A kúria, ami Harry szeme elé tárult, hatalmas volt, nagyjából fele akkora, mint a Roxfort. Négyszintes, csodálatos építmény, óriási ablakokkal, két szárnnyal és egy terjedelmes park szerű kerttel. A kocsi a főbejárat előtt állt meg, ahova egy magas lépcsősor vezetett, a korlát gyönyörűen faragott rózsákkal volt díszítve. Heero már a lépcsők felénél volt, amikor Harry észbe kapott, és bátyja után sietett. Ahogy beléptek az ajtón, Harry még inkább ledöbbent. Egy irdatlan előtérben találták magukat. A padló csillogó márványlapokkal volt borítva, a falakon családi portrék. Egy újabb, magas lépcsősor vezetett fel az emeletre, Heero pedig pont arra tartott. Harry engedelmesen követte testvérét, aki a lépcsőn felérve jobbra fordult, majd elindult a fényes gránitpadlón a folyosó vége felé, ahol egy méretes kétszárnyú ajtó állt. Heero kinyitotta az ajtót és belépett. Egy akkora szobában találta magát, mint maga a roxforti nagyterem, gazdagon díszítve mindenféle képekkel, drága, egyedi bútorokkal és puha, perzsaszőnyeggel. Az ajtóval szemben gyönyörű kandalló állt, az előtt egy ébenfából faragott dohányzóasztal, körülötte három kanapé és két kényelmes bőrfotel. A három kanapén ültek Heero barátai. Duo ott feküdt az egyik kanapén, kezei a feje alatt, lábai bokánál keresztben. A másik kanapén ült a magas barna hajú fiú, akit Harry a képen látott, karjai között a szőke fiúval. A harmadik díványon foglalt helyet a képen látott idősebb férfi, valamint a kínai fiú és az egyik bőrfotelben a magas, szőke férfi foglalt helyet. Duo oldalra fordította a fejét, és egyenesen Heeróék felé nézett.
- Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte álmosságot színlelve. Heero csak halványan elmosolyodott, odalépett a kanapéhoz, ahol Duo feküdt, és egy könnyed mozdulattal lelökte Duo lábait a földre, majd lehuppant a díványra kedvese mellé, aki gyorsan megfordult, és Heero ölébe hajtotta a fejét.
- Hn… Baka… - suttogta Heero, miközben Duo fonatát a csuklója köré csavarta, majd másik kezével intett Harrynek, hogy üljön le a maradék fotelba.
Harry eléggé furcsán érezte magát egy ilyen környezetben és társaságban. Ráadásul a kép alapján Lucius2-nek titluált figura mellett az alacsony szőke fiú kiköpött Draco Malfoy volt, csak valahogy kedvesebb tekintettel.
- Üdvözlünk a Gundam-házban, Harry – szólalt meg a szőke fiú. Hangja kellemes volt és nyugalmat sugárzott. Harry érezte, ahogy elszáll belőle a feszültség, mintha a szőke fiú megbabonázta volna. – Az én nevem Quatre Raberba Winner. Ő itt mellettem a jegyesem – mutatott a magas fiúra, aki látható szemével méregette Harryt. – Trowa Barton.
- Örvendek - motyogta Harry elvörösödve. ~ Nem mintha nem bíznék a srácban, de van valami, amitől a frász kiver, ha azok a kék szemek rám merednek. A zöld szemű meg olyan, mint egy vadmacska, aki a prédáját lesi.~
- Az én nevem Treize Kushrenada – szólalt meg a többieknél látszólag jóval idősebb férfi, bár még így sem érhette el a 30-at. – Ő pedig itt Chang, Wufei. Az én Kis Sárkányom. – Erre a Wufeinek titulált fiú sárkányokhoz hasonló morgást hallatott. ~ Oké… ha a srácban nincs semmi sárkányvér, akkor megeszem a Teszlek Süveget. ~
- Az én nevem pedig Zechs Marquise. – mondta a Luciusutánzat, és Harryt meglepte, hogy még a hangja is hasonlít az eredetire. ~Nem mintha Lucius olyan rossz ember volna, de azért van benne valami, amitől jobb félni. Még akkor is, ha Remus esküszik rá, hogy olyan, mint egy nagy macska.~
- Örülök, hogy megismerhetlek mindannyiótokat. – mondta Harry megilletődve.
- Ó. Nyugodtan lazíthatsz Midori-kun. Senki sem fogja leharapni a fejedet… Kivéve Wu-man, ha beceneveket adsz neki – mondta Duo csukott szemmel. Wufei már ugrott volna, hogy elkapja a srácot, de Treize még időben elkapta, és magához ölelte a tüzes fiút, aki egy ideig még próbált szabadulni, de aztán feladta, és visszaroskadt Treize karjai közé. Harry nem tudta, hogy mihez is kezdjen a többiekkel. Quatre megérezte Harry gondolatait és saját kezébe vette az irányítást. Trowával egymásra néztek, majd a magas fiú elengedte kedvesét, aki nyugodtan kelt fel, és odasétált a zavarban lévő fekete hajú fiúhoz.
- Gyere velem, Harry. Megmutatom, hogy hol fogsz aludni – mondta, miközben kezét nyújtotta Harrynek, aki kis teketóriázás után elfogadta az invitálást és hagyta, hogy a szőke fiú, Quatre, kivezesse a szobából.
Hosszan haladtak a folyosók és lépcsők labirintusában, mire végre elértek egy folyosóra, ahonnan 5 ajtó nyílt.
