A férfiak hajlamosak rosszul viselni a változásokat és ez alól Lucius sem kivétel. Az életében, az otthonában és az érzelmeiben bekövetkezett változások olyan gyorsan történtek, hogy nem bírta tartani a lépést.
oooo
Az ünnepek után Hermione sok időt töltött a minisztériumba a törvény módosulata miatt. A vérfarkasok és kentaurok képviselői szinte mindennapos vendégnek számítottak a kúriánál, akiket csak a téli kertben tudtak fogadni.
Lucius gyakran elnézte a feleségét, ahogy beszélt, dolgozott. Annyira hihetetlen volt számára. Egy Lady Malfoy, amint a társadalom szemében alacsonyabb rendűek ügyével foglalkozik. Narcissa nagyszerű teremtés volt, de soha egy gondolatot sem pazarolt olyan dolgokra, amik nem érintették az életét közvetlenül.
Cissa egy csodás orchidea volt, akit féltve őriztek és üvegházban neveltek. Szépségével és bájával bárhol kitűnt. Hermione viszont olyan, mint egy vadrózsa, ami a viharban is képes virágozni, és ami puszta létezésével ragadja meg az embert.
Január közepén megérkezett az enyhülés, a hó olvadni kezdett. Mindent elborított a sár. Hermione rosszullétei végre elmúltak. Az étvágya teljesen visszatért és lassan hízott is egy pár kilót. A sex megmaradt közöttük, de sokkal meghittebbé vált. A legtöbbször Hermione szobájában történt és olyankor Lucius éjszakára is ott maradt. Egy ilyen alkalommal történt meg, hogy a kislányuk először rúgott az édesanyja hasában.
A testük még forró és nedves volt a szeretkezéstől. A takaró köréjük tekeredett, miközben Lucius hátulról átölelte a nőt. Egy kezével a bal mellét fogta át, a másikat a hasára rakta. Még egyikük sem aludt, csendben figyelték a kandallóban pattogó tűzet, mikor megérezték.
- Lucius, érezted? – Hermione két kezével a hasához kapott, míg a férfi elrántotta sajátját. – A babánk! Megint! – szinte ragyogott, ahogy várakozott az újabb mozdulatra. – Tedd vissza a kezdet! – s mielőtt Lucius ellenkezhetett volna már rá is szorította.
Narcissa nem szerette, mikor megérintették a hasát a várandóssága alatt. Attól a testét csak még idomtalanabbnak érezte. Hermionét viszont nem zavarta, sőt tetszett neki. Szinte lélegzetét visszafojtva várta az újabb jelzést.
- Megint! Lucius! – s ekkor megcsókolta a férfit. A szemei nedvesen csillogtak, a hangja egészen elvékonyodott a meghatottságtól.
A férfi először zavarba jött. Tudta, hogy ez egy érzelmes pillanat. Egy kis élet első jelzése. Egy életé, amit ő alkotott. A lányáé, aki a felesége hasában fejlődik, és akit pár hónap múlva a karjában tarthat. S mikor erre rájött, már nem érzett zavart, csak egy újfajta boldogság.
Aznap éjjel nem érezték többet a baba mozgását, mégis órákig fenn maradtak, Hermione hasát simogatták és időnként csókokat váltottak. Attól az éjszakától fogva Hermione teljesen kivirult. Lucius sokszor rajta kapta, ahogy dudorászva végzi napi teendőit. S minden alkalommal mikor a tekintetük találkozott rámosolyogott, ha tehette megérintette, megcsókolta a férfit. Olyan volt, mint egy szerelmes és boldog feleség.
A baba lakosztálya szinte teljesen elkészült február közepére és így Hermione is átköltözhetett. Lucius továbbra is sok éjszakát töltött vele, de a sex már közel sem volt annyira hangsúlyos. A nő pocakja növekedett, egyre jobban elfáradt napközben és már nem kívánta úgy a szeretkezést.
Február végén elfogadták Hermione törvény módosulatát, ami miatt a sajtó újra kiemelt figyelmet fordított rájuk. Szinte naponta jelentek meg róluk a cikkek a különböző lapokban. Akadtak olyanok, amelyek a tökéletes családnak próbálták meg beállítani őket, más cikkek pedig egy jól féleépített színjátéknak tartották a kapcsolatot, amit a minisztérium kényszerített rájuk. Akadtak olyanok, amelyek azzal vádolták meg őket, hogy a baba apja nem is Lucius. Nyilvánosan természetesen nem reagáltak rájuk, de azok, akik nagyon messzire merészkedtek megismerkedtek Lucius Malfoy haragjával és hatalmával.
