Az információ megszerzése után felgyorsultak az események a Gundam pilóták számára. Rögtön másnap este együtt settenkedtek le a Titkok Kamrájába, ahol kialakították a főhadiszállásukat. A Kamra elég magas volt ahhoz, hogy a Gundamok teljes méretben állhassanak, és a pilóták minden nap többször ellenőrizték a rendszereket. Az edzés csak még keményebb lett mindenki számára. Minden nap késő estig gyakoroltak, Quatre taktikákat dolgozott ki az iskola védelmére, míg a többiek különböző fegyverekkel gyakoroltak.
Napközben nem egyszer kapták magukat azon, hogy a többi diákot figyelik, hogy esetlegesen kiszúrják az árulót, és még időben megállítsák. Ám az áruló vagy nagyon fortélyos volt, vagy saját maga sem tudta, hogy a Sötét Úrnak kémkedik.
Egy héttel Mindenszentek előtt sor került az első roxmortsi hétvégére. A pilóták tudták, hogy mi forog kockán, de nem akarták, hogy az áruló gyanút fogjon, és úgy döntöttek, hogy ők is csatlakoznak azokhoz a diákokhoz, akik lemennek a faluba.
A faluban mindne a megszokott iramban folyt. Az iskolából kiszabadult diákok az üzleteket járták, hogy minél több édességet meg bármi mást felhalmozzanak maguknak, vagy csak egyszerűen kipihenjék magukat. Harry és a többiek is hasonlóan tettek. Bár tudták jól, hogy együtt kell maradniuk, a sors mégis úgy hozta, hogy elváltak egymástól. Belekeveredtek egy hatalmas tömegbe, ami elszakította őket egymástól. Duo, Quatre és Draco elvesztette szem elől a többieket, és a tömegből kikeveredve egy sikátorban húzták meg magukat.
− Oh, Kami-sama! Ez meg mi a halál volt? – kérdezte Duo. – Az a hatalmas tömeg egyszer csak itt volt, és a többiek meg eltűntek.
− Fogalmam sincs - mondta Draco. – De szerintem nem véletlen, hogy ez történt.
Quatre is mondani akart valamit, ám hirtelen a szívéhez kapott, és ájultan esett össze. Szerencsére Duo résen volt, és még idejében elkapta a szőke fiút, így az nem ütötte meg magát, ám még mielőtt bármi mást is tehetett volna, egy csapat fekete köpenye és koponyás maszkot viselő alak vette őket körül, majd valami eltalálta őket. Duo annyit látott utoljára, miközben a földre zuhant, hogy egy újabb alak lép ki egyik társa mögül, szintén fekete köpenyt viselt, ám arcát nem fedte maszk, így Duo jól láthatta Ron Weasley arcát, aki gonoszan vigyorgott le rá. Ekkor Duo előtt is elsötétedett a világ, és úgy érezte, hogy zuhan, egy feneketlen mély szakadékba.
A falu másik végében, ahol a többieknek végre sikerült kimenekülniük a tömegből, a fiúk észrevették, hogy három társuk eltűnt.
− Látta valaki Duót? – kérdezte Heero, hangjában aggodalommal.
− Az még csak hagyján, hogy Duo eltűnt – mondta Harry, ahogy körülnézett. – Se Quatre, se Draco nincs itt.
A többiek gyorsan szétnéztek, de nem találták se a két szőkét, se a fonott hajú pilótát. Elindultak abba az irányba, ahol a tömeg szétválaszotta őket egymástól. Végignéztek minden sikátort és szemetest, de sehol semmi. Amikor már mindent megnéztek, úgy döntöttek, hogy visszamennek az iskolába, hátha a három pilóta visszament, amikor a tömeg elszakította őket egymástól. Ahogy az egyik elhagyott sikátor mellett mentek el, Heerónak megakadt a szeme valamin. Ahogy odalépett, látta, hogy az nem más, mint Duo keresztje, amit még annak idején Helen nővértől kapott, és soha sem vett le a nyakából.
− Itt voltak – mutatta fel a keresztet a többieknek. – És szinte biztos vagyok benne, hogy nem önként távoztak. Duo soha se venné le a keresztjét, hacsak nem akar üzenni nekünk.
− Ezek szerint a Sötét Úr szolgálói itt jártak. Ezt szánták hadüzenetnek – jegyezte meg Harry. – És se Duónál, se a többieknél nincsenek ott a Gundamjaik, de még a fegyvereik se.
