13. fejezet
Játék a tűzzel
Némán bámultak egymásra. Remusnak már kóválygott a feje a fáradtságtól. Amint meglátta Nymphadorát hátrahőkölt. a boszorkány elég furcsán nézett ki, hosszú ruha volt rajta, a haja mint egy szénaboglya, ráadásul szalmaszálak álltak ki belőle. Csodaszép volt. Talán, ha fel tudott volna készülni a találkozásra, nem hasít bele így a vágy. Látta maga előtt, ahogy a földre teperi a lányt, letépi a ruháját és beléhatol. Becsukott szemmel nagyot nyelt - érezte, ahogy belémar a fagy, megszédült.
A lány döbbenten nézett rá:
- Remus, mit keresel itt? – közelebb lépett. - Mi van veled?- úgy tűnt a férfi mindjárt összecsuklik, mellélépett és megfogta a karját. Nem jutott jobb az eszébe, betámogatta pajtába és lefektette a pokrócra. Segítséget akart hozni, de Remus megfogta a kezét. Arca halottsápadt volt, szemei lehunyva. Nymphadora abban sem volt biztos, hogy ver –e még a szíve. A gondolattól, hogy elveszítheti pánikba esett. Kigombolta az ingét és a mellkasára hajtotta a fejét, hogy hallja szívverését. ahogy arca a nyirkos bőrhöz ért, a varázsló összerándult. Halk, gyenge dobbanásokat hallott, Remus lassan felnyitotta a szemét:
- Fáj valamid? Mond, mit tegyek? – kérdezte kétségbeesetten.
- Semmit - suttogta a férfi - csak add a kezed!
nymphadora a kezére bámult, aztán a varázsló felé nyújtotta. Ő megfogta, a szíve fölé húzta és elmosolyodott. Érezte, ahogy a keze alatt Remus szíve hevesebben kezd verni, bőre átmelegszik, mintha az ő lehelt volna belé új életet.
- Jobban vagy?- kérdezte néhány perc múlva, amikor a varázsló megpróbált felülni.
- Most már igen - felelte Remus.
Gyönyörködve nézte a lányt, megsimogatta az arcát és Nymphadora szíve össze-vissza kezdett kalimpálni a pillantásától, az érintésétől. Közelebb hajolt hozzá, az orruk szinte összeért, farkasszemet néztek.
Ugyanaz látták egymás szemében: vágyat, fájdalmat, éhséget és hogy nem tehetik meg, nem kezdhetik újra elölről. De egyikükben sem volt elég erő, hogy ellenálljanak a kísértésnek.
Remus ebben a pillanatban teljes bizonysággal tudta, hogy Nymphadora a gyógyír minden fájdalmára, nélküle elveszett.
Nymphadora minden fájdalmát, dühét hamuvá égette Remus egyetlen pillantása.
Egyszerre mozdultak, ahogy szájuk összeért, Remus torkából rekedt hörgés tört fel. Mindent elfelejtett, a farkasokat, a halált, a félelmet, a hidegséget, ami körülvette és betöltötte közöttük. Újra emberek között volt, Douglas és Dumbledore barátsága melengette a szívét . És most Nymphadora lángra gyújtotta.
Egyre vadabbul, féktelenebbül csókolta. A lány keze lecsúszott a mellkasán, elmerült a gyönyörben, amit az érintése okozott. mint az éjszakai pillangó a lángba úgy vetette bele magát a szerelmeskedésbe… bár eléghetne Nymphadora ölelésében.
Nymphadora nem értette, hogyan is felejthette el milyen volt, együtt lenni vele. Hogyan is mondhatott le róla? Nem tudott betelni az ízével, az érintésével, a látványával. A ruhája felgyűrődött a derekára, Remus a combját simogatta. Semmi nem számított már csak a pillanatok, amiket együtt tölthetnek. A férfi keze mohón végigjárta a testét, a nyomába járó kéj felkorbácsolta a vérét, izmai összerándultak. És csókolta, mintha máshogy már nem is kaphatna levegőt, csak rajta keresztül. A férfi teste lángolt, türelmetlenül próbálta őt kiszabadítani a ruhájából, aztán a selyem nem bírt ellenállni tovább az ostromnak, a vállpántok elszakadtak és érezte, hogy meztelen mellét hűvös levegő, majd Remus mohó keze becézi. Felnyögött és igyekezett mindentől megszabadulni, ami még elválasztja meztelen testüket. Keze a nadrág alá csúszott, türelmetlenül szorította markába a meredező vesszőt. Nem akart időt hagyni maguknak, hogy gondolkozhassanak…
Remus tudta, hogy ezt nem teheti, meg fogják bánni, de ha Nymphadora ott volt elhagyta józan esze. A pajtában sötét volt, de így is látta őt, érezte az ujjai alatt bordáit, lapos hasát, karcsú derekát. Vékonyabb lett, szinte éteri, mint egy tündér. Magához húzta lány fejét és újra az ajkait kereste, közben egy mozdulattal kibontotta a haját. A lány keze kíméletlenül kényeztette, repítette kéj felé. Képtelen volt nemet mondani, megtagadni magától a lányt és a lánytól önmagát. Úgy vett el, hogy közben adott, olyan természetes volt minden mozdulatuk, mintha csak táncolnának.
