak, hogy meggondolja magát. Egészen jól haladtak, de Sasuke megtörte a csókot, majd elkezdett a nadrágja zsebében kutatni.
-Mit keresel?
-A síkosítót.
-Miiiit? - üvöltötte a szőke.
-Nem gondolod, hogy majd síkorsító nélkül hagyom magam megdugni. Ha véletlenül ez volt a terved, akkor azt szépen elfelejtheted.
-Értem, értem. De állj! Te tudtad, hogy idáig eljutunk majd?
-Dehogy. Csak reménykedtem benne. - mosolygott Narutóra kedvesen.
-Te tényleg nem vagy teljesen komplett.
-Ezt miért mondod? - Sasuke még mindig a nadrágjában kutatott, Naruto közben a formás seggével nézett farkasszemet.
-Csak azért, mert pont nekem mutatod a hátsódat. - majd rájuk markolt, így a fekete hajú majdnem levágódott az ágyról a meglepetettségtől. Felemelte a fejét, hogy ránézhessen a másikra, aki már kisebb ködfelhőket lihegett. Sasuke megértette a nyilvánvaló jeleket, és végre sikerült előhalásznia a krémet is. Kiegyenesedett, és egy hirtelen hátra mozdulattal ellökte a szőkét, aki vízszintesbe került. Az Uchiha most lerántotta a másik boxerját és kénytelen volt meglepődni. Naruto ahhoz képest, hogy a lányokhoz vonzódik, egy pasira is képes elég rendesen megmerevedni.
-Oppá! Micsoda látványt nyújtasz. - sunyi vigyorát nem lehetett volna semmivel sem letörölni.
-Hagyj! - fordította félre a fejét, arca lángolt a megalázottságtól. Most jutott el az agyáig, hogy éppen egy fiúval készül lefeküdni.
Ahogy lenézett ágaskodó tagjára, elkapta a rosszullét. Sasuke teljes nyugalommal viselkedett, mintha ez egy mindennapi eset lenne, mégis szívét alig tudta meállítani, nehogy kiugorjon a helyéről. Naruto elkezdett feszelegni, mintha a helyét keresné, de nem találja. A másik ezt észre vette, majd lehajolt a szőkéhez és megcsókolta olyan szenvedéllyel, mint eddig senkit. Az Uzumakinak rá kellett jönnie, bármennyire is ellenkezik az elméje, a testének most már nem bír parancsolni. Sasuke érezte a változást, és most elindult nyelvével vándorútjára, egészen le. Naruto fel-fel nyögött az érzésre. "Most mit csináljak? Élvezzem? Mondjuk, ha ezt egy lány csinálná, akkor tuti már hanyatt döntöttem volna, de hogy tudom, ezt Sasuke csinálja, aki nem mellesleg FIÚ, valahogy nem esik jól." - Naruto gondolataiban úszott az ár ellen. Sasuke ahogy hallgatta a szőkét meg-meg szólalni, azt hitte, hogy jól csinálja, ám amikor felnézett, akkor abban a pillanatban abba hagyta a munkáját. Látta, ahogy Naruto feje alatt a párna egyre nedvesebb lesz a rá csordogáló könnycseppektől.
-Miért nem mondtad, hogy nem tetszik? - vetette oda gúnyos hangnemmel a fekete hajú. Naruto nem mondott semmi, így Sasuke rögtön tudta, hogy csak a testi vonzalmak irányították az Uzumakit, miközben az elméje erősen tiltakozott. - Ezt most itt hagyjuk abba. Ha folytatnánk, az egyikőnknek sem tenne jót. Sajnálom, hogy belerángattalak ebbe az egész hülyeségbe. Többet nem csinálok ilyet. Most inkább elmegyek.
Naruto rá sem nézett a másikra miközben az öltözködött. Mielőtt Sasuke kiléphetett volna az ajtón, egy halk és rekedt hang megállította.