- Ezen a szinten vannak a hálószobáink – kezdte Quatre. – Jobbra az első ajtó Heero és Duo szobája, majd azzal szemben van Trowa és az én szobám, majd az mellett Treize és Wufei hálója, majd a folyosó legvégén Zechs lakosztálya. A tiéd a Heeróék melletti szoba, gyere, megmutatom.
Harry engedelmesen követte Quatre-t, aki a szobájához vezette, majd kinyitotta az ajtót. Harrynek elakadt a lélegzete, azon a napon már sokadszorra. A szoba hatalmas volt, legalább akkora, mint a griffendéles hálóterem plussz a klubhelyiség. Középen egy óriási baldachinos ággyal, fekete és zöld függönyökkel és ágyneművel, mahagóni fésülködőasztallal, ébenfa íróasztallal, azon egy vadiúj laptop, feketére pácolt tölgyfa könyvespolc, puha, zöld szőnyeg. A szobából két ajtó vezetett valahova máshova. Harry meg akarta kérdezni, hogy azok hova vezetnek, amikor az ágy alól egy fehér tigriskölyök mászott ki. Harry hátrahőkölt, ám Quatre csak sóhajtott egyet, odasétált a tigrishez, és a karjaiba vette.
-Roku… mit keresel itt? Egyáltalán hogy tudtál ide bejönni?– A tigris hatalmas, kék szemekkel nézett vissza a szőke fiúra, majd odabújt hozzá. Harry leesett állal nézte a történteket. Quatre felnézett, és rámosolygott a fiúra. – Ő itt Roku. Trowa házikedvence, aki valahogyan mindenhova be tud jutni. Nem tudom, hogyan csinálja.
- Egy tigris, mint házikedvenc? Hova kerültem?
- Nyugodj meg, nem bánt. Egészen szelíd, még a légynek sem tudna ártani. – Erre a kis tigris ásított egy nagyot, majd becsukta a szemeit, és elaludt. Quatre úgy tartotta, mint egy kisgyereket. – Trowa a nővére cirkuszában talált rá. Az édesanyja elpusztult, amikor Roku világra jött. A cirkuszosok nevelték, ám amikor Trowa elment látogatóba, Roku egyszerűen a nyomába szegődött, és nem lehetett lerázni. Őszintén, egy kicsit meglepődtem, amikor hazaállított egy fehér tigriskölyökkel, de Roku egy igazi angyal – mondta, majd rámosolygott a békésen szuszogó kis tigrisre.
- Gondolom… Ö, szóval ez az én szobám? Nem túl nagy ez egy kicsit?
- Igen, ez a tiéd. Mostantól itt fogsz lakni. A laptop Heero ajándéka, és ne aggódj miatta, ezt még Roxfortba is magaddal viheted. – A másik kérdést elengedte a füle mellett.
- És az a két ajtó hova vezet? – mutatott Harry az ajtókra.
- A jobb oldali a fürdőszobád. Van benne fürdőkád, meg zuhanyzó, meg minden ami kell. A másik a gardróbszekrény. Duóval vettünk neked egy pár dolgot, miután Heero mondta, hogy a ruhatárad nem éppen a legmegfelelőbb. Úgyhogy legyél olyan szíves, és az unokatestvéred régi gönceit hajítsd ki. Aztán egyszer majd elmegyünk, és veszünk neked egy pár cuccot. Addigra már majdcsak kialakul a saját stílusod – mosolygott rá.
- Köszi, azt hiszem – mondta Harry.
-Szívesen. Most magadra hagylak, úgyhogy nyugodtan pakolj ki, nézz körül a szobádban. Egy óra múlva ebéd, majd valamelyikünk feljön érted és az ebédlőbe vezet.
- Oké. Köszi Quatre.
Quatre elindult kifelé a szundikáló tigrissel a karjai között, ám mielőtt becsukta volna maga mögött az ajtót, hátrafordult.
- Ha Roku esetlegesen egyszer csak itt teremne, ne ijedj meg. Még mi sem tudjuk, hogy hogyan csinálja, de az biztos, hogy nem közönséges tigriskölyök. – Ezzel kiment a szobából magára hagyva Harry-t.
Harry kivette a zsebéből lekicsinyített utazóládáját, pálcájának egy intésével eredeti méretére növelte, és nekiállt, hogy az iskolai holmijait kipakolja. Dudley régi gönceit Quatre tanácsára kihajította, az iskolai egyenruháját pedig a gardróbba vitte. Amikor belépett oda, egyszerűen nem hitt a szemének. Volt ott minden, amit csak egy kamasz fiú hordhat. Gondolta, hogy akár fel is próbálhat egy-két ruhát. Végignézte a kínálatot, majd megállapodott egy smaragdzöld pólón, amin egy kígyó minta volt, valamint egy fekete farmeren, ami tökéletesen illeszkedett az alakjára. Végül egy pár fekete edzőcipőt húzott a lábára, és belenézett az egész alakos tükörbe, és nem hitt a szemének. A tükörből visszanéző fiú egyáltalán nem hasonlított eddigi önmagára. Egy darabig csak bámulta a tükörképét, amikor hirtelen valami nekidörgölőzött a lábának. Harry lenézett, és egy ismerős kék szempár nézett vissza rá. Roku leült a földre, és kíváncsian nézett rá.
- Szia picuri – mondta Harry mosolyogva. – Hát te megint meglógtál a gazdidtól?
Roku csak nyávogott egyet, Harry pedig lehajolt, és felvette a kis tigrist a karjai közé, majd visszament a szobájába. Épp hogy csak belépett, amikor kopogtattak az ajtón.
- Gyere be – mondta nyugodtan. Az ajtó kinyílt, és Duo lépett be rajta.
