Megérkezik a karácsony. Család, béke, ajándékok és egy kis mugli varázsló ellentét.
ooooo
Karácsony előtt egy héttel megjöttek a fagyok és hó. A manók megállás nélkül dekorálták a kúriát, megérkezett a fél tucat karácsonyfa is, a legpompásabbat a családi nappaliba állították fel, de jutott fa a hálókba, a fogadószobába és a könyvtárba is. A ház urának és úrnőjének más dolga nem akadt, mint az ajándékok beszerzése, ami közel sem volt könnyű feladat.
Draco és Astoria 24-én reggel érkeztek meg, két manó kíséretében, akik a szépen becsomagolt ajándékokat és a bőröndöket cipelték, majd amint lepakolták a terheiket azonnal eltűntek a konyhába és lelkesen belevetették magukat az előkészületekbe.
Harold és Jean Granger csak késő délután érkeztek. Hermione már nagyon várta őket. Nem hallgatott Luciusra és hideg kapubejárónál fogadta a szüleit. Szorosan megához ölelte a havas párost majd együtt léptek be a meleg fogadószobába. Megmutatta nekik a hálójukat, ami közvetlenül az övé mellett volt. Segített nekik kicsomagolni, sokat beszélgettek és csak a vacsora kezdetét jelző harangjátékkor hagyták el a szobát.
A három Granger nagyon elegáns, de mugli ruhát viselt, a Malfoyok ugyancsak kitettek magukért. Drága talárjaikban különbözőbbek már is nem lehettek volna. Hermione sokadszorra bánta meg, hogy belement ebbe. Draco és Astoria láthatóan feszengett, de a Granger szülők úgy kezelték az egész helyzetet, ahogy a mágiával kapcsolatos dolgokat általában. Elfogadták, ami jött és próbálták a legtöbbet kihozni belőle.
- Szép jó estét! – Harold először a feleségének, majd a lánynak is kihúzta a széket és csak utána foglalt helyet.
- Nagyon örülök, hogy megmaradt a hó. Van valami varázslatos a fehér karácsonyban – Jean kedvesen mosolygott mindenkire. – A karácsony a legkedvesebb ünnepem. Mikor a szüleim még éltek ilyenkor mindig meglátogattuk őket Franciaországban.
- Nem is tudtam, hogy onnan származik. Egyáltalán nincs akcentusa – Lucius jelzett a manóknak, hogy kezdhetik az ünnepi menü felszolgálását.
Asztalon tucatnyi gyertya égett, a csodás asztaldíszek, a drága terítő és az antik étkészlet csak tovább emelte az ünnep fényét.
- A szüleim a második világháború alatt ismerkedtek meg Franciaországban. Az apámat eltalálta egy repesz és ezért kórházba szállították, ahol a francia anyám önkéntesként dolgozott. Egymásba szerettek és együtt tértek vissza Angliába. Én és a testvéreim itt születtünk és nevelkedtünk, de mikor egyetemre mentem visszatértek Franciaországba. Anyám mindig is visszavágyott és az ottani klíma sokkal kellemesebb.
- A mi családunknak is van francia ága – szólt közbe Draco, miközben egy manó drága vörösbort töltött ki neki. – De én sajnos már egyáltalán nem beszélem a nyelvet.
- Hermione is sokat felejtett.
- Anyu!
- Rien de mal, mon petit papillon – Jean kedvesen megpaskolta a lánya kezét.
A vacsora alatt végig ez a kedveskedős, kicsit csipkelődős, de mindenképpen szeretettel teli légkör uralkodott. A beszélgetést főleg Jean irányította, ami nem jelentette azt, hogy a Malfoyokat kihagyta volna. Sőt. Kedvesen érdeklődött a saját hagyományaikról. Figyelmesen hallgatta Astoria beszámolóját a nászútról. Egészébe véve olyan volt, mintha ő lett volna a házigazda és nem Lucius.
- Azt hiszem a desszertet a nappaliban fogyasszuk el.
- Apa meg kell nézned a kandallót. Szerelmes leszel belé – Hermione karon ragadta a szüleit és szinte lehúzta magával.
- Nagyon bájosak. Egyáltalán nem érzik magukat kellemetlenül. Biztos nem tudják, hogy a lányukat itt kínozták meg.
- Draco! – Astoria dühösen nézett a férjére. – Ez egy csodálatos este – belekarolt a két férfiba és követték a többieket.
Hermione és a szülei kényelmesen elhelyezkedtek a nappaliban, miközben a kisasztalra a manók kikészítették a torta szeleteket, fagylaltokat és gyümölcsös pitéket. Draco és Astoria együtt osztoztak egy fotelen, szorosan összebújva. Lucius tucatnyi hely közül választhatott volna, de ő közvetlenül a felesége melletti üres helyre ült le.
- Már régóta foglalkoztat engem valami a maguk karácsonyával kapcsolatban.
- Micsoda kedves, Jean?
- Hermionétól tudom, hogy a legtöbb mágus a mugliivadékok és a félvérek miatt keresztény hitű, de mi van magukkal aranyvérűekkel?- fagylaltos kanalával egyenként rámutatott a Malfoyokra.
- Az aranyvérű családok egy ősi druida vallást követnek, mára azonban már nem maradtak papok és a legtöbben a druida vallást a fekete mágiával kapcsolják össze. Csak a hagyományaink és a régi mesék maradtak meg.