− Azt azért nem mondanám, hogy Maxwell fegyvertelen – szólalt meg Wufei. – Amennyi mindent bele tud pakolni a hajába, nem hinném, hogy baja esne. De nem is miatta aggódom. Draco és Quatre teljesen fegyvertelen. Ha a varázspálcájuk náluk is volt, biztos, hogy a halálfalók elvették tőlük.
− Vissza kell őket hozni, de közben a Roxfort védelmét is biztosítani kell.
− Akkor most mi legyen? – kérdezte Harry.
− Visszamegyünk az iskolába, és beszélünk Unéval, Treize-zel, Zechsszel, Lydiával és Severusszal. Aztán kitaláljuk a haditervet.
Heero a nyakába akasztotta Duo keresztjét. Tudta, hogy a fonott hajú fiút nem kell félteni, és amint Duónak lesz rá alkalma, kapcsolatba lép a többiekkel. Amitől tartott, az az volt, hogy a másik két fiúnak baja esik. Bár Quatre-t is kiképezték még a Meteor Hadműveletben, és nem volt könnyű megtörni, a halálfalók híresek voltak szadista hajlamaikról, és különös kegyetlenséggel tudták vallatni fogjaikat.
Mindeközben a fonott hajú pilóta, Duo magához tért egy sötét, nyirkos helyen. Ahogy körülnézett, csak nagy feketeséget látott maga körül. Egy pár percig csendben feküdt, hogy többi érzékszervével tudja felmérni, hogy egyedül van-e, vagy sem. Majd úgy döntött, hogy megmozdul, és megpróbálja behatárolni, hogy hol is van. Azt, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy elsötétedett a világ, maga sem tudta, bár jó pár órára tippelte.
− Draco-kun, Macsek – suttogta, ám szavai még így is visszhangot keltettek. – Jól vagytok?
Egy pár percig csak halk nyögdécselést hallott, majd végre megszólalt egyikük.
− Én megvagyok, Duo – suttogta Quatre, majd felszisszent, amikor meg akart mozdulni. – Bár nem hinném, hogy meg tudok mozdulni. Ide vagyok bilincselve – mondta, majd halkan megcsörgette a bilincseit. – Veled mi a helyzet?
− Megvagyok, de szintén megbilincseltek. Mindjárt megoldom a dolgot, hacsak nem vették el a tolvajkulcskészletemet.
Duo lassan felemelte a kezét, és beletúrt a hajába, majd elvigyorodott, szemei felizzottak. Így már látta, hogy hol is vannak. Óvatosan kivette a tolvajkulcsokat a hajából, és egy szempillantás alatt kinyitotta a bilincseket mind a kezén, mind pedig a lábán, majd felkelt, kinyújtóztatta végtagjait, és odasétált Quatre-hoz. Letérdelt a másik fiú mellé, és őt is villámgyorsan megszabadította.
− Draco-kun hol van? – kérdezte a szőke fiú.
− Fogalmam sincs. De ebben a cellában csak ketten vagyunk. Nem tudod valahogy behatárolni?
− Megpróbálhatom, de nem mondok semmit biztosra. Még túl kába vagyok ahhoz, hogy megtaláljam.
Ezzel Quatre becsukta a szemét, és koncentrált. Jó pár perc telt el, mire újra kinyitotta a szemeit. Aggódva nézett Duóra.
− Ebben az épületben van, de jó pár szinttel fölöttünk. Egyelőre úgy néz ki, hogy nem bántották, ám még mindig eszméletlen.
− Bárhol is vagyunk, biztos vagyok benne, hogy…
De itt elhallgatott, hiszen lépések hangját hallotta a folyosóról. Villámgyorsan visszakattintotta Quatre kezére a bilincseket, majd visszament a saját helyére, és a saját bilincseit is helyre rakta. Épphogy végzett, már nyílt is az ajtó, és az áruló, Ron Weasley lépett be, még két halálfaló társaságában.
− Látom, most már nem vagytok olyan nagyra magatokkal – mondta Ron fennsőbbséges hangon. – Itt fekszetek, megbilincselve, tehetetlenül, a varázspálcáitok nélkül. Ebből vajon hogy másztok ki?
− Hol vagyunk? – kérdezte Duo sziszegve, mintha nehezére esne felfogni, hogy mi is történt velük.
