Egy hét telt el azóta, hogy Harryt hajnalban felébresztették, hogy görkorcsolyázni menjenek a „közeli" parkba. Az elmúlt hétben Harry edzése még keményebb volt, mint addig bármikor, mintha valami nagyon fontos dolog lenne készülőben. Július harmincadika volt, éjszaka. Harry a szobája ablakában ücsörgött és az éjfélt várta, mint minden évben amióta csak az eszét tudta. Ez a születésnapja hatalmas mérföldkő volt számára, hiszen a varázslóvilágban a 17 éves kor már a felnőttkort jelentette, vagyis iskolán kívül is varázsolhatott anélkül, hogy a Minisztérium a Roxfortból való kicsapással fenyegesse, valamint letehette a hoppanálási vizsgát is.
Ahogy Harry az ablakban ücsörgött és a teliholdat figyelte, egy alakot látott kisétálni a házból. A telihold megvilágította valamennyire, és Harry rögtön kiszúrta a fenékig érő fonatot. ~ Mi a nyavalyát keres Duo odakint éjszaka? Nem mintha az én dolgom lenne, de ez azért furcsa ~ gondolta magában Harry, miközben nézte, hogy a fonott hajú fiú mit csinál odalent.
Duo megállt a kert közepén, pont ott, ahol a hold a legfényesebben sütött, és széttárta a karjait. Különös energiák kezdtek körülötte áramlani, majd, mintha az árnyak megsűrűsödtek és életre keltek volna, sötét szalagokként fonták körül a testét. Lassan egyre és egyre közelebb kerültek a fekete szalagok egymáshoz, majd összefonódtak. Duo mozdulatlanul állt, majd hirtelen felemelte a kezeit. A fekete szalagok eltűntek, és a fiút lila lángok ölelték körül, majd amikor azok kialudtak, Duo teljesen más ruhában állt a telihold alatt. Fekete nadrágját és pólóját felváltotta egy kényelmes, puha bőrnadrág, fekete selyemtunika, és puha bőrcsizma, kétoldalt csípőig felvágva, derekán selyemövvel megkötve. Vállára fekete bársonyból készült csuklyás köpeny omlott, le egészen a földig, nyakánál arany bross, mely egy omegát formázott. Duo hátradobta a csuklyáját. Harry-nek elakadt a lélegzete amikor Duo felemelte tekintetét, és az levendulaszínben izzott. Duo eleresztett egy vérfagyasztó félvigyort, felemelte bal kezét, amiben egy mesterien megmunkált kasza jelent meg, a pengéje ugyanolyan levendulaszínben izzott, mint a fiú szeme. Duo a kaszával a kezében megfordult, és Harry szeme láttára a köpenyből két hatalmas varjúszárny lett, a hosszú hajú fiú pedig felemelkedett a földről, és a telihold irányába repült.
Harry elakadt lélegzettel bámult utána. ~ Te jó szagú Merlin! Ez meg mi a nyavalya volt?~
− Shinigami – hallatszott egy hang a háta mögül. Harry ijedtében oldalra fordította a fejét, ami azt eredményezte, hogy leesett az ablakpárkányról a szőnyegre, és onnan nézett fel az ajtó felé, ahol Heero ácsorgott karba tett kézzel az ajtófélfának dőlve.
− Shini-micsoda? – kérdezte Harry, ahogy felkászálódott a földről. − Egyáltalán hogy kerülsz te ide?
− Csak gondoltam én leszek az első, aki boldog születésnapot kíván neked. Gyanítottam, hogy még nem alszol. Amit pedig az előbb láttál, az Shinigami volt.
− Shinigami?
− Japánul annyit tesz, Halálisten – felelte Heero, és odasétált Harry ágyához és leült rá. Harry megrázta a fejét, és odaült bátyja mellé. – Minden hónapban, teliholdkor Shinigami elindul, hogy begyűjtse azoknak a lelkét, akik az elmúlt telihold óta elhaláloztak. Így minden léleknek van ideje elköszönni szeretteitől. Na meg persze teliholdkor akad a legtöbb öngyilkos is. Shinigami dolga eldönteni, hogy továbbengedi-e őket a túlvilágra, vagy sem. Ha elvágja a fonalat, mely ehhez a világhoz köti őket, akkor a lelkek továbbmehetnek, ha viszont nem, akkor itt maradnak a Földön, és az idők végezetéig bolyonganak céltalanul.
− És Duo…- kezdte Harry, de valamiért képtelen volt befejezni a kérdést, így csak megvonta a vállát.
− Duo, Shinigami evilági manifesztációja. Lényegében halhatatlan, hiszen a Halált magát nem lehet megölni – fejezte be, majd felkelt az ágyról, és kisétált a szobából, magára hagyva Harryt a gondolataival. – Ja, egyébként boldog születésnapot, Harry. Próbálj meg aludni valamennyit. Duo reggelre visszajön.
Harry még bambult Heero után egy darabig, majd megrázta a fejét, és úgy döntött, hogy jobb, ha megfogadja Heero tanácsát, és lefekszik aludni. Ahogy a hosszú hajú fiút ismeri, valószínűleg nem fog túl sokáig aludni reggel.
Nagyon is jól gondolta, hiszen alig múlt el reggel nyolc óra, amikor kivágódott a szobája ajtaja, és Duo, még mindig Shinigami regáliában - kivéve a kaszát - az ágyára vetette magát.
− Jó reggelt, Midori-kun! Boldog Szülinapot! – kiáltotta a fekete ruhás fiú.
− Ha szépen megköszönöm, akkor hagysz még aludni? – jött a felelet a takarók alól.
− Nos… - kezdte Duo, mintha erősen gondolkodna a dolgon. – NEM! – kiáltotta, és lerángatta Harryről a takarót.
A szülinapos fiú rosszallóan nézett rá, és éppen azon gondolkozott, hogy tizenhét évesen első dolga az lesz, hogy csendbűbájt mond az éppen az ágyán ugráló Halálistenre. ~ Ki tudja, akár még használ is.~ Morfondírozott magában. Aztán gyorsan visszatért a valóságba, amikor Duo, aki még mindig ott ugrált az ágyon, beleakadt a saját köpenyébe és pont a szülinapos fiúra esett rá.
− Aúcs… - nyögte ki Harry, aki alig kapott levegőt. Duo, bár nem volt túl nagy növésű, attól még egy tonnát nyomott… legalábbis amikor Harryn feküdt.
− Eh… Bocs, Midori-kun… elfelejtettem átöltözni – motyogta Duo, majd egy pillanattal később már fekete pólóban és nadrágban volt, ám még mindig Harryn feküdt.
− Duo, megtennéd azt, hogy leszállsz rólam? Lehet, hogy Heero elbír, de számomra olyan vagy, mint egy úthenger.
− Ó, bocsi. Rajtad fekszem? Nem is vettem észre, h…- ám nem tudta folytatni, mert Harry végre talált magában valamennyi erőt, és Duót egy jól irányzott mozdulattal a földre hajította, majd nagy nehezen felült az ágyában, és egy kis ideig levegő után kapkodott. Duo mindeközben felpattant a földről, leporolta magát és rávigyorgott Harryre.
− Na, az ébresztés megvolt. Heero örülni fog – mondta, majd mielőtt még Harrynek eszébe jutott volna bármilyen bűbáj, kiviharzott a szobából, magára hagyva a másik fiút.
− Nos, - motyogta magában Harry – ha már egyszer felrázott az a nyavalyás, akkor akár fel is kelhetek, és megnézhetem, hogy mi vár rám ma. Ha Duón múlik, akkor nem sok jó…
Harry kikászálódott az ágyból, majd a fürdőszoba felé vette az irányt, és gyorsan lezuhanyozott, majd utána a gardróbba ment és felkapta kedvenc koptatott farmerját, egy szintén fekete pólót valamint egy pár Marten's bakancsot.
