Nagyon szeretem ezt a fejezetet, kicsit bepillantást nyerhetünk az általam elképzelt aranyvérűek világába. Mit jelent számukra a hűség és a barátság fogalma.
oooooo
Hermione a szülei nappalijába hopponált, ahonnan ő és az édesanyja együtt mentek tovább a klinikára kocsival. Közben beszámolt neki a furcsa könyvtári találkozóiról, de Jean nem kommentálta csak nagyokat hümmögött.
A klinika London kertvárosában állt. Fehérre festett falai és modern építészetre jellemző négyzetessége rideggé tette, de hatalmas park vette körül sok fával, virággal, padokkal és még egy kis csobogóval is.
A bejáratnál a regisztrációs pultnál három meglepően fiatal nővérke ült. Mikor megadták kit keresnek, az egyik azonnal felállt és a második emeleti rendelőhöz vezette őket. Még öt perce sem várakoztak, amikor nyílt az ajtó és Mike Lloyd lépett ki rajta.
Fehér köpenye alatt divatos farmert, világoskék inget és mellényt viselt. Vörös haját a mai divat szerint vágatta. Kamasznak is helyes volt, de most már több volt annál. Hermione soha nem hitte, hogy egy férfit szépnek lehet tartani.
- Csak nem? A kis Mione? – ölelésre nyíltak a hosszú karok és a fiatal nő köré záródtak.
- Mike! Istenem! – nevetett, olyan volt ez a találkozás, mint egyfajta hazatérés.
- Milyen szép vagy, Mione!
- Te sem panaszkodhatsz, de tudod már senki nem szólít így.
- Igen, hisz felnőttél. Üdvözölöm, Mrs Granger – Jeant is megölelte, majd beterelte Hermione a rendelőbe, hogy megvizsgálhassa. – Ott át tudsz öltözni. – mutatott egy kis öltözőszoba felé.
- Rendben gyors leszek.
- Addig felteszek pár kérdést a kortörténeteddel kapcsolatban.
- Rendben, jól hallak.
- Volt már ez előtt is terhességed?
- Nem.
- Nőgyógyászati műtéted esetleg komolyabb fertőzésed.
- Nem.
- Tapasztaltál az elmúlt hónapokban fájdalmat, folyást?
- Nem.
- Mikor volt az utolsó vérzésed?
- Úgy kilenc hete.
- Megerősítette-e már orvos a terhesség tényét.
- Igen, több is – Hermione végzett az öltözéssel, visszatért a hatalmas zöld vizsgálóköpenyben és felült a vizsgálóasztalra.
- Rendben. Először megvizsgálom a hasadat, aztán leveszek egy kevés vért, utána egy belső ultrahang következik és végül egy édes kis fotót készítünk a babádról.
- Rendben – elfeküdt és igyekezett lazítani. Évek óta nem vizsgálta férfi és a tény, hogy Mike-t még ismeri is nem javított a helyzetén. – Hogy van Bobbie?
- Nagyon jól. Épp a diplomáját írja. Nagyon ideges és kiakasztja az egész családot! – a férfi keze nem volt hideg és nagyon szakszerűen végezte a dolgát. – Marion megfenyegette, ha még egyszer felemeli a hangját bezárja, mint valami rossz gyereket.
- És mi a helyzet Marionnal? – a Lloyd gyerekek közül ő volt a középső és az egyetlen akivel Hermione nem ápolt jó kapcsolatot. Marion vagány volt, szép és népszerű. Minden, ami ő és Bobbie nem, ami miatt a kishúga neheztelt is rá, Hermione pedig mint legjobb barátnő szimpátia alapon utálkozott.
- A BBC-nél van producerként, most várja az első babáját. A férje egy kis kukac!
- Mike!
- Jó értelembe! Ismered Mariont és hát Tim nem olyan, mint amit valaha is elképzeltünk mellé. Olyan magas, mint Marion. Szemüveges, gizda, egy tudós. Semmi vagány nincs benne, de szeretik egymást és nagyon boldogok, szóval mindenki örül.
- És te megtaláltad már a nagy őt?
- Nem - gyorsan levette a vért, megírta és egy állványra helyezte. – Pár hete ért végett a kapcsolatom.
- Nagyon sajnálom.
- Én nem. Két éve voltunk együtt, de közbe jött egy harmadik meg egy negyedik is. Én általam.
- Mike!
- Hát igen félreléptem, de az utolsó hónapokban nagyon nem működtünk már, csak egyikünk sem akarta beismerni. Tedd fel ide a lábadat, elvégzem a belső ultrahangot. Nem ő volt az igazi, az elejétől fogva tudtam, csak rossz egyedül is.
- Sajnálom.
- Én nem. És nálad mi a helyzet? 22 évesen ifjú feleség és hamarosan anyuka is leszel. Biztos nagy a szerelem.
