Nagyon nagyon szerettem írni ezt a fejezetet és szerintem ti is így lesztek vele. Könnyedebb, vicces és olyan kis érdekes
ooo
Lucius, aki egész életében szerette ha a dolgot átláthatóak és mellőznek minden felesleges sallangot úgy érezte fuldoklik a házasságában. A rutin és a megszokás már szinte megőrjítette. Minden nap legalább egyszer együtt étkeztek, de teljesen hétköznapi dolgokról beszélgettek, ha beszélgettek egyáltalán. Nem volt több könyvtári olvasás. Minden tényszerűvé és rideggé vált. Kivéve a szeretkezéseiket. Hermione a szaván fogta úgy mond. S mikor a szüksége úgy hozta a férfiért nyúlt.
Mindegy volt, hogy nappali, étkező vagy a téli kert. Mint a tüzes kamaszok úgy estek egymásnak. Ha Lucius kívánta meg a feleségét soha nem mondott neki nemet. A minisztériumi bálra együtt mentek el és a felesége csodálatosan nézett ki mélyzöld talárjába. A fiatalos, kissé merész, de egyáltalán nem közönséges szabás kiemelte fiatalosságát és még mindig nagyszerű alakját.
Lucius nagyon büszke volt rá azon az éjszakán. Imádta, hogy a karjában tartja miközben táncolnak, minden percét élvezte annak a bálnak. Ott igazán férjnek érezte magát, még ha az egész egy mardekáros színjáték is volt, mert a mardekárosok az önámításhoz is nagyon értenek.
Közeledett a karácsony. A manók elkezdték dekorálni a kúriát és tucatnyi karácsonyi menüt mutattak már be nekik. Draco és Astoria már bejelentették, hogy velük ünnepelnek, de Lucius igazán nem tudta elengedni magát, mert tudta, hogy Hermione nélküle tervezi eltölteni az ünnepeket.
Ez ellen pedig tenni akart. Egy Lady Malfoynak karácsonykor otthon a helye a családjával. Ennek érdekében Lucius elővette minden meggyőzőképességét, de nem a feleségén használta, hanem annak szülein. Jean és Harold Granger viszont közel sem voltak olyan könnyű esetek. Vagy egy órát el kellett töltenie abban a mugli nappaliban mire belegyeztek, hogy a szent estét és az első ünnepet náluk töltik.
Hermione-nak természetesen nem tetszett, hogy megint a háta mögött szervezkedik. Komoly vita robbant ki közöttük, amit Lucius a maga részéről kimondottan élvezett. Végre volt valami élő is a kapcsolatukban. A feszültséget végül szeretkezéssel oldották meg. Ott a férfi dolgozószobájában az íróasztalon tette magáévá a nőt.
- Ne hidd, hogy ezzel mindent megoldhatsz – Hermione ott szuszogott a férfi ölében. Hagyta, hogy a férfi a hasát simogassa, ami szép lassan kerekedett. Le sem vetkőztek teljesen, annyira elragadta őket a szenvedély.
- Miért változtassak a probléma megoldásaimon, ha egyszer működnek – megcsókolta a dús fürtöket és szorosabbra fogta az ölelést. Hermione általában ilyenkor jött zavarba és hagyta magára.
- Akkor is – mocorogni kezdett a férfi ölébe, de az erős karok nem engedték. – Mit akarsz még?
- Mit akarok? Az ágyamban látni téged meztelenül, kiterítve. Miközben forrón és nedvesen rám várakozol.
- Lucius!
- Mennyire elvörösödtél – finoman megharapta a nő fülét. – Annyi mindent műveltem már veled, de még mindig zavarba hoznak az ilyen szavak?
- Talán – édes pirulása és ahogy elfordult a tekintete elől feltüzelte újra a férfit. Felállt, visszaemelte az asztalra a tiltakozását pedig csókkal akadályozta meg. Olyan hirtelen rohanta le, hogy Hermionenak esélye sem volt megakadályozni. Valaki másnak viszont igen.
- Apa, már több mint negyed órája várok rád a fogadószobában. Vóóó – Draco kopogás nélkül rontott be a dolgozószobába. – Merlinre – a kezét a szemei elé kapta.
- Draco!
- Fiam! – Lucius felkapta a talárját és a feleségére adta. A saját kibontott ingje és nadrágja csak azután következett. – Hogy kerülsz ide?
- Tegnap megbeszéltük, hogy átnézed az üzleti befektetéseimet. Vagy 20 perce várlak a fogadószobába, mikor mondták a manók, hogy itt vagy. Malazárra, apám gombold már be a nadrágodat. Ez most évekig kísérteni fog.
- Én most magatokra hagylak benneteket – Hermione próbálta minél kisebbre összehúzni magát, ahogy kirohant a szobából, kerülve Draco pillantását.
- Milyen vörös volt – az ifjabb Malfoy nevetve vetette le magát az asztal szembeni székre kaján mosollyal nézegetve a rajta lévő káoszt. – Hát apám, gratulálok! Épp eleget láttam ahhoz, hogy elmondhassam Granger igazán remek fogás volt.
- Több tiszteletet! – Lucius megigazította az ingét, de a füle vörössége elárulta, hogy milyen zavarban van.
- Egy ilyen helyzet inkább több tiszteletlenséget érdemel! Láttad, hogy futott?
- Draco!
- De most komolyan. Örülök neked, nem tudtam, hogy ilyen bizalmas kapcsolatban vagytok.
- Beszéljünk inkább az üzletről.
Draco természetesen maradt vacsorára és ragaszkodott hozzá, hogy Hermione is velük egyen. Egyetlen célzás sem hagyta el a száját, de végig kajánul mosolygott ezzel újra és újra pirulásra késztetve a nőt.