Ciel tehetetlenül vágódott a falnak, ám szerencsére, vagy inkább sajnos, nem ájult el. Érezte, hogy vér folyik a homlokából, elhomályosítva a látását, de most nem törődött vele. Kétségbeesett tekintettel nézte több sebből vérző komornyikját, amint Undertakerrel hadakozik utolsó csepp erejét is felhasználva.
A fiatal nemes érezte, nem is, inkább tudta, hogy mindez az ő hibája. Ő akarta, hogy vizsgálják meg a helyszínt, ő erősködött, noha Sebastian érezte a veszélyt és nem akart jönni.
„ Bocchan, ennek nem lesz jó vége."- Ezt mondta, de Ciel nem hallgatott rá. Születésétől fogva rettenetesen makacs volt, lehet, hogy most emiatt kell meghalnia egy őrült halálisten kaszájától?
Amint ideértek, ebbe a sötét, kihalt templomba, azonnal rájuk támadt és a harc elején komoly előnyhöz jutott. Nem volt túl sok esélyük…
- Bocchan, csukja be a szemét!- kiáltotta Sebastian egyetlen kecses, bár láthatóan erőtlen ugrással kitérve a felé süvítő halálkasza útjából.
Ciel tudta, hogy ezt a kérést nem fogja teljesíteni, ahogy Sebastian is teljesen tisztában volt vele.
A fiatal nemesnek elege lett abból, hogy mindig csak egy álarcot láthat… egy álarcot, melyhez ragaszkodik ugyan, mégis le akarja tépni, hogy meglássa ki rejtőzik alatta.
Tudni akarta, hogy kicsoda valójában az a démon, aki ennyire fontossá vált számára. Nem érdekelte, hogy csalódni fog-e vagy sem, csak most, csak most az egyszer az igazságra volt kíváncsi!
- Nem… nem csukom be- rázta meg tiltakozón a fejét.
A halálisten ismét támadásba lendült, de a komornyik ezúttal is kitért az útjából. Menekülni még tudott, de szembeszállni ezzel a hatalmas erővel, már nem.
- Akkor…- Sebastian szája nyugodt mosolyra húzódott- Itt a vége, Bocchan…
- Igen…- suttogta a gróf maga is megnyugodva.
Ki hitte volna, hogy így kell végezniük?
Bosszút sem állhatott, komornyikja igazi alakját sem láthatta, mégis valahogy… boldog volt.
Igen, boldog, mert ez az ostoba démon inkább választotta a halált, mintsem hogy csalódást okozzon a gazdájának, netán undort keltsen benne. Ez viszont azt jelentette, hogy igenis… a maga módján fontos számára.
Undertaker észrevette, hogy az áldozatai elérkeztek erejük legvégére. Olyan régóta várt már erre… hogy végezzen mindkettejükkel.
Ciel látta, hogy Sebastian bámulatraméltó gyorsasággal rohan felé és veti rá magát, hogy a testével védje, késleltetve azt a pillanatot. Az Ifjú Nemes fülét megütötte a halálkasza félreismerhetetlen lendülésének hangja.
Az utolsó dolog, amit ebből a világból tapasztalt, az komornyikja vörös szemének sokatmondó ragyogása volt, majd furcsa mód hirtelen minden elsötétült előtte…