- Azt nem mondanám.
- Az meg, hogy lehet?
- Csak a gyerek miatt házasodtunk össze és inkább csak zuhanunk bele a semmibe.
- Az gáz. Úgy látom itt minden rendben – arrébb gurult a székével és Hermione mellett lefékezett. Szétnyitotta a köpenyt és hideg gélt nyomott a hasára. – Na lássuk a kisfickót.
- Kislány – javította ki Hermione automatikusan.
- Anyai megérzés?
- Valami olyasmi – a monitor elkezdett villogni majd egy furcsa szürkés kép jelent meg előttük.
- Meg is van. Látod, ott van a babád – egy apró foltra mutatott a képernyőn. – Szeretnéd meghallgatni a szívverését.
- Igen, nagyon – pár kattintás és hamarosan a vizsgálót betöltötte a gyors dobogás hangja.
- Istenem milyen gyors!
- Ilyennek kell lennie. És most mosolyt kicsi! – a képet Hermione kezébe adta, aki meghatódva nézegette a babáját. – Úgy látom minden rendben van.
- Biztos?
- Teljesen – pár papírkendővel megtörölgette a lány hasát. – Visszaöltözhetsz. Addig felírok neked vastablettát és pár terhességi vitamint. Hozzá csapok pár ajánlást is. A klinika indít jó pár órát a pároknak. Terhességi tanácsadás, kismama torna, babaápolás és hasonlók. A legtöbbre az apukák is eljöhetnek, tudod, hogy ne maradjanak ki semmiből.
- Lucius nem olyan apuka, aki részt venne bármi ilyesmin – kilépett a szobából a kezében még mindig ott volt az ultrahangos fotó.
- Akkor ez nem lehet egyszerű neked – Hermione ezt inkább nem kommentálta. Megköszönte a recepteket, majd kimentek a folyosóra, megmutatták Jean-ek az ultrahangos fotót, aki ott helyben sírva fakadt. Pár percet még beszélgettek, kaptak új időpontot, aztán elindultak haza.
Mikor hazaért köszönt a férjének elmondta, hogy minden rendben ment, de a fényképet nem mutatta meg neki. Másnap egy kávé mellett Harry, Ginny, Ron és Luna kielemezték a fotót. Az alig kivehető kis magzatnak pont olyan orra van, mint Hermionének. Az álla vonala is az anyjától örökölte és a felvétel alapján már kikövetkeztették, hogy barna haja lesz a babának. Ron megpróbálta megbűvölni a képet, hogy mozogjon, de természetesen semmit nem ért el vele. Hermione ezen csak nevetett és magában újra hálát adott, amiért, hogy ilyen barátokkal áldotta meg az ég.
- Örülök, hogy mind a négyen itt vagytok, mert kérni szeretnék tőletek egy nagy szívességet. Tudjátok én annak ellenére vagy talán éppen azért, mert a mágia az életem része hívő keresztény is vagyok és ezt szeretném a gyermekemmel is megosztani. Ezért Harry és Ginny szeretném, ha a születése után ti tartanátok a szenteltvíz alá a kisbaba fejét és vállalnátok a keresztszülőséget.
- Merlinre, Hermione.
- Megtisztelsz minket! – az asztal fölött Harry megfogta a lány kezét, míg Ginny szorosan magához ölelte.
- De ugyan akkor ismerem a mágikus keresztelés hagyományát is és nagyon tisztelem a természet közeliségét ezért azt szeretném, ha Luna és Ron lenne ott és segítene az áldozattételben.
- Hemione, köszönöm – Luna olyan fényesen mosolygott, mint maga a nap. Ron a maga részéről próbálta legyűrni a könnyeit.
Lucius még utoljára ellenőrizte, hogy a manók mindent előkészítettek a vendégek fogadására a személyes nappalijában. Narcissa halál után itt fogadta őket. A kör alakban elhelyezett fotelek és kanapék kis asztalokat fogtak közre, amiket jól megraktak különleges szendvicsekkel, sültekkel, salátákkal és süteményekkel. A házigazda pedig a legjobb borait és a legdrágább whiskyét szolgálta fel mellé.
A férfiak meg is érkeztek pontosan 11-kor. Mind drága talárt és fényes bőrcipőt viseltek. Együtt jártak Roxfortba, egyszerre házasodtak, a gyerekeik közel egykorúak voltak és együtt próbálták meg túlélni a háborút. Erős hűség kötötte őket össze, amelyet még maga a Nagyúr sem tudott összetörni.
- Lucius! Hiányoltunk a múltkori találkozóról! – Trevor Nott kezet rázott.
- Nagy műsor volt. Crak összetörte Marybell vázáját! – Roger Greengrasser és Lucius megölelték egymást. Ma már nem csak barátok, de rokonok is voltak.
