Run, Devil, Run!
Az érzés, hogy a világot selyemkendőbe csomagolja, és elrejti előle. Erre is csak Sebastian képes. Pontosabban csak neki engedi.
- Készen áll, Bocchan? – érdeklődte a mosolygós, bársony-mély hang.
- Ne tegyél fel ostoba kérdéseket – válaszolta.
- Kérem, most ne csaljon.
- Te szoktál csalni! – mordult fel ingerülten. Halk kuncogás felelt, és a férfi ellépett mögüle.
- Ne feledje, tíz másodperc – emlékeztette.
- Tudom, tudom, menj már – morogta. Suhogást hallott, és hirtelen ellepte a magány érzése.
Magában számolt, mire a tízesig ért, leoldotta a fekete selyemkendőt a szemeiről, a zsebébe gyűrte és komornyik után cikázott az éjszakában. Nem kellett gondolkodnia, merre menjen. A pecsét a jobb szemén vezette, ugyanúgy, ahogy ő sem tudott igazán elbújni Sebastian elől, úgy a másik démon sem tudott őelőle.
Egy tisztáson találta meg, a férfi rá várt, ám nem hagyta magát olyan könnyen. Amint megneszelte a közeledtét, rögtön továbbindult hosszú ugrásaival.
Fuss, te ördög, fuss, fuss, úgyis elkaplak!
Ciel valahogy gyors lett azóta, ezt még Sebastian sem tagadhatta volna. Ezt bizonyítva elkapta a férfit, vagyis inkább a lendülettől hajtottan beleütközött a levegőben. Ez megzavarta a komornyikot, a fiú felé fordult, átkarolta. A következő pillanatban éles recsegést előidézve zuhantak mindketten a fák közé.
- Legközelebb az is elég lesz, ha megérint – jelentette ki Sebastian, ahogy megmozdult a fiú alatt.
- Így érdekesebb volt – válaszolta egyszerűen és felemelkedett. Egy pillanatig nézett a démon vörös szemeibe, aztán felkelt és leporolta magát. - Elszakadt a kabátom – jegyezte meg.
- Majd megjavítom – ígérte. – És koszos is lett – ért az arcához, amíg letörölt róla egy foltot. – Mit szólna egy forró fürdőhöz, miután visszaértünk?
- Jól hangzik – ismerte el. – De csak ha te is jössz – tette hozzá egy ravasz félmosollyal.
- Ahogy óhajtja – hajtott fejet, de mikor felnézett, ajkain mosoly játszott, és tekintetében vidám fény villant.
2012. július 10.