Ron odalépett hozzá, és jó erősen hasba rúgta. Duo összehúzta magát látszólagos fájdalmában. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy mindez színjáték volt, és meg sem érezte a rúgást.
− Szánalmas vagy! – köpte Ron. – Betáncolsz az életembe, és tönkreteszed a leendő karrierem azzal, hogy Harryt ellenem fordítod. De most véged van. Te leszel a Sötét Úr első áldozata. A Roxfort ostrománál téged fog a Nagyúr elsőként kivégezni, az egész iskola szeme láttára. Na, milyen érzés? Tehetetlennek lenni, és a halált várni?
− Hol vagyunk? – nyögte Duo.
− Nos, mivel úgysem tudtok innen meglógni, akár el is árulhatom, de előbb még szórakozom veletek egy kicsit.
Előkapta a pálcáját, és Quatre-ra szegezte, majd elkiáltotta magát:
− Crucio!
Quatre testének minden sejtje egyszerre rándult görcsbe, és a szőke fiú ordítani kezdett a fájdalomtól. Az átok és a vörös fiúból áramló érzelmek együttes hatása miatt nem tudta kirekeszteni a fájdalmat.
− Hagyd őt békén, te rohadék! – kiáltotta Duo. A szőke fiú senkit sem bántott, mégis az áruló őt kínozta.
− Ó, micsoda összetartás – röhögte Ron. – Te is szenvedni akarsz?
Válaszra sem várva elengedte Quatre-t az átok hatása alól, és Duóra irányította az újabb Cruciatus átkot. A fonott hajú fiú összeszorította a fogát, és kikapcsolta a fájdalomközpontját. Nem volt hajlandó megadni a vörös hajú fiúnak azt az örömöt, hogy ordítani látja, bár teste görcsbe rándult a kíntól.
Ron, amikor látta, hogy nem ér el semmit a kínzással, elengedte az átkot, és Duo teste elernyedt, bár még mindig remegett.
− Remélem, ez jó lecke volt – mondta Ron, szemében őrült szikra csillogott. – Már csak egy nap, és végetek van. A Roxfortot a földdel tesszük egyenlővé, és nincs olyan ember, aki megállítana minket. Még a hatalmas Harry Potter sem!
Gonosz nevetéssel hagyta el a cellát, mögötte hatalmasat dörrent a cellaajtó. Egy pár percig csak a két fiú zihálását lehetett hallani.
− Duo – suttogta Quatre. – Jól vagy?
− Aha – jött a felelet. – Nem mondanám, hogy kellemes volt, de az OZ kínvallatásokhoz képest semmiség volt. – Gyorsan felült, és újra kinyitotta a bilincseit. Majd odament Quatre-hoz, és bár remegő kézzel, mégis gyorsan kiszabadította Sandrock pilótáját. – Veled minden rendben, Macsek?
− Túlélem, bár váratlanul jött. Nem gondoltam volna, hogy pont ő az áruló.
− Azt hiszem, ezt senki nem gondolta volna.
− Duo, most mihez kezdünk?
− Nekem nem árthatnak, de neked és Draco-kunnak el kell tűnnötök innen, amilyen gyorsan csak lehet. Ha sikerül elterelnem a halálfalók figyelmét, meg tudod találni Dracót, és el tudtok menekülni?
− Nem hagylak itt! – kiáltotta Quatre.
− Macsek, ti nem maradhattok itt. Én túlélem, még ha meg is próbálnak ölni, de ti nem fogjátok. Nem bocsátanám meg magamnak, ha bármi történne veletek. – Duo szemében ametiszt lángok égtek. – Meg tudod találni, vagy sem?
− I-i-igen, meg. És ha ki tudunk jutni az épületből, visszahoppanálhatunk Roxmortsba, onnan pedig rövid idő alatt a Roxfortba juthatunk.
− Mennyi időre van szükséged?
− Ha megtalálom Dracót, akkor szerintem maximum fél óra. Ha szerencsénk van, ő tudja, hogy hol vagyunk.
− Akkor igyekezz. Fél órát tudok adni nektek, annál többet biztos, hogy nem.
Ahogy Harry és a többi pilóta visszaért a Roxfortba, már biztosak voltak benne, hogy a másik három fiú nem jött vissza. A bejáratnál Piton professzor és Zechs várta őket. Ahogy meglátták a fiúkat, már tudták, hogy valami nagyon nincs rendjén. Az még gyanúsabb volt, hogy rajtuk kívül már csak egy tanuló nem tért vissza az iskolába, nevezetesen Ron Weasley.