- Csá Midori-kun! Gyere, kész az ebéd. – Duo végigmérte Harryt, aki egy kicsit elpirult, ahogy az ametiszt szempár tetőtől talpig végigmérte. – Látom, megtaláltad a ruhákat. Jó választás – mondta vigyorogva. Csak ekkor vette észre a tigrist Harry karjai között. – Látom, a kis fickó már megint meglógott. Komolyan… Ez a kis nyavalyás jobban csinálja, mint én – zsörtölődött magában, ám szemeiben vidámság tükröződött.
Harry csak megcsóválta a fejét, és követte a fonott hajú fiút hosszú folyosókon és lépcsőkön keresztül, mire végre elérték az étkezőt. A többiek már ott voltak, és egy asztal körül ültek. Duo szemrebbenés nélkül foglalt helyet Heero bal oldalán, Harry testvére jobbjára ült. Az asztalfőnél Quatre és Treize, majd mellettük a többiek. Az asztal terítve volt mindenféle finomsággal. Mindenki előtt a saját kedvence. Heero előtt egy adag japán étel, ami közül Harry egyedül a sushit ismerte fel, azt is csak azért, mert egy képen látott már olyat. Duo hamburgert és sült krumplit evett, egy nagy pohár kólával, Trowa előtt spagetti húsgombócokkal. Quatre valamilyen arab ételt evett, amiről Harry végleg nem tudta eldönteni, hogy mi, de azt látta, hogy nincs benne hús. Quatre felnézett, és rámosolygott a fekete hajú fiúra és bólintott, mintha azt mondaná 'Igen, vegetáriánus vagyok.'. Wufei valami kínai kaját evett, Treize és Zechs pedig steaket. Harry ránézett a tányérjára, és elmosolyodott. Sült csirkecomb sült krumplival és párolt zöldségekke a kedvence. Szó nélkül látott neki az evésnek és csakhamar beérte a többieket, akik nem nagyon nézelődtek evés közben. Roku egy hatalmas tál tejet lefetyelt, fel-feltekintve gazdájára, hátha kap valami mást is, ám ahhoz még túl fiatal volt, hogy szilárd ennivalót is kapjon.
Ebéd után mindannyian összegyűltek a könyvtárban, hogy megbeszéljék, hogy hogyan tovább. Ahogy Heero és a többi Gundam pilóta egymásra nézett az ifjú varázslónak olyan érzése támadt, hogy hamarosan óriási dolog részese lett. Nem is tévedett. Végül Quatre ragadta magához a kezdeményezést.
- Harry, gondolom, sejted te is, hogy nem hiába vagyunk itt – szólalt meg komoly hangon a szőke fiú.
- Igen, valahogy sejtem.
- Nos, igen. – Nagyot sóhajtott. – Azt hiszem, Heero már egy csomó könyvet adott neked, amiből megtudtál egyet s mást az elmúlt jó néhány évszázad történéseiről.
- Igen. Bár nem értem, hogy mi itt Angliában miért nem hallottunk róla semmit.
- Ennek a magyarázata egyszerű. A Harmadik Világháború után Anglia szenvedte el a legsúlyosabb károkat, s bár a világ többi része segítséget akart nyújtani, az itteniek nem bíztak már bennük, hiszen a háború alatt itt folyt a legtöbb és legvéresebb csata. Így a Minisztériumok, mind a Mágiaügyi, mind pedig a mugli összefogott, és együttes erővel kitörölték az emberek emlékezetét, majd hermetikusan elzárták magukat a világ többi részétől. Így ez az ország a többitől eltérően fejlődött, mintha még mindig a 19. században lettek volna. A világ többi része meg is felejtkezett rólatok, és mindinkább nagyobb lett a szakadék a két világ között. A híradásokat, amiket a világ többi részéből hallottatok vagy láttatok a tévében, mind archív anyagokból válogatták össze, és ügyeltek arra, hogy semmi ne derüljön ki a kinti világról. Semmit nem tudtatok a kolóniákról vagy a kalendárium változásáról, de még az OZ és a kolóniák közötti harcokról sem. Az az igazság, hogy szerintem már senki sem emlékezik itt Angliában, hogy valaha mekkora pusztítás volt, vagy hogy a világ más ütemben változik a határokon kívül. Az emberek az űrben élnek kolóniákon, és már folyik a Mars terraformázása is. – Quatre belekortyolt a teájába, és kis szünetet tartott, hogy Harry felfogjon mindent, ami addig elhangzott.
- De akkor hogy lehet, hogy egy évvel az én születésem előtt Heero megszületett, hogyha, mint mondtad, mi nem tudtunk semmiről, és az ország hermetikusan elzárta magát a világ többi részétől?
- Ez sajnos még számunkra sem teljesen tiszta, de valószínűleg, hogy egy repülőgép-szerencsétlenség, vagy kényszerleszállás játszott közre. Annyi már biztos, hogy Heero anyja mugli volt, de hogy ki volt, és mi történt vele, az rejtély. Rajtad kívül nincs más élő rokona, pedig a Preventorok ellenőriztek minden archívumot és egyéb forrást.
- Kik azok a Preventorok? – kérdezte Harry. Erről a könyvekben nem volt szó.