A kúriába már nem csak felesége szüleit, de a barátait is vendégül kellett látnia, vagy legalábbis eltűrnie. Nézte, ahogy a griffendélesek megszállják az otthonát és átveszik rajta az uralmat. Márciusban bejelentették, hogy Luna Weasley is teherbe esett, váratlanul, de természetesen mindenki örült a hírnek. Lucius szinte már látta is maga előtt az új triót, aminek sajnos az ő lánya is a tagja lesz.
A jelenlétük az otthonában olyan volt, mint valami torz jövőkép. S mikor a felesége ránézett látta a csillogást a tekintetében. A szerelmes csillogást. A barátai és ellenségei figyelmeztetése valóra vált. Hermione beleszeretett. Aznap éjjel a nő hálójában még mindig forrt benne a méreg, amit a bizonytalansága táplált.
- Ron természetesen halálra van rémülve, mert nem készültek erre fel – Hermione a fésülködő asztal előtt ült és lefekvéshez készülődött. Lucius csak állt az ablak előtt és a csillagos égboltot nézte. – Luna viszont olyan nyugodt, mint mindig. Tudja, hogy minden rendben lesz. Ginny és ő is szeretne majd ultrahangos fotót. Jah mondtam, már, hogy mind a ketten fiút várnak?
- Mondtad – Lucius a szájához emelte a whisky-t és nagyot kortyolt belőle. Szinte soha nem ivott, de most mély indulat dolgozott benne, amit csak az alkohol tudott tompítani.
- Ma anya és én elmentünk egy újfajta ultrahangra. Ezt neked hoztam – egy fehér borítékot adott át a férfinak. – Ginny és Luna jövő hónapban szeretnének egy babavárót tartani nekem, de szerintem még korai lenne. Mit gondolsz?
- Nem.
- Mit nem?
- Nem lesz babaváró, ahogy nem lesz több találkozó sem a házamban! A kúria lassan olyanná válik, mint azoknak a patkány Weasley-knek az otthona! Elegem van belőlük és belőled is! – érezte, hogy kicsit többet ivott, de olyan jól esett kiabálni.
- Mi bajod van?
- Te vagy a bajom! Ahogy beetted ide magadat és úgy teszel, mintha ide tartoznál, mintha ez a ház és én és minden a tied lenne! Hát közlök valamit griffendéles hercegnő! Itt semmi sem a tied. Se a ház, se az ékszerek, se a szolgálok és én biztos nem!
- Lucius – Hermione megrettent ettől a kitöréstől, de meg nem hátrált. – Miért beszélsz így velem?
- Ezt hozod ki belőlem! A ragaszkodásoddal, az átkozott szerelmes pillantásaiddal! Azt hiszed, ha lett volna lehetőségem, téged választottalak volna feleségnek? Ennyire ne legyél ostoba! Pár hét átlagos szex még soha nem vette el az eszem.
- Takarodj!
- Te itt nem parancsolgathatsz!
- Takarodj ki innen! – Hermione remegő ujjakkal mutatott az ajtóra, a férfi pedig távozott. Az ajtók durván csapódtak be utána. Már az elsőnél nem értette miért viselkedett így, a másodiknál már bánta az egészet, mire a szobájába ért legszívesebben visszafordult volna.
A kezében még mindig ott volt a boríték, amit a nő adott át neki. Kibontotta, de amit benne talált attól lerogyott az ágyára. Ott volt a fénykép a kislányáról. Az ultrahang, amiről Hermione annyit mesélt, de Lucius soha nem gondolta, hogy ennyire részletes. Egy fejlett kis élet, egy tökéletes kis arcocska. Rory, ahogy az ujját szopta.
Másnap reggelinél Lucius egy szál rózsával várta a nőt, de nem jelent meg. Ahogy ebédnél és vacsoránál sem. Nem is tartózkodott a kúriában. A manók szerint kora reggel elment és csak késő éjszaka ért haza. Következő reggel Hermione már lent volt, mikor ő megérkezett. Éppen végzett a reggelijével, de mielőtt még Lucius megszólalhatott volna felállt.
- Nagyon sajnálom, hogy beleavatkoztam az életedbe – Hermione szeme alatt a karikák lila színénél, csak a rekedtes hangja ijesztette meg jobban a férfit. – Sajnálom, hogy annyi mindent el kellet viselned és azt is nagyon sajnálom, hogy beléd szerettem. De ne aggódj, soha többet nem kell szembesülnöd vele – minden további nélkül magára hagyta a férfit. Lucius ahogy nézte a távolodó nőt tudta, hogy ezúttal nagyon elszúrta.
ooo
Remélem tetszett és kíváncsi vagyok, hogy érdekelne-e benneteket egy második generációs folytatás a Kényszerhelyzetből?