Egyedüllét

Felakarta ébreszteni a fiút, hogy elkezdjék a napot, ám meglepetésére ifjú gazdája már ébren volt, s a dolgozószobában, az íróasztalnál ült egy hálóköntösbe burkolózva. Olyan odafigyeléssel írt valamit egy lapra, hogy csak az ajtó csukódására kapta fel a fejét. Egyetlen pillanatig néztek csak egymásra, aztán Ciel visszatért az íráshoz.
- Jó reggelt, Bocchan – pótolta be az elmulasztott köszönést. – Nem szólt, hogy korán kívánja kezdeni a napot.
- Felébredtem – hangzott az egyszerű válasz. – Ha már itt vagy, gyújts be – szólalt meg újra. – Itt is, és bent is.
- Talán fel kellene öltöznie – jegyezte meg, ahogy a kandallóhoz lépdelt, és a hasábfát kezdte rendezgetni. Szeme sarkából figyelte a fiút, aki nem figyelt felé. Egy pillanat múlva meleget ontva, vidáman ropogott a tűz.
- Előbb gyújts be – visszakozott, s a toll továbbra is sebesen járt a kezében.
- Ahogy óhajtja. – Komoly erőfeszítés kellett, hogy ne sóhajtson fel a makacs kölykön.
Teljesítette a kérést, sőt még a ruhákat is előkészítette. Mire visszatért, az asztalon az összegyűrt piszkozatpapírokon kívül három lepecsételt levél fogadta.
- Reggeli után ezeket vidd el Londonba – kezdte a fiú, és határozott pillantását az övébe fúrta. Csodálta érte, amiért ennyire erős. – Ez Tanaka-sané. A másik két címet kérd el tőle. Ez itt a nagynénémé, ez meg Middleford gróf lányáé, Elizabeth-é – mutatta fel egyesével a borítékokat. Azokon csak a név szerepelt.
- Értettem.
- Neked nem fog egy napig tartani, mint a rendes postásnak, igaz? – kérdezett rá.
- Nem.
- Ha végeztél, gyere vissza.
Ezután az öltözés és a reggeli szó nélkül telt, s észrevétlenül hagyta el a házat. Azt a látszatot akarta kelteni, hogy mind a ketten ott vannak. Tudta, hogy több helyről is figyelik, és biztos volt benne, hogy ha látnák a távozását, azonnal mozgolódni kezdenének.
Abban sem volt biztos, hogy jó ötlet elmenni, de határozott utasítást kapott. Azt is sejtette, hogy a levelek csak ürügy arra, hogy az ifjú gróf egyedül maradhasson a birtokon. Fogalma sem volt, hogy vajon mit tervezhet az alatt a rövid idő alatt, míg ő megjárja Londont.
Amikor egy óra múlva visszatért, Ciel a kandalló mellett tanult. Friss hó és víz illata lengte körbe, hajába a tél aromája ivódott.
Odakint a szülei sírjáról le volt söpörve a hó.

2012. június 3.