- A Preventorok egy katonai szervezet, mely arra hivatott, hogy fenntartsa a békét. Amolyan galaktikus rendőrség, ha szabad így mondani. A nagy háború után hozták létre, hogy az OZ szimpatizánsok, vagy azok, akik nem tudták elfogadni a békét, ne robbantsanak ki egy újabb háborút. Fennállásának elmúlt majdnem három évében rengeteg terrorakciót akadályoztak meg, és különlegesen képzett ügynökeik még most is a színfalak mögött tevékenykednek a béke érdekében. Még itt, Angliában is vannak ügynökeik, ezek közül az egyik a Roxfortban van. Ő még az OZ és a kolóniák közti háború idején épült be, és már akkor is a Földi Szövetségnek kémkedett, a béke óta pedig a Preventorok egyik legjobb titkosügynöke.
~Akkor ezek szerint egy tanárról van szó ~ gondolkodott hangosan Harry. Bár nem mondta ki konkrétan, de sejtette, hogy ki lehet az. – És nektek mi közötök van az egészhez? Miért mondasz el nekem ennyi mindent, Quatre?
- Gondolom olvastál a Gundamokról, igazam van?
- Igen, de nem értem, hogy mire akarsz ki… - Harrynek beugrott valami, amit az első könyvben olvasott, amit Heero adott neki. * A Gundamokat az 5 fő kolóniakörzetből küldték, mindegyik harci robotot különlegesen kiképzett 15 éves fiú irányította, akik egyszerre alkalmazták velük született és később kiélesített mágikus képességeiket, valamint a mugli harci tudományokat. * - TI vagytok a GUNDAM pilóták! – kiáltott fel.
- Igen, pontosan így van – válaszolta Quatre higgadtan, majd előhúzta az inge alól medállá lekicsinyített Gundamját. – Ez itt - emelte fel, hogy Harry is jól láthassa – a 04-es Gundam, Sandrock.
- Merlin szakállára… - hebegte Harry. El sem akarta hinni, hogy mi történik vele.
- Nyugodj meg. Nem azért jöttünk, hogy bántsunk, úgyhogy ezt a gondolatot akár ki is törölheted a fejedből. Elég zavaró – Harry értetlenül bámult vissza a szőke fiúra. – Empata vagyok – mondta Quatre magától értetődően.
- Aha… - válaszolta Harry, majd mély levegőt vett, lenyugtatta magát, és csak akkor nézett fel a többiekre, amikor már biztos volt benne, hogy nem fog elájulni. – Akkor mit kerestek itt?
-Azért jöttünk, hogy felkészítsünk a Voldemorttal való harcra, valamint, hogy veled együtt harcoljunk. A Varázslóvilág hatalmas terhet tett a válladra, amikor egy egész világ megmentését bízták rád. És mielőtt még a Próféciát hoznád fel azért, hogy meggyőzz, hogy ez a te feladatod, azt jobb ha elfelejted. Kacsa az egész, amit Dumbledore ültetett el Trelawney professzor fejébe, és Voldemort pedig bevette. Bár a Sötét Uratok annyira nem ostoba, mint a Varázslóvilág többi része, beleértve Dumbledore-t is, ugyanis ő már tudja, hogy mi rejtőzik a határok mögött. Ezt akkor látta, amikor kitaszított lélekként bolyongott a világban. Ezért akar minél hamarabb világuralomra törni, és minthogy Dumbledore egy gyermek kezébe adta ennek a kulcsát, a tiedébe, hogy egyedül szállj vele szembe, minél hamarabb végezni akar veled, hiszen a haláloddal az angliai varázslótársadalom térdre borul.
- De, hogyha Anglia el van vágva a világtól, honnan tudjátok mindezt?
- Az Angliai Tartomány – vette át a szót Treize - lehet, hogy el van vágva a külvilágtól, de attól még a külvilág tud róla és azokról a dolgokról, amik itt történnek, főleg az elmúlt huszonvalahány évben. A Preventorok nemcsak a mugli társadalmat figyelik, hanem a varázsvilágokat is, bár azok az angliait kivéve már integrálódtak a társadalomba, és az Ügynökök nagy része a varázslótársadalomból kerül ki.
Harry Treize felé fordította a tekintetét.
- Ha tudtatok a létezésünkről, és az itteni történésekről, miért nem avatkoztatok be hamarabb? Úgy értem, megvolt rá a felszerelésetek, és a képzettségetek. Miért csak most?
- Harry, azt hiszem nem figyeltél az elején – szólalt meg Trowa elsőízben azóta, hogy Harry betette a lábát a kúriába.
– A Preventorok még egy nagyon fiatal szervezet – vette vissza a szót Quatre. - Időbe telt, amíg a háború után rendet raktak, ráadásul a régi ügynökök egy jó ideig hallgattak, az újak pedig még nem épültek annyira be, hogy bármit tudjanak mondani. Ráadásul eddig nem is tudtuk, hogy valamilyen rokonsági kapcsolat van közted és az egyik Gundam pilóta között. Elvileg egy másik osztag lett volna ide beosztva, ám a DNS vizsgálatok miatt kiderült a rokonsági kapcsolat, így Une Parancsnok a legjobb ügynökeit küldte, vagyis minket. Egyébként is… egy csapat tizenéves könnyebben be tud épülni egy iskolába, mintha felnőtteket küldtünk volna.
- Ezek szerint ti mind ügynökök vagytok?
- Pontosan. – felelte Heero.
- Méghozzá a legjobbak! – vágta rá Duo teketóriázás nélkül.
- És ezt nem csak Maxwell egója mondatja vele – tette hozzá Wufei.
- Akkor ezek szerint ezen a nyáron kiképeztek? – kérdezte Harry izgatottan.
- Így is lehet fogalmazni – mondta Zechs. – Megtanítunk mindere amit tudunk. És az edzésedet már holnap elkezdjük.
A többiek csak bólintottak, Harry szemei pedig szinte izzottak, annyira várta már.
- Az edzés hosszú lesz és kíméletlen – mondta Heero.
