13. Fejezet
Az első napok
Hermione és Ron az állomásra indultak, prefektusként feladatuk közé tartozott az alsóbb évfolyamok eligazítása az iskolába. Ráadásul a lány személyes kapta meg az iskolaelsőknek járó jelvényt McGalagonytól, amire borzasztóan büszke volt.
Ginny és Harry az iskolában maradt, hogy kettesben töltsék az utolsó perceket a tanév megkezdése előtt, mielőtt megkezdődik a színjáték, hogy ők már nem egy pár.
Ginny kényelmesen elhelyezkedett a fiú ölében, vállára hajtotta fejét.
- Nem semmi egy tanévünk lesz. Már alig várom, hogy lássam az új órarendünket. Kíváncsi vagyok, milyen új tanárokat kapunk – csicseregte a lány.
Harry felkapta a fejét, és csúnyán elvörösödött. „Hogy én milyen bunkó vagyok, egész nyáron meg sem kérdeztem, milyen lett Ginny RBF eredménye" – gondolta magában.
- Izé…, Ginny, ne haragudj rám… olyan tapintatlan vagyok. Még meg sem kérdeztem, milyenek lettek az RBF eredményeid. Miért nem vágtál nyakon, hogy vegyem észre magam?
Ginny elnevette magát, és játékosan meglegyintette a fiú arcát.
- Miért nem vetted észre magad? – kérdezte pajkosan. –Ugyan már, nem haragszom. Volt elég bajod e nélkül is épp elég.
- Na, mondd már… - sürgette Harry, mire Ginny büszkén kihúzta magát a fiú ölében.
- 7 kiváló, 2 várakozáson felüli. Bűbájtan, Bájitaltan, Sötét Varázslatok Kivédése, Legendás Lények Megfigyelése, Átváltoztatástan, Gyógynövénytan, Asztronómia kiváló, Mágiatörténet és Jóslástan pedig várakozáson felüli.
- Gratulálok – csókolta meg barátnőjét. Harry hirtelen úgy érezte, büszkébb a lány eredményeire, mint anno a sajátjaira. – Fantasztikusan okos vagy. És ügyes, szép, és csodás, gyönyörű, szépséges, démoni… - sorolta a jellemzőket, miközben egy-egy jellemző után egy-egy csókkal jutalmazta a lányt, aki boldog kacagással adta át magát a kényeztetésnek.
- Hol lehetnek Harryék? – kérdezte Ron halkan Hermionét, mikor körülnéztek a nagyteremben és sehol nem látták őket.
- Biztos jönnek azonnal, ne nyugtalankodj Ron – csitítgatta az ideges fiút, miközben leültek az asztalhoz.
Az asztal alatt azonban észrevétlenül elővette a megbűvölt galleont, és megkaparta a felületét.
Harry ígéretéről megfeledkezve csókolta lány nyakát, majd arrébb húzta a talárt, és tovább csókolta a lány hófehér bőrét a vállán, keze pedig a lány mellei felé kalandoztak.
Lassan megfeledkeztek magukról, a fotelről leköltöztek a szőnyegre, és Ginny is elkezdte simogatni a fiú mellkasát, miközben egy pillanatra sem szakították félbe a másik csókolgatását.
Harry hirtelen felnyögött, és a nadrágja felé kapott. Ködös szemmel nézett a lányra, a de a nadrág felől érzett forróság nem hagyta nyugodni. Először azt sem tudta, mit érez, majd felsóhajtott és a zsebéhez nyúlt.
- Francba!
Úgy ült fel az ölében levő lánnyal együtt, mint akit a darázs csípett meg.
- Elkésünk! Gyere, igyekezz - húzta álló helyzetbe a kuncogó lányt, aki újra végigsimított a fiú egész testén.
Harry ijedten ugrott egyet hátra.
- Ginny, ne csináld… menjük már – mondta vérvörös arccal.
- Jól van már, ne aggódj már folyton – somolygott folyamatosan a lány, miközben elindultak a nagyterem felé.
- Na végre, hol a fenében voltatok eddig? – morgott Ron.
- Nyugi Ron, törődj a magad dolgával – intette Ginny, miközben ők is helyet foglaltak a többiek között.
Harry kezet fogott a közelben ülő barátaival, Nevillel, Deannel és Seamusszal, majd a tanári asztal felé fordult, ahol McGalagony igazgatónő éppen akkor foglalta el az igazgatói széket. Mellette levő szék üres volt, a másik oldalon pedig Bimba tanárnő ült. Az asztalnál ott ült Lupin és ott ült mellette az új bájitaltan tanár, Peter Knight is.
- Ron, nem ez az a férfi a hoppanálásvizsgáról? – kérdezte Neville halkan. – Tudod Harry rokona. – Mit keres itt?
- Ő az új bájitaltan tanár – válaszolta Harry, vörös hajú barátja helyett. – Ne kérdezd, fogalmam sincs, milyen tanár. Nem ismerem túl jól.
Ez igaz volt, Harry mégis érezte a gyomorforgató szorongást, ami bájitaltan óra előtt szokta elővenni. Illetve ez így nem volt igaz. A tavalyi évben ez az érzés sokkal inkább SVK órák előtt vette elő Pitonnal. Észre sem vette, hogy egyfolytában a tanári asztal felé bámul, csak akkor figyelt fel, mikor mind Lupin, mind Peter felé intett. Harry visszaintegetett, és láthatóan megkönnyebbült.