Gyorsan befonta a haját, majd lement a konyhába, ahol már mindenki ott volt. Duo éppen egy adag palacsintát majszolt, ami valami édes löttyel volt leöntve, hogy szinte a tányérról lefolyt. Ráadásul a tányér mellett még egy nagy bögre kávé is volt. ~ Te szent Merlin…~ gondolta Harry. ~ Ha ezt mind megeszi, egész nap pörögni fog, mint a búgócsiga…~
Harry morgott valami jó reggelt félét, aztán levágódott az egyetlen üresen maradt székre, ami történetesen a már előbb említett cukormániás őrült mellett volt. Quatre odafordult felé.
− Jó reggelt, Harry-kun. Mennyi palacsintát kérsz? – kérdezte mosolyogva. Harry önkéntelenül is visszamosolygott, bár a kegyetlen ébresztés még mindig piszkálta a csőrét.
− Jó reggelt neked is – kezdte. – Három elég lesz. Túl korán van ahhoz, hogy többet egyek. Hála egyeseknek… - itt szúrósan Duo felé nézett, aki tudomást sem véve róla nyugodtan majszolta tovább a palacsintáját.
− Ne is törődj vele – jött Wufeitől, aki halál nyugodtan kortyolgatta reggeli teáját, miközben pirítóst és tojásrántottát evett. Mellette Treize kissé szkeptikusan nézte Duo reggelijét, majd megrántotta a vállát és evett tovább.
− Ezt pont te mondod, aki képtelen öt percig a közelében maradni – morogta Heero Duo másik oldaláról.
− Ez már apró részletkérdés, Yuy – jött az irritált válasz Wufeitől, akinek szemei sárgán izzottak.
Harry tudomást sem vett a dolgokról, hanem szépen, komótosan ette a palacsintáját. Nagyjából tíz perccel azután viszont Duo felpattant, mintha rajzszögbe ült volna, és elkezdte rángatni Harry pólóját.
− Gyerünk, Midori-kun! Igyekezz már az evéssel. Vár minket a pláza – kiáltotta a fonott hajú fiú.
− Duo!- szólt rá Heero figyelmeztetően. – Nem látod, hogy szegény még eszik? Majd reggeli után mentek. Addig menj, öltözz át, vagy valamivel foglald el magad.
− Na jó – sóhajtott az élő Halálisten. – De bármit veszek is fel, nem szólhatsz bele! – És már ott is hagyta a konyhát. Helyette azonban Roku jelent meg, aki odasomfordált a gazdájához, aki egész eddig egy szót sem szólt, felugrott az ölébe, és Trowa tányérjáról kezdte ellopkodni a maradék palacsintadarabkákat. Torwa csak felhúzta látható szemöldökét és hagyta a kis tigrist enni. Persze miután a tányérjáról elfogyott a maradék, azért még adott Rokunak egy tálka tejet, amit az, szívbaj nélkül megevett, majd kényelembe helyezte magát Trowa ölében, és nyugodtan elszundított, mintha nem is lenne más dolga a világon.
Harry közben nyugodtan be tudta fejezni a reggelijét. Duo akkor jelent meg újra, amikor már Quatre és Harry indulásra készen várakoztak a nappaliban.
− Quatre, tényleg muszáj ez? Van elég ruhám, meg minden. Nem kell más… - ám tovább már nem jutott, mert Duo pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy megjelenjen a lépcsőn. Mind Harrynek, mind Quatre-nak, mind pedig a konyhaajtóban álldogáló Heerónak leesett az álla. Duo a valaha készült legszűkebb fekete bőrnadrágot viselte, ami ráadásul csípőnadrág is volt, és tökéletesen kiemelte az alakját, valamint szoros, testhez simuló fekete ujjatlan topot és bakancsot. Figyelembe sem vette a sokkhatást, amit keltett, hanem odasétált Heeróhoz és mélyen megcsókolta. Harry ekkor vette csak észre, hogy Duo derekán egy tetoválás volt. Egy kanji, mely annyit tett, Shinigami, és a kanji két oldalán egy-egy kitárt denevérszárny, melyek egészen a csípőjéig értek. Egy jó két-három percig még egy légy zümmögését sem lehetett hallani, majd amikor már sem Heero sem Duo nem bírták levegővétel nélkül, végre szétváltak. Duo még egyszer megpuszilta Heero arcát, majd sarkon perdült, odasétált Harryhez és Quatre-hoz, karon ragadta őket, és kiráncigálta a két fiút az ajtón.
− Nyugi, Hee-chan – kiáltotta Duo. – Vigyázok rájuk.
Az ajtó becsukódott mögöttük, Heero pedig még mindig megbabonázva állt ugyanazon a helyen, mint ahol az élő Halálisten megcsókolta. Egy jó fél óra múlva sikerült csak magához térnie, és már ment is a szobájukba… egy jó hideg zuhanyra.
Ahogy becsukódott a három fiú mögött az ajtó, Duo sátáni kacagásban tört ki, és elviharzott a garázs felé. Quatre mélyet sóhajtott, és megcsóválta a fejét. Hármójuk közül ő volt a legszolidabban öltözve. Világoskék farmer, fehér sportcipő és kék-fehér csíkos póló, a haja lófarokba kötve. Harry mellette ácsorgott, egészen addig, amíg Duo meg nem állt mellettük egy fekete Mazda RX8-assal. Harry Quatre-ra nézett.
− Szerinted jó ötlet hagyni, hogy ő vezessen? – kérdezte szkeptikusan.
− Vagy ez, vagy hallgathatjuk egész úton, ahogy nyavalyog, amiért nem száguldozok. Egyébként ez az ő autója, úgyhogy még ha lehetne is, akkor sem vezetném. Ki tudja, hogy mi mindent alakított át rajta. – Ezzel könnyedén átsétált a kocsi másik oldalára, és beült Duo mellé. Harry vállat vont, és gyorsan beszállt Duo mögé. A fonott hajú fiú felbőgette a motort, és csikorgó kerekekkel indultak el Londonba, egy egész napos bevásárlókörútra. ~Te jó ég ~ morfondírozott Harry ~, már megint mibe keveredtem.~
Nagyjából fél óra alatt érték el a bevásárlóközpontot. Duo villámgyorsan talált magának parkolóhelyet…amit éppen egy ugyanarra a parkolóhelyre igyekvő Mercedeses, gazdag üzletember elől happolt el. Mit sem törődve a másik autó sofőrjével, aki kígyót-békát ordibált rájuk, valamint az összes fiatalkorú huligánra, akiknek elvileg még jogosítványt sem lehetne adni, a három fiú – ketten vidáman, izgatottan masíroztak előre, a harmadik meg már majdnem a gondolattól is rosszul volt, hogy egész napos vásárlásra kell számítania – a pláza bejárata felé tartott.
Ahogy beléptek a hatalmas fotocellás üvegajtókon, Harrynek szó szerint elakadt a lélegzete, és talán meg is fulladt volna, ha Duo oldalba nem böki.
− Aú… Hé, ez fájt! Muszáj volt? – kérdezte Harry méltatlankodva.
− Ne nézz így rám! - Vágott vissza Duo. – Ha nem böklek oldalba, elfelejtesz levegőt venni, és itt helyben megfulladsz. Ami elég ciki, ha engem kérdezel…megfulladni a szárazon… - közölte ártatlan képpel.
− Menj a pokolba – jött a felelet.
− Kösz, már jártam ott. Elég jó hely, bár azért pár légkondit beszerelhetnének. Nyáron eszméletlenül meleg van…
Harry válaszképpen homlokon vágta saját magát. Quatre ezt a pillanatot választotta, hogy közbelépjen, mielőtt még a két fiú egymásnak ugrik hülyeség-ügyileg. Nem mintha Harryt kellett volna félteni, de ha azok ketten elkezdenek vitatkozni, egész nap ott ácsorognának.