- És mit fogok tanulni? – kérdezte Harry, nem törődve bátyja kriptikus mondanódjával.
- Reggelente erőnléti edzés Zechsszel – kezdte Quatre. – Majd utána Heero fog neked számítógépe ismereteket és mugli fegyverhasználatot tanítani, főleg a lőfegyverek terén, utána Duo következik zárfeltöréssel és alvilági képzettségekkel, amikre szükséged lehet, valamint mindenféle műszaki dolgokra. – Duo erre kajánul elvigyorodott, és szinte ugrált ültében. – Utána Trowa fog javítani a koordinációdon, valamint a hajlékonyságodon, és persze ki ne hagyjuk a kémkedési ismereteket. Én majd a mentális képességeid fejlesztésében fogok segíteni, kezdve azzal, hogy megszüntetem a közted és Voldemort közötti köteléket, ami nem csak sebezhetővé tesz, de Voldemort azon keresztül az erődet is elszipolyozza. Majd Wufei következik mugli harcművészettel, utána Treize bajvívással. Mindeközben segítünk mágikus képességeid fejlesztésében, valamint a mi általunk ismert történelem, nyelvek és más tudományágak tanításában. Van egy olyan érzésem, hogy tízéves korod óta nem foglalkoztál matematikával, fizikával és a többi tudománnyal.
Harry elvörösödött, és zavartan bólintott. Ekkor vette észre, hogy Roku az ölében heverészik, és furcsa, doromboló hangot ad ki. Harry kíváncsian nézett Trowára.
- Tudtommal a tigrisek nem dorombolnak.
- Általában nem is, de Roku különleges.
A kis tigris megjelenése oldotta a hangulatot, és a délután további része már nyugodtan telt. Duo persze addig nyaggatta Harryt, amíg a fiú bele nem egyezett, hogy megtanítja Duót seprűn repülni. Eleinte nehézségekbe ütköztek, ugyanis Duo nem igen tudta, hogyan kell úgy ráülni a seprűre, hogy az kényelmes legyen, ám rövid időn belül rájött a nyitjára, és utána már megállíthatatlan volt.
Másnap Harry a szokásos hajnali 5-kor kelt, és megkezdődött a kiképzése. Bár eleinte a pilótáknak kétségeik volta afelől, hogy a fiú képes lesz végigcsinálni, Harry mindannyiukat meglepte, hiszen nem csak, hogy megcsinált minden gyakorlatot, hanem szinte szívta magába a tudást és a gyakorlatokat. Annyira jól haladt, hogy Duo még vezetni is megtanította, bár a jogosítvány megszerzésével még várnia kellett. És mindeközben Harry egyre jobban beilleszkedett a pilóták életmódjába, valamint Duónak hála, a stílusán is változtatott. Már az első hét végére megszabadult a szemüvegtől egy villámgyors szemkorrekciós bűbájjal, aminek hátránya, hogy életében csak egyszer alkalmazhatja, ám ez kis ár volt ahhoz, hogy ne legyen vak harc közben. Duo mintájára Harry is megnövesztette a haját, ami immár a derekáig ért – egy ügyes hajnövesztő bűbáj mindenre jó. Így nem csak kezelhetőbb lett, de mint családfő ( a Black és a Potter család feje) a rangját is jelképezte.
A születésnapja előtti hétvégén Harry különös érzésre ébredt. Mintha valami lett volna a mellkasán, ami miatt nehezen kapott levegőt. Nagy nehezen kinyitotta szemeit, csakhogy szembe találja magát egy ametiszt szempárral.
- Jó reggelt, Midori-kun! – kiáltotta Duo – Gyerünk, ébresztő! Ki az ágyból!
- Duo… - nyavalygott Harry és a fejére húzta a takarót. – Hagyj békén! Vasárnap van. Néha én is szeretnék aludni egy kicsit!
- Ugyan már, hiszen mindjárt tíz óra van! – mondta Duo, és leráncigálta Harryről a takarót, aki ugyan próbálta visszaszerezni, de a lila szemű démon ellen semmi esélye sem volt.
- Téged tényleg a pokolból szalasztottak, onnan van ennyi energiád!
- Nem, csak túl sok kávét és édességet evett reggeli gyanánt – hallatszódott Heero hangja az ajtóból. – Amúgy igaza van. Éppen ideje felkelned. Megyünk a parkba.
- A parkba? – kérdezett vissza Harry miközben a szeméből dörgölgette ki az álmosságot. – De hiszen a legközelebbi park, nem számítva a hátsó kertet, majdnem 10 kilométerre van innen!
- Pontosan. Úgyhogy már úton kellene lennünk, hogy délre odaérjünk.
- Naneeeeee! Ugye nem gyalog akartok menni? Nincs az az isten, hogy én annyit gyalogoljak!
- Ki mondta, hogy gyalog megyünk? – kérdezett vissza az ágyon ugráló Duo.
- És akkor hogyan, Einstein? – vágott vissza Harry morcosan, miközben a fürdőszobája felé tartott.
- Görkorival! – jött a válasz.
- Duo, lehet, hogy elfelejtetted, de én még soha életemben nem görkoriztam… csak seprűn repültem – Harry hangja tompábban hallatszott, mint addig, mert becsukta maga után a fürdőszoba ajtaját.
- Épp itt az ideje, hogy megtanuld, Midori-kun! – kiáltotta Duo, aztán felpattant az ágyról, berohant Harry gardróbjába, felkapott egy fekete pólót meg egy koptatott farmert, valamint egy pár edzőcipőt, visszarohant a szobába, az ágyra hajította őket, és kiviharzott a szobából. Heero mélyet sóhajtott, majd várt, míg Harry végez a fürdőben.
