-Hisz ezért vagyok itt. Na de most lemegyek a partra.
-Várj, jövök én is. Bírunk együtt úszkálni.
-Ööö... Én nem úszni megyek hanem dolgozni.
-Nem úgy volt, hogy szabadságon vagy? Akkor meg miért?
-Nem tudok nyugodtan ülni a seggemen, ha millió gondolat cikázik a fejemben. Kell valamilyen elfoglaltság, hogy koncentrálni tudjak, a munkám pedig kifejezetten tökéletes erre. Majd a szabadságomat akkor folytatom, ha végre rendeződik a helyzet köztem és az Uchiha közt.
-Rendben, de attól még lejövök.
-Oké. - mosolyodott el Naruto, majd amikor húga összepakolt, együtt elindultak a tengerpartra. Naruto dolgozni, Naruko pedig szórakozni.
Eljött a várva várt hétvége Itachi számára. Már korán reggel felkelt, hogy elvégezze szokásos teendőit, majd utána elkezdett a szekrényében kutatni, valamilyen normális ruha után. Hirtelen azt sem tudta, hogy hova fogja vinni Narukot, de végül azért nem bizonyult olyan hülyének, és visszaemlékezett a helyszínre. A nagy ruhakeresésben szétdobálta az összes göncét, majd amikor egy adag felsővel a tükör elé, beleakadt egy nadrágba és egy hangos puffanással ért földet. Sasuke azonnal beszaladt bátyja szobájába és meglepődött a látványon ami várta. Nem hitte volna, hogy valaha is ekkora cirkuszt fog látni Itachi szobájában, annál a személynél, aki a rendet tartsa mindenek előtt. Amint meglátta bátyját kiterülve a földön, oda szaladt hozzá, majd lassan megfordította. A fiúnak az ütés hatására megeredt az orra vére, és nem mutatott neki valami jól. Sasuke elment a fürdőszobába az elsősegélyes dobozért, és ellátta testvére sérülését.
-Mégis mi a jó fészkes fenét művelsz?
-Kerestem valami normális ruhát, de nem találtam semmi hordhatót.
-Az összes cuccod baromi jól néz ki, akkor meg mi a probléma?
-Szeretnék tetszeni Narukónak. De nem tudom mit húzhatnék fel. - Sasuke megelégelte bátyja hülyeségeit, és összeszedett egy farmert meg egy felsőt és odanyomta az idősebbik orra alá.
-Ez megfelelő lesz.
-Sasuke! Ezek a legrondább cuccaim.
-Ha Narukónak nem fognak tetszeni, akkor tudhatod, hogy a pénzedet szereti és azt, hogy milyen ruhákban mászkálsz. - Itachi itt gondolkodóba esett, végül egy bólintással igazat adott a öccsének. - Na akkor, most szépen bemegyünk a vállalathoz. Mivel ma úgy is munka szombat van, ezért ez jó alkalom lesz, hogy ne gondolj a ma estére. Oké?
-Oké.
Naruto korán ébredt, majd fogta magát csinált reggelit, evett és egy szót se szólva Narukónak elment dolgozni. A szőke leengedte az autó tetőjét, így a szél kellemesen cirógatta barna bőrét. Tépett a sztrádán, amikor egy ismerős fekete sportkocsi hajtott mellette. Átpillantott és majdnem leszalad az útról, annyira megijedt. Sasuke éppen bátyjával csevegett, és szemmel láthatóan nem vette észre a szőkét. Naruto kihasználva az alkalmat lassítani kezdett, így lassan lemaradt a két Uchihától. Odaért ahhoz az útelágazáshoz, onnan direkt a tengerpart parkolójába hajtott. Szokásos helyére vezette az autót, lekapcsolta a motort, de nem szállt ki rögtön. Kisebb ködfelhőket kezdett el lihegni, amint eszébe jutott Sasuke, ahogy tagját kényeztette. "Miért nem bírunk csak simán barátok lenni?" - gondolkodott el ezen a férfi, de férfiassága nem adott sok időt, hogy ezen rágódjon. Naruto kifejezetten szenvedett, de nem akart magához nyúlni, így inkább másfelé terelte gondolatait, és ahogy szíve kezdett lenyugodni, úgy a nadrágjának a dudora is kisebb lett. Teljesen lenyugodott, majd kiszállt autójából, bezárta az ajtót és elment az öltözőfülkébe, hogy felvegye munkanadrágját. Amint kiült a szokásos helyére, a környéken lévő nők sorban ájuldoztak el a látványtól. Naruto most sem figyelt a hölgyek sóhajaira, hanem inkább a tengerre koncentrált. Ekkor meglátott egy ismerős rózsaszín hajkoronát, a hozzá csatlakozó kecses testtel együtt. Sakura a csekélyebb vízben szaladt Saival és közben egymást fröcskölték le vízzel. Narutónak itt eszébe jutott az, amikor még maga szaladgált azzal a csinos lánnyal. Azonnal eszébe jutott az is, amikor magához ölelte a lányt és megcsókolta. Naruto azt hitte, hogy fájni fog neki az, hogy szakított a lánnyal, de mégis nem érzi magát rosszul. "Lehet... Lehet, hogy Sasuke miatt nem érzem magam szomorúnak?" - Naruto megrázta a fejét és gondolatban jól pofán verte magát. A szőke áldta az eget, hogy nem volt annyi munkája, mint általában szokott lenni. Amikor letette a papírokat az asztalra, elment átöltözni és rögtön utána robogott haza. Belépett a házba és felment a szobájába. Letusolt és felöltözött a frissen mosott ruháiba, majd lement a nappaliba. Jéggé dermedve látta, hogy az idősebbik Uchiha ül a kanapén, és kedvesen cseveg a Narukóval.