Nymphadora tudta, hogy innen már nem fordulhat vissza. Fölhajolt és megcsókolta Remus magához húzta. Férfiassága az ölének feszült, simogatta a hátát, a fenekét, a nyakába harapott. Aztán megfogta a derekát a takaróra gördítette és egy vad mozdulattal beléhatolt. ő magába fogadta, átkulcsolta lábaival a derekát. Lehunyta szemét és csak kettejükre, egyre gyorsuló mozdulataikra figyelt.
Remus elmerült az lány forró ölében, egész teste remegett, nem tudott várni. Néhány mozdulat még és feloldódik Nymphadorában. Egyre mélyebbre hatolt a boszorkány testébe vágytól duzzadó vesszeje megfeszült, majd egy utolsó kemény döféssel belélövellte forró magját. a lány összerándult … egyszerre robbant bennük a kéj.
Kimerülten feküdtek, összefonódva. Nymphadora nem akarta elengedni, soha többé – de néhány perc múlva, Remus átfogta a derekát és gyengéden a pokrócra fektette. A varázsló felült, hátát a szalmabálának vetette. egymást bámulták a sötétben.
Remus hirtelen felemelte a fejét és fülelni kezdett. Még soha nem látta ennyire farkasszerűnek. Valami megváltozott benne. Vadnak tűnt, erősnek. a félhomályban úgy ült ott meztelenül, mint valami ragadozó, valami megszelídíthetetlen, szabad, veszélyes és legyőzhetetlen vadállat. Szeme sárgán villant a sötétben. De ettől csak még vonzóbbá vált, izgatóbbá, ellenállhatatlanná.
Éles fogakkal tépett belé a vágy. Felállt és mellé lépett, Remus felnézett rá és végigsimított a lábán, megfogta a kezét és maga mellé húzta.
- Nem kellene ezt tennünk!- szólt halkan.
Nymphadora megkérdezte:
- Abba tudod hagyni?
- Te jó ég, dehogy!- tört ki a férfiból és szomorkásan elmosolyodott.
A lány szembefordult vele és simogatni kezdte, majd a csípőjére ült és a sötétben csak vágytól csillogó szeme látszott. Érezte, hogy Remus megremeg a türelmetlenségtől, aztán hirtelen megragadja a csípőjét és egy szenvedélyes mozdulattal újra beléhatolt. Mozogni kezdtek, egyre merészebben a varázsló keze a mellére csúszott, aztán hirtelen megfogta a derekát és megállította, a fülébe suttogott:
- Hatalmad van felettem, nem tudom miféle varázslattal szerezted, de ha csak rád gondolok… szeretni és kívánni foglak, amíg csak élek!
Válaszolni akart, de Remus megrázta fejét:
- Ez nem változtat semmin, soha nem lehetünk egy pár, de én mindig a tiéd leszek!
Nymphadorának könnyek gyűltek a szemébe: csak egy dolgot akar igazán, miért nem kaphatja meg mégsem?
- legyen így, ha ezt akarod! Ha ennyit tudsz adni, megelégszem ennyivel is! – szólt végül és hozzásimult.
Újra mozogni kezdtek, egyre vadabbul, aztán mintha villám csapott volna le, iszonyú dörrenés rázta meg a pajtát. Nymphadora összerezzent és Remusba kapaszkodott, újabb zengés következett, aztán roppanások hallatszottak, színes fények villantak fel.
- Ez nem lehet igaz, a tűzijáték! - nyögött fel.
Tudta, hogy most villámgyorsan el kellene tűnniük, mielőtt mindenki kitódul az udvarra, de nem mozdult. Nem engedi el Remust, most nem. Nem mozdult, de rázni kezdte hangtalan nevetés. Remus értetlenül mered rá, aztán vonásai ellágyultak a gyönyörtől, amit a lány mozgása okozott. Csak akkor eszmélt fel, amikor már szinte mellettük hallotta a vendégek lépteit és beszélgetését. A boszorkány előkapta pálcáját és egy intéssel bezárta az ajtó reteszét.
Remus megkönnyebbült, legalább az ajtót nem nyitják rájuk. Már a gondolattól is elborzadt, hogy valaki így talál rájuk, mint két begőzölt kamaszra, a szalmában hemperegve. Valahogy mégsem tudta abbahagyni, nem tudott elszakadni a Nymphadorától, aki hangtalanul nevetett és testének apró rezdülései az őrületig fokozták vágyát.
- Ó ez csodálatos! - hallatszott kintről Molly elragadtatott kiáltása.
- Igen valóban az! - morogta ő Nymphadora fülébe és elégedetten elvigyorodott.