− Mit szólnátok hozzá, ha végre elindulnánk? Nem azért jöttünk, hogy szópárbajt vívjatok, hanem, hogy Harry-kunnak új ruhatárat szerezzünk – mondta a szőke fiú, szikrázó szemekkel.
Harry kétségbeesetten nézett körül, és már a menekülési útvonalakat vette számba. A két másik fiú azonban karon ragadta, és a temérdek üzlet felé kezdték cipelni. Harry még egy darabig küzdött, aztán feladta. Semmi kedve nem volt magára haragítani egy élő halálistent.
− Hol is kezdjük, hol is kezdjük? – morfondírozott magában Duo, amikor a pláza főcsarnokába értek. – Mit mondasz Macsek, hova vigyük először? – nézett a szőke fiúra.
− Hm… mit szólnál ahhoz az üzlethez? – mutatott jobbra, ahol a sok színes üzlet között egy fekete kirakat árválkodott. – Szerintem itt érdemes lenne kezdeni. Érdekesnek tűnik.
− Remek! – kiáltott fel Duo, és megindult a bolt felé, maga után ráncigálva szerencsétlen Harryt.
Egy kis huzavona, valamint tolakodás után végre elérték a bolt bejáratát. A kis üzlet a „Fekete Gyöngy" nevet viselte. Ahogy beléptek, a pláza mintha soha nem is létezett volna. Odabent kemény metál zene szólt, mindenfele fekete ruhák, fém ékszerek és feketébe öltözött, vad kinézetű fiatalok. Az új jövevények láttára mindenki aki a boltban volt, a bejárat felé fordult, és igen különösen nézett Quatre-ra. A szőke fiú, színes öltözékében ugyancsak kirívó volt egy ilyen helyen. Egy hatalmas, kétajtós szekrényre hasonlító, kemény kötésű, harmincas férfi lépett eléjük, és különösen lenézően futtatta végig tekintetét a három fiatalon, majd a szőke fiúhoz fordult.
− Nem tévesztetted el a házszámot, kölyök? – kérdezte dörgő hangon, és Harry akaratlanul is hátrább lépett, pedig a férfi nem is rá nézett. Quatre azonban rezzenéstelen tekintettel nézett a férfi szemébe.
− Nem, nem hinném – válaszolta jéghideg tekintettel, ami miatt a hatalmas férfi félve lépett hátra. – Tudtommal nincs megszabva, hogy ki jöhet be ide, és ki nem. – Aquamarin szemei szinte nem e világi fénnyel izzottak. A hatalmas férfi kissé ijedten nézett végig a másik két fiún is. Harryn semmi különöset nem látott, viszont a másik, hosszú hajú fiú láttán megfagyott az ereiben a vér. Bár lehet, hogy csak a képzelete játszott vele, mégis úgy látta, hogy a lila szemű fiút sötét árnyak veszik körül, vállait meg két hatalmas varjúszárny öleli körbe.
A hatalmas, kétajtós szekrény méretű férfi elfehéredett, és ott helyben elájult. Duo ördögi vigyorral az arcán lépett át rajta, miközben kezét nyújtotta Quatre-nak, aki kicsit elpirulva el is fogadta a felé nyújtott végtagot. Harry csak megcsóválta a fejét. ~ Tudtam én, hogy van valami földöntúli amögött az ártatlan arcocska mögött. Brrrr… a hideg is kiver tőle. Csak ránézett az ürgére, és az már kővé is meredt.~
− Gyere már, Midori-kun! – jött a kiáltás a bolt közepéből, ahol Duo karba font kézzel ácsorgott, de látszott rajta, hogy már menne is válogatni a ruhák között.
− Jóvanna! Megyek már… hogy nem tudtok egyszerűen békén hagyni… - morgolódott magában, aztán rájött, hogy minél hamarabb velük tart, annál hamarabb végeznek.
Ahogy végre odaért két társához, látta, hogy a bolt nem is olyan kicsi, mint amilyennek első ránézésre látszott. Hosszú sorok teli, főleg fekete, de szinte a szivárvány minden színében pompázó pólókkal, topokkal, nadrágokkal, bakancsokkal, és még ki tudja, mikkel. A több tucatnyi üveges vitrint nem is számítva, ahol mindenféle ékszerek és csecsebecsék sorakoztak.
− Nos, Harry-kun – kezdte Quatre. – Van minimum három órád, hogy összeszedj magadnak legalább 20 nadrágot, de maximum csak kettő-kettő lehet egyforma. Legalább 40 fölsőt. Rád bízom, hogy pólót, topot, hosszú ujjút, inget vagy bármi mást választasz. Legalább 10 pár lábbelit, ami lehet bakancs, csizma, sportcipő, vászoncipő, vagy amit akarsz. És legalább 50 féle kiegészítőt. Ha bármi segítség kell, szólj Duónak, vagy nekem – ezzel sarkon fordult, és eltűnt a sorok között. Duo már akkor eltűnt, amikor Harry odaért hozzájuk.
~ Remek. Hogy a nyavalyába szedjek össze ennyi cuccot, amikor azt sem tudom, hogy mit akarok egyáltalán. Miért kellett ezeknek egyedül hagyniuk?~ gondolkodott kétségbeesetten, amikor hirtelen valaki megkocogtatta a vállát.
− Látom, egy kicsit el vagy tévedve – kezdte egy nagyon ismerős hang, amire Harry megfordult, és leesett az álla. Draco Malfoy állt előtte, hátközépig érő hajjal, smaragdzöld, ujjatlan topban, szoros, fekete bőrnadrágban és ezüsttel kivert csizmában. Szemei vékonyan kihúzva fekete tussal.
− D-d-d-d-DRACO? – kérdezte elakadt lélegzettel. Draco csak most ismerte fel a másik fiút, azt is a zöld szemeiről.
− Harry? Te meg mi a nyavalyát keresel itt? Nem úgy volt, hogy a nagynénédéknél kell maradnod? Ja, amúgy boldog szülinapot – zárta le a kérdéssorozatot, és csak úgy, spontán megcsókolta a fekete hajú fiút.
Harry először megfagyott, mozdulni sem mert, ám amikor érezte, hogy Draco elhúzódik tőle, gyorsan észbe kapott, átölelte a másik fiút, és visszacsókolta. Amikor végre szétváltak, mert már egyikük sem bírta levegő nélkül, csak bámultak egymásra.
− Wow… micsoda szülinapi ajándék…- mondta Harry elvörösödve.
− Az… Nem gondoltam volna, hogy egyszer lesz bátorságom megtenni… - vakargatta a tarkóját a szőke fiú, legalább olyan vörösen, mint Harry.
− Örülök, hogy megtetted – motyogta Harry egy óvatos mosollyal. – Mit keresel itt egyáltalán?
− Ezt én is kérdezhetném tőled – kezdte Draco, majd vállat vont. – Unatkoztam otthon. Amióta apa végre kidobta Narcissát, teljes a nyugalom otthon. Túlságosan is nyugi van, én meg halálra unom magam. Apa el van foglalva Remusszal, úgyhogy van amikor egész nap nem is látom őket. Szóval, gondoltam, körülnézek a muglik között, és ráakadtam erre a helyre. – Elvigyorodott. – Amikor először beléptem ide, az egyik eladó, azt hiszem Lydia, szó szerint letámadott, és egy egész napos szenvedés után már így néztem ki. Azóta úgymond besegítek az üzletben. Most te jössz. Mit keresel itt?