-Nii-chan, végre megjöttél. Hol voltál?
-Oh, nem mondtam tegnap. Ma munka szombat volt, így a parton voltam a helyemen.
-Azt hiszem mondtad. De miért nem ébresztettél fel engem?
-Mert olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem felébreszteni téged.
-Édes tőled. Na de ezt a beszélgetést hagyjuk abba. Gondolom ismered őt. - Naruko Itachira mutatott.
-Ő Uchiha Itachi, Sasuke bátyja ha jól tudom.
-Igen Naruto. Örülök a találkozásnak. Ti ketten nagyon hasonlítotok.
-Hát igen. - Naruto leült húga mellé a másik kanapéra.
-És húgi, miért jött ő ide?
-Nem mondtam neked? Itachival ma elmegyünk moziba. Eljött hozzám, hogy indulásig bírjunk beszélgetni egy kicsit.
-Vele? Ugye csak viccelsz?
-Nem. Miért? - Naruto inkább csendbe maradt, de a szíve majd kiugrott a helyéről. Nem akarta, hogy Naruko bárki miatt szenvedjen. Halkan csak ennyit mormolt el "Nem akarom, hogy valaki bántson téged."
-Inkább elmegyek és lefekszek aludni. Nagyon fárasztó volt a mai nap. - Naruto felkelt és hátra se nézve a szobájába ment.
-Ne is törődj vele. Ha sok a munkája, akkor legtöbbször ilyen vacak a kedve. Alszik egy jót, és mire felébred kutya baja se lesz.
-Értem.
-Hogy van Sasuke?
-Hát... Nem valami jól. Úgy viselkedik mintha semmi sem történt volna, de a szemein látom, hogy valami nem stimmel. Sokszor nincs étvágya. Ez rettentően aggaszt. Ha ez a helyzet sokáig elhúzódik, attól félek, hogy az a hülye gyerek még belebetegszik.
-Én Narutót féltem. Igaz, hogy szakított Sakurával, de nem tűnik levertnek, és ez felettébb különös. Ha meg Sasuke nevét csak véletlenül is kiejtem a számon, akkor olyan fehér lesz mint a fal. Szerintem, Naruto képtelen eldönteni, hogy mit akar valójában és emiatt küzd a szíve és az esze ellen. Annyira hülye, hogy néha de biz Isten mazochistának hiszem őt.
-Szóval egyiküknél sincs biztató jel.
-Hát nincs. Na de inkább arról beszéljünk, hogy milyen filmet nézzünk meg.
-8-kor még nem adnak horrort, ezért valamilyen kalandfilmhez mit szólnál?
-Szuper! Melyiket adják ma?
-Mind a két vetítőteremben van ma film. Az egyikben "Indiana Jones" a másikban pedig "Tomb Raider". Melyikhez van kedved?
-Nekem tökéletesen mindegy. Amelyiket te jobban szereted.
-Akkor legyen "Tomb Raider".
-Benne vagyok.
-Utána eljönnél velem vacsorázni? Gondoltam, biztos éhesek leszünk egy ilyen film után.
-Ööö... Persze. - Hosszasan beszélgettek. Már beesteledett valamennyire, így Itachinak kényszeresen rá kellett néznie az órájára. Döbbenten állapította meg, hogyha nem sietnek, akkor lefogják késni a film elejét.
