Elérkezett Hermione születésnapja. Lucius száját a bocsánat szó pedig még soha nem hagyta el.

Hermione a születésnapját is ágynyugalomban töltötte és ez a tény nagyon bosszantotta, hiszen jól érezte magát és a leletei is rendben voltak, de elfogadta, hogy ez egy áldozat, amit meg kell hoznia a babája érdekében.

A barátai és a családja viszont mindent megtett annak érdekében, hogy ez a születésnapja éppen olyan legyen vagy talán még jobb, mint az ezt megelőzőek.

A szobája maga volt a giccs parádé. Villogó, forgó és olykor füstölő feliratok, beszólogató lufik, torta és persze ajándékok. Annyira ember gyűlt össze az, amúgy nem is kicsi hálóban, hogy Luna engedélyezte a számára, hogy valaki a karjában leviheti a nagy társalgóba és onnan élvezheti tovább az ünnepséget.

Az egyik Weasley már mozdult is, hogy segítsen rajta, amikor Lucius megjelent, egy könnyű takarót felesége köré tekert és kiemelte az ágyból. Hermione azt sem vette észre idáig, hogy a szobában van.

- Lucius!

- Nem bánom, hogy jól érzed magadat, hisz születésnapod van, de nem szeretném ha megerőltetnéd magadat!

A Lucius és Hermione kettős úgy haladt elől, mint valami érdekes parádé fő kocsija. Mögötte a vendégek ajándékokat, dekorációt, sülteket és süteményeket cipelve.

A társalkodó már éppen elég nagy volt számukra és az egyetlen helyiség volt a hálóján és a könyvtáron kívül, amitől nem rázta ki Hermionét a hideg. Lucius finoman lerakta egy kényelmes fotelbe, majd távozott. Láthatóan nem akart részt venni ebben a kavalkádban, de a távozása inkább megkönnyebbüléssel járt mindenki számára.

Az ajándékok között akadtak szokásosak, mint az illatszercsomag, kötött holmi. Voltak hasznosak, mint fiola készlet, labortalár és igen csak meglepő, amivel a szülei lepték meg.

- Tessék drágám – egy egészen kicsi zöld szalaggal átkötött dobozt nyújtottak át.

- Ékszer? – a fedelet leemelve viszont egy elektromos kulcsot talált, amelyet a legújabb fajta autókhoz járt. – Ez egy kulcs.

- Amihez egy autó is jár, drágám. Természetesen apád választotta, mert én nem értek hozzá.

- Egy mazda Tribute. Már leteszteltem.

- De hát tudjátok, hogy képes vagyok hoppanálni és a kandallón keresztül is utazhatok.

- Igen, de mikor értesültünk erről a házassági törvényről beszereztünk bár terhességi könyvet, ami boszorkányoknak szól. Ebben azt mondták a harmadik hónaptól nem ajánlott a hoppanálás és a hetedik hónaptól a kandallót sem ajánlott használni. A babák pedig szintén nem viselik jól egyik utazási formát sem – magyarázta Hermione anyja.

- Azt hiszem most már tudom, a tudálékosságát Hermione honnan örökölte – Ron megjegyzésén mindenki jót derült a két érintett pedig bájosan elpirult.

- De akkor is, ez egy nagyon drága ajándék!

- A lányomnak és az unokámnak a legjobbat. Csak nem képzeled, hogy valami megbízhatatlan használt autót rakunk alád?

- Köszönöm, anyu és apu – mind a kettőt megölelte.

Arthur Weasley magához képest sokáig visszafogta magát és csak a torta felvágása után kérte meg Hermione apját, hogy mutassa meg neki az autót, de velük tartott még Harry, Ron, Charlie és Neville is.

- Férfiak!

Délután négyre a partit berekesztették, minden étel elfogyott és valahogyan a fiúk eléggé kapatosan végezték.

- Azt hiszem ideje elbúcsúzni – Lucius ismét a semmiből bukkant fel, kissé feszülten. Nem tetszettek neki a háza vendégei.

