Hermionét egész nap benn tartották. Harry és a Weasley-k időnként elmentek, de soha nem maradt teljesen egyedül. Az utolsó bájital bevétele után több adag vért levettek tőle, hogy mindent rendesen letesztelhessenek, majd Luna is egy sor vizsgálatot elvégzett a magzat körül. Este kilenckor, mikor az eredményekre vártak, újra ott volt mindenki.

- Megérkeztek az eredmények. Gratulálok, Hermione, szinte teljesen ki tudtuk vonni a szervezetedből a mérget! És semmiféle magzatkárosodást nem tapasztaltunk. Szerencsénk volt! – Ginny és Ron magukhoz ölelték Hermionét, Molly Weasley a könnyeit törölgette.

- Ez mennyire biztos?

- Nagyon is, bár a terhesség alatt nem tudjuk teljesen kivonni a molestust mert vetélést okoz, de az eddigi vizsgálatok alapján a babád egészséges, Hermione. Gyakrabban kell kontrolra járnod és pár plusz vizsgálat is szükséges lesz, hogy folyamatosan ellenőrizzük a véredet, de több kollégámmal is konzultáltam és egyetértettek velem abban, hogy a babád nem szenvedett károsodást.

- Merlinre! Köszönöm, Luna. Soha nem fogom tudni meghálálni!

- Majd felkérhetsz, hogy legyek én a babád keresztanyja és kvittek vagyunk!

- Ezek után, ez a minimum! – egyszerre nevetett és sírt. Még soha nem érezte magát ilyen boldognak.

Miután megírták a zárójelentést elbocsátották a kórházból, de egy hetes ágynyugalmat írtak elő a számára. Harry és Ginny maguk kísérték vissza a kúriába, ahol ágyba rakták, majd a manót is tájékoztatták az ágynyugalomról az új diétáról és mindenről, amit a gyógyítok előírtak Hermione számára.

- Olyan fura visszatérni ide. Mond Hermione nincsenek rémálmaid? – Harry az egyik oldalán ült, míg a felesége a másikon.

- Azok nincsenek, de messzire elkerülöm a kúria azon részeit. Igyekszem nem gondolni a kínzásokra, de időnként előjönnek ahogy sétálok ezeken a folyosókon. Gonosz ez a hely.

- Bárcsak tehetnénk érted valamit!

- Tesztek is, Ginny. Ott vagytok velem és a felszínen tartotok – megszorította mind a kettőjük kezét, majd hatalmasat ásított.

- Mi most megyünk, de holnap megint meglátogatunk és még Malfoy sem tudja ezt megakadályozni – Hermione olyan fáradt volt, hogy már csak bólintani tudott.

Ginny és Harry még egyszer megszorították a kezét, majd csendben elhagyták a hálót. Minél gyorsabban el akarták hagyni a kúriát, Harry rémálmaiban gyakran hallotta Hermione sikolyait, ahogy ezek a falak visszaverték. Az előcsarnokban azonban Draco Malfoy várta őket.

- Beszélnünk kell.

- Nekünk nincs miről beszélni, görény! – Harry jelenlegi állapotában túl dühös volt, hogy bármelyik Malfoy-jal is érdemleges beszélgetést folytasson le.

- Ezt ne Potter. Nem vagyunk ellenségek.

- Akkor sincs miről beszélnünk. Gyerünk, Ginny!

- Hogy van Hermione és a baba?

- Szerencsére jól, de a terhesség végig megfigyelés alatt tartják őket – Ginny azelőtt válaszolt mielőtt a férje nekiugrott volna Malfoynak.

- Örülök. Apám nem tudott a mellékhatásokról.

- Ezt nehezen hiszem el, tekintve, hogy apádnál alaposabb embert nem ismerek – sziszegte Harry.

- Pedig ez az igazság. Nem ért a bájitalokhoz, a nyakán volt az esküvő és a nászéjszaka ő pedig minél előbb szabadulni akart belőle.

- Hermione sokkal többet veszített, mint az apád ő mégsem nyúlt illegális szerekhez.

- Mert ő egy griffendéles fejével gondolkozik. Ti bátran tűrtök és túléltek, mi a kiskapukat keressük.