Itachi és Naruko lassan felálltak, majd mind a ketten felhúzva a cipőiket kiléptek a bejárati ajtón. Naruto az ablakból nézte, ahogy húga beül az Uchiha kocsijába és lassan elhajtanak. Amint elmentek, a fiú a szívéhez kapott, és elég erős görcsök gyötörték a szívét. Képtelen volt elhinni, hogy az Uzumakik hogy összekapcsolódtak az Uchihákkal. "Nem is tudom, hogy hogyan történhetett ez meg." - gondolta magában, majd azon kapta magát, hogy a telefonon tárcsáz.
-Tsunade-baa-chan, mond van egy kis időd?
-Oh, Naruto. Rég hallottam a hangod. Mond mi a baj?
-Baj? Miért lenne?
-Ha már felhívsz ok nélkül, akkor csak baj lehet.
-Jaaj... Ez gonosz volt tőled.
-Miért, nincs igazam?
-Sajnos de.
-Nos, halljam.
-Az a nagy helyzet, hogy van valaki, de nem tudom eldönteni, hogy szeressem vagy ne.
-És ki az? Lehet, hogy ismerem.
-Biztos ismered. Ha nem személyesen, de a nevét biztos hallottad. Uchiha Sasuke a neve.
-Uchiha... Ismerős. Jaa, emlékszek. A nagy Uchiha vállalat egyik elnöke. Azt hiszem a fiatalabbik. De ácsi! Mind a ketten fiúk, nem?
-De, és épp ez a probléma.
-Fiam, nem kell aggódnod. Mond meg őszintén, mit érzel, ha kiejti valaki a nevét? Mondjuk most ha azt mondom, hogy Sasuke. Milyen reakciókat észlelsz magadon?
-Azt biztosan állítom, hogy a szívem gyorsabban ver. Szédülök is egy kicsit, meg remegnek a lábaim.
-Te annyira szerelmes vagy abba a fiúba, hogy az kimondhatatlan.
-Mi van?
-Ezen nincs mit tovább beszélni. Ha így reagálsz, akkor a szíved biztosan döntött. Ha még mindig kételkedsz, akkor az pedig az eszed miatt van.
-Köszönöm szépen, Baa-chan. Nagyon sokat segítettél.
-Szívesen máskor is. Mikor jöttök el Narukóval látogatóba?
-Lehet, hogy a jövőhét végén megejtjük, rendben?
-Persze. Szeretettel várlak titeket.
-Köszi még egyszer. Szia.
-Szia.
"Naruto, most abban a helyzetben vagy, hogy nem tudsz dönteni. A szíved ezt mondja, de az eszed az ellenkezőjét. Én az ajánlom hallgass a szívedre bármit is mond, hisz a szívnek mindig igaza van." - pörgette le fejében Naruto a húgától kapott jó tanácsot. "A szívemre? Tsunade-baa-chan azt mondta, hogy a szívem döntött. Akkor az a nagy helyzet, hogy szerelmes vagyok az Uchihába?" - ismét elkezdtek remegni a lábai, szíve még hevesebben vert, és újból felvillantak annak a bizonyos éjszakának a képei. Naruto kezdett teljesen kiakadni. Egyre jobban hajtott a felé, hogy elmegy Sasukéhoz és bocsánatot kér, de akárhányszor elindult, mindig megtorpant. Képtelen volt az Uchiha szeme elé állni. Nem. Most nem, de egy kis idő múlva már képes lesz rá. Addig is türelmesen leül a seggére és nyugszik.
Naruko és Itachi közben már javában nézték a filmet, amit kifejezetten élveztek. Naruko sokszor húzódott közel a mellette ülőhöz, amikor olyan jelenet volt, ahol a hősnő veszélybe került.
Végre véget ért a film, és Itachi ígéretét betartva, elvitte a lányt egy flancos étterembe. A pincér kihozva az étlapot kedvesen rámosolygott az Uchihára, majd a lányra. Naruko kicsit kényelmetlenül érezte magát, mert egy ilyen étterembe sima utcai ruhákban jött, bár, ahogy végig futtatta Itachin a szemét, sejtette, hogy ő sem akart kiöltözni. Végül is rendeltek pár finom falatot, még bort is kaptak és kaja közben nagyon jól összeismerkedtek. Itachi egyre jobban kezdte megszeretni Narukot, de a lány is hasonló érzelmeket táplált a vele szemben ülőhöz. Amikor ettek és készülőre fogták magukat, Itachi felajánlotta Narukónak, hogy hazaviszi. A lány pirulva elfogadta a felajánlást és beült a sportkocsiba, majd az Uchiha bevágódva a sofőr felüli ülésre elindította a motort és az Uzumaki ház felé vették az irányt.