− Nos, ez elég hosszú. Dióhéjban elmondom, de ha a hosszabb verzióra leszel kíváncsi, akkor arra várnod kell, amíg nyugodt helyen nem leszünk. Na, szóval… Kiderült, hogy van egy féltestvérem apám által, aki egy évvel idősebb nálam és…- Harry megállt, amikor meglátta Draco arckifejezését a Föld és a Kolóniák említésénél. – Ó, elfelejtettem, hogy itt semmit nem tudnak, na mindegy, majd ezt is részletesen elmondom. Na, szóval. Egy héttel azután, hogy Heero, a tesóm, beköltözött a Privet Drive-ra, jött Duo, hogy elvigyen minket Quatre házához, ami valójában egy hatalmas villa, még talán a Roxfortnál is nagyobb… - és csak mondta és mondta. Nagyjából tíz percbe belesűrítve az eddigi egész nyarat. – Szóval, mivel ma a születésnapom van, Quatre és Duo elrángattak vásárolni, és egy csomó cuccot össze kell szednem, de azt sem tudom, hogy hol kezdjem.
Draco egy pár percig csak tátott szájjal bámult, majd hirtelen pislogott egyet, megrázta a fejét, és Harry felé fordult.
− Na jó. Ebből a szóáradatból az ég adta világon semmit nem értettem, csak annyit, hogy vásárolni akarsz – vigyorgott rá a fekete hajú fiúra. – Nos, mivel itt a boltban az a dolgom, hogy segítsek a szerencsétlen vásárlókon, gyere velem – megfogta Harry kezét, és maga után húzta. – Közben talán részletesen is elmagyarázhatnád, hogy mi a jó Merlin folyik itt.
Harry nem nagyon tudott mit szólni, hiszen tekintete leragadt Draco bőrnadrágba bújtatott hátsófelén.
Egy pár sorral arrébb Duo és Quatre a hosszú bőrkabátokat nézte. Duo azon morfondírozott, hogy milyen kabátot vegyen Harrynek születésnapjára.
− Mit gondolsz Macsek, melyiket? – Duo egy-egy bokáig érő bőrkabátot tartott mindkét kezében. Az egyik fekete volt, hátul és kétoldalt majdnem csípőig felhasítva, hogy minél könnyebben lehessen benne mozogni. A másik szintén fekete, bokáig érő volt, ám csak hátul volt felhasítva, viszont ezüst minták fonták körbe a vállakat és a gallért. Mindkettő igazi mesterműnek számított a maga nemében.
− Nos… igazából a kettő keveréke lenne a legjobb Harrynek. Azt a sima feketét meg vedd meg magadnak. Szerintem Heeronak nagyon tetszene – eresztett meg a szőke fiú egy gonoszkás félmosolyt, amitől Duo elpirult.
− Segíthetek valamiben? – jött egy hang kettejük mögül. Mind a ketten úgy belefeledkeztek a kabátokba, hogy nem is vették észre addig, amíg meg nem szólalt, és hirtelen mindkét fiú ijedten fordult hátra.
− Üdv, a nevem Lydia. Látom, gondban vagytok, segíthetek? – kérdezte a hullafehér bőrű, fekete hajú lány, aki szoros, pókhálómintás vörös topot viselt, fekete, bőr miniszoknyát és acélbetétes bakancsot. Szemei feketék voltak, mint az obszidián, ajkai, mint a vér. Ahogy elmosolyodott, kivillantak hegyes szemfogai.
Duo és Quatre csak döbbenten néztek egy darabig, majd megrázták a fejüket, és bólintottak.
− Igen, elkélne a segítség – kezdte Quatre. – Egyik barátunknak akarunk ajándékba venni egy bőrkabátot, és ez a kettő tetszik a legjobban, de nincs olyan, ami ezeknek a keveréke? – mutatott a Duo kezében lévő két kabátra.
− Hm… miféle keverékre gondoltok? – kérdezte a lány.
− Nos, ugyanilyen ezüstmintás, csak oldalt is legyen felhasítva, mint a másik.
− Asszem megoldható… De az plusz pénz.
− A pénz nem számít. Úgyis mi álljuk a barátunk összes ruháját ma - mondta Quatre, ahogy tekintetét végigfuttatta a belátható sorokon. A tőlük jobbra lévő sorban meglátta Harryt, aki éppen egy szőke fiúval válogatott, illetve a másik fiú válogatott, és dobálta Harry karjaiba a levett ruhadarabokat. Szegény Harry már majd összerogyott a sok ruha alatt.
Volt ott minden, de főleg fekete nadrágok, farmerek, rövidnadrágok, háromnegyedes nadrágok, fekete ingek, pólók, topok és még ki tudja mi minden. Harry véletlenül elkövette azt a hibát, hogy elnézett balra, és a tekintete összeakadt egy türkiz és egy ametiszt szempárral. Abban a pillanatban egy bőrnadrág érkezett a kupac tetejére, ami célt tévesztett és Harry fejére esett, aki elvesztette az egyensúlyát, és hirtelen a földre pottyant. Draco megfordult, és már csak a kupac ruhát látta, ami alól kikandikált Harry lába és keze.
− Harry! Jól vagy? – kiáltotta, és elkezdte kihámozni a fekete hajú fiút a kupac alól.
− Asszem… - jött a válasz a ruhák alól.
Amint Duo és Quatre meglátta, hogy Harry elesik, mindketten otthagyták Lydiát, és odarohantak a két fiúhoz.
− Midori-kun, jól vagy? – kérdezte Duo, ahogy gyorsan kihalászta Harryt a ruhák közül.
− Huh… - fújta ki magát Harry, amint újra a szabad levegőn volt. – Kösz. Kezdett már nagyon meleg lenni odalent.
− Heero meg fog ölni, ha valami történik veled, ugye tudod?
− Nem mintha ezt meg tudná tenni, de ahogy gondolod – vágott vissza Harry.
− Ez mind szép és jó – szólalt meg Draco. – De Harrynek és nekem még dolgunk van – eresztett meg egy tipikus Malfoy-féle arckifejezést.
− És ki vagy te? – emelte fel egyik szemöldökét Duo.
− Draco Abraxas Malfoy. Harry osztálytársa és barátja – jelentette ki, külön kihangsúlyozva a barátja szót.
− Igen, és mióta? – nézett nagyot Duo.
− Ó… úgy fél órája? – nézett kérdőn Harryre, aki elvörösödve bólintott.
− Komoly, Midori-kun? – kérdezte Duo leesett állal. Amikor Harry újra bólintott Duo megrázta a fejét. – Nos, akkor én is bemutatkozom. Duo Maxwell. Elfutok és elbújok, de sosem hazudok, én vagyok Shinigami. – Nyújtotta a kezét Draco felé, aki bár kissé undorodó arckifejezéssel, de kezet rázott a fonott hajú fiúval. Ahogy egymáshoz értek, mintha a világ megállt volna körülöttük. Draco felnézett és a nagy sötétségben egy fekete köpenyes alakkal találta szemben magát, akinek egyik kezét ő fogta, a másikban pedig egy csodálatosan megmunkált kasza volt, ami ametiszt fénnyel izzott, akárcsak az alak szemei. Draco jobban megnézte a vele szemben álló idegent. A hirtelen támadt szél hátradobta a köpeny csuklyáját, láthatóvá téve az idegen arcát. Duo Maxwell állt vele szemben, ám mintha mégsem ő lett volna, mintha valami túlvilági alak állt volna szemben.
− Ki vagy te? – kérdezte Draco és hangja csak úgy visszhangzott a fekete ürességben.
− AHOGY AZ ELŐBB IS MONDTAM, A NEVEM DUO MAXWELL, VAGY SHINIGAMI – Duo hangja, mintha mennydörgés lett volna.
− Shinigami? – Draco falfehér volt az ijedtségtől.
− HA ÚGY JOBBAN TETSZIK, HALÁLISTEN – jött a felelet. - HA HARRYT BÁNTANI MERÉSZELED, VELEM GYŰLIK MEG A BAJOD. MEG A BÁTYJÁVAL, DE EZ MÁR NEM RÁM TARTOZIK.
Draco igyekezett minél hamarabb uralma alá hajtani teljesen leblokkolt érzékszerveit és bár remegését nem tudta teljesen lerázni, mégis sikerült valamennyire arisztokrata mivoltának megfelelően egy helyben állni. Nagyot nyelt, majd sikerült az előtte álló, földöntúli lény szemébe nézni.