− Hol van Mr. Winner, Mr. Maxwell és Mr. Malfoy? – kérdezte Piton, de már sejtette a választ.
− Elrabolták őket, professzor – mondta Harry, szeme smaragd tűzben égett. – Elővigyázatlanok voltunk. Tudtuk, hogy Voldemort most fog lépni, de mindannyian azt hittük, hogy én leszek a célpont. Hatalmas tévedés volt részünkről.
− Semmi hír eddig a többiekről? – kérdezte Zechs.
− Semmi, bár Duo adott jelet, hogy még életben van – mondta Heero és felmutatta Duo keresztjét.
− Nincs vesztegetni való időnk – mondta Trowa. – Minél előbb meg kell találnunk őket.
− De mégis mihez kezdenek? – kérdezte Piton. – Ha meg is találják őket, akkor mi lesz? Voldemort még őrültebb, mint eddig bármikor. Amíg nem jön el a támadás ideje, addig túl óvatos lesz. Amint megkezdődik a támadás, mással lesz elfoglalva, nem a foglyokkal. Akkor kellene lépnünk.
− Már ha addig a többiek még életben vannak, tanár úr – mondta Harry.
− Ami még aggasztóbb – szólt Zechs -, hogy nem csak ők hárman tűntek el. Ron Weasley sem tért vissza, és senki, még Ms. Granger sem tudja, hogy hova tűnhetett.
Harry hirtelen elgondolkodott. Mintha látta volna vörös hajú, egykori legjobb barátját a tömegben, ami elszakította egymástól a pilótákat.
− És mi van, ha Ron az áruló?
− Akkor logikus lenne, hogy ő is eltűnik. Azt hiszem, komolyabb dolgok vannak itt folyamatban, mint azt mi először elgondoltuk.
− Akkor most mi legyen? – kérdezte Wufei.
− Először is, szólunk Dumbledore-nak. Jobb, ha nem mutatjuk ki neki, hogy őt is el akarjuk távolítani.
Ebben mindannyian megegyeztek, és míg Harry és Heero Dumbledore-hoz mentek, a többiek összegyűltek a Titkok Kamrájában, hogy a Gundamokat még egyszer ellenőrizzék, lekicsinyítsék, és kieszeljék a haditervet társaik kiszabadítására, és a Roxfort megvédésére.
Dumbledore professzor készséggel meghallgatta a fiúkat, amikor azok közölték, hogy három társukat elrabolták, de láthatóan jobban érdekelte, hogy Ron Weasley is az eltűntek közé tartozott. Mindenesetre megmondta a fiúknak, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy az elrabolt tanulók épségben visszatérjenek a Roxfortba.
A hét utána eseménytelenül telt, bár egyik pilóta sem ment be az órákra, hanem inkább a Titkok Kamrájában edzettek, és készültek. Október harmincadikán este, különös esemény történt. Minden diák a nagyteremben volt, beleértve Harryt és a pilótákat is, amikor kivágódott a nagyterem ajtaja, és Quatre és Draco esett be rajta. Mind a ketten borzalmas állapotban voltak. A ruhájuk elszakadt, mindketten mocskosak voltak, és a bőrüket karcolások tarkították. Amikor beestek a nagyterembe, társaik odarohantak hozzájuk. Trowa szorosan magához ölelte Quatre-t, Harry pedig Dracót. Heero sürgetően nézett a két fiúra.
− Mi történt? – kérdezte. – Hol van Duo?
− Időt nyert nekünk – felelte Quatre. Minden porcikája remegett, nem csak a félelemtől és a hidegtől, hanem a megkönnyebbüléstől is. – Elvonta a halálfalók figyelmét, amíg mi elmenekültünk.
Heero rosszallóan nézett a szőke fiúra.
− Ne nézz így rám, Heero, nem az én ötletem volt. Duo tudta jól, hogy egyikünk sem bírná ki a kínzást, ezért lekötötte a halálfalók figyelmét, amíg mi megszöktünk. Majdnem egy hétig eszméletlenek voltunk. Aztán jött Ron Weasley. Heero, ő az áruló. Teljesen megőrült, és Voldemortot szolgálja.
A teremben mindenki elhallgatott. Senki sem tudta elhinni, főleg nem a Griffendélesek, hogy Ron áruló lenne, ezért mindenki fülelt.
