Azért szeretem ezt a fejezetet, mert jobban megismerhetjük Lucius érzéseit a házassággal, a közös életükkel és a babával kapcsolatban.
ooooo
Egy újabb hét telt el és Hermione reggeli rosszullétei egyre erősebbek lettek. Sokszor egész nap kitartottak és akadtak olyan szagok, amelyek azonnali hányást váltottak ki nála. Nem bírta a hal, a bab és a legtöbb parfüm illatát.
Emiatt elkezdett kiszáradni, erőtlenné vált. A szédülések és a fejfájás állandósult. Luna másfajta gyomor nyugtatót készített neki és szigorú diétát alakított ki, ami könnyen emészthető, de egészséges ételekből ált, ami mindent megadott neki és a babának.
Lucius minden vizsgálati jelentésről másolatot kért és bemutatta feleségét a Malfoy család saját gyógyítójával. Az idős és hallgatag orvos, alaposan megvizsgálta, ellenőrizte Luna jegyzeteit. Közben hümmögött, majd kijelentette, hogy minden rendben van, de ne boruljon ki egy esetleges vetélés miatt, mert az első trimeszterben gyakran előfordul. Lucius saját kezűleg dobta ki az idős varázslót.
Luna odafigyelése, az új bájitalok és a szinte íz és szagmentes étrend végül tényleg használt és Hermione képes volt ismét egy normális napi rutint felállítani. A hopponálással és a kandallóhasználattal viszont teljesen felhagyott. Szülei ajándéka így még értékesebbé és praktikusabbá vált a számára.
A kilencedik terhességi héten aztán megtörtént a nagy bejelentés is. A Próféta címlapon hozta le Hermione terhességének hírét. Olyan jelzőket raktak a gyermekhez, mint egy új kor hírnöke vagy a béke szentesítője. Hermione undorodott az egésztől, de Lucius igencsak elemébe érezte magát. Az új felhajtást sikeresen használta politikai ambícióihoz.
Egy kviddics meccs alkalmával, mint egy véletlenül kicsúszott a száján, hogy kislányt várnak nyár elejére. A riporterek e köré aztán körítettek egy rózsaszín mesét, a Malfoy család öröméről, hisz egyenes ágon évszázadok óta nem akadt egyetlen leánygyermek sem. Napokig ettől volt hangos minden, de Hermionénál csak akkor telt be a pohár, mikor a Próféta arról kezdett el írni milyen szerencsés is az ő babája, hogy egy ilyen családba születhet meg.
Reggeli előtt, tört rá a férfira a hálószobájában és szó szerint hozzá vágta a lapot. Lucius még nem vette fel a talárját. Ingben és nadrágban az első reggeli kávéját fogyasztotta.
- Mostantól kezdve nem szeretnék meglátni egyetlen cikket sem, ami arról szól milyen kivételes férj és apa is vagy te! Rory-t nem fogod felhasználni a céljaid elérése érdekében! – a férfit teljesen meglepte a fiatal nő érkezése. Lehajolt és felvette a lába előtt szétszóródott lapokat.
- Mi vagyunk a kirakat házaspár, az embereket érdekeljük ezért a sajtó soha nem fog leszállni rólunk – gyorsan átfutotta a cikket, hogy tisztában legyen vele mit kell kimagyaráznia.
- Ne nézz teljesen ostobának. Felismerem a módszereidet! A te kezed van benne!
- Mi rossz van abba, hogy egy ideált alkotnak körénk? Szerintem sokkal rosszabb lenne, ha a valós helyzetet írnák meg.
- Azt meghiszem, hogy nem tetszene neked! Látom is magam előtt a címeket! A megtért halálfaló még mindig a régi eszmék rabja! Lucius Malfoy megmérgezte a feleségét és tudatosan veszélyeztette a gyermeke életét! Lord Malfoy nem tekint úgy születendő lányára, mint előző házasságból született fiára!
- Befejezted?
- Igen, pedig még sorolhatnám. Tudod már kezdtem elhinni, hogy tényleg számítunk, legalább egy kicsit. De aztán mindig bebizonyítod, hogy te az a férfi vagy, akit megvetek!
- Igenis számítotok! – most már Lucius is indulatba jött. Nem bírta hallgatni tovább azt ahogy ez a boszorkány beszél vele és véleményt formál róla. Azok után, hogy ő hetek óta tépelődött és a gondolatai csak is a lánya és annak anyja körül forogtak.
- Azt be is kéne bizonyítani.