− Szánt szándékkal soha nem bántanám meg. Ahhoz túl fontos nekem. Gyerekkorom óta sok kellemetlenséget okoztam neki, de egy ideje már felnőtt fejjel gondolkodom és szeretnék egy esélyt, hogy vele lehessek. Hogy megmutathassam neki, mi is a szerelem – beszéde végére már magabiztosan, remegés nélkül szólt.
Duo elmosolyodott s a sötétség lassan feloszlott. Draco még hallotta a Halálisten gondolatait ahogy a sötétség eltűnt körülük, s visszatértek a Fekete Gyöngy zajos terébe.
~ JÓ VÁLASZ. SZAVADON FOGLAK.~
Draco megrázta a fejét, majd kissé félénk félmosolyt villantott Duora. A fonott hajú fiú visszavigyorgott, majd kissé arrébb állt, hogy Quatre is bemutatkozhasson.
A szőke fiú odalépett Draco elé, és Harrynek leesett az álla. A két szőke, mintha egymás tükörképei lettek volna, vagy legalábbis mintha testvérek volnának.
− Quatre Raberba Winner. Örülök, hogy megismerhetlek, Draco – szólalt meg csendes hangon, ám Dracot a hideg rázta ki közben. A fiú szeméből még veszedelmesebb fenyegetés sugárzott, mint a Halálsitenéből.
− Részemről a szerencse, de ha most nem haragszotok, Harrynek még sok ruhát kell felpróbálnia.
Ezzel segített felvenni a földről a ruhákat, és intett Harrynek, hogy kövesse. Harry rávigyorgott barátaira, majd sarkon fordult, és követte újdonsült kedvesét a sorok közé. Amikor mindketten eltűntek látó- és hallótávolságból Duo és Quatre egymásra mosolyogtak.
− Ez jobban ment, mint gondoltam. Már csak Heerónak kell elfogadnia – mondta Quatre.
− Az pedig elég nehéz lesz, ismerve Hee-chant. De előbb vagy utóbb majd megbékél a fiúval. Ez azonban legyen Harry-kun dolga. Én mosom kezeimet – válaszolta Duo, majd visszament a bőrkabátokhoz, ahol Lydia állt, és sejtelmesen mosolyogva figyelte az elmúlt pár perc eseményeit.
− Na, megvolt a ráijesztés? – kérdezte a fekete hajú lány.
− Úgy is lehet mondani – vágta rá Duo szinte azonnal. – Nos, a kabáttal mi lesz?
− Ó, csak arra vártam, hogy visszajöjjetek. Meddig óhajtotok még itt válogatni? Mert legalább egy fél órás meló, mire megcsinálom a kabátot.
− Azt hiszem, egy darabig még itt leszünk – mondta Quatre. – Nem úgy néz ki, hogy Harry egyhamar végezne.
− Akkor nyugodtan válogassatok még. Majd megkereslek titeket, ha kész vagyok. Ja ne! – mondta a lány, majd sarkon fordult és mintha a sötétség nyelte volna el, kámforrá vált a sorok között.
Duo és Quatre egymásra néztek, majd vállat vontak.
− Van benne valami nem e világi – jegyezte meg az élő halálisten.
− Ez tény. Valami megmagyarázhatatlan erő árad belőle. Gondolod, hogy ő is a varázsvilághoz tartozik? – kérdezte Quatre.
− Fogalmam sincs. Nem olyan erők áradnak belőle, mint Midori-kunból. Sokkal ősibb, vadállatiasabb. Nehéz megmagyarázni, de mintha kívül esne még az én erőmön is…
Duo szinte magába mélyedve elgondolkodott, azon töprengett, hogy milyen lény közelében érzett hasonlót. Egyszer csak felkapta a fejét, szemében a felismerés fénye csillogott. Quatre várakozóan nézett rá.
− Tudom már! – mondta japánul, nehogy bárki illetéktelen meghallja. – A vámpíroknak van hasonló kisugárzásuk.
− Akkor ezek szerint, Lydia vámpír?
− Nem lepődnék meg rajta…
Az üzlet másik felében, távol a két Gundam pilótától Harry és Draco még mindig a ruhák között válogatott.
− Nem gondolod, hogy ennyi elég már, Draco? – kérdezte Harry az elmúlt öt percben már legalább tizedjére. A karjai között egy nagy halomnyi ruhát tartott, de az öltözőfülkék előtti asztalkán már legalább három ugyanakkora kupac volt.
− Ugyan már! Ruhából sosem lehet elég. Különben is, még fel kell őket próbálnod – mondta kaján vigyorral a szőke fiú, amint még két inget rakott a Harry karjai között lévő kupacra. − Na, ennyi azt hiszem elég lesz egyelőre. Most irány az öltöző! – mondta, és az öltöző felé rángatta a fekete hajú fiút.
~ Megölöm Duót és Quatre-t. Komolyan megölöm…~ gondolkozott magában Harry. ~ De előbb Dracóval végzek… vagy inkább mégsem… akkor egyedül maradnék…~
Draco kikapta Harry karjai közül a ruhákat, és a többi kupac tetejére rakta, majd előhalászott egy fekete farmert, valamint egy ujjatlan topot, aminek ezüst kígyók cikáztak a vállain és a hátán.
− Ezt próbáld fel először, azután majd meglátjuk.
Harry mélyen, lemondóan sóhajtott, majd kivette Draco kezéből a ruhákat, és magára húzta az öltözőfülke függönyét. Egy pár perc múlva már szoros, fekete farmerban és az ujjatlan, kígyós topban lépett ki. Dracónak leesett az álla. Mintha egy félisten állt volna vele szemben. A fekete farmer második bőrként simult Harry hosszú, izmos lábára, a fekete top pedig definiálta izmos felsőteste minden érzéki vonalát.
Harry elpirult, ahogy tekintete találkozott Draco csillogó, ezüst pillantásával. Draco szemei ezüst tűzben égtek.
− Draco? – kérdezte Harry félénken. – Ugye nagyon hülyén áll?
Dracót mintha hideg vízzel öntötték volna le. Gyorsan megrázta a fejét, amint észrevette, hogy Harry visszafordul az öltözőfülke felé. Draco villámgyorsan elkapta a karját.
− Ne! – kiáltotta. – Nehogy visszafordulj! Istenien nézel ki. Én csak… wow… nincsenek szavaim arra, ahogy kinézel… - hebegte Draco.
Harry Draco ajkaira tette jobb mutatóujját, és elmosolyodott.
− Csak nem elvitte a cica a nyelved, Sárkány? – kérdezte kajánul.
Draco nagyot nyelt, majd bólintott.
− Akkor azt hiszem, ezt az együttest megtartom. Készen állsz a következőre?
Ezzel Harry visszaslisszolt a függöny mögé, Draco pedig ott maradt tátott szájjal. A következő kompozíció fekete bőrnadrágból és fekete, koponyás topból állt. Draco itt már nem bírta tovább, és amint Harry kilépett a fülkéből derékon ragadta, és szenvedélyesen megcsókolta.
Nagyjából két óra, és ki tudja hány összeállítás és csók múlva Harry már mindent felpróbált, amit csak kiválogattak, és megelégedve nyugtázta, hogy minden megvan, amit Quatre mondott neki. Draco segítségével a kasszához vitték a ruhákat. A két Gundam pilóta ott ücsörgött két kényelmes fotelben, különböző katalógusokat nézegetve. Duo mellett két szatyor volt a földön, az egyikben egy bőrkabát, a másikban valami fekete anyag volt.
− Á, Midori-kun – nézett föl Duo. – Látom, végeztél. Minden megvan?
− Ha arra a sok mindenre gondolsz, amit nagy kegyesen felsoroltatok, akkor igen, sőt, még több is van. Szerencsére akadt segítőm – mondta Harry, majd Dracóra kacsintott.