− Voldemort holnap fog támadni, és azt tervezi, hogy itt, az iskola területén fogja Duót kivégezni, hogy mindenki láthassa, mekkora hatalma is van.
Heero a többiekre nézett.
− Mindenféleképpen meg kell állítanunk. Ha a Roxfortot eléri, onnantól kezdve végünk – mondta Heero. – Kapcsolatba lépek Unéval, és meglátjuk mi lesz. Quatre és Draco, ti menjetek, pihenjétek ki magatokat. Holnap hosszú és véres napunk lesz. Nem engedhetjük meg, hogy Voldemort a Roxfort területére lépjen.
A két fiú bólintott, és Trowa és Harry kiséretében elhagyták a nagytermet. Heero Wufeihez, Treize-hez és Zechshez fordult.
− Ideje lépéseket tenni. Ma éjjel ti őrködtök Tallgeese-szel, Epyonnal és Natakuval. Váltsátok egymást. Holnap mindenkire szükségünk lesz.
− És te mihez kezdesz? – kérdeyte Wufei.
− Beszélek Unéval, utána megpróbálok Duóval kapcsolatba lépni. Ha nem sikerül, akkor majd holnap minden eldől. Egyelőre azonban nem adhatjuk fel. Ha Dumbledore nem is csinál semmit, attól még mi megvédhetjük a kastélyt.
Mindannyian bólintottak, majd Heero elvonult, a másik három pilóta pedig kilépett a nagyteremből, ki az iskolából, és a Gundamjaikat eredeti méretükbe varázsolva biztosították a várat.
Egy másik helyen, Voldemort főhadiszállásán hatalmas volt a felbolydulás. A halálfalók fejvesztve rohangáltak, amíg Duo randalírozott. Felrobbantott ezt-azt, mire végre elkapták, bilincsbe verték, és a Sötét Úr elé cibálták.
− Engedjetek el, ti nyavalyás hullajelöltek! – kiabált a fonott hajú fiú, miközben két maszkos halálfaló Voldemort előtt a földre lökte. – Nem éppen így gondoltam – motyogta magának, amikor földet ért.
− Sssssszóval te lennél az az átkozott rendbontó – sziszegte Voldemort.
− Már ha rendbontónak lehet nevezni bárkit is egy ilyen koszfészekben – vágta rá Duo.
− Ó, szóval még vissssssza is bessssszélsssssz – jött a válasz. – Akkor ideje, hogy tanulj egy kis jómodort. CRUCIO!
Duo teste ismét görcsbe rándult, ám még a Sötét Úrnak sem volt hajlandó megadni azt az örömöt, hogy kiáltson, hiába érezte úgy, hogy testének minden porcikája ég, minta tüzes vassal szurkálnák. Voldemort egy idő után elunta a játékot, és eleresztette az átkot, majd parancsot adott, hogy Duót vigyék az egyik legbiztosabb cellába, és két halálfaló mindig legyen mellette, nehogy még egyszer megszökjön. Duo játszotta az ájultat, ám mindeközben elméje buzgón járt a másnapi harcon.
Október harmincegyedike vészjósló köddel indult. A kastélyban feszült volt a hangulat, bár Dumbledore még mindig nem hitte el, hogy Voldemort tényleg van olyan őrült, hogy ilyenkor támadjon. Ám alig kelt fel a nap, a távolban hegyekhez hasonló lények jelentek meg, és körbevették az iskolát, még a Tiltott Rengeteget is. A hat Gundam stratégiai pontokon állt. Heavyarms és Sandrock a földön, a többi a levegőben várta az elkerülhetetlen csatát.
Voldemort az óriások előtt vonult, Duót rabláncra verve cibálta magával. A fonott hajú fiú szakadt ruhában, szétzilált hajjal követte, más választása nem lévén. Ha felhasználja az erejét, akkor kiszabadulhatott volna, ám tudta, hogy még nem jött el az ő ideje. Várt a megfelelő pillanatra, és remélte, hogy Heero és a többiek túlélik a harcot.
Előző este sikerült beszélnie Heeróval, miután a Sötét Úr végre magára hagyta. Megbeszélték a haditervet, bár mindannyian tudták, hogy a fordulópontot Duo halála fogja jelenteni. Addigra Harrynek már Voldemorttal szemben kell állnia, a többi pilótának pedig biztosítania kell, hogy az óriások ne tudják megközelíteni a kastélyt.