- Még ma is hallgatom tőle, hogy milyen felelőtlen vagyok – mosolygott, de a szemei üresek maradtak. A fia, Vincent halála után már nem volt ugyan az.
- Majd megnyugszik – megszorította a barátja vállát. Senki iránt nem érzett annyi empátiát, mint ez a nagy melák. Ő és a többiek végül is szerencsések, egyiküknek sem kellett gyermeket eltemetni.
- Mindig mondtam, hogy a francia bor furcsa dolgokat hoz ki az emberből.
- Avary te kimondottan szereted azt a francia bort!
- Csakhogy a bor nem szeret engem viszont, Malfoy!
- Farkas éhes vagyok, gyorsabban üdvözöljétek egymást – Alain Perks volt az utolsó. Monstro, Parkinson és Davis nem tudtak eljönni.
- Azonnal ehetünk.
- A szakácsod most is készített olyan spárgával töltött csirkét?
- Természetesen.
A hat férfi elfoglalta a helyét a nappaliban. Itt nem volt főhely, mind egyformák voltak. A manók tányérokra szedtek nekik az ételből, újratöltötték a poharaikat. Evés közben semleges témákról beszéltek. Aztán, ahogy a tányérok ürültek, a hasak megteltek és az alkoholfogyasztás is megemelkedett a nyelvük is kezdett megeredni.
- Tényleg hiányoltunk múlt hónapban. Vártuk a beszámolódat az új házasságodról!
- Ne haragudjatok. Egyszerűen minden olyan gyorsan történt – az esküvő, a terhesség, majd a veszély, hogy elveszítik a babát túl sok volt és egyszerűen megfeledkezett a találkozóról.
- És milyen az ifjú boszorkány az ágyban? – kérdezte Avary, aki tucatjával fogyasztotta a szeretőket.
- Friss – pajzán mosolya a barátai arcára is hasonló mosolyt csalt. – És igen termékeny.
- És tudjátok már mit vártok? – Roger figyelemmel kísérte az egész eljegyzést, mert ami a Malfoykat érintette az érintette az ő lányát is.
- Kislányt. Aurora Granger-Malfoy lesz a neve.
- Granger-Malfoy? Jó ötlet, meg kell tudni különböztetni a tiszta ágat és ezeket – Lucius keze a pohár köré szorult. Rogernek nem volt joga megjegyzést tenni.
- Tiszta ág?! – Alain az egyetlen, aki soha nem volt halálfaló és, aki a legnagyobb szájjal rendelkezett, most sem akart csendben maradni. – Már nincs olyan, hogy aranyvér vagy tiszta ág! Nem tudok egy tucatnyi olyan házasságról az új generációban, ahol aranyvérű gyermekek születnek majd!
- Ez a törvény nem sokáig lesz érvényben.
- Szerintem sem, de addig évek telnek el és százával születnek majd félvér gyerekek. És én nem fogok hátat fordítani a félvér unokámnak egy ilyen baromság miatt. Sally-Ann boldog a mugliivadék férjével és én is kedvelem. A fiam pár éve elvett egy aranyvérű hárpiát és a poklot éli át vele. Az én véleményem az, hogy mindenkinek a vére piros.
- Mindig te voltál a reformer, Alain – Micha Avary volt a legmélyebben anno a halálfalóságban, ahol megtört és az egész életét átértékelte.
- Nem is a vér az igazi probléma, hanem a hagyományaink elvesztése. Ezek a gyerekek nem vihetik tovább – Roger csak nem hagyta annyiban.
- Baromság! A hagyományainkat mi adjuk tovább a gyerekeinknek!
- Nem, mert ők nem érzik át azt a több ezer éves áldozatot és kötelességtudatot, amit a vérünk hordoz.
- Szóval te különbséget fogsz tenni? Hát akkor vicces családi találkozóitok lesznek barátom. Külön karácsonyoztok, külön ünnepeltek születésnapokat vagy egyszerűen az új Lady Malfoy és a gyerekei nem kívánt személyek lesznek?
- Alain fejezd be!
- Nem Nott ez fontos.
- Lucius el fog válni, nem igaz? – Roger szinte szuggerálta a tekintetével a másik férfit. Lucius hol rá, hol Alainra nézett, aztán csak bólintott.
- Na ez jó. Akkor csak ki kell várni, amíg azok a gyerekek kipottyannak – Alain lecsapta a poharát, majd maga töltötte újra. – Aztán szépen elváltok. Az ifjú Hermione fogja az ő kis Granger-Malfoy csemetéit. Többé nem kötelezi a törvény. Talál majd magának biztos egy férfit, hisz csinos, okos és egy kibasszott háborús hős. Hozzá megy, neki is szül majd egy-két gyereket és majd a Granger-Malfoyoknak is ő lesz az apja. Nem Luciust fogják apának szólítani és nem Dracot fogják testvérűknek tartani.