Harry immár éberebben lépett újra a szobájába, és szerencséjére Duo már nem volt ott, csak a bátyja ücsörgött az ágyán.
- Hova lett a démon-fióka? – kérdezte szarkasztikusan.
- Van egy olyan érzésem, hogy Wufeit boldogítja.
Mintha Duo csak erre várt volna, hiszen hirtelen Wufei hangjára lettek figyelmesek.
- MAXWELL! TAKARODJ A SZOBÁNKBÓL! – Majd a következő pillanatban mániákus nevetés hangja hallatszódott.
Mind Heero, mind pedig Harry megcsóválta a fejét. Harry gyorsan magára kapkodta ruháit, összekötötte a haját, majd felkapott egy napszemüveget és elindult kifele, az étkező felé. Ahogy a folyosón haladtak, Harry hátrafordult Heerohoz.
- Ugye nem gondolja komolyan ezt a görkorizást?
- De igen – jött a tömör válasz, és Harry érezte, hogy minden reményt elvesztett.
- Mindenki görkorizni fog?
- Nem. Duo gördeszkázik, akárcsak Wufei. Treize és Zechs mountain bike-okkal jön, nekem egy triálos BMX-em van, Trowa és Quatre azok, akik még görkorizni szoktak.
Rövid idő alatt az étkezőben találták magukat, ahol a többiek már útra készen álltak, és éppen a hátizsákokba pakolták bele az üdítőspalackokat, valamint a szendvicseket és egyéb élelmiszereket. Roku ott téblábolt Quatre körül, aki éppen egy üveg vizet pakolt bele egy sötétzöld hátizsákba.
- Jó reggelt! – köszöntötte Harry a Gundam pilótákat. Majd a hűtőhöz ment, elővett egy doboz tejet, valamint egy doboz gabonapelyhet az egyik szekrényből, egy tálat és egy kanalat egy másikból. Mire megreggelizett már mindenki útra készen állt.
- Ugye esélyem sincs, hogy ezt megússzam? – kérdezte barátaitól.
- Nincs! – jött az egyöntetű válasz mindenkitől, majd Quatre karon ragadta Harryt és kiráncigálta az előtérbe, ahol Duo már tűkön ült, és csak úgy körbe-körbe hajtotta magát a deszkájával. Heero, Zechs és Treize a garázs felé mentek, míg a többiek egy hatalmas beépített szekrényhez léptek. Trowa kinyitotta a szekrényt, és egy pár Roces görkorit adott Quatre kezébe, majd egy másikat vett ki, amit Harry kezébe nyomott, valamint a saját koriját is kivette onnan, ami annyiban különbözött a másik két pár korcsolyától, hogy agressive kori volt. Az ifjú varázsló szkeptikusan nézte a tuskófék nélküli, fekete Roces görkorcsolyát.
Trowa visszacsukta a szekrény ajtaját, majd vállán a hátizsákkal - amiben tudtukon kívül Roku aludt -, elindult a bejárati ajtó felé. Mindannyian kiléptek a kellemesen hűvös délelőtti napsütésbe, majd Quatre bezárta az ajtót, és aktiválta a megannyi technikai és mágikus riasztót. Ezután mindannyian a garázs felé mentek, ahol a többiek már vártak rájuk. Egyelőre sétálva indultak el, amíg ki nem értek a nagykapun, ami elválasztotta a villa területét a külvilágtól. Miután a kapu is becsukódott mögöttük mind Trowa mind pedig Quatre leültek a kerítés tövébe, és szinte percek alatt felkapták a korcsolyáikat. Harry egyelőre kérdőn nézett a kezében lévő görkorikra. ~ Oké… most mi a nyavalyát csináljak velük? Egyáltalán hogyan kell felvennei ezeket az ördögi szerkezeteket?~ Quatre megérezte Harry habozását, és odament, illetve már gurult Harryhez, hogy segítsen neki.
- Egy kis segítség kéne? – kérdezte ártatlan arccal, miközben egy kecses mozdulattal megállította a guruló cipőket.
- Azt elfogadnám – dünnyögte Harry vörös arccal. – Még soha életemben nem volt rajtam ilyen szerkentyű.
Erre a kijelentésére Duo úgy elkezdett nevetni, hogy hanyatt esett a gördeszkájával, Heero pedig mélyet sóhajtott, odament Duóhoz, felsegítette, majd nem túl erősen fejbe kólintotta.
- Baka, hagyd békén Harryt! – Duo duzzogott egy sort, egészen addig, amíg Heero meg nem csókolta. Utána már, legalábbis egy darabig nyugton volt. Egészen pontosan addig, amíg Quatre fel nem segítette Harry lábára a korcsolyákat, aki valamilyen oknál fogva egész hamar megtalálta az egyensúlyát.
- Látom, az egyensúly már megvan – mondta a szőke fiú. – Most állj kis terpeszbe. Igen, úgy jó lesz. A lábfejeid kifele álljanak, nagyjából, mint a V betű szárai. Remek. Most kicsit dőlj előre, rogyaszd be az egyik lábad, és told előre, majd vidd utána a másikat. Legyen egy ritmusod, és tartsd meg az egyensúlyodat – magyarázta Quatre, miközben mutatta is Harrynek, hogy mit kell csinálni.
Harry elég hamar rájött a dolog mikéntjére, ami annyit jelentett, hogy sikerült elesés nélkül megtennie vagy jó húsz métert, amikor eszébe jutott, hogy fogalma sincs arról, hogy hogyan kell megállni velük. Fejét hirtelen fordította hátra, és odakiáltott a szőke fiúnak.
