A havi találkozást ismét a Malfoy kúriában tartották. Ez alkalommal mindenki eljött és a hangulat igazán oldott volt. Hónapok óta kerülték a kényes témákat, inkább csak felszínes beszélgetések, sok alkohol és buta vicc jellemezte őket. Az utolsó vendég valamikor éjjel távozott, Lucius mégsem tudott később visszaemlékezni arra mi is történt. Evett, ivott és nevetett a többiekkel. Nott még meg is jegyezte, hogy milyen oldott és milyen gyakran töltögeti újra a poharát, de aztán ezen is nevettek.

Hermione természetesen elhagyta aznapra a kúriát és az éjszakát Potteréknél töltötte. Csajos est, ezzel búcsúzott. Lucius biztos volt benne, ha ez így folytatódik masszív alkoholista lesz mire végre megszületik a baba. Tudta, hogy gyenge, de a lelkiismeretét és a sóvárgását csak az ital tudta elnyomni.

- Az apósom mikor megemlítette, hogy tegnap este együtt rúgtatok be nem hittem neki – Lucius az ágyában feküdt és erős fejfájás kínozta. S mintha a fia hangja nem lett volna elég, hamarosan vakító fény árasztotta el a hálót.

- Draco, húzd el a függönyt – próbált menekülni a nap és a fia elől, de esélye sem volt.

- Hol van a büszke Lucius Malfoy, aki mindig higgadtan nézett szembe a nehézségekkel?

- Elvett egy griffendéles boszorkányt – belátta, hogy nem menekülhet ezért nehezen kikelt az ágyból. Csak akkor vette észre, hogy ingben és zoknival feküdt le. A fürdőben csak megmosakodott, tiszta ruhát és talárt vett fel. Nem borotválkozott, a haja kócos maradt, de így is émelygett mire visszatért a hálóba.

- Összevesztetek?

- Azt nem mondanám. Én kiborultam és sok mindent a fejéhez vágtam. Ő most természetesen duzzog – levetette magát az egyik fotelbe. – Hiába próbálok beszélni vele, kitér előlem. Az ajándékaimról tudomást sem vesz, vagy visszaküldi őket. Nem tudom mit vár tőlem.

- Mardekáros feleségként kezeled az a legnagyobb baj – Draco leült az apjával szemben. – Hermione viszont griffendéles, az utolsó lehetetlenül göndör hajszáláig, még ha a precizitása és a logikája időnként meg is téveszti az embert.

- Mi a különbség?

- A griffendélesek hirtelenek, meggondolatlanok, de mindent teljes erőből és tiszta szívből tesznek. Ők forrón szeretnek, halálosan hűségesek és borzalmasan szenvednek. Őket nem lehet hamis bókokkal és féligazságokkal megvezetni. Ha nekik valami fáj, az tényleg fáj. A megbocsátásukat pedig nem adják könnyen.

- Szerelmes belém – Lucius várta, hogy ez majd megdöbbenti a fiát, de az csak bólintott.

- Pár napja vettem észre. Potter és Weasley pár hete. Én örültem neki, az elmúlt hetekben kivirultatok együtt. Az a két majom inkább kivárásra játszott. Tudták, hogy el fogod szúrni. Nagyon bosszantó, amikor igazuk van.

- Ti rólam és a házasságomról beszélgettek? – ha nem fájt volna a fejem Lucius képes lett volna felpofozni a fiát.

- Időnként. A minisztériumban szoktunk találkozni. Aggódnak a barátnőjükért – Draco nem rémült meg a viharos szürke szemektől. – Miért szúrod el, mikor fontos számodra? – ezt a kérdést már bizony Lucius is sokszor feltette magának.

A csendet egy bagoly érkezése zavarta meg. Szürke volt és hatalmas. Csőrében egy piros borítékot tartott. A rivallo Lucius ölébe pottyant. A két Malfoy összenézett, majd Lucius feltépte a borítékot.

Hermione kórházba került. Jöjjön azonnal! – Harry Potter hangja betöltötte a szobát, mire a levél megsemmisült mind a ketten hoppanáltak már.

A Mungó hosszú folyosói, az értetlen recepciósok és a végtelen lépcsők lassították őket. A szülészeten síró kisbabák hangja és Hermione barátai fogadták őket. Székeken ültek, falnak támaszkodtak vagy sétálgattak. Ott voltak mind, aggódtak és dühösek voltak.

- Mi történt?

- Reggel nem tudott felkelni, mert görcsei voltak. Azóta itt vagyunk, senki nem mond semmit.

- Biztos baj van, különben valaki mondott volna valamit. Luna mondott volna valamit – Molly Weasley a férje mellett ült és szipogott.

- Anya nincs semmi baj. Hermione és a baba is jól van! – Ginny szinte kiabált az anyjával.

Ekkor kinyílt a vizsgáló ajtaja és Luna lépett ki rajta. A tekintete tompa, a bőre pedig sápadt volt. Mindenki azonnal talpra ugrott, de Lucius elsőként lépett hozzá.

- Hermione?

- Megindult a szülés. Mindent megtettünk azért, hogy leállítsuk, mert a magzat még nem elég fejlett. Épp, hogy túl van a 30. héten. A vizsgálatok viszont kimutatták, hogy nem tudjuk leállítani a folyamatot, mert a Molestus bájital maradéka okozza. A méhlepény elkezdett leválni. Mind a magzat, mind Hermione élete veszélyben van. A vezető szülészek épp most készülnek fel.

