Csak pár szó
A fiú álmosan felpislogott, de mikor megérezte az ütemes léptekkel járó, megszokott mozgást, odadöntötte fejét a férfi vállának, és visszahunyta a szemeit. Egészen addig nem mozdult, míg Sebastian óvatosan az ágyára nem ültette, és finoman az arcához érve megszólította:
- Bocchan – mikor felpillantott, a komornyik elmosolyodott, és felegyenesedett.
- Mennyi az idő? – kérdezte halkan, ahogy megdörgölte a szemeit, egyúttal a földre ejtette a szemfedőjét, miközben arrébb mozdította.
- Fél tíz – hangzott a felelet. – Mozgalmas napja volt, nem igaz? – Ciel csak bosszúsan fújt egyet, és kicsit hátrébb támaszkodott a kezein, hogy kényelmesen ülhessen, amíg Sebastian a ruhái gombjaival foglalatoskodik.
- Tényleg nem állsz meg egész nap? – kérdezett rá hirtelen, mikor már a hálóingbe bújt bele.
- Nem, nem igazán – vallotta be vidáman mosolyogva. – A próbálkozásai mindenesetre igazán… kreatívak voltak – tette hozzá.
- Nevetséges – javította ki Ciel. – Ezt akartad mondani, nem? Elvégre te az elejétől tudtad, mire készülök – jelentette ki kereken, és a férfi arcát fürkészte.
- Valóban – hagyta rá, a gesztus nem tűnt el az arcáról. Ciel hátradőlt az ágyon, úgy nézett rá.
- Egyáltalán, van valami, ami itt történik, és te nem tudsz róla? – érdeklődte csak úgy, kíváncsiságból, és a válasz nem lepte meg.
- Nem mondhatnám.
Csak sóhajtott, és rendesen elhelyezkedett az ágyban, hagyta, hogy Sebastian ráborítsa a paplanját. Azonban a férfi nem egyenesedett fel, miután ezzel végzett. Ciel összeráncolta a szemöldökét, kissé mérgesen nézett a szemeibe.
- Ne szórakozz! – mordult fel. – Vagy csókolj meg rendesen, vagy… - ásított egyet, a szája elé kapta a kezét, – menj a dolgodra!
- Ahogy óhajtja – suttogta, és közelebb hajolt hozzá, leheletfinom csókot hintve az ajkaira. Még kedvesen megcirógatta az arcát, miközben jóéjszakát kívánt.
Ciel már nem hallotta az ajtó csukódását, visszaaludt.
2012. június 25.