− Remek – vigyorgott Duo. – Akkor fizetünk és mehetünk kajálni!
− Duo – csóválta a fejét Quatre. – Te mindig a hasaddal gondolkodsz?
− Általában nem, macsek – nevetett Duo. – De régen volt már reggeli. Már fél kettő is elmúlt.
− Micsoda? – kérdezte Harry, Draco és Quatre egyszerre. – Így elszaladt volna az idő?
− Jaja. Akkor, mehetünk?
− Amint fizetek – mondta Quatre, előkapta a tárcájából a hitelkártyáját, és már a kasszánál is volt. Az összeg, egyes embereket igencsak kellemetlenül érintett volna, de Quatre csak mosolygott és megköszönte a fiatal eladónak a segítséget.
− Á, látom már kész is vagytok – hallottak egy hangot a hátuk mögül. Lydia állt ott egy újabb szatyorral. – Bocsi, kicsit elszöszmötöltem vele.
− Semmi baj. Köszönjük – mondta Quatre mosolyogva.
− Ugyan már – legyintett Lydia. – Hm… nem lesz túl sok a csomag? – kérdezte felvont szemöldökkel. Mind Harrynek, mind pedig Dracónak ismerős volt az arckifejezése.
− Egy kicsit igen, de valahogy majd megoldjuk – felelte Duo.
− Én a helyetekben lekicsinyíteném őket. Így könnyebben elférnének – kacsintott rájuk, majd eltűnt az üzlet sötét sorai között.
A fiúk egy jó fél percig csak álltak és néztek, aztán végül Duo tért leghamarabb magához. Gyorsan körbepillantott, hogy nem nézi-e őket valaki, majd intett a kezével, és a sok csomag mind összement, így Duo könnyen belepakolta őket a hátizsákjába.
− Na, ezzel is megvolnánk – mondta könnyedén. – Mehetünk kajálni végre? Kilyukad a gyomrom! – nyavalygott a többieknek.
− Rendben, menjünk – sóhajtott Quatre, mire végre sikerült magához térnie az előző döbbenetéből.
Együtt elindultak a plázában az étkezők felé. Elöl ment a két Gundam pilóta, mögöttük meg a két varázsló. Gyorsan találtak maguknak egy megfelelő asztalt. Quatre ott maradt, hogy vigyázzon a csomagokra, a többiek pedig a legközelebbi kínai gyorsbüféhez mentek. Duo rendelt magának, és a szőke pilótának, Harry és Draco pedig saját magának. Ennivalóval megrakott tálcákkal mentek vissza az asztalhoz. Leültek, majd villámgyorsan nekikezdtek az evésnek. Mindannyian nagyon éhesek voltak már.
Evés után még egy darabig beszélgettek, ám lassan Dracónak vissza kellett mennie a boltba, a többieket meg már várták a társaik. A nagy születésnapi meglepetés még csak otthon várta Harryt, aki az ég adta világon semmiről nem tudott.
− Sajnos mennem kell – mondta Draco, és bocsánatkérően nézett Harryre. – Találkozunk még a nyáron? – kérdezte Harrytől. Duo és Quatre kissé távolabb húzódott, hogy a két varázsló elbúcsúzhasson egymástól.
− Az Abszol úton biztos. De majd írok. Valahogyan majd megoldom – mosolygott Harry Dracóra.
− Nos, a nyár végéig még biztos, hogy itt fogok dolgozni a Fekete Gyöngyben. Ha gondolod, megadom a mobilszámomat és akkor tudunk beszélni is.
− Az jó lenne – mondta Harry, és elővette a Heerótól kapott mobilját.
Draco szintén elővette a telefonját és számot cseréltek, majd egy gyors csókkal elváltak egymástól. Draco még intett a másik két fiúnak, majd sarkon fordult, és szaladt vissza az üzletbe.
Harry még egy fél percig nézett utána, majd ő is sarkon fordult és csatlakozott barátaihoz. Együtt hagyták el a plázát, majd beszálltak Duo fekete Mazda RX8-asába, és hazamentek.
Olyan öt óra környékén értek haza. Harry egész végig meg sem szólalt, csak nézett maga elé és egyfolytában mosolygott. Nagy nehezen Duónak sikerült kicsalnia a szerelmes varázslót a kocsiból, és együtt indultak a házba, miután a kocsit leparkolták az egyik garázsban, ahol még ott állt egy Mazda MX5-ös és a fekete terepjáró, amivel egy jó pár hete Harryt és Heerót hozta haza Duo.
Ahogy beértek a házba, Harry valami furcsa dolgot érzett. Valami nem stimmelt a házzal. Túl nagy volt a csend, és a nappaliban is sötét volt. Azonban amint beléptek a nappaliba, hirtelen életre kelt a ház. A függönyöket valaki félrerántotta. A szoba teli volt díszekkel, és egy hatalmas szalag volt felerősítve a szemközti falra. „BOLDOG SZÜLINAPOT, HARRY!" Hirdette a színes szöveg.
− Boldog szülinapot, Midori-kun! – kiáltotta Harry háta mögül Duo.
− Boldog szülinapot, Harry – mondta Heero és egy dobozt adott át a fiúnak. A doboz precízen volt becsomagolva, zöld és ezüst papírba.
− Köszönöm – mondta Harry megilletődve, és csodálkozva nézett a kezében tartott dobozra. Óvatosan kibontotta a csomagot, és ahogy leemelte a doboz tetejét, még a lélegzete is elakadt.
A dobozban egy vékony, ezüst-nyaklánc volt, amin egy apró, humanoid alak függött. Harry a láncnál fogva kiemelte a dobozból.
− D-d-de hisz e-e-ez… - hebegte elfúló hangon.
− Egy Gundam, igen – fejezte be a meglepődött fiú gondolatát Heero. – Azt hiszem, az elkövetkezendő évben minden segítségre szükséged lesz. Isten hozott, a Gundam Pilóták között – mondta öccsének, és egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
− Én, nem is tudom, hogy mit mondjak – mondta meghatottan Harry. – Úgy értem, ez a sok ruha, amit ma vettetek nekem, az, hogy a családom vagytok… Ez több, mint amit eddig valaha is kaptam. És most még Gundam pilóta is legyek, én?
− Na, igen. Valahogy úgy, Midori-kun – felelte Duo, és átkarolta Harryt. – Amúgy a Gundam a fő ajándék, de valahogyan el kellett csalnunk itthonról. De nézd a dolog jó oldalát. Bepasiztál! – mondta vigyorogva az élő halálisten.
− Shhh! – sziszegte Harry. – NE olyan hangosan!
− Ó, Hee-chan miatt ne aggódj, szerintem már sejti.
Harry félve nézett bátyjára, aki csak bólintott egyet, jelezve, hogy igen tudja, és, hogy egyelőre nincs kivetnivalója. Harry láthatóan megnyugodott, és visszafordította tekintetét az új Gundamjára.
− Ennek a Gundamnak Mage a neve – mondta Quatre Harry ki nem mondott kérdésére.
− Mage? – jött a kérdés.
− Nos, igen. Szerintem pont hozzád illik, Harry-kun. Eredeti méretében nagyjából tizennyolc méter magas, és 8.5 metrikus tonna a súlya. A fegyverzetéhez hozzátartozik négy vulkán ágyú, kettő a vállakon, kettő pedig a mellkasi részen; radarzavaró; valamint egy bot, aminek a végéből speciális sugárlövedékeket lehet kilőni. A nevét a kinézete miatt kapta – fejezte be a villámgyors leírást Quatre. – Bár, azt hiszem, jobb lenne, ha saját szemeddel is látnád. Gyere velem – mondta, és elindult kifelé a szobából, egyenesen a hátsó kertbe.
Együttesen indultak ki a hátsó kertbe, ahol Quatre elkérte Harrytől a Gundamot, majd letette a földre és hátra lépett a többiek közé.