- Akkor miért ünneplik a karácsonyt?
- A karácsony nagyon közel esik a téli napfordulóhoz, ami a druidák egyik legszentebb ünnepe. A szokásoknak megfelelően én és a fiam elmentünk Anglesey-be ahol áldozatot mutattunk be.
- Nem is tudtam róla – pillantott rá meglepetten Hermione.
- Ez egyáltalán nem nyilvános. Mint mondtam sokan a fekete mágiával azonosítják. Kevesebbért is kerültek már emberek újra vád alá. Mind amellett bár nem vagyunk keresztények, nem hiszem, hogy kevésbé éreznénk ennek az ünnepnek a lényegét. Szeretet, család, ajándékozás. Ezek a mi vallásunkban is fontos elemek.
- Hermione gyermekei viszont meg lesznek keresztelve. Nem zavar?
- Nem beszéltünk még erről Hermione-val.
- Meg lesznek keresztelve – vágta rá a nő. Lucius fél testével felé fordult, szürke szemei szinte villogtak.
- Ha jól értem maguk hívő keresztények – szólt közbe gyorsan Draco.
- Igen, méghozzá katolikusok.
- És az, hogy a lányuk boszorkány nem tántorította el magukat?
- Ki más, mint Isten hozhat olyan csodákat a létezésünkben, mint a varázslat? Nem kételkedtünk, sőt csak még tisztábban láttuk isten nagyságát mikor kiderült.
- Hermione első áldozott és bérmálkozott is. Sokszor csak a hit segítette át őt és minket is a nehéz időkön. A biblia és a tanítások útmutatást adnak – tette hozzá Harold. – És persze a megbocsátást is ott tanultuk meg – célzatosan Dracora és Luciusra nézett.
- Idén is elmegyünk anyáékkal az éjféli misére, bár most nem a megszokott templomba. Az túl messze lenne.
Lucius csak ült és hallgatta őket és közben majd szétvetette a düh. Nem azért, mert Hermione meg akarta keresztelni a közös gyerekeiket, valahol számított is rá. De hogy a döntésbe nem vonta bele nagyon bosszantotta.
Az este további részében nem is volt hajlandó részt venni a társalgásban, ami egy idő után igen kínossá vált. A Malfoyok korán nyugovóra is térek míg Hermione és a szülei tovább fent maradtak, hogy elmehessenek a misére.
Lucius járt már templomban, sőt egyszer véletlenül még egy prédikáció részletet is elcsípett ezért nem értette miért kell több mint egy órát autózni, hogy meghallgassanak egy öreg papot, aki minden évben ugyan azt mondja el.
Másnap kora reggel mikor mindenki más még aludt Draco és Lucius a nappaliban ültek és forró csokoládét ittak. Narcissa vezettek be ezt a szokást, s bár a Malfoyok nem voltak érzelgősek, a maguk módján időről időre megemlékeztek a feleségre és anyára. Éppen végeztek mikor csatlakoztak hozzájuk a többiek. Együtt álltak neki az ajándékok kibontásának, ami mellőzött már minden gyermeki féktelenséget.
Lucius a fiától és Astoriától gyémánt inggombokat kapott, a Granger szülőktől egy drága francia borkészletet, ami egyidős volt vele. Hermione ajándéka viszont nagyon meglepte. A kedvenc költőjének egyik legjobban sikerült kötetének első kiadása. Már az is meglepte, hogy a felesége tisztában van vele, mennyire oda van a verseiért.
- Éveken keresztül kerestem ezt az első kiadást – a gyönyörű borítás sértetlen volt és láthatóan nem nagyon forgatták.
- Mugliismereten tanultam, hogy sokszor a varázsló írók és költők mugli nyomdákat alkalmaztak mikor nem volt még pénzük kifizetni a jóval drágább mágus nyomdászokat. Erre a könyvre is egy mugli antikváriumban bukkantam rá.
Luciust meghatotta ez a figyelmesség és jócskán zavarba is jött. Hermione egy gyémántos nyakláncot kapott, ami Malfoy mértékben szerénynek számított, de a felesége túlzásnak tartotta. A szüleitől, a barátaitól, sőt még a fiától is Hermione sokkal személyesebb ajándékot kapott. A reggeli után a Grangerek hazautaztak, Hermione pedig velük tartott, mert a Weasley-k idén a Grimaild téren gyűltek össze.
A szilvesztert a Nott család birtokán töltötték. A fényes bál felülmúlt minden képzeletet. Ott volt mindenki, aki számított. Hermone aranyszínű ruhája elrejtette a kis pocakját, mégis nagyon elegáns és nőies maradt.
Jól érezték magukat, legalábbis Lucius. Hermione viszont feszengett, jobban, mint a minisztériumi bálon. Ott állt mellette, táncolt azzal, aki felkérte és bájosan elcsevegett a többi boszorkánnyal, de a többségiben aranyvérű meghívottak mellett nem tudott felengedni.
Végül korán visszavonultak a szobába, amit Nott-ék ajánlottak fel nekik. A Malfoy kúria túl messze volt ahhoz, hogy hazautazzanak. Ez volt az első éjszaka, amit teljesen együtt töltöttek és nem csak szeretkeztek. Lucius a sötét szobában szorosan magához ölelte az alvó feleségét és sok év óta először újra otthon érezte magát