- Bizonyítást akarsz? – három gyors lépéssel megszüntette a kettejük közötti távolságot, majd durván magához rántotta a nőt. – Elmondjam, mennyit gondolok rád? Mennyire aggódom Aurora miatt? Megmutassam, mennyire érdekelsz? Mennyire kívánlak? Kíváncsi vagy a bizonytalanságomra és a gyötrődésemre? Az egész életem szép lassan felforgatod! – aztán megcsókolta a boszorkányt. A száját erősen az övére szorította. Egyszerre akarta leigázni és megbüntetni. Hermione azonban eltaszította tőle magát.
- Ezt most miért csináltad?
- Mert kívánlak, égek érted. Az ágyamban akarlak látni, magam alatt akarlak érezni.
- Lucius Malfoy kifogyott a szeretőkből és most a sárvérű feleségére fancsalodik?
- Ne használd ezt a szót! – dörrent rá.
- Miért ne? Hisz régen te és Draco olyan szívesen és gyakran használtátok. Vagy ez is olyan aranyvérű dolog? Csak is ti mondhatjátok? – Lucius ismét meg akarta ragadni a feleségét, de most azért, hogy istenesen megrázza, egy manó viszont megzavarta.
- Lord Malfoy, kérem bocsásson meg Effi-nek, de Lady Malfoy édesanyja van itt.
- Köszönöm, Effi. Kérlek, kísérd az étkezőbe, azonnal lemegyek én is – a manó azonnal megfordult és elsietett. – Most lemegyek és megreggelizek az anyámmal. Ő szeretné berendezni a gyerekszobát és színmintákat hozott.
- Még azt sem mutattam meg neked, hol vannak a gyereklakosztályok.
- Van a szobám mellett egy üres vendégszoba, azt terveztem erre a célra felhasználni.
- De hisz az a nyugati szárnyban van! – a nyugati szárny volt a legpuritánabb módon berendezett és a legrosszabb fekvésű része is a kúriának.
- Tisztában vagyok vele. Ha most megbocsátasz! – Hermione nagyon látványosan vonult ki, magára hagyva a dühöngő férjét.
Lucius végül úgy döntött csatlakozik a feleségéhez és az anyósához a reggelinél, amivel mind a kettejüket meglepte.
- Jó reggelt, Jean.
- Lucius, nem hittem, hogy itthon találom.
- Ma a napirendem nem olyan feszes, így gondoltam meglepem a hölgyeket – nem az asztal másik végére, hanem közvetlenül Hermione mellé ült le, aki a Lady Malfoynak járó asztalfőn ült. – Hermione említette, hogy van pár ötlete a gyerekszobával kapcsolatban.
- Hát igen! Tudom, hogy még borzalmasan korai, de egyszerűen már nem bírtam parancsolni magamnak – a manók plusz terítéket hoztak a férfinak, aki tojást, pirítóst és feketekávét kért. – Már amikor Hermionét vártam, akkor is nagyon élveztem. Hetekig válogattam a színek közül! – Jean olyan lelkesedéssel beszélt és olyan szélesen mosolygott, mint még soha a férfi jelenlétében. – Aztán Hermione kinőtte a gyerekszobát én pedig azóta várom az unokák érkezésére. Tudja Lucius, én és Harold, mindig nagycsaládot szerettünk volna.
- És végül miért csak egy gyermeket vállaltak?
- Ez egy nagyon érdekes történet – Jean tekintete ellágyult és finoman megszorította a lánya kezét. – Tudja nagyon furcsa terhességem volt, de egyáltalán nem rossz értelemben. Soha azelőtt és azután nem éreztem még olyan eufóriát. A szülés is komplikációktól mentes volt, a szülésznő azonnal Harold kezébe adta a kicsit. Együtt gyönyörködtünk a mi Hermionénkba és akkor Harold azt mondta. Ez a csecsemő hihetetlenül különleges és nekünk minden erőnkkel és szeretetünkkel mellette kell állnunk, én pontosan ugyan így éreztem. Ezért közösen úgy döntöttünk nem vállalunk többet, és hát az élet igazolta az akkori megérzéseinket – Lucius csendben emésztgette a hallottakat. Mikor elvette Narcissa-t nagycsaládról és sok gyerekről álmodozott, de Draco születése annyira megviselte Cissat, hogy hallani sem akart második gyerekről.
- Akkor kérem, ne fogja vissza magát. A pénz nem számít, Aurorának csak is a legjobbat.
- Higgye el, Lucius nem terveztem visszafogni magamat.
- És sikerült már valamiben döntésre jutni?
