Biztonság I.
- Bocchan… – szólt egészen halkan, szinte suttogva.
- Végeztél már? – érdeklődte nem sokkal hangosabban.
- Igen, minden rendben – hangzott a válasz, majd érezte, hogy az ágy széle benyomódik. Sebastian odaült mellé, tőle nem túl messze.
- Akkor jó – hagyta rá, s kicsit közelebb mozdult a paplan rejteke alatt a férfihoz.
- Minden elő van készítve a holnapi naphoz, csak jóvá kell hagynia néhány dolgot – fűzte hozzá a komornyik, s mire a mondat végére ért, Ciel szinte már az ölében feküdt.
Elmosolyodott, elrendezte rajta a paplant, érzékelte közben a fiú tüdejében rekedt levegőt, teste összerezzenését. Fogalma sem volt, miért bújik hozzá mindig, miért nyugodt az álma, ha vele van, hogyha közben az első érintéstől minden alkalommal megrémül, s valójában alig bírja elviselni mások közvetlen közelét. Ez alól talán még Elizabeth kisasszony kivétel még, de csak őket kettejüket tűri meg…
Mire végiggondolta a helyzetet, a fiú már aludt is a nyugtató simogatástól ellazultan.