− Hayasu – mondta hangosan és érthetően a szőke pilóta.
A medálnyi méretű Gundam pillanatokon belül egy hatalmas humanoid forma gépezetté változott. A napfényben csak úgy csillogott a fekete, narancssárga és fehér páncél. Quatre egy távirányítót húzott ki a nadrágja zsebéből, majd megnyomott rajta egy gombot. A Gundam mellkasán halk szisszenéssel kinyílt a pilótafülke ajtaja, és egy kötél ereszkedett alá.
− Ezzel a távirányítóval tudod a földről kinyitni a pilótafülkét, és a kötél segítségével emelkedhetsz fel és szállhatsz be – magyarázta Quatre Harrynek. – A nyár további részében megtanítjuk, hogy hogyan kell irányítani a Gundamodat. Gyere, megmutatom a belsejét is.
Harry idegesen lépett közelebb a hatalmas gépezethez. Quatre elmagyarázta neki a távirányító használatát, valamint azt, hogy hogyan kapaszkodjon meg a kötélben, hogy ne essen le. Ahogy felértek, Harrynek leesett az álla a látottakon. A Gundam pilótafülkéje kicsi volt, egy, maximum két személy fért el benne, és tele volt mindenféle kapcsolókkal, kijelzőkkel és gombokkal. Quatre jelzett Harrynek, hogy üljön le az ülésbe. Ahogy Harry helyet foglalt, Quatre beügyeskedte magát az ülés mellé, megnyomott egy gombot, és a pilótafülke ajtaja egy szisszenéssel bezáródott, a műszerek pedig életre keltek. A kijelzők felvillantak, amint a külső kamerák bekapcsoltak.
− Most az jönne, hogy megmutatnám, hogyan kell kezelni és elvinnélek egy körre, de sajna egyelőre nincs engedélyem erre. Úgyhogy, most csak álló helyzetben mutatom meg, hogy hogyan is működne – magyarázta Quatre. – A monitorok alaphelyzetben a külső teret mutatják, így látod, hogy mi van körülötted, ám amikor valamelyik másik pilóta kapcsolatba lép veled, általában az egyik oldalsó kivetítőn megjelenik az ő képe. Az irányítás a joystickokkal történik, valamint a különböző gombokkal, bár ezt a részt inkább Duóra bízom. Egy Gundam irányítása hatalmas fizikai megterhelés, pontosan ezért még komolyabban kell venned az edzéseket. Egyelőre van valami kérdésed?
Harry csak nézett egy pár percig, próbálta felfogni, hogy mi is történik vele.
− Ezek szerint az elmúlt hetek kiképzése erre készített fel? Hogy Gundam pilóta legyek? – kérdezte hitetlenkedve Harry.
− Pontosan… - még folytatta volna, ám az egyik oldalsó monitoron Duo képe villant fel.
− Hali Macsek! – szólt a fonott hajú fiú.
− Duo, mi a baj?
− Baj éppen nincs, de Une parancsnok beszélni szeretne Midori-kunnal, úgyhogy jobb lenne, ha minél hamarabb lejönnétek. Majd holnap elkezdjük a tanítást és nyár végére igazi Gundam pilótát faragunk belőle.
− Rendben, Duo. Pár perc és lent vagyunk – mondta Quatre.
− Okés. Shinigami vége.
Ezzel Duo eltűnt a képernyőről. Quatre ránézett Harryre, aki vállat vont, ezzel jelezve, hogy akár mehetnek is. A szőke pilóta lekapcsolta Mage rendszereit, majd egy gombnyomással kinyitotta a pilótafülke ajtaját. Jelzett Harrynek, hogy menjen előre, aki egy bólintással nyugtázta, majd a kötélen leereszkedett a földre. Ekkor látta meg a másik hatalmas gépezetet Mage mellett. A másik Gundam méreteit tekintve valamivel alacsonyabb volt a sajátjánál, ám annál vészjóslóbb kinézetű. A fekete Gundanium mintha elnyelte volna a nap sugarait, a hatalmas démonszárnyak pedig sötét köpenyként takarták a Gundam felsőtestét, ám a szárnyak között azért látszódott a nyitott pilótafülke, aminek rámpáján a fonott hajú pilóta ücsörgött halálos nyugalommal. ~ Wow! Szóval ez lenne Deathscythe Hell… Nem semmi. Tényleg olyan, mintha a pokol egyik démonával találná szembe magát az ember ~ gondolta magában Harry.
Quatre érkezése kibillentette morfondírozásából. A szőke hajú pilóta megnyomott egy gombot a távirányítón, és a pilótafülke ajtaja újra bezárult, majd egy újabb szót suttogott:
− Chidzimu.
Ezzel Mage újra összement, és a lánccal együtt Quatre tenyerébe röppent, aki átnyújtotta a Gundamot jogos tulajdonosának, a távirányítóval együtt. Mire megindultak a ház fele, már Duo is csatlakozott hozzájuk.
A fiúk a könyvtárba vezették az ifjú varázslót, ahol a többiek már vártak rájuk. Az egyik könyvespolc mögött egy hatalmas képernyő volt, amin egy szigorú tekintetű, harmincas éveiben járó nő látszott.
− Maxwell, Winner - szólt a nő köszönés helyett.
− Une parancsnok – válaszolt Quatre, egy bólintással viszonozva a köszöntést.
− Üdv, parancsnok! – kiáltotta Duo vigyorogva. – Mi a pálya?
− A „pálya", ha már olyan professzionálisan megfogalmazta, Maxwell, egyelőre az, hogy beszélnem kell Mr. Potterrel.
− Itt vagyok, parancsnok – mondta Harry félénken, ahogy a képernyő elé lépett. – Mit óhajt tőlem?
− Nos, Mr. Potter, azt hiszem a legegyszerűbb lesz a közepébe vágni. Egyet ért velem?
− Igen.
− Remek. Azt hiszem, a bátyja és a többi pilóta elmondott önnek mindent, ami az elmúlt években az Angliai Tartományon kívül történt. Igazam van?
− Igen, asszonyom – mondta Harry automatikusan. Olyan érzése volt, mintha McGalagony professzor óráján ülne éppen, és a professzor valami nagyon fontosat magyarázna. ~ McGalagony és Une remekül megértenék egymást. Mind a kettejüktől a hideg ráz ki ~ gondolta magában. – Heero és a többiek mindent elmagyaráztak, én pedig készen állok a feladatra.
− Remélem jól meggondolta, Mr. Potter. A Preventorok nem egy iskolai klub, ahonnan bármikor kiszállhat. A mi munkánk fontos és általában veszélyes. Nem egyszerű dolog megtartani a békét egy világban, ami hosszú évtizedekig csak háborút ismert.
− Tisztában vagyok vele, parancsnok, hogy mi minden függ a Preventoroktól Én is a békéért harcolok a saját világomban, és addig nem nyugszom, amíg Voldemort életben van, és terrorizálja az embereket – mondta Harry szenvedélyesen. Smaragd szemeiben csak úgy villogott a mágia.
Une fejet hajtott a fiú szavai előtt. Amikor újra felemelte a fejét, arcán ritka mosoly játszadozott.
− Látom, érti, hogy miről is van szó, Mr. Potter. A többiek jó munkát végeztek. Nos, ezennel üdvözlöm a Preventorok között, Jáde Ügynök.
Harry eltátotta a száját. Eszébe sem jutott volna, hogy a születésnapján a Preventorok közé állhat.
− A kinevezése egyelőre még csak ideiglenes. Amíg vissza nem térnek a főhadiszállásra, és le nem teszi a megfelelő vizsgákat, addig az újoncok közé kerül. Elfogadható?
− I-i-i-igen a-a-asszonyom – hebegte Harry meglepetésében.