Naruto eközben erősen törte az agyát azzal kapcsolatban, hogy mitévő legyen a Sasuke üggyel. Hogyan árulhatná el az ifjabbik Uchihának, hogy döntött, és igen szereti. Mert hát nem mondhatja direkt ki, hisz az úgy esne ki, mintha most csak úgy hirtelen beleszeretett volna Sasukéba, a múltat pedig ellehet felejteni. Bár ami azt illeti ez pontosan így van, de Naruto akkor sem akarta így előadni. Valami jó tervel kell előállnia, és ismét magába bolondítani azt a savanyú képűt. Naruko időközben hazaért, és még mielőtt elvált volna Itachitól, egy búcsú csókkal győződtek meg arról, hogy nem utoljára találkoztak. Naruto amint megpillantotta húgát Sasuke bátyjával, menten összeszorult a szíve, de nem tehetett semmit. Az Uzumakik és az Uchihák sorsa összefonódott. Naruko végre belépett a házba, és nem is szólva bátyjának rögtön a szobájába vette az irányt.
Másnap reggel Naruko bekukkantott lökött tesója szobájába, arcára pedig egy meleg és kedves mosoly ült ki, amikor meglátta Narutót ahogy mélyen alszik. Barna sapkája nem maradhatott el, és Naruko még el is kuncogta magát, amikor meglátta, hogy a srác szájából hogy csorog ki a nyál a párnára. Szokásos alvási szokásairól soha sem fog leszokni. Nem is zavarva az alvót, csendben becsukta az ajtót, majd a földszinten a telefon mellé egy cetlit rakott. 'Elmentem vásárolni. Majd jövök. Naruko' Naruto is lassan kinyitotta szemeit, majd nagyot ásítva lefelé ment a lépcsőkön. Elsőből kiszúrta a papír fecnit, majd amikor elolvasta a rá írt szöveget elmosolyodott. A férfi most elcsoszogott a nappaliig ahogy levágódva a kanapéra bekapcsolta a tv-t. Nem volt kedve kávét főzni, így inkább megvárja Narukot, majd ő főzni fog egyet mind a kettejüknek. Narutónak akaratlanul eszébe jutottak azok az események, amelyek ehhez a kanapéhoz kötődtek. Sasuke meleg csókjai, izmos teste, ahogy a szőkéhez simul. A fekete, szédítő szemek és a kedvesen cirógató haj, meg persze a sexy mosoly. A fiú összerándult a gyomrába hasító fájdalomtól, majd kisebb ködfelhőket zihálva felült. "Vajon hányszor lesz még merevedésem Sasuke miatt?" Gúnyosan kérdezte magától, de mégis megtudta érteni valamennyire az érzéseit. Szokásos módszerét használva enyhítette fájdalmát, majd dideregve visszabújt az ágyába, és ismét elnyomta az álom. Olyan dél után kelt valamennyivel, akkor is az ebéd csalogató illata az, ami felébresztette. Naruko valami finomat csinált, ezért Naruto egy percet sem vesztegetve, lerohant húgához. Amikor megebédeltek, kicsit leültek beszélgetni. Naruko elmesélte a mozit és az éttermet, meg azt, hogy Itachi mennyire kedves, pedig első benyomásra kifejezetten utálta. Naruto pedig arról beszélt, hogy felhívta Tsunadét, aki rengeteget segített abban, hogy megértse a saját érzéseit. A lány ennek kifejezetten örült, mert nem látta bátyja arcán az a fájdalmat, amit eddig. A délután nagy részét pihenéssel töltötték.
Az Uchiháknál eközben komoly beszélgetések folytak.
-Sasuke, ugye csak viccelsz? - Itachi kezdett nagyon ideges lenni.
-Nem. Miért viccelnék egy ilyen döntésben?
-Miért akarsz visszamenni Japánba?
-Mert nem vagyok hajlandó itt dekkolni életem végéig.
-Csak simán Naruo elől menekülsz.
-Nem igaz!
-Sasuke, te soha sem leszel képes nekem hazudni. Ugye ezt tudod?
-Tudom.
-Akkor?
-Vissza akarok menni Japánba.
-Ahogy akarod. Mikor akarsz indulni?
-Ha lehet, akkor még ma.
-Rendben. Akkor fél óra múlva legyél kint a reptéren. A magángépünkkel elmehetsz Japánba.
-Köszönöm, Aniki.
-Szívesen, bár valamiért az az érzésem, hogy nagyon rossz döntést hozol.
-Ez legyen az én gondom. - Sasuke ellépdelt Itachi mellett, majd kilépve az ajtón, magára hagyta bátyját.