- Még korán van – bár éppen elege volt ennyi felhajtásból maga körül és el is fáradt, de ezt semmiképpen nem ismerte volna be a férfi előtt.

- Most az egyszer egyet értek Lucius-sal. Hosszú nap volt, pihenned kell – Jean Granger szavaira, mint valami parancs mindenki mozgolódni kezdett.

Negyed óra alatt feltakarítottak és visszarendeztek mindent. A manók is megcsinálták volna, de senki nem akart esetleg kellemetlenséget okozni Hermionénak. A búcsúzkodás már gyorsan ment, Hermione szülei távoztak utoljára. Az apja megígérte, hogy két nap múlva visszajön, mikor újra felkelhet és megtanítja vezetni az új kocsiját.

- Indulás! – olyan hirtelen kapta fel a karjába a férfi, hogy Hermione ösztönösen a nyakába kapaszkodott.

- Lebegtethetnél is.

- Egyáltalán nem vagy nehéz – a fiatal nőt nem a súlya, hanem valahogy az érintés puszta megléte zavarta. – Láttam azt a mugli járművet, amit a szüleidtől kaptál. Én úgy tudtam, hogy ahhoz, hogy valaki ilyet vezessen valamiféle engedélyre is van szükség.

- Jogosítványra, de én még 20 éves koromban megszereztem – voltak olyan napok, amikor egyszerűen csak ki akart szabadulni az irodából, a munkájából, a gondokból. Akkor hazament beült a szülei egyik autójába és csak vezetett. Nem a célállomás volt a lényeg, hanem maga az utazás.

- És mennyire megbízható egy ilyen gépezet? Egyszer azt hallottam, hogy ezek fel is tudnak robbanni.

- Nagyon megbízható, apa nagyon ért az autókhoz. Fiatal korában versenyzett is, de aztán megszülettem és anya kérésére abbahagyta – nem tudta megmondani miért árulta el ezt a férfinak. Hisz ez abszolút személyes téma volt, ők pedig nem álltak olyan kapcsolatban egymással.

- Jól érezted magad?

- Igen. Mindenki igazán kitett magáért.

- Ragaszkodó népség azt meg kell hagyni – erre a megjegyzésre Hermione viszont inkább nem reagált. Tudta, hogy abból csak vita lenne és ezt a csodás napot nem akarta elrontani.

Az ágyon azonban még egy ajándék fogadta. Vagyis igazából három. Három könyv. Mindenféle csomagolás nélkül.

- Ez meg mi? – kérdezte mikor Lucius letette az ágyra.

- Születésnapi ajándék. Úgy gondoltam hasznosnak találod.

Hermione gyorsan az ölébe emelte a három bőrkötéses és már az illata alapján is igencsak régi könyvet.

- Varázslójogok Kamelott idején. Ősi hagyományjog a tudattal rendelkező lényeknél. Vérfarkasok falkarendszere – olvasta fel hangosan a címeket.

- Úgy tudom az új törvénymódosítási javaslatodban jogokat kívánsz visszaszerezni a vérfarkasoknak és a kentauroknak – Hermionét megdöbbentette, hogy a férfi ennyire tisztában van a munkájával.

- Ezek az antik könyvek egy vagyonba kerülhettek!

- Csekélység a számomra. A felkutatásuk kissé nehézkesebben ment – Hermione nem tudta, hogy reagáljon erre. Az, hogy a férfi tudta mikor van a születésnapja valamint időt és pénzt nem sajnálva felkutatta neki ezeket a könyveket egy egészen másfajta Lucius Malfoyt mutatott meg neki.

- Köszönöm. Nagy becsben fogom őket tartani.

Ebben egészen biztos vagyok! Azért remélem nem felejtesz el ma éjszaka aludni is egy keveset! – egy cinikus, amolyan Malfoy-féle mosollyal a szája szélén kisétált a szobából.

Kérlek, ha idáig eljutottál írj véleményt, hogy tudjam léteztek és, hogy mit gondoltok az írásomról.