Téma: éneklés. (Bár az Abarero elég szánalmas. De mindegy.)
Idő: 6 perc
Jakotsu lenyalja a pengéről a vért, és felnevet. Amikor elégedett, mindig ilyen a nevetése: csilingel, vidám, és mégis hátborzongató. Bankotsu már indulna visszafelé, de most megtorpan, Renkotsu majdnem beleütközik.
- Jakotsu... - mondja a főnök halkan. Jakotsu elhallgat, azon gondolkozik, mi rosszat csinált már megint. Bankotsu megfordul, és rámered, Jakotsu pislog, aztán, amikor látja, hogy Ooaniki nem dühös, elmosolyodik.
Renkotsu nem érti az egészet, de nem is igazán érdekli. Megfordul, és elindul visszafelé – a többiek majd jönnek, amikor kedvük tartja.
Ooaniki tesz egy lépést, aztán meggondolja magát. Jakotsu megint elneveti magát, ő pedig végre megszólal.
- Tudtad, hogy a nevetésed olyan, mintha énekelnél?