-Adj egy kis időt. Csak annyit, hogy eldöntsem mit is akarok valójában. Rendben?
-Persze. Akkor majd még találkozunk. - a fekete hajkorona eltűnt az ajtó mögött. Naruto észre sem vette, hogy a másik mikor lépett ki a bejárati ajtón. Ott feküdt az ágyon, merev taggal, közben fejében millió meg egy gondolat furikázott. Nem akarta magát kielégíteni, így elmászott a fürdőig, majd vett egy jéghideg zuhanyt. Amíg a víz alatt állt, a kapun csöngettek. Pár csöngetés után, az aki jött, feladta. Naruto befejezte a fürdést és kiment a konyhába, de rohadtul meglepődött, amikor meglátta Narukót a konyhapultnál pizzát enni.
-N-Naruko? Húgiii! - vetette magát a lány nyakába. - Hogy hogy már kiengedtek?
-Ez csak egy asztma volt, te barom. Nem ütöttek el, és nem is operáltak. Kaptam valamilyen orvosságot és ennyi. Na de mesélj. Mi a fészkes fenéért rohant ki Sasuke a házból? Jobbat kérdek. Miért sírt? Mit csináltál már megint?
Naruto nem hitt a fülének. "Sasuke... sírt?" - csak ennyi jutott el az agyáig. El sem tudta képzelni azt a savanyú képű marhát ilyen állapotban.
-Naruko, igazat beszélsz?
-Mégis miért hazudnék?
-Tudod... Eljött ide, majd beszélgettünk. Nem is tudom, de eljutottunk addig, hogy csókolóztunk, a következő percben már a szobámban az ágyamon feküdt. Csókolóztunk, meg leszedtük egymásról a ruhákat, de amint megéreztem, hogy Sasuke a szájába vesz, majd láttam is, elkapott a rosszullét. Nem értem! Akarom is meg nem is! Mi a fene bajom van? - Naruko együtt érzően nézte bátyját, aki elkeseredetten sírt előtte.
-Naruto, most abban a helyzetben vagy, hogy nem tudsz dönteni. A szíved ezt mondja, de az eszed az ellenkezőjét. Én az ajánlom hallgass a szívedre bármit is mond, hisz a szívnek mindig igaza van.
-Nem tudom eldönteni, hogy melyik mit mond. - vinnyogta Naruto.
-Aludj egyet. Majd beszélek Itachival, és elmondom neki, hogy mi történt az öccsével.
-Köszönöm, húgi.
Közben Sasuke mint a hurrikán, úgy rontott be a házba és rohant egyenesen a szobájába. Itachi semmit sem értett az egészből, és amikor elindult volna fel a szobába, megcsörrent a mobilja.
-Hallo. Itt Uchiha Itachi beszél.
-Itachi, itt Naruko.
-Oh, szia. Mi újság?
-Hát csak annyi, hogy szeretnék beszélni neked az öcsédről.
-Mi van vele? Láttam ahogy beviharzik a szobájába, de még nem volt alkalmam beszélni vele.
-Pont erről lenne szó. Az a nagy helyzet, hogy az öcséd és a bátyám majdnem lefeküdtek egymással.
-Majdnem? Ezt lécci magyarázd meg nekem.
-Ezt akarom. Nos, a bátyám csak dióhéjban mondta el, szóval nem tudok sokat mondani. Az a lényeg, hogy az öcséd eljött a házunkba, majd elkezdett csókolózni a bátyámmal, elmentek fel a lökött szőke szobájába, de Naruto erre még nem készült fel, így biztos veszekedtek, vagy én sem tudom, szóval nem jött össze nekik.
-Értem. Hát ezért ennyire feldúlt.
-Ha lehet, nyugtasd le valahogy. A bátyám pillanatnyilag alszik, de látom az arcán hogy szenved. Biztos Sasuke is valami hasonló állapotban van.
-Köszi hogy szóltál. Mond csak Naruko. Eljönnél velem a hétvégén moziba?