- Hát először egy kis rózsaszín álomra gondoltam. Pink falakkal, csipkés díszítéssel és fehér bútorokkal, de Hermionénak nem tetszett.
- Én egy sokkal klasszikusabb stílust képzelek el. A gyerekszoba a nyugalom szigete kell, hogy legyen, de a sok giccstől csak menekülnék! – Hermione mosolyogva cikizte az anyját, aki ettől bájosan elpirult. Luciusnak csak most tűnt fel mennyire is hasonlítanak egymásra. – Fehér falak.
- Amikre mesefigurákat festünk majd.
- Tölgy bútorok.
- De nem túl sötétek.
- Kényelmes hintaszék.
- Hatalmas ablakok, hogy sok legyen a fény.
- Puha szőnyeg – a két nő egymást kiegészítve vázolták fel a terveiket.
- De ez természetesen csak körvonalak. Hónapokig elleszek azzal, hogy megtaláljam a tökéletes darabokat, de előzetesben hoztam neked egy katalógust. Egy olasz bútorgyár idei ajánlata – a táskájából egy könyvnek is beillő méretű újságot vett elő és az asztalra helyezte. – Bejelöltem a bababútorokat. A cég minden darabja kézzel készül és lehetőség van egyedi módosításokra, ezért hónapokkal korábban le kell adni a megrendelést.
- És gondolom egy kisebb lakás árába kerülnek – Hermione fellapozta a katalógust és Lucius is fél szemmel odafigyelt.
- Apád már látta és a szeme sem rebbent. Azt mondta ez is hosszú távú befektetés, mert nem csak egy unokája fogja használni – Lucius ezt a megjegyzést nem értette. Csak nem gondolják a muglik, hogy ők fogják fizetni a gyerekszoba kialakítását?
- Azért ne várjátok el tőlem, hogy tucatnyi unokát adok nektek – Hermione egyik oldalról a másikra lapozott, a tekintete mindegyik fölött csak átsiklott. Szépek és egyediket voltak, de egyikben sem tudta elképzelni a kisbabáját. Már majdnem a végére ért, mikor ott volt. A tökéletes kiságy és a hozzá tartozó bútorok. – Ez az!
- Hadd lássam! Ez egy kissé fiúsabb bútor, nem?
- Egyáltalán nem. Letisztult és elegáns, de nem barátságtalan. Ez a kiságy engem egy hárfára emlékeztet, te mit gondolsz Lucius? – a férfit teljesen meglepte, hogy Hermione bevonja a döntésbe, különösen a fél órával ezelőtti vitájuk miatt.
- Igazán csinos. Elegáns, ahogy mondtad. Malfoyhoz méltó.
- És Granger-hez méltó – tette hozzá Jean. Ezután beszélgettek még színekről és formákról.
A reggeli után Jean elbúcsúzott, találkozója volt a klinikán a beszállítókkal, Lucius a könyvelőjével volt időpontja, Hermione pedig a Minisztériumba készült egy megbeszélésre.
Dél körül, mikor a férfi hazaért a felesége még nem érkezett vissza. Egyedül fogyasztotta el az ebédjét majd utána egy késztetésnek engedve felkereste a nő hálóját. Szépen berendezett, kényelmes szoba. Két közepes ablakkal, amik a kertre és a melléképületekre néztek. A falak sokkal ridegebbek voltak és az ablakok ősszel és télen húzatósakká váltak.
Aztán megnézte a szomszédos szobát is, amit Hermione gyerekszobának szánt. Ez jóval kisebb volt, még saját fürdőszoba sem tartozott hozzá. Raktárnak használták. Lucius elborzadt, ha elképzelte itt a gyerekét. Ez egyáltalán nem volt Malfyo-hoz méltó. Akkor sem, ha az a Malfoy, nem aranyvérű.
Annak idején Draco-nak egy egész lakosztályt alakítottak ki. Külön hálóval, játszószobával, saját fürdővel és egy külön lakrésszel a dadának. Azok a szobák még mindig készen állnak egy új lakó befogadására. Viszont a kúria másik oldalán helyezkedtek el, Hermione pedig nem fogja magára hagyni a lányát.
Mikor belépett a fia régi szobájába, megszületett benne az elhatározás. Át kell alakítani mindent. Kidobni a régit és idehozni az újat. Nem lesz minden zöld és mardekáros. Egy kishölgy paradicsomának kell lennie és az anyjának is ki tudnak alakítani egy új hálószobát. Szebbet, nagyobbat. És ő is közelebb lesz hozzájuk, de ez természetesen már másodlagos szempont.
ooooo
Remélem ez is tetszett