Éreztem, hogy a homlokomat elárasztja a melegség. Próbáltam felkelni, de nem volt erőm. Lassan kinyitottam a szemem, és Alfred hajolt az arcomba. Nagy nehezen felültem, és egy Big Mac az ölemben landolt.
- Tudtam, hogy ez beválik. – vigyorodott el elégedetten, és jól hátba vágott.
Mi a halál? Ez a barom még ilyen helyzetekben is… Még csak nem is aggódott értem?
- De mivel jobban vagy, megnézhetnénk még egy filmet.
- Még mit nem! Nem volt elég?
- Ahogy mondod.
- Nézzél, de engem most hagyj ki ebből, mert nincs se kedvem, se erőm hozzá. Inkább csinálok magamnak teát, mert biztos leesett a vérnyomásom.
- Tuti teatúltengésben fogsz meghalni.
- Te csak ne beszélj, Mr. Egésznaphamburgertzabálok!
Vihogva visszaült a kanapéra, aztán betett egy másik horrorfilmet. Én addig megcsináltam a teát, leültem egy székre, és ránéztem. Őt figyelve egy kicsit megnyugodott a lelkem. Édes volt, ahogy a TV-t bámulta, és minden feszültebb jelenetnél eltakarta a szemét, de kikukucskált az ujjai között. Mikor megittam az utolsó kortyot, az órára néztem.
- Na, én megyek – felálltam.
- Aludni? De még nem ágyaztam meg.
- Nem, te hülye. Egy szóval sem említettem, hogy itt alszom.
- Tudod, a hősök azt is meghallják, amit gondolsz – kacsintott egyet, és szemtelenül vigyorgott.
- Mi a francról beszélsz? – totál elvörösödtem, majd erősen húzogatni kezdtem az arcát.
- SEGÍTSÉG, ARTHUR MEGERŐSZAKOL!
- Ne kiabálj ilyet, még a végén félreértik!
- SEGÍTSÉG!
- Ha még egyszer kiabálsz, betömöm valamivel a szád!
- MÉG FENYEGET IS!
Erősen a kanapéra szorítottam, majd vadul megcsókoltam őt. Vártam a pillanatot, amikor ijedten ellök magától, és kijelenthetem, hogy én győztem. De meglepő módon nem így tett. Végigsimított a derekamon, és forró csókkal viszonozta. Ezek szerint az érzéseim nem egyoldalúak? Vajon ő is érez irántam valamit? - Úgy éreztem, hogy ő ismét az enyém. Hogy megint magamhoz láncoltam. Csodálatos érzés volt megízlelni a finom, puha ajkait. A boldogság átjárta a testem, a lelkem, a szívem, és már semmi másra nem tudtam koncentrálni csak Ő rá. Annyira égtem a vágytól, hogy akaratlanul a csókba nyögtem, így véget ért az álom.
- Nyertem – mosolyodott el, és elengedte a derekamat.
Mi a halál? Neki most ez csak egy játék volt? És én még reménykedtem… azt hittem, hogy az érzéseim kölcsönösek. Ezek szerint tévedtem. Fogalma sincs, mit érzek iránta. Alfred, olyan ostoba vagy, de tudnod kell, hogy így szeretlek. Tudnod kell, hogy csak Tiéd a szívem, elcsented, de nem kérem vissza. Én csak a Tiedre vágyom. Ezért gyötör a fájdalom, ha ilyeneket teszel. Bárcsak komolyabban vennél, és észrevennéd az irántad táplált érzéseket.
- Na, tényleg megyek – jelentettem ki csalódottan, és az ajtó felé vettem az irányt.
- Mi a baj? Itt is megihatod a reggeli teádat…
Nem tudtam eldönteni, hogy ki a hülyébb: ő, mert annyira idióta, hogy nem veszi a lapot, vagy én, mert ebbe a baromba szerettem bele?
- Nem a tea miatt!
- Kirááály! Tudtam, hogy számíthatok rád!
- Jól van… De csak ma – sóhajtottam – De engem most hanyagolj, mert megyek aludni. Ja, és nem kell jönnöd, megágyazok.
- Oké.
Bementem a hálószobába, és fáradtam ledőltem az ágyra…