Nagyon sokat gondolkoztam és dolgoztam Hermione szüleinek a személyiségén, mivel a könyvekből elég keveset tudunk meg róluk. Hermione anyját egy intelligens, kedves, határozott nőnek képzeltem el. Míg az apját az én Lucius enyhébb változatának. Intelligens, alfa hím, családfő, erős férfi karakter és persze a két dudás egy csárdában esete is fenn áll Remélem nektek is tetszik.
Két nap múlva Hermione végre elhagyhatta az ágyát. Lucius nagyon örült, hogy egy utolsó vizsgálatot azért elvégeztek. Nem tetszett neki felesége türelmetlensége, Narcissa egészen máshogy kezelte a terhességét. Egy törékeny kismadár volt, aki élvezte, hogy sokat pihenhet és mind a kilenc hónapot ebben az átszellemült állapotban töltötte.
Hermione kismamaként is ragaszkodott a régi életéhez. Teljesen természetesnek fogadta el az állapotot. Mondván a nők erre vannak teremtve. Lucius úgy érezte egy sokkal bonyolultabb terhesség következik számára ez alkalommal.
Harold Granger teljesen természetesen sétált be a Kúria főbejáratán. Mugli létére sugárzott belőle egy magabiztos férfi ereje. Nem érezte magát kényelmetlenül ebben a környezetben, láthatóan szeretett és tudott is irányítani. Egy igazi mardekáros jellem.
Egy zacskó friss muffit is hozott magával, csak is Hermione kedvenceit, amit együtt elfogyasztottak mielőtt megkezdték volna az új autó feltérképezését. Ez megint nem tetszett Luciusnak, de tudta, hogy Hermione nem hallgatna rá. Muglik és a veszélyes játékaik.
Bevetette magát a dolgozószobájába. Délelőtt fogadta a könyvelőjét, szerződéseket nézett át és elfogyasztott egy könnyű ebédet. Közben igyekezett nem gondolni arra hányszor nézte meg az óráját. Nem aggódott, nem igazán. Hiszen akárhol lehetett a felesége. A szüleivel vagy a barátaival ebédelhetett, bár ha igazi házasság lett volna az övék hazaszólt volna.
- Megérkeztünk – Harold Granger állt az ajtóban.
- Bocsánat, de kopogott?
- Kop, kop, kop – háromszor lassan kopogott az ajtófélfán. Besétált, becsukta az ajtót és leült Lucius elé. – Beszélni szeretnék magával – bár közel egy korúak voltak mégis magázódtak ők ketten.
- Ezt valahogy azonnal gondoltam. Kávét vagy teát esetleg?
- Nem köszönöm, gyors leszek. Szeretném, ha távol tartaná magát Hermionétól.
- Ez igazán nehezen kivitelezhető tekintve, hogy házasok vagyunk, és közös gyermekeink lesznek.
- Ne játssza a hülyét, Lucius, nem áll jól magának. Tisztában vagyok vele, hogy ez a törvény mire kötelezi magukat, de szeretném a lányomat érzelmi értelemben épen visszakapni mikor ez a színjáték véget ér. Körülbelül három év múlva Hermione kérvényezheti a válását, újra szabad lehet és találhat magának egy olyan férfit, akit igazán szeret, és aki viszont szereti őt.
- És arra nem gondolt, hogy én esetleg nem akarok majd válni? Lehet, hogy meg akarom tartani a fiatal feleségemet és a gyerekeimet? – persze egyáltalán nem akarta ezt, de oda akart vágni a férfinak. Grangert azonban nem olyan fából faragták.
- Nem hiszem. Magának viszket a bőre ettől az egésztől. Nem tekinti egyenrangú félnek magukat és nem hiszem, hogy valaha is bármilyen nagyobb érzelmet fog táplálni a gyerekek iránt.
- Most megsértett. Hát ilyen aljasnak tart?
- Még annál is aljasabbnak. Hermione viszont sokkal érzékenyebb a látszatnál, tudom, hogy bántani fogja – Luciust egyáltalán nem érdekelte a mugli véleménye, de bosszantotta, hogy ilyen kioktatásban részesíti a saját otthonában. Neki senki nem mondhatja meg, hogy élje az életét vagy, hogy hogyan bánjon a feleségével.
- Akkor mégis mit akar tőlem?
- Élje az életét. Játssza a kisded játékait, legyenek szeretői, örüljön a fiának, a menyének és tartson olyan nagy távolságot amekkorát csak tud a lányomtól! – Harold elmondta, amit mondani akart. Nem várta meg Lucius válaszát, felállt és kisétált a szobából és még az ajtót sem csukta be maga mögött.
- Mocskos mugli! – Lucius dühében felkapott egy papírnehezéket és a falhoz vágta, ahol a kristály száz apró darabra törött. – Beképzelt, arrogáns! Úgy bánok a feleségemmel és a családommal, ahogy akarok! Azt teszek azzal, ami az enyém, amit akarok!
Percekig dühöngött. Lucius Malfoy nem viselt el ilyen hangnemet olyantól, akit nem tisztelt vagy akitől nem félt.