− QUATRE! HOGYAN KELL EZZEL MEGÁLLNI? – jött a kérdés, ami miatt Duo megint hanyatt esett a nevetéstől. Quatre éppen válaszolni akart, amikor Harry, még mindig hátrafelé tekintgetve ráment egy meggymagra és hatalmasat esett. Duo csak még jobban nevetett, már szinte levegőt alig kapott.
~ Fulladj meg ~ gondolta Harry, aki megpróbált felkászálódni, de a guruló szerkentyűk mindig kicsúsztak a lábai alól. Ekkorra már Quatre is odaért, aki először szépen megmutatta Harrynek, hogyan kell megfordulással fékezni, majd a kezét nyújtotta a zöld szemű fiúnak.
− Jól vagy, Harry? – kérdezte, arcán komoly aggodalommal.
− Estem már nagyobbat is – felelte Harry miután megtalálta újból az egyensúlyát, és leporolta magát. – Hamarabb is megmutathattad volna, hogyan kell megállni – nézett szemrehányóan Quatre-ra.
− Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan rájössz és felgyorsulsz – mondta bocsánatkérően a szőke fiú. – Amúgy gyorsan ráéreztél, de a megállással még gondok vannak – mondta Quatre, szemében vidámság tükröződött.
− Egyelőre azon gondolkodom, hogy melyikteket öljelek meg hamarabb. Téged, vagy azt a vihogó hiénát – mutatott Duóra, akinek végre sikerült rendbe szedni a légzését. – Na, próbáljuk meg még egyszer – mondta, majd szépen lassan elindult visszafele a többiekhez, mindeközben gondosan figyelt, hogy mi van a lába alatt. Nem akart még egyszer közelebbről megismerkedni a betonnal.
Treize, Zechs és Wufei már akkor csatlakozott hozzájuk, amikor Harry stabilan állt a korcsolyáin. Trowa megigazította a hátizsákot a hátán. Valamiért úgy érezte, mintha a táska nehezebb lenne a kelleténél, ám különösebben nem törődött vele. Biztos volt benne, hogy Quatre rakott bele egy plusz vizespalackot. Egy pár perc múlva a kis csapat végre elindult a park felé. Szerencsére az út nem volt különösebben bonyolult. Se nagyobb emelkedők, se gödrök, se repedések az úton. Ami miatt Duo panaszkodott is, hogy nincs kihívás, Harry viszont örült neki. Legalább nem esett el egyfolytában. Nem siettek útközben, nem volt rá szükség. Ha Harry nem lett volna velük gyorsabban is mehettek volna, de nem akarták, hogy az ifjú varázsló lemaradjon. Nagyjából másfél óra alatt érték el a parkot, ami nem csak egy sima park volt fákkal és padokkal, hanem egy igazi sportparadicsom. Volt ott Triálpálya, görkorcsolya- és gördeszka-pályák, valamint a mountain bike-osoknak való akadálypálya is. Harry csodálkozva nézett körbe, aztán odagurult egy padhoz, és fáradtan rogyott le. Még soha életében nem merült ki ennyire egy egyszerű sporttól. Úgy érezte, mintha mezítláb sétált volna végig egy parázzsal borított kviddicspályán. Egyszerűen mozdulni nem volt kedve. Gyorsan levette a korcsolyáit, majd kinyújtóztatta fáradt tagjait. A többiek nem nagyon vették észre, hogy az ifjú varázsló eltűnt, csak Quatre-nak tűnt fel, hogy Harry nincs közöttük. Tekintetével gyorsan végigpásztázta a környéket és szinte azonnal kiszúrta a fekete hajú fiút. Gyorsan odagurult hozzá.
− Harry, minden rendben? – kérdezte aggódva.
− Azt leszámítva, hogy úgy érzem, mintha mezítláb sétáltam volna körbe egy kviddicspályát, azt hiszem, igen – felelte kimerülten.
− Ó, ne aggódj. Egy kicsit pihensz, és már jobban is leszel. Általában ilyen, ha az ember először vesz fel egy új görkorit. Vagy te töröd be a korit, vagy a kori töri be a lábad – tette hozzá angyali arccal, kedvesen mosolyogva.
− Kösz, hogy ezt most említed. Hamarabb is szólhattál volna.
− Hogy Duo szavaival éljek: Hol lenne akkor a kihívás? – kacsintott rá Harryre, majd levette a hátizsákot a hátáról, amit egészen addig Trowa cipelt. – Kérsz inni valamit?
− Elfogadnék egy kis vizet.
− Mindjárt adom – mondta Quatre, kinyitotta a hátizsákot, és beletúrt, hogy előszedje az egyik vizespalackot. A keze azonban valami puha dologhoz ért, ami úgy megijesztette, hogy leejtette a táskát. A földre pottyanó táskából fájdalmas nyávogás hallatszódott. Quatre gyorsan magához tért, felkapta a táskát a földről, és óvatosan kiemelte belőle a nyávogó szőrcsomót. Roku fájdalmasan nyervogott, ahogy a szőke fiú kiemelte a táskából, majd a karjaiba vette és gyengéden simogatni kezdte. Quatre aggódva nézett a kis tigrisre, majd gyorsan telepatikus üzenetet küldött Trowának. Harry mindeközben aggódva figyelte a történteket, majd elvette Quatre öléből a hátizsákot. Trowa pillanatokkal később érkezett, és kérdőn nézett Quatre-ra, aki a nyivákoló tigriskölyköt tartotta a karjai között.