A harc hatalmas robajjal keződött. Az óriások hatalmas sziklákat hajigáltak, amiket a óriási gépek könnyedén porrá omlaszottak, majd az első hullám végén támadásba lendültek. Az óriások hullottak, mint a legyek, bár amint egy elpusztult, rögtön három állt a helyére. A vámpírok és a vérfarkasok a Tiltott Rengeteg felől jöttek, őket a két vámpír, Severus és Lydia intézett el rövid időn belül.
Mage és Ryuu egymás mellett harcoltak, tökéletesen kiegészítve egymást, így egyikük sem maradt védtelenül, még egy percre sem.
Voldemort látta, hogy csapatai vesztésre állnak, így úgy döntött, hogy előhozza a túszát, és vele pusztítja el Dumbledore-t, holott az igazgató ki sem merte tenni a lábát az irodájából.
Megállt a domb tetején, térdre kényszerítette Duót, és a fiú halántékának szegezte a pálcáját.
− Potter! – kiáltotta, és amikor Harry hirtelen odafordult, látta Duót Voldemort előtt térdelni, a halántékához szegezett pálcával. – Ha élve akarod látni a kis barátodat, akkor ajánlom, gyere ide, fegyvertelenül.
Harry kérdőn nézett Heeróra a monitoron keresztül. A bátyja bólintott, hogy menjen.
Harry leszállt Mage-dzsel, majd kiszállt a Gundamjából, otthagyta, és megindult Voldemort felé. Ahogy odaért a közelükbe, megállt, legalább tíz méterre a Sötét Nagyúrtól.
− Ereszd el őt, Tom! Nem csinált semmit.
− Ó, dehogyisnem! – jött a válasz, ám nem Voldemorttól, hanem Rontól, aki ott állt Voldemort mögött. – Elvett tőlem, és ezt nem bocsájthatom meg.
Harry csak most látta egykori legjobb barátja szemében az őrületet.
− Én mindent megtettem érted. Feláldoztam az elveimet, a családomba fogadtalak, követtelek minden őrült akciódra. És te hogy hálálod meg nekem? Egyszerűen faképnél hagysz pár japán cserediák miatt. Hát hol itt a lojalizmus, Harry?
− Ron, te teljesen megőrültél! – kiáltotta Harry. – Nem vagy eszednél! Ki árult el kit? Már elsőtől fogva Dumbledore talpnyalója voltál. Ne is tagadd! Csak azért barátkoztál össze velem, hogy Dumbledore, a jóságos igazgató úr, bábot csináljon belőlem, te pedig dicsekedhess azzal, hogy a Harry Potter barátja vagy, és mindent megtehess. Ugyanolyan patkány vagy, mit Peter Pettigrew.
− Dögölj meg, Potter! – ordította Ron, és a halálos átkot küldte Harryre, aki azonban résen volt, és félreugrott. A következő pillanatban Ron holtan esett össze, Voldemort halálos átkától.
− Megmondtam, hogy Potter az enyém! – sziszegte Voldemort. Majd a pálcáját ismét Duo halántékának szegezte. – Megöltem miattad a kis szolgálómat, Potter, így a kis barátod halálos ítéletét is aláírtad.
Gonosz vigyor jelent meg Voldemort arcán, szeme vörösen izzott.
− Avada Kedavra! – kiáltotta, s pálcájának végéből zöld fény áradt. Duo teste hirtelen megfeszült, majd szeméből kialudt a fény, és a fonott hajú fiú holtan csuklott össze.
− DUO! – ordította Harry, szemébe könnyek szöktek.
− NEEEEE! – kiáltották a pilóták. Quatre szeméből csak úgy ömlöttek a könnyek, ám hirtelen mintha megszűnt volna a külvilág, a kedves fiú szeme elvesztette minden csillogását, és kíméletlenül kezdte gyilkolni mind az óriásokat, mind pedig a halálfalókat.
Voldemort ördögien kacagott, és vidámsága még nagyobb lett, amikor meglátta Harry elkeseredett arcát, ahogy halott barátját nézi. A Sötét Nagyúr előrelépett, maga mögött hagyva a fonott hajú fiú tetemét.
− Most te következel, Potter – sziszegte, és pálcáját a smaragd szemű fiúra szegezve indult meg a dombról, mit sem törődve a körülötte lévő dolgokkal.