-Oh, naná. Akkor este 8-kor a mozinál?
-Tökély. Ott várlak. Addig is szia.
-Szia.
Itachi kikapcsolva a telefonját rádobta a kanapéra, majd megindult öccse szobája felé. Még a lépcső tetejéig sem ért, már hallotta ahogy Sasuke tombol. Amint belépett az ajtón, ott helyben meg is torpant az idősebbik Uchiha. A fiatalabbik kétségbeesett szemekkel nézett bátyjára, közben könnyei csak úgy záporoztak a földre. Itachi odalépett öccse mellé és szorosan magához ölelte őt. Sasuke meglepődött a gesztuson, de végül könnyítve magán hangos zokogásba kezdett. Nem csak a Narutóval történt események miatt, az csak hab volt a tortán. Ennél egy sokkal mélyebb fájdalom érte a kicsi fiút.
Az Uchiha ház hatalmas szobáinak egyikében, valaki keservesen sírdogált. A pici Sasuke nem bírt aludni, ezért szeretett volna valakit maga mellett tudni, de mivel az apja arra utasította, hogy egyedül aludjon, és hát nem akart a család fejének csalódást okozni, ezért megtette, de viszont nagyon fél és magányos. Itachit éppen a természet hívta a mosdóba, amikor visszafelé a szobájába, meghallotta öccsét, ahogy sír. Benyitott az ajtón, odament az ágyhoz és megölelte testvérét, utána befeküdt mellé és együtt aludtak el. Másnap reggel az apjuk, Fugaku, rettentően dühbe gurult és megakarta ütni Itachit, de Sasuke elébe állt, így a kicsi kapta azt a rettentő erejű pofont. A aprócska test a falig repült, ahol fejjel neki is csapódott. Mikoto az anyjuk rögtön kiabálni kezdett a párjával. A makacs apuka azt hajtogatta, hogy a második fia egy haszontalan alak. Itachi, a család fénye nem mocskolhatja be a kezét olyannal, aki nem érdemli meg. Mikotonak itt betelt a pohár, és egy hatalmas pofonnal jutalmazta barom férjét. Összepakolta a cuccaikat és elvitte a gyerekeket New York-ból. Az egyedülálló anyuka és két fia átrepülve az óceánon jutottak el Japánba, onnan pedig a Hawaii szigetekre. Miután megérkeztek, pár hónapra rá Mikoto nagyon lebetegedett. Valami vírust kapott el ami a szigeten jellemző. Az orvosok azt mondogatták, hogy rendbe fog jönni az asszony, de minden nappal egyre rosszabbodott az állapota. Az orvosok megtettek minden tőlük telhetőt, de mindhiába. A jó feleség és kedves anyuka eltávozott az élők sorából. Sasuke még kicsi volt és nem értette meg, hogy soha többé nem láthatja szeretett anyját. Itachi a pénzüket egy temetésre áldozta, amivel végső búcsút vehetett a testvárpár attól a személytől, akit a legjobban szerettek. Miután megtörtént a temetés, Itachi elkezdett tőzsdét tanulni, ami egyre jobban ment neki. Amikor elég pénzt gyűjtött, vettek egy házat a tengerpart közelében és oda költöztek. Utána nyitottak egy saját céget ami gyorsan gyarapodott, és nagyon híres lett. Fugaku is hallott a vállalatról és egyességet akart vele kötni, de nem számított arra, hogy a két fiát látja majd ez elnöki asztal mögött ülni. Itachi nem akart üzletelni az apjával, ezért felvásárolta az egész Uchiha vállalkozást és beleolvasztotta abba, amit maga épített fel. Fugaku mérgében megakarta ölni kisebbik fiát, de Itachi gyors reakcióinak köszönhetően a fiú megúszta egy karcolás nélkül. Fugakut a rendőrség vitte el és emberölési kísérlet miatt kapott 10 év börtönt. A büntetés letöltése kezdetétől számolva 5 hónapra rá, a bűnöző felakasztotta magát a cellájában. Itachi nem mondott semmit Sasukénak, hanem inkább titokban tartotta előtte, de a fiú egy nap rájött. Azóta a nap óta mindenkivel goromba, mert a szíve rengeteg fájdalmat hordoz. És erre az egészre még Naruto esete is rátesz egy lapáttal.
