Másnap Hermionét nem Effi és nem is egy másik manó, hanem a szülei ébresztették. Mint megtudta tőlük, Lucius személyesen kereste fel őket és tárgyilagosan tájékoztatta őket az eseményekről. Hermione el nem tudta képzelni, ahogy a gőgös Lucius Malfoy finom, kézzel varrt talárjában ott áll a szülei nappalijában és úgymond tiszteletét teszi.
Ez a gesztus nagyon jól esett neki, de egyáltalán nem változtatott azon a haragon, amit iránta érzett. Lehet, hogy Lucius Malfoynak van mégis egy kis lelkiismerete, de a véleménye ettől nem sokat változott róla.
- És mikor kell legközelebb menned a te varázsló orvosodhoz? – a szülei egyedül a gyógyítás tekintetében fogadták kétkedve lányuk új világát, még azt sem dolgozták fel teljesen, hogy mágikus módon hozta helyre a fogait és nem a fogszabályzót választotta.
- Gyógyítónak hívják anya és Luna minden héten kétszer meg fog vizsgálni, hogy minden rendben van-e és havonta egy nagy vizitre kell mennem az istápolyba.
- És mond csak, nem szeretnéd magadat megnézetni egy rendes nőgyógyásszal és egy szülésszel? Remek szakembereket tudok ajánlani neked!
- Igazából ezen már én is gondolkodtam. A mugli orvostudomány sokat fejlődött. Ott vannak például a különböző ultrahangok, meg hát a varázsló vizsgálatok nagy része mágikus alapú, míg egy nőgyógyász kizárólag a fizikai paraméterekre koncentrál - miközben Hermione azt a borzalmas bájitalt itta, újra és újra ez pörgött a gondolatai között. Mi van ha valamit elnéztek? Mi van ha valami felett elsiklottak?
- Remek! Tudok is egy nagyszerű orvost! Nem rég nyitotta meg a magán praxisát – Hermione nem bírta megállni nevetés nélkül, anyja ha akart valamit szinte ajtóstól rontott a házba. – Emlékszel még Roberta Lloyd-ra?
- Bobbie-ra? Hát persze! – Bobbie Lloyd azon kevés kislány közé tartozott, akiket bizonyos mértékben a barátjának mondhatott. Összekötötte őket, hogy mind a ketten furcsa nevet kaptak a szüleiktől, egy iskolába jártak, amig Hermionét fel nem vették a Roxfortban és még egymás közelébe is laktak.
- Nos az ő bátyja kitűnő eredményekkel végezte el az orvosit, letette a szakvizsgáját és egy éve saját rendelőt nyitott. Igazán lelkiismeretes és alapos!
- Nem lenne kicsit fura hozzá járnom? Elvégre Bobbie bátyja – igaz nem volt vele sok kapcsolata Mike közel 10 évvel idősebb volt náluk.
- Nem! – vágta rá az asszony. Hermione zavarában csak mosolyogni tudott ezen.
- Óh, akkor jó! – Hermione szülei egészen addig maradtak, amíg Harry, Ginny, Luna és Ron meg nem érkeztek. Könnyű vacsorával és pár erősítő főzettel felpakolva.
Délutánra a sok látogató és nyüzsgés rendesen elfárasztotta Hermionét, aki kezdte úgy érezni, mintha nem is két hete, hanem fél éve lenne másállapotban. Remélte, hogy amint lejár a kötelező ágynyugalom az élete visszatér a rendes kerékvágásba.
Harry és Ron beadták a kérvényt a házasság felbontásával kapcsolatban, de persze semmit nem értek el. Még iktató számot sem kapott így jelezte a minisztérium, hogy számukra ez a kérvény soha nem is létezett. Percy elmondása alapján tudták, hogy a mágiaügyi miniszter személyesen semmisítette meg a papírokat.
Este miután Effi elvitte a vacsorája maradék, újabb látogató érkezett a szobájába, férje személyébe.
- Hogy érzed magadat?
- Remekül – becsukta a könyvet, amit Luna ajánlott és letette maga mellé az ágyra, mikor a férfi belépett a szobába. Semmibe is vehette volna, de azt nagyon gyerekes viselkedésnek tartotta.
- Sok látogatod volt ma.
- Bánod, hogy felborult az otthonod nyugalma? - a karcosságát még ha akarta sem tudta volna elnyomni a hangjában a nő.
- Neked most támogatásra van szükséged, és ehhez nem kívánt vendégeket is el kell fogadnom.
- Most pontosan kire célzol? A szüleimre? A véráruló barátaimra?
- A szüleid kifinomult és művelt emberek, akik mugli létükre sokat tudnak a helyes viselkedésről.
- Mit akarsz itt Lucius?
- Csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy mindennel meg vagy-e elégedve.
- Sokkal boldogabb lennék, ha máshol élhetnék, de ez az átkozott törvény megköti a kezemet! Még szerencse, hogy azt nem ellenőrzik, hogy közös szobában alszunk-e.
- Nagyjából három év múlva, mind a ketten szabadok leszünk.
- Igen, bárcsak már ott tartanék, hogy én és a gyermekeim örökre magunk mögött hagyhatnák ezt a kúriát és ezt a házasságot.
- Jó éjszakát, Hermione – megfordult, hogy ő is visszavonuljon, de Hermione az ajtóban még utána szólt.
- Luna biztosan meg tudta állapítani a kisbaba nemét. Kislány lesz, ahogy a feltáró főzet is mutatta. Boldog lehetsz, a félvérű gyermeked nem viszi tovább a Malfoy nevet majd.
- Örülök! – halkan becsukta maga mögött az ajtót.