Hermione imádta az új autóját. Könnyű volt vezetni, biztonságos volt és rengeteg volt benne a hely. Néha mikor belenézett a belső visszapillantóba szinte már látta a kisbabáját a gyerekülésbe.
A legtöbb ember úgy tudta a szülei egyszerű fogorvosok voltak, ami igaz is volt, de már nem igazán praktizáltak. Helyette vezették az általuk alapított klinikát, ahol tucatnyi fogorvos és szájsebész dolgozott nekik.
Azután nyitották, hogy kiderült micsoda is Hermione igazából. Azt akarták, hogy több pénzük és idejük legyen a különleges képességeire. Elolvastak mindent, ami nem csak a lányukat, de ők is bevonhatta ebben a világba. Mindenkivel beszélgettek, aki tanácsokkal láthatták el őket. Ezt a szülői odaadást és szeretetet akarta Hermione is átadni a saját lányának.
Egy héttel később Ginny, Luna és Hermione együtt ebédeltek London egy varázslók által lakott területén. Mind a hárman ismertek voltak, különösen Hermione, soha nem lehetett nyugalmuk, ha az Abszól úton vagy más mágusok által gyakran látogatott helyen megjelentek.
- Na és mond csak Hermione van már ötleted, hogy fogod nevezni a kisbabádat?
- Ginny, még nagyon korai lenne. Hiszen még csak egy hónapos terhes sem vagyok! – a két másik nő összenézett.
- Ugyan Hermione. Minket nem versz át. Na ki vele!
- Na jó! – lerakta a villáját és közelebb hajolt a barátnőihez, mintha a világ titkát akarná megsúgni nekik. – Aurora Joy Granger-Malfoy, de csak Rory-nak fogom hívni.
- Napfény és öröm. Igazán szép.
- Rory. Nekem tetszik a hangzása. Szinte látom magam előtt a kis szőke angyalt.
- Csak nem az ifjú Lady Malfoy-hoz van szerencsém! – egy ápolt, szép arcú középkorú nő lépett az asztalukhoz barátnője kíséretében. Mugli ruhát viseltek, de akkor is látszott rajtuk, hogy boszorkányok.
- Bocsánat, de kihez van szerencsém?
- Lysett Avary, ismerem a férjét.
- Elég sokan ismerik a férjemet, de tudja a baráti körünk nem keveredik.
- Ó én több vagyok egyszerű barátnál – az idegesítő és közel sem annyira csinos barátnő felvihogott. Csupa gúny és rosszindulat volt mind a kettő és már az egész étterem figyelmét rájuk vonta. – Tegnap este is mikor meglátogatott éppen arra gondoltam, hogy lehet az, hogy új férj és mégis inkább velem tölti az idejét. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy rá ne kérdezzek.
- Azt hiszem épp eleget mondott! – Ginny szinte fellökte a székét olyan hirtelen állt fel.
- Aztán mondott egy két dolgot és rájöttem, miért keresi más társaságát. Még szerencse, hogy ilyen gyorsan bekapta a legyet, különben az én szegény drágámnak tovább el kellett volna viselnie a szánalmas teljesítményét és a magafajta érintését!
- Hagyja abba! – már Luna sem bírta tovább, mind a ketten a pálcájáért nyúlt, de Hermione elkapta a kezüket.
- Köszönöm szépen, asszonyom, hogy ezt megosztotta velem. Mint mondtam a baráti társaságaink nem keverednek, hisz én nagyon megválogatom, kikkel kerülök kapcsolatba. További szép napot – 50 fontot dobott az asztalra, ami bőven fedezte az ebédjüket, majd kihúzta a barátnőit az utcára.
- Szét kellett volna átkoznom a hülye fejét ennek a mocskos ribancnak!
- Emberek voltak mindenhol.
- Akkor be kellett volna csak vernem a képét!
- Ginny.
- Meg kellett volna tépnem!
- Ginny!
- Letörölni azt a gonosz mosolyt az arcáról!
- Ginny!
- Mi van Luna?
- Most ne azzal a nővel foglalkozz, hanem a barátnőnkkel. Hermione jól vagy?
- Hát persze, miért ne lennék?
- Hermione állj! – Luna és Ginny egyszerre ragadták meg a karját és fordították meg.
- Lányok jól vagyok – és tényleg jól volt. Hisz nem volt szerelmes a férfiba, nem érzett iránta semmit haragon kívül. Valahol tudta is, hogy a férfinak vannak szeretői. – Csak bosszant a nő viselkedése. Milyen közönséges volt – minél többet gondolt rá, annál mérgesebb lett. – Hiszen mit várok Lucius Malfoytól? Majd pont ő nem csalja meg a rákényszerített feleségét? A terhes feleségét?! Egy ilyen ribanccal! – a következő pillanatban már zokogott. Nem volt szerelmes a férfiba, mégis olyan mély nyomást érzett a mellkasában, amitől képtelen volt szabadulni. – Nem számít, semmit nem számít – úgy érezte, hogy menten összeesett volna, ha Luna és Ginny nem karolták volna át két oldalról.