− Nos, ezzel akkor meg is volnánk – Une az asztaláról felemelt egy papírlapot. – A kezemben tartom Kígyó Ügynök legutóbbi jelentését. Eszerint, Voldemort egyre őrültebb terveket agyal ki a Varázslóvilág leigázására. Dumbledore viszont még mindig abban bízik, hogy Mr. Potter kiskutya módjára követi őt, amint visszatérnek az iskolába. A döntő harc, a jelek szerint újév napjára esik, így addig teljesen fel kell készülniük. A csata helyszíne egyelőre ismeretlen – egy pillanatra felnézett a pilótákra. – A hetedik Gundam is elkészült viszont, úgyhogy azt hiszem, ideje lenne egy hetedik pilótát is keresni. Mivel az állományunkban egyelőre nincs senki, akinek a képességei megfelelnének egy Gundam irányításához, ezért a varázslóvilágban kell keresniük. Küldetésükhöz ez is hozzátartozik, ráadásul minél előbb szeretném, ha találnának alkalmas személyt, mivel a döntő csatához elengedhetetlen lesz mind a hét Gundam, valamint az Epyon és a Tallgeese is. A személynek tisztában kell lennie minden eshetőséggel, és kötelességgel, amit egy Gundam pilótának tudnia kell – itt abbahagyta, mert meglátta, hogy Quatre mondani akar valamit. – Igen, Stargazer Ügynök?
− Parancsnok, ha szabad mondanom valamit.
− Mondja csak.
− Ma talán találtunk valakit, aki alkalmas lenne pilótának. Mágikus képességei csak egy hangyányit maradnak el Harry szintjétől, és megfelelő kiképzéssel tökéletes lenne egy Gundam irányítására, illetve Preventor ügynöknek – Harry felkapta a fejét erre a kijelentésre, hiszen már gyanította, hogy kiről is van szó.
− És mégis, kire gondolt? – kérdezte Une felvont szemöldökkel.
− A neve Draco Abraxas Malfoy. Szintén roxfortos diák, és Harryhez hasonlóan hetedéves.
− Akkor utánanézek Mr. Malfoynak az adatbázisban és majd értesítem önöket. Azonban figyelmeztetem magukat, hogy addig Mr. Malfoynak egy szót sem. A küldetés még mindig titkos, így senki sem tudhat róla magukon kívül. Ha Mr. Malfoy megfelelő, akkor engedélyt adok a tájékoztatására. Szeretném, ha minél hamarabb elkezdenék a tanítását. A Gundamot pedig még a héten elküldöm maguknak. Az egyik fiatal ügynökünknek sikerült bekerülnie a varázslók világába. Ha jól gondolom, nemsokára elmennek az Abszol útra megvenni az iskolához szükséges dolgokat – Duóra nézett, aki utálkozó képet vágott. – Ne grimaszoljon, Maxwell! – Erre Duo hirtelen Heero mögé bújt, és Unéra öltötte a nyelvét.
Une megcsóválta a fejét, majd folytatta.
− Egyelőre ennyi információval tudok szolgálni. Amint megtudok bármi újat, jelentkezem – Harryre emelte tekintetét. – Jáde Ügynök, még egyszer üdvözlöm a Preventoroknál. Legyen szép napjuk. Une vége.
A parancsnok képe eltűnt a monitorról, helyette pedig egy Preventor akta jelent meg.
Harry döbbenten bámulta a képernyőt, rajta saját aktájával. Először azt hitte, hogy még álmodik, ezért megcsípte a saját karját. ~ Oké, akkor ezek szerint mégsem álmodok. Ez hihetetlen…~
Duo egy pár percig hagyta, hogy Harry gondolkodjon, majd odasétált a fekete hajú fiú mellé.
− Na, Midori-kun. Azt hiszem, ideje végre ünnepelni, és tortát enni! – kiáltotta, majd karon ragadta Harryt és leráncigálta a nappaliba, és kezébe nyomott egy kistányért, rajta egy jó nagy szelet csokoládétortával.
Még jó pár órán keresztül beszélgettek, mire az aznapi események végre kifejtették hatásukat, és mind Harry, mind pedig Duo és Quatre elálmosodtak. Közös beleegyezéssel a pilóták úgy döntöttek, hogy elteszik magukat másnapra.
Harry amikor végre egyedül maradt a szobájában, odavánszorgott az ágyához, és ruhástól rávetette magát. A párnáján egy pergamenboríték volt, rajta a már ismerős roxforti pecséttel. Harry nem is bontotta fel, csak megfogta és az éjjeliszekrényére tette, majd erőt vett magán, átöltözött pizsamába és lefeküdt aludni.
Másnap kivételesen senki sem ébresztette fel hajnalok hajnalán. Nem volt ugráló Shinigami, sem nyávogó szőrcsomó, se más zavaró tényező. A nap nyugodtan telt az egész ház számára.
Este Heero elhívta Duót moziba, utána pedig egy étterembe, egy romantikus vacsorára. A japán fiú nem igazán az a fajta, aki nyíltan kimutatja az érzelmeit, ám Duónak valahogy mindig sikerült kicsalnia belőle azokat. Aznap este, az évfordulójuk volt. A romantikus tóparit vacsora után, Heero hatalmas lépésre szánta el magát, és oly hosszú idő után végre megkérte Duo kezét, aki habozás nélkül mondott igent. Amikor hazaértek, Harry és Trowa a nappaliban ücsörögtek a kanapén egy sakkjátszma kellős közepén. Wufei pedig a szoba egyik távoli sarkában meditált, Treize és Zechs pókereztek.
- WUFEI! – kiáltotta Duo amint beértek a nappaliba. Jól tudta, hogy a kínai fiú nem bírja, ha megzavarják meditáció közben. – ITTHON VAGYUNK!
Egy puffanás hallatszódott, Duónak hatalmas mosoly terült el az arcán, Heero pedig egy nagyot sóhajtott. Pillanatokkal később a kínai fiú már feléjük tartott, mindig makulátlan fehér ruhájában pedig félelmetesebb volt, mint valaha, főleg, hogy sárkány szemei csak úgy izzottak a dühtől.
- Maxwell! – kiáltotta amint meglátta a fonott hajú fiút.
- Jájj… - sikkantotta Duo és Heero mögé bújt.
- Maxwell, hányszor mondjam, hogy soha ne zavarj meg meditáció közben?
Quatre ekkor lépett be a szobába, Rokuval a karjában.
- Komolyan, Wufei – mondta a szőke fiú könnyedén. – Gundam pilóta vagy. Nem tanították meg, hogyan kell kizárni a zavaró tényezőket?
Wufei csak pislogott, a haragja elszállóban.
- Mi…?
Duo elvigyorodott, és kilépett Heero mögül.
- Komolyan, Wu-man, mióta is ismerjük egymást? Négy éve?
- Három – felelte Trowa a kanapéról, épp csak felpillantva a játékból.
- Mindegy – mondta Duo. – Ahogy mondtam… valamennyire már immúnisnak kellene lenned rám…
- Mindannyiunk védelmében - mosolygott Quatre –, szinte lehetetlen nem tudomást venni rólad, Duo. Nem is beszélve arról, hogy ha esetlegesen sikerülne e hatalmas hőstett, akkor megölnél minket, vagy valami hasonló szörnyűséget művelnél velünk.
Duo játékosan sóhajtott, majd odapattant Quatre-hoz, hogy összeborzolja a haját.
- Soha nem ölnélek meg titeket – vigyorgott. – Erre itt van nekem Heero, hogy megtegye.
- Hn – sóhajtotta Heero. – Én inkább megyek lefeküdni. – mondta és elindult felfele a szobájukba.
- Egyedül, Hee-chan? – kérdezte Duo kajánul, majd válaszra sem várva Heero után szaladt, és belecsimpaszkodott a karjába.
A többiek csak a fejüket csóválták.
− Azt hiszem, ma éjjel csendbűbájjal alszom – mondta Harry, mire a többiek nevetésben törtek ki.