- Csakhogy ez a kiskapu, majdnem egy ártatlan életbe került! – Harry a feszült nap után nem bírta tovább türtőztetni magát és durván a falnak lökte az ifjabb Malfoyt. – Akkor milyen kiskapukat nyitogattatok volna? Vagy ti mossátok kezeiteket? Mondván nem ezt akartátok! Hát tud meg Malfoy, attól, hogy neked és az apádnak nem sokat számít az a félvér baba, de mi törődünk vele és az anyjával is!

- Az a baba az én testvérem, Potter! Szóval ne mond, hogy nem törődök vele!

- Harry, elég. Enged el Malfoy-t – Ginny elhúzta a férjét és szorosan átölelte. – Ezzel nem segítetek Hermionén. Neki most nyugalomra és odafigyelésre van szüksége maga körül. Draco, tudom, hogy te és Astoria kedvesek voltatok hozzá és Hermione nagyon hálás, ezért arra kérlek legyél velünk. Apád elvesztette minden bizalmunkat. Kérvényt fogunk benyújtani a minisztériumba, hogy az események tükrében érvénytelenítsék a házasságukat.

- Soha nem fognak belemenni. Ők a törvény kirakat párja. Egy új kor hírnökei.

- Mi azért megpróbáljuk. Viszlát, Malfoy. Gyere, Harry – a Potter házaspár kilépett az impozáns tölgy ajtón, majd azonnal hoppanált is.

- Mennyit hallottál, apám? - fordult a lépcsősor felé. Az árnyékból Lucius Malfoy lépett elő.

- Mindent. Örülök, hogy a baba jól van. Egy félvér Malfoy így is elég nagy gond, de ha még egyéb hiányossága is lenne.

- Elég apám! Most velem beszélsz. Nekem nem kell megjátszanod magadat.

- Nem játszom meg magam, ez vagyok én!

- Azért beszélsz így mert be vagy szarva, hogy valami kárt tettél a gyerekedben, de nem mutathatod ki, hisz ez egy kényszerházasság és egy kényszer apaság, amit miattam vettél magadra.

- Elég, Draco. Nem arra neveltelek, hogy ilyen szavakat használj.

- Arra még soha nem gondoltál, hogy valami jót is kihozhatnál belőle? Ez lehetne a te második esélyed? Egy új feleség, egy új gyerek.

- Egy feleséggel, aki megvet engem és, aki semmit nem tud, arról milyen hagyományaink vannak? És egy gyerekkel, akit 10 éve még fel sem vállalhattam volna?

- A világ megváltozik. Az én generációmmal eltűnnek az aranyvérűek és Hermione a legalkalmasabb személy arra, hogy Lady Malfoy legyen.

- Ő soha nem lehet olyan, mint az anyád – Narcissa-ban megvolt mindaz, amit egy férfi elvárhat az aranyvérű feleségétől. Kellem, báj, szépség, alkalmazkodó képesség. Ismerte a hagyományaikat, egyezetek az elveik és mind a ketten képesek voltak komoly áldozatot hozni a fiúkért. Narcissa még az életét is feláldozta érte.

- Ő más lesz, de ki mondta, hogy a más mindig rossz? – a hallban a hatalmas fali óra tízet ütött. – Elmegyek, Astoria már biztos aggódik értem.

- Rendben, üdvözlöm Astoriát. Köszönöm, hogy jöttél mikor hívtalak.

Draco bólintott, majd el hoppanált. Csak a vér szerinti Malfoyok voltak képesek az épületen belül is hoppanálni vagy dehoppanálni. Ez a bűbáj egyike volt az új megerősített védelemnek.

Lucius még sokáig állt és a ma történteken gondolkodott, de végül nem bírta megállni és elindult Hermione szobája felé, hogy megnézze, ahogy minden éjszaka tette. Nagyon törékenynek tűnt sápadt bőrével és karikás szemével, ahogy a sötét ágyneműben feküdt. Egyenletesen lélegzett, de láthatóan nem volt nyugodt az álma, Lucius a házasságuk óta most először érezte magát betolakodónak ebbe a szobába.

- Effi.

- Igen, gazdám.

- Nagyon figyelj oda a feleségemre.

- Természetesen, gazdám – a fiatal manó ezt szinte már cinikusan mondta. Tele volt élettel és egyáltalán nem volt egy megalázkodó típus. Sajátos elvei voltak arról, hogyan szolgálja az urait, éppen ezért választotta őt a férfi Hermione személyes szolgálójának, tudta, hogy új felesége értékelni fogja ezeket a tulajdonságokat.