Harry kinyújtotta a kezét, és hirtelen megjelent nála az új pálcája. Hatalmas párbaj vette kezdetét a Sötét Úr, és a Kiválasztott között. Repkedtek a sötétebbnél sötétebb átkok, ám egyikük sem tudta komolyabban eltalálni a másikat. Mind a ketten több sebből véreztek, ruhájuk is cafatokban lógott rajtuk. Hirtelen Voldemort magához ragadta a kezdeményezést, egy Cruciatus átkot küldött egyszerre a Sectumsemprával, ami elől Harry nem tudott időben kitérni. A fekete hajú fiú görcsbe rándulva, több sebből vérezve feküdt a földön, pálcája még mindig a kezében volt.
− Nos, Potter – kezdte Voldemort. – Milyen érzés tudni, hogy elérkezett életed utolsó perce?
− Dögölj meg, te mocsadék! – köpte Harry.
Voldemort Harryre szegezte a pálcáját.
− Ideje a pokolra kerülnöd a sárvérű anyád és az áruló apád mellé! Avada Ked…
− Á-á-á! Nem úgy megy az, kígyópofa – jött a hang a Sötét Nagyúr háta mögül.
Voldemort hirtelen fordult meg, teljesen elfelejtkezve prédájáról. A hang a halott fiú irányából érkezett. Voldemort látta, hogy a fiú teteme körül megsűrűsödnek az árnyak, és védőburokként veszik körbe. Majd hirtelen a sötétség alakot öltött. Duo Maxwell teteme eltűnt a földről, helyette egy alak bontakozott ki az árnyak ölelő karjaiból. Fekete inget, bőrnadrágot, csizmát és térdig érő tunikát viselt, felette fekete bársonyból készült, csuklyás köpennyel. Köpenye csak úgy lobogott a hirtelen támadt szélben, hosszú, fonott haja ostorként csapkodott mögötte, szeme ametiszt tűzben égett, szája gúnyos vigyorra húzódott.
− AZT HITTED, ILYEN KÖNNYEN MEGSZABADULHATSZ TŐLEM? – kérdezte az alak, hangja, mintha mennydörgés lett volna.
− Te meg ki a fene vagy? – kérdezte Voldemort.
− A TE LEGROSSZABB RÉMÁLMOD! – jött a felelet. – TÚL RÉGÓTA KERÜLGETED A VÉGZETED, TOM MARVOLO DENEM. MOST ITT AZ IDEJE, HOGY VÉGRE ELTŰNJ EBBŐL A VILÁGBÓL!
− Engem te nem ölthetsssssz meg, te féreg! – visította a Sötét Úr, és a halálos átkot küldte az alakra.
Shinigaminak még a szeme sem rebbent, amikor az átok telibe találta, egyszerűen csak leporolta a ruháját.
− ENNYI? AZT HITTEM, NAGYOBB HATALMAD VAN, GILISZTA ÚR.
− Mi a franc vagy te?
− NA, VÉGRE TÉMÁNÁL VAGYUNK – nevetett Shinigami. – AZ EMBEREK SOK NÉVEN ISMERNEK. DE ÉN JOBBAN SZERETEM A JAPÁN NEVEMET. SHINIGAMI VAGYOK – a Halálisten látta Voldemort arcán az értetlenséget, majd egy nagy sóhaj után hozzátette. – ENNYIRE NEM LEHETSZ MŰVELETLEN, BÁR, HA JOBBAN BELEGONDOLOK, MIT IS VÁRNA AZ EMBER EGY ILYEN CSÚSZÓMÁSZÓTÓL. SHINIGAMI ANNYIT TESZ, HALÁLISTEN. ÉS MOST A TE TISZTÁTALAN LELKEDÉRT JÖTTEM.
− Engem nem ölhetsz meg! Senki sem ölhet meg! – kiáltotta Voldemort, és egy újabb Avada Kedavrát küldött a Halálistenre, aki újfent csak leporolta magát, amikor az átok elérte.
− MONDD CSAK, NEM UNOD MÉG? – kérdezte a Halálisten. – NEM JÖTTÉL MÉG RÁ A KIS HALANDÓ AGYADDAL, HOGY NEM ÖLHETSZ MEG, BÁRMENNYIRE IS SZERETNÉL?
Duo elvigyorodott, amikor látta Voldemort frusztrált képét, aki tehetetlenségében már a földet kaparta. A halálisten felemelte a kezét, és egyszerre egy csodálatos, díszes nyelű kasza jelent meg a kezében, a fegyver pengéje ametiszt fénnyel égett. Shinigami két kézre fogta fegyverét, és megindult Voldemort felé, lába szinte nem is érintette a talajt.