− Gőzöm nincs, hogy került ide – felelt a szőke fiú. – Csak belekotortam a táskába, hogy kivegyek belőle egy üveg vizet, amikor hozzáértem, és ijedtemben leejtettem a táskát a földre.
− A kis ördögfióka meg megütötte magát – fejezte be a gondolatmenetet Trowa, majd gyengéden átvette Quatre karjai közül Rokut. Óvatosan megvizsgálta, de szerencsére a kis tigrisnek az ijedségen kívül nem esett nagyobb baja.
− Semmi baja, csak megijedt – mondta Harryéknek, majd magához ölelte Rokut, aki hamarosan elhallgatott, és kíváncsian kémlelt körbe, majd hirtelen eltűnt Trowa karjai közül, és nagyjából három méterre gazdájától jelent meg újra.
A három fiú elkerekedett szemmel nézte a kis tigrist, aki, mintha mi sem történt volna, elindult felfedezőútra…egyenesen a gördeszkapálya felé, ahol Duo éppen hajmeresztő mutatványokat csinált a deszkájával, miközben sült krumplit majszolt… ~A jó ég tudja, hogy honnan szedte a kaját.~ gondolta Harry. Azonban amikor éppen nem szaltózott valami fura súlyt érzett a vállán, majd szinte abban a pillanatban egy fehér kis mancsocska csapott le a krumplira, ami éppen a kezében volt.
− Hé, te kis tolvaj! – kiáltotta Duo, miközben próbálta eltartani a tigris elől az ennivalót, mindezt úgy, hogy az egyensúlyát is megőrizze. Szerencsére éppen közeledett a pálya vége, úgyhogy Duo egyszerűen le tudott menni, hogy ne zavarjon másokat, majd miután megállt, a grabancánál fogva felkapta a kis tigrist, és a földre tette, majd mellé huppant, és kérdőn nézett rá.
− Te meg hogy az ördögbe kerültél ide, he? – kérdezte Duo, ám Roku mintha meg sem hallotta volna, továbbra is a fonotthajú fiú kezében lévő sült krumplira koncentrált. – Csak nem ez kéne? Akkor próbáld meg elvenni tőlem – mondta nevetve, visszapattant a deszkájára és már száguldott is vissza az ugratók felé. Roku egy pillanatig méltatlankodva nézett utána, majd egyszer csak eltűnt, és újra Duo vállán volt. Duo erre viszont nem gondolt, és a hirtelen megjelenő Roku miatt hatalmasat esett. Heero, aki mindezt biztos távolságból figyelte gyorsan nekitámasztotta a biciklijét az egyik közeli padnak, majd odarohant a hosszú hajú fiúhoz.
− Duo, Daijoubu?- kérdezte aggódva.
− Hai…- felelte Duo, majd megpróbált felkászálódni, de amikor rátámaszkodott a bal csuklójára fájdalmasan felszisszent. – Asszem mégsem – mondta.
Heero felsegítette Duót, majd óvatosan megvizsgálta a fiú sérült csuklóját.
− Nem úgy néz ki, mintha eltört volna – állapította meg.
− Nem hinném – erősítette meg Duo, ám még egyszer felszisszent, amikor Heero megmozgatta a csuklóját.- Bár erős a gyanúm, hogy sikerült kificamítanom. Hála ennek a vakarcsnak – nézett Roku felé, aki bűnbánóan pislogott, majd szájába kapta a sültkrumplis zacskót és Duo ölébe pottyantotta, majd odabújt a fiúhoz.
− Jól van, na. Nem haragszom, de ha lehet kérnem, máskor ilyet ne csinálj, te ebadta! – Ránézett Heeróra. – Hee-chan, nincs nálad valami kötszer? Gyorsan bekötjük, aztán megyek vissza szórakozni – mondta vigyorogva.
− Mintha elmennék otthonról kötszer nélkül, amikor velem vagy – eresztett meg egy halvány mosolyt a japán fiú, majd hátizsákjából előkotort egy tekercs fáslit, meg valami kenőcsféleséget, amivel gondosan bekente Duo sérült csuklóját, majd a fáslival szorosan bekötötte. Duo megmozgatta a kezét, majd bólintott.
− Pont jó. Nem is túl szoros, és nem is túl laza – mosolyodott el, majd megcsókolta Heerot, felpattant a földről, fel a deszkájára és már ment is a gördeszkapályára. Heero megcsóválta a fejét, visszavette a táskáját a hátára, elment a bringájáért, majd a közeli trial pályára ment.
Roku visszasétált Harryhez, majd leült a fiú mellé a padra és kíváncsian nézett a gazdái felé. Duo hihetetlen mutatványokat végzett a levegőben, míg Trowa egy artista kecsességével és légiességével, szó szerint röpködött a rámpák felett. Quatre, bár közel sem volt olyan vakmerő, mint Trowa vagy Duo, még így is elkápráztatta az összegyűlt korcsolyásokat a tudásával. Heero, Duóhoz hasonlóan vakmerő mutatványokat mutatott be a bringájával, nem csak három-négy méteres magasságokba ugratott, de még szaltókat és más egyéb, életveszélyes mutatványokat is végzett. Wufei csak nyugodtan gördeszkázott, amíg Treize és Zechs a mountain bike-osoknak készített akadálypályán bringázott. Harry ránézett a kis tigrisre.
− Szerinted normálisak? – tette fel a költői kérdést, amire a kis tigris csak ásított egyet, fejét a mancsaira hajtotta és elaludt. Harry egy percig leesett állal bámult rá, majd megcsóválta a fejét, és inkább tovább nézte normálisnak nem mondható „családját".