-Sasuke, nem kell kétségbe esni. Naruto még nem mondott nem-et, ugye? Akkor biztos van még remény arra, hogy összejöjjetek.
-De ő nem akar. Csak ráerőltettem az akaratomat, nem is figyelve, hogy csak a teste kíván, ő maga nem.
-Még nem veszett el semmi. Naruko beszélt vele, és mondta, hogy a bátyja összezavarodott és nagyon szenved. Biztos maga sem tudja, hogy mit akar pontosan. Adj neki egy kis időt, hogy lerendezze magában a dolgokat, utána próbáljátok meg még egyszer. Oké? - Sasuke csak egy bólintással adott választ. - Na akkor most szépen lefekszel és alszol egy jót. Majd főzök neked valami finomat, akkor biztos jobb kedved lesz.
-Köszönöm Itachi. - erre az idősebbik Uchiha megsimogatta öccse haját, majd ment dolgára. Sasuke szerencsésnek érezte magát, hogy egy ilyen szerető testvért adott neki az élet.
Az Uzumaki házban eközben kitört a háború. Naruto felébredt szundikálásából és a haragját Narukóra zúdította. A lány vette a lapot, és csak azért is cukkolta bátyját.
-Beszari vagy Naruto.
-És ezt éppen te mondod?
-Szegény Sasuke is miattad kapott sírógörcsöt. - ezen a ponton Naruto nem tudott mit visszamondani. Húgának igaza volt, és ez nagyon bántotta. - De nyugi, bátyus. Sasuke is letisztázza magában a dolgokat, és te is. Utána megpróbálhatjátok még egyszer előröl. Ha ismét nem jön össze, akkor bizony a ti szerelmetek csak a testi vágyon alapul.
-Húgi, most nem érzem magam jobban.
-Jajj, Naruto. Nem láttalak még ilyennek. Te egy rámenős alak vagy, nem? Akkor meg mire vársz? Tapsra? Használd ki ezt a két hónap szabadságot és tisztáz le a gondolataidat, majd próbáld meg újból. Amint úgy érzed menni fog, ne habozz, menj és mond el Sasukének. De ha úgy mész el, hogy nem vagy teljesen rendben, akkor biztos elfogsz bukni.
-Értem. Köszi, és bocsáss meg, hogy téged hibáztattalak.
-Semmi gond bátyus. - Naruko megfogta és megölelte bátyját, ezzel is azt az érzést sugározva, hogy mellette van.
-Húgi, megittad az orvosságodat?
-Hm? Ah! Franc, még nem. Na akkor megyek, és gyorsan lenyomom a torkomon.
-Legközelebb el ne felejtsd.
-Oké és kösz, hogy szóltál.
-Hisz ezért vagyok itt. Na de most lemegyek a partra.
-Várj, jövök én is. Bírunk együtt úszkálni.
-Ööö... Én nem úszni megyek hanem dolgozni.
-Nem úgy volt, hogy szabadságon vagy? Akkor meg miért?
-Nem tudok nyugodtan ülni a seggemen, ha millió gondolat cikázik a fejemben. Kell valamilyen elfoglaltság, hogy koncentrálni tudjak, a munkám pedig kifejezetten tökéletes erre. Majd a szabadságomat akkor folytatom, ha végre rendeződik a helyzet köztem és az Uchiha közt.
-Rendben, de attól még lejövök.
-Oké. - mosolyodott el Naruto, majd amikor húga összepakolt, együtt elindultak a tengerpartra. Naruto dolgozni, Naruko pedig szórakozni.