− MOST BEVÉGEZTETETT SZÁNALMAS ÉLETED, TOM. VISZLÁT A POKOLBAN!
− Engem nem ölhetsz meg!
− MOST KOMOLYAN, NEM UNOD MÉG? EGYFOLYTÁBAN EZT ISMÉTELGETED. HA NEM VETTED VOLNA ÉSZRE, TE NEM TUDSZ ENGEM MEGÖLNI, NEM FORDÍTVA.
Shinigami felemelte a kaszáját, és lesújtott vele Voldemortra. A Sötét Nagyúr vörös szemei elkerekedtek, amint a kasza eltalálta, és érezte, ahogy a lelke kiszakad újjáélesztett testéből. A gonosz lélek elvigyorodott, mert azt hitte, ugyanúgy jár majd, mint tizenhét évvel ezelőtt, amikor a halálos átok visszaverődött Harry Potterről. Ám nagyot tévedett. Ahogy lelke végleg elhagyta a testét, a kasza még egyszer lesújtott, teljesen elvágva minden köteléket, amely Voldemortot ehhez a világi síkhoz kötötte.
Hirtelen egy sötét lyuk nyílt meg Voldemort teste felett, amely beszippantotta a lelket az örök homályba. Voldemort ezzel bevégeztetett, lelke soha nem térhet már vissza a másvilágról, ahol örök szenvedés és kín vár rá.
A Sötét Nagyúr pusztulását hatalmas villámlás és égzengés kísérte, hű követői egymás után hulltak a porba, és pusztultak el a szenvedéstől, amit a Sötét Jegy okozott. Voldemort magával ragadta a halálba azokat, akik önszántukból vették magukra a jegyét, és mindvégig kitartottak mellette.
Shinigami otthagyta a Sötét Úr tetemét, kiterjesztette szárnyait, és nekilátott, hogy begyűjtse a halálfalók lelkét, hogy azokat uruk után küldje az örök kárhozatba.
A végső csata, melyről mindenki azt hitte, hogy hosszú napokig fog tartani, egy délután alatt véget ért. A Roxfort területét holttestek, s kráterek tarkították, a füvet vér és korom festette vörösre és feketére.
A Sötét Úr szolgái közül egy sem maradt életben, mire az aurorok megérkeztek. A végső csata híre a Roxfortba csábította az újságírókat, akik első kézből akarták közölni a varázslóvilággal a Sötét Úr pusztulásának hírét. Azonban nagyon meglepődtek, mind a kiérkező aurorok, mind pedig az újságírók, amikor megpillantották a hatalmas gépszörnyeket, valamint a varjúszárnyakon repkedő, kaszás alakot. Ám hiába próbálták lefényképezni, a képek vagy elégtek, vagy nem mutattak mást, csak feketeséget.
Az aurorokkal tartott Une parancsnok is, aki két Preventor kíséretében, a saját ügynökeihez lépett.
− Szép munka volt fiúk. Gratutálok.
− Köszönjük parancsnok – mondták a pilóták egyszerre.
Une halványan elmosolyodott, amikor meglátta Duót, aki éppen akkor szállt le Heero mellé.
− Maxwell, azt hiszem, még soha nem örültem ennyire magának. Egy kicsit mindannyiunkra ráijesztett.
− Heh… - vakarta meg a tarkóját az említett fiú. – Nem direkt volt, ezt elhiheti. De inkább én, mint a többiek.
Mindannyian elnevették magukat, majd szinte egyszerre ölelték meg a fonott hajú halálistent.
− Soha többet ne csinálj ilyet, világos? – parancsolta Harry. Bár tudta, hogy Duo Shinigami, mégis, amikor látta, hogy a másik fiú holtan csuklik össze, teljesen elvesztette a reményt.
− Mindenesetre – vette újra magához a szót Une – a küldetés sikeres volt. Még egyszer gratulálok. És ha most megbocsátanak, az aurorokkal még el kell valamit intéznem.
Ezzel Une csatlakozott az éppen közeledő aurorcsapathoz, és az iskola felé vették az irányt, hogy elfogják Dumbledore-t, akiről útközben kiderítették, hogy már igencsak mélyre ásta magát a varázslóvilág irányításában.