2. Fejezet

Francois vigyorgott. Csak állt egy helyben és kiakasztott az idétlen vigyorával. Mikor elhaladtam mellette kis időre lefogott.

– Majd szórakozok helyetted is. Úgy érzem neked egy ideig nem lesz ebben alkalmad… – akkor fogalmam sem volt, hogy miről beszél. Később rájöttem. Csak akkor már késő volt. A szél végigszállt a víz felett, enyhe hidegérzést produkálva. Nem volt erős, éppen csak annyi, hogy libabőrös legyen tőle a kezem. Scott elszívta a csikket majd a mólóra pöckölte és rátaposott. Miután levette a lábát róla, még pár pillanatig füstölgött majd a létezéséről csak a széttaposott, elégett cigarettacsík bizonyította. Rosszallóan megráztam a fejem.

– Nem kéne dohányoznod. Tönkremegy a tüdőd. – eme kijelentésemre az egyik ujját a számra tapasztotta. Közelebb hajolt a fülemhez majd suttogni kezdett:

– Bagoly mondja verébnek kölyök. - hátrébb léptem, de az egyik lábam lecsúszott a deszkáról és beleestem a vízbe.. A víz mint valami hideg zuhany ért a kellemes forró vizes zuhanyzás közben. Scott nevetett a móló tetejéről. Duzzogó hangon felkiáltottam neki:

– Az idétlen röhögés helyett inkább segíthetnél kikászálódni innen… – az egyik francia matróz ledobott egy kötelet, amivel kihúzott a vízből. A szél által keltett hideg érzés csak fokozta a vacogásomat.

- Ha fázol akkor vetkőzz le.. majd adok másik ruhát… - ajánlotta Scott miközben fellépett a hajóra. A hajó hát… Nem éppen egy első osztályú kalózhajó. Igazán visszaadhatták volna amin elfogtak. Hülye ötlet, de örültem volna neki. Olyan 10 méter hosszú, gyenge szkúner. Harcban nem igazán van esélye, de személyszállításra még ha nem is teljesen tökéleten, de megfelel. Visszatérve Scott felszólalására, kissé elkerekedett szemmel néztem rá.

– Nem fogok levetkőzni inkább megfagyok. – fontam ölbe a karjaim, de bárminemű reagálás előtt elkapta a kezem majd bevonszolt az egyik kabinba. Rálökött az ágyra, kinyitotta a szekrényt majd az ajtóhoz indult.

– Ne nyafogj. Vetkőzz le, öltözz át, a fürdés pedig már kipipálva. Utána aludj egyet, és reggelre már Britanniában leszünk. – Megengedett magának egy kissé ijesztő mosolyt, majd kilépett és bezárta maga mögött az ajtót. – A másik kabinban leszek ha bármi problémád van, esetleg letört a körmöd akkor kiabálj csak! – kiabálta majd az eleinte hangos kopogás egyre inkább elhalkult. Sóhajtottam egyet majd lehúztam magamról a vizes ruhát. Jó érzés volt a kissé melegebb levegő, majd kivettem azt a ruhát a szekrényből ami a legkevésbé volt skótos. Lefeküdtem az ágyra, majd a plafont bámultam, és éreztem a kis rángatózást ahogy a hajó elindult átszelni a vizet Britannia és Franciaország között.

Másnap reggel:

Egy komplett káosz volt a reggelem. Kezdjük a legelején. Szépen kikötött a hajó, én pedig az éjszaka alatt legalább háromszor leestem a rozoga ágyról. A hajó ázott fa, áporodott víz, és bűzölgő hal szagot árasztott... Már most jobban jártam volna, ha ottmaradok a cellában. Scott viselkedése se mondható épp átlagosnak. Reggel bejött egy tálcával a kezében a kabinba és leült az ágyamra. Hozzáért a karomhoz mire rögtön felpattant a szemhéjam majd elkaptam a kezem, és magamhoz szorítottam.

– Mit keresel itt… – préseltem ki a számon a szavakat majd végigmértem a tálcáját.

– Csak reggelit hoztam neked.. Teával.. Elvégre testvérek vagyunk vagy mi… – megpróbált barátságosan mosolyogni, de csak egy fura vigyorra jutotta aminek hatására még inkább távolodni akartam tőle. Megvakarta a fejét, és felállt egy olyan helyzet, hogy ő azt várta mikor fogadom el a tálcát, én pedig próbáltam tőle a lehető legtávolabb maradni. Az így eltelt pár percet síri csönd vette körbe majd végül megtörtem az egyre kínosabbá váló helyzetet.

– Biztos, hogy az csak tea? – vontam fel a szemöldököm gyanakodva. Még mielőtt válaszolhatott volna egy matróz lépett be a helységbe.

– Uram, igaz azt mondta, hogy ne zavarjuk míg a testvérével van, de Alfred szeretne találkozni az öccsével… – motyogta, miközben a lábával taposta az ajtót várva a bátyám reagálását.

– Legyen… – morogta. – Öt percet kapsz kölyök. Se többet se kevesebbet. – kiindult a kabinból a matrózzal az oldalán. Feltápászkodtam majd követtem őket. A napfényt még kicsit szoknom kellett de végül, megláttam Amerikát a partnál. Megvakartam a fejem majd elindultam a deszkalap felé ami levezetett a hajóról. Amint a lábam elérte a kőtalajt, egy erőltetett mosolyt indítottam felé. A jutalmam érte: Egy jókora pofon az arcomra. Megdörzsöltem az arcom majd ráirányítottam a tekintetem:

– Ezt úgy mégis pontosan miért is kaptam? – vontam fel a szemöldököm.

– Mert csak úgy eltűntél… – fonta keresztbe a karját majd duzzogva elfordította a fejét. Mondjuk meg is értem kicsit. Általában pár napra tűnök el, de most mennyi időre is.. Hát ez egy nagyon jó kérdés.

– Alfred.. - fordítottam magam felé a fejét. – Ezt a dolgot nem beszélhetnénk meg úgy, hogy megkeressük merre van Scott?

– Okay… – mondta duzzogós hangon.

2. fejezet vége