- Molestus? De hát semlegesítették – Lucius érezte, ahogy a belsejében megfagy valami.

- A molestust a terhesség alatt nem lehet teljesen semlegesíteni, mert magzatelhalást okoz, ezt Hermione is tudta. Viszont reméltük, hogy a bájital maradékok nem okoznak gondot. Most megpróbáljuk olyan gyorsan kivenni a babát amilyen gyorsan csak lehet. A gyógyítók ezután megpróbálják megszüntetni a vérzést, a babát pedig egy mágikus burokba fogják helyezni, hogy tovább fejlődhessen, ez egyfajta méhpótlék. Most mennem kell!

Ahogy az ajtó becsukódott a nő mögött Molly Weasley felzokogott, legkisebb fia ordítva verte az öklét a falba, míg húgát Harry Potter szorította magához jó erősen, hogy támogassák egymást.

- Hermione jól lesz. Rory jól lesz! Ők jól vannak – Lucius ott állt a csukott ajtó előtt, de csak abban volt biztos, hogy ha ezeket a mondatokat elég sokszor elmondja úgy is lesz. – Nem ismerek Hermionénál erősebb nőt. Rory pedig csodálatos, itt van most is nálam a képe. Minden rendben lesz, Hermione istene majd vigyázz rájuk.

- Fogja már be! Ez itt mind a maga hibája! – Ron-t csak George testvére tudta meggátolni abban, hogy a férfinak ugorjon. – Mert a Malfoyok csak ehhez értenek! Tönkretesznek mindent. Mit érdekli a nagy Lucius Malfoyt, ha egy kis félvér meghal vagy sérülten jön a világra? Esetleg, ha a mugliivadék felesége elvérzik a szülőszobában!

- Fejezd be, Weasley! – Draco átkarolta az apja vállát és megpróbálta arrébb húzni.

- Sajnálom – Lucius suttogását csak is a fia hallotta.

Luna újra csak két óra múlva került elő. Elhaladt mellettük, de egy szót sem szólt, amíg le nem ült az egyik hideg műanyag székre.

- Kivettük a babát. A korához képest jól fejlett és a szívhangja is kielégítő, azonnal a burokba helyeztük, a legjobb specialistáink vannak vele. Hermione viszont rengeteg vért vesztett. Sokkot kapott, hiába adtunk neki vérképzőket. Összeomlott a keringése.

- Luna, ugye nem?

- Nem. Sikerült a császármetszés, Jordan gyógyítónak még a méhét is sikerült megmentenie. Csak annyira, annyira közel voltunk. Majdnem elveszítettük – és akkor felzokogott.

- Mr. Malfoy – az ajtón egy idősebb, ősz halántékú férfi lépett ki.

- Én…én vagyok!

- A nevem Sloan gyógyító én kezelem az újszülöttet.

- Aurora, de az anyja csak Rory-nak becézte – úgy érezte tudnia kell a gyógyítónak.

- Rory-t elhelyeztük a Semmelweis burokban. Sajnos nem reagált azonnal, de sikerült stabilizálni. Kérem, most jöjjön velem.

- Miért ő? Hisz ez mind az ő hibája! Hermione igazi családjának kéne látnia először a babát!

- Weasley!

- Ron, ne most! – Draco és Harry egyszerre szóltak közbe.

- Azért én, mert Aurora Joy az én lányom! Menjünk Sloan gyógyító!

A férfi egy emelettel feljebb vezette egy virágokkal és méhecskékkel festett folyosóra, onnan egy hasonló szobába, aminek a közepén egy aranygömbben ott feküdt egy apró kis élet. Nem volt több kicsi kis kezeknél és gyorsan mozgó mellkasnál.

- Rory több mint egy kiloval született. A tüdeje még fejletlen. A köldökzsinórt összekötöttük a Semmelweis burokkal. Ezen keresztül tápláljuk és látjuk el oxigénnel. Valamint olyan bájitalokat is kap, amik felgyorsítják a fejlődését.

- Túléli?

- Két nagyon fontos veszélyforrással kell számolnunk. Először is vannak babák, amelyek nem tudnak alkalmazkodni a burokhoz. Rory egyenlőre jól viseli. A másik, hogy elkap valamilyen fertőzést.

- Nagyon apró – Lucius nem sok csecsemőt látott életében, mégis tudta, hogy ennél a babánál gyönyörűbb kis élet még nem létezett a világon.

- Egy kis harcos. Mr. Malfoy nagy szerencséjük van.

- Szerencse?

- Igen. 30 hetes korához képest elég fejlett és még annyi, hogy a lányok sokkal erősebbek. Sokkal nagyobb eséllyel élik túl. A lányának jók az esélyei.

- Az jó, nagyon jó – valami nedvesség folyt végig az arcán, de nem vett róla tudomást. – A feleségem, Hermione látta már?

- Még nem. Eszméletlen volt mikor kiemeltük a babát. Most magára hagyom a lányával – feljegyzett még valamit a falon lévő kórlapra, majd távozott.

- A falak mellett hintaszékek, fotelek és kis asztalok sorakoztak. Igazából minden megvolt, ami az aggódó szülök kényelmét szolgálhatta. Lucius viszont csak állt olyan közel amennyire csak tudott.

- Merlin hozott a világon, Aurora Joy Malfoy – és akkor a baba feje megmozdult, mintha felé fordult volna.