- Fejezd be!
- Így fog lenni Lucius! Hallanod kell! A lányod soha nem fog az öledbe ülni és az ujja köré csavarni. A friss és termékeny feleséged mással szeretkezik majd és még a létezésedet is elfelejti. Ki tudja, lehet az én fiam lesz az! Én nagyon szívesen látnék a családomban egy ilyen boszorkányt.
- Alain!
- Túl messzire mész – Crak és Nott is megpróbálták leállítani.
- Nem hiszem. Csak felvázoltam egy nagyon is lehetséges jövő képet. A Nagyúr óta nem volt még ilyen indulat közöttünk! Azóta nem haragudtam ennyire rátok! Azt mondom, amit 30 éve is, amikor mind beléptetek a halálfalók közé – kiitta az italát, majd felállt. – Hülyék vagytok és nagyon megbánjátok majd, de akkor már késő lesz a siránkozás. Lucius köszönöm a vendéglátást. Nagyon tanulságos volt. Jövő hónapban nálam, igaz? – mindenkivel kezet fogott, majd elhagyta a szobát.
- Merlinre Alain rosszabb, mint egy ripacs.
- Roger, most már elég! – Lucius elvesztette minden türelmét.
- Szerintem Perksnek igaza van.
- Crak!
- Én szeretném azokat a félvér unokákat, de már nincs fiam, aki az apjuk lehetne. Ostobák vagytok, ha ezt nem értékelitek! Lucius köszönöm a vendéglátást – a nagydarab férfi is felállt és távozott. Crak mivel elvált férfi volt szintén kötelezte a törvény, de őt egyáltalán nem érdekelte a feleség keresés. Most arra várt, hogy válasszanak neki.
- Én a magam részéről hiszek a vérben, de csak a saját vérem erejében. Megyek is, látogatást teszek a fiamnál és kicsit babusgatom az unokámat. Köszönöm a vendégfogadást. Lucius, kaptál egy új esélyt az élettől, ne szúrd el. Crak, Zabini és még olyan sokan nem voltak ilyen szerencsések – mondta Nott.
- - Hát ez nem igaz! Mindenki ellenem van?
- - Gyere, Roger. Te épp eleget tettél már ma – Trevor megfogta a barátja vállát és kihúzta a szobából. Csak Avary és Lucius maradtak a szobában.
- Mikor Kingsley-t leváltották és Rolan Moore került a helyére azt hittem túl vagyunk a nehezén. Nem sok kurázsit néztünk ki abból a kis görcsből – Micha egy tiszta tányérra süteményt szedett magának és apró falatokban elfogyasztotta. – Aztán végül neki sikerült az, ami sem a minisztériumnak, sem a Rendnek, de még a Nagyúrnak sem sikerült. Térdre kényszerített bennünket. A tökünknél fogva kapott el bennünket, mert tudta a vérimádatunk nem fog kitartani ha a saját húsunkról van szó.
- Megszünteti az aranyvért.
- Kollektíven felszámol minket és közben még egy alapos vérfrissítést is kap a társadalom. Moore nem hülye. Maga mellé állította a kutatokat, az aurorokat és végül az új gazdasági elitet, akik közül egyre többen a mugliivadékok és félvérűek közül kerülnek ki.
- Gyűlöli az aranyvérűeket.
- Természetesen. Hisz a halálfalók anno kiirtották a családját. Az igazság viszont az drága barátom, hogy megrekedtünk és nem vagyunk többek kövületeknél, amiket az idő folyása szépen majd porrá őröl.
- Milyen filozofikus lettél.
- A börtön, a rémálmok és a bűntudat tesz ilyet az emberrel – felpillantott az antik faliórára, ami a kandalló fölé volt akasztva. – Még nincs egy óra, de a bulinak már annyi.
- Örülök, hogy te maradtál utolsónak, mert beszélni akartam veled négyszemközt. Szeretném, ha odafigyelnél a volt feleségedre.
- Én figyelmeztettelek évekkel ezelőtt, hogy nem normális. Nagyon vonzó és észbontó az ágyban, de örült!
- Hidd el, nem akarod, hogy én találjam meg!
- Rendben Lucius, már beszéltem vele. Nem fog többé így viselkedni és egy pár hónapig Angliába sem fog visszatérni.
- Köszönöm.
- Igazán nincs mit! Viszlát, Lucius, egyszer szívesen találkoznék a feleségeddel.
- Természetesen – de mindketten tudták, hogy ez soha nem fog megtörténni. Az egész társaságból Avary lenne az utolsó, akit bemutatna neki.
oooo
Köszönöm danory-nak az első kritikámat. Igazán jól esett a visszajelzés. Remélem a többiek is kedvet kapnak hozzá. A ti véleményetek nagyon delejesen tud ránk hatni és még inkább serkenti a szorgalmunkat.