Nymphadora már nem tudta, hogy a nevetéstől vagy a kéjtől rándul össze teste újra meg újra. A férfi egyre merészebb döfései a gyönyör kapujába repítették, egyre gyorsabb mozgásra ösztökélve őt. Kintről elragadtatott kiáltások, meglepett nyögések, taps hallatszott. Remus borostás álla horzsolta a mellét, ahogy ágaskodó bimbóját szopogatta, férfiassága teljesen kitöltötte őt és egyre mélyebbre fúródott az ölébe, az egész teste bizsergett…
Kintről Fred hangja hallatszott:
- Figyeljétek, most jön a legjobb rész!
Remus felmorrant, de egyiküket sem érdekelte már a külvilág, a bennük szétrobbanó gyönyör mindent elhalványított. A fényeket, a villanásokat, az izgatott sikolyokat, a petárdák robbanását.
Nymphadora Remuson feküdt, nem volt szükségük takaróra, testük még forró volt. Élvezték, ahogy meztelen bőrük összesimul. Remus benne maradt, átölelte és a nyakát csókolgatta, ő pedig legszívesebben dorombolt volna, mint egy macska. Arra gondolt, hogy még hálásak is lehetnek a tűzijátékért, amely elnyomta szeretkezésük zajait.
Mordon recsegő hangját hallották:
- Jobb lenne visszamenni a házba! Ott biztonságosabb!
Lassan elcsendesült minden, a kinti beszélgetés elhalkult.
Remus megfogta a kezét és csókolgatni, simogatni kezdte az ujjait, a csuklóját. Megborzongott aztán összerezzent – érezte, hogy a férfi vesszeje újra megkeményedik a testében. Kintről lépéseket hallottak, Remus bosszúsan felnyögött, de nem hagyta abba. A hátára fordította őt és ránehezedett. Most gyengéd volt és lassú, minden mozdulata olyan volt, mint egy szerelmi vallomás.
Bill és Charlie megkerülték a pajtát és közben hallatszott, ahogy beszélgettek. Remus nem törődött velük, végigsimította a lány hasát és utat talált a legérzékenyebb pontjához, finom mozdulatokkal ingerelni kezdte.
Nymphadora körül mindent felolvadni látszott, csak azokra pontokra tudott figyelni, ahol testük összeért, a férfi ügyes ujjai újra meghozták számára a gyönyört. mintha a tűzijáték közvetlenül a szeme előtt robbant volna, vagy inkább mintha ő lenne a tűzijáték. Feltörő sikolyát Remus csókja fojtotta el.
- Vajon hová tűnt Tonks? - ez Bill volt- Veled láttam utoljára!
- Most mit bámulsz így? gondolhatod, hogy nem vetettem Döme elé!- háborodott fel Charlie. - Szerintem egyszerűen nem tudta tovább nézni, amit Fleurrel műveltetek! Ha nem bírjátok türtőztetni magatokat, miért nem jöttök ki a pajtába? – csapott mérgesen az ajtóra a fiú.
Tonks összerezzent és arra gondolt, hogy mindketten megőrültek, őrültebbek, mint Bill és Fleur vagy bárki más, akit ismer. Csak abban reménykedett, hogy valahogy feltűnés nélkül elillanhat majd Remussal…
A Weasley fiúk még mindig vitatkozva a ház felé indultak.
- Anya úgysem engedi, hogy együtt aludjatok… - hallotta Charlie hangját távolodóban.
- Csak irigykedsz! - mondta Bill dühösen.
- Ne gondold! Több magányos estéd lesz, mint nekem! Ha tudnád, hogy milyen édes lány vár rám… te irigykednél! - vágott vissza Charlie.
Amikor már nem hallották a hangjukat Remus felült és megkereste a ruháikat.
- Beszélnünk kell! - szólt a lány komolyan. - Menjünk hozzám!
Remus megrázta a fejét
- Akkor biztos nem beszélgetnénk!- felhúzta a nadrágját majd hozzálépett, kisimította arcából a haját és a szemébe nézett.
- Jobb lenne, ha többé nem maradnánk kettesben. Talán ha társaságban vagyunk, meg tudom állni, hogy ne érjek hozzád!- mondta kesernyés mosollyal és megcsókolta.
Érezte, hogy a boszorkány arcán könnyek csorognak.
- Gyere át holnap. Pár napig még itt leszek az Odúban. Beszélhetünk, ha akarod.
Nymphadora bólintott és öltözni kezdett.
- Ne haragudj a ruha miatt!- szólt a varázsló és egy pálcasuhintással helyrehozta a szakadást.
- Nem számít, - felelte a lány – annál jobb nem történhetett volna velem, hogy letéped rólam.
Remus bűntudatot érzett:
- Most be kell mennem, furcsa lenne, ha reggel érkeznék… - mondta, de legszívesebben máris újra kezdte volna. Tudta, hogy csak egy mozdulat, egy szó választja el attól, amit annyira szeretne…
- Jobb, ha én most megyek!- szólt Tonks néhány percnyi hallgatás után - Holnap találkozunk! - mondta lehajtott fejjel és kiment az ajtón.