Most már biztos, hogy a Remus mellett ülő férfi nem Piton. Akármennyire is el kell játszani egy másik alak szerepét, Piton biztos nem integetne neki mosolyogva.
Minden figyelem a belépő első évfolyamosok felé fordult, akik Flitwick vezetésével léptek a nagyterembe.
Flitwick professzor egy kopott széken levő nagyon régi és koszos süveg mellé lépett.
Felcsendült a felsőbb évesek számára ismerős hang a Teszlek Süveg hangja.
Én vagyok a Teszlek Süveg,
A nagy és bölcs döntnök
Hallgasd hát most üzenetem,
Szívből jön, neked küldöm.
Hajdan mikor megalkotott
A négy nagy alapító,
Belém raktak mindent,
Mi akkor oly fontos volt.
Mardekár a ravaszságot,
Hugrabug a hűségét,
Griffendél a bátorságot,
Hollóhát az éles észt.
Szépen és jól elintézték
A négy ház négy ügyét
Úgy hitték, hogy a négy egység
Alkot majd egy nagy egészt.
Megosztották a házakat,
Így ellenség lett a négy
Nem hitték, hogy most
Mekkora is az ellentét.
Megmondtam már előző év,
Hogy összefogás kéne rég
Nem érünk el így eredményt,
Csak elér a szörnyű vég.
Nyissátok ki mind szemetek
Ismétlem, már régen
Veszély les ránk! Ártó szándék,
Az ellenség elveszejthet.
Gondolkodj hát el szavamon
Tégy pár lépést érte,
Tedd félre hát vélt haragod
Nyújtsd a kezed végre.
Legyen egy, mi régen négy volt
Még ha külön házban
Nem kell, hogy ellenségként
Élj itt, és magányban.
Az ősi bűbáj köt, hogy
Hogy beosszalak téged
Tégy fejedre engem
És kötelez a végzet.
- Hát ez velős volt. – Bólintott Hermione. Évek óta hangoztatja, hogy a négy háznak össze kéne fognia.
- Na, de mi az, hogy kötelez a végzet? – kérdezte Ron suttogva.
Mikor körbenéztek, azt látták, hogy az egyes asztaloknál mindenki egyenesen Harry Potterre néz, aki legszívesebben az asztal alá bújt volna a figyelő tekintetek elől.
Válaszolni már, nem válaszolt rá senki, mert elkezdődött a beosztás. Harryék halkan suttogva beszélgettek a ceremónia alatt, időnként összeütve kezüket, amikor egy-egy diákot a Griffendélbe osztott a süveg.
Nem volt sok dolga. Idén kimondottan kevés új diák érkezett az egyébként is foghíjas iskolába. Minden asztaltól hiányoztak jópáran.
Harry átnézett a mardekárosok asztalához, ahonnan talán a legtöbben hiányoztak. Pillantása Crak és Monstro alakjára tévedt, akik, most, hogy Malfoy nem volt jelen, elveszettnek tűntek.
A ceremónia után McGalagony felállt a helyéről, a diákok egy csapásra elcsendesedtek. Minden figyelem a tanárnőre szegeződött.
- A figyelmüket kérném – kezdte. – Az elmúlt tanév végén lejátszódott sajnálatos események miatt arra az álláspontra jutottak a Felügyelő Bizottság tagjai, hogy az iskola védelmét fokozottan meg kell erősíteni. Ezért, mint tavaly, idén is aurorok fognak járőrözni az iskola területén belül. Elsősorban az elsőéveseknek mondom, hogy az iskola melletti erdő tiltott terület, kivétel nélkül minden tanuló számára. Örülnék, ha idén ezt egyes felsőbb évesek is az eszükbe vésnék. – Egyenesen Harryék felé nézett, aki komolyan bólintott a nő felé. A tanárnő arca egy pillanatra megenyhült, majd folytatta a mondandóját. – Az órák közötti szünetekben a folyosókon varázsolni tilos, valamint megkért említsem meg: Tiltott tárgynak minősül, minden a Weasley Varázsvicc vállalat által forgalmazott tréfaeszköz. Aki játszani akar háza kviddicscsapatában, jelentkezzen házvezető tanáránál. És most néhány fontos változás.
Jelenlegi feladataim nem teszik lehetővé házvezető teendőim további ellátását. Örömmel jelentem be, hogy a Griffendél új házvezető tanára Lupin professzor, aki a házvezető tanári teendők mellett az új Sötét Varázslatok Kivédése tanár.
Harryék mosolyogva tapsolták meg régi-új tanárukat.
A Mardekár ház új házvetője Lumpsluck professzor úr, aki egytől negyedik évfolyamig oktatja a tanulókat a bájitaltan tantárgyra. Köszöntöm körünkben Knight professzort is, aki ötödik évfolyamtól veszi át a Lumpsluck professzortól a bájitaltan tantárgy oktatását. És most mindenkinek jó étvágyat kívánok.
Harryék megtapsolták Knight professzort is, majd az asztalra fordították tekintetüket, ahol megjelentek az étellel, itallal megrakott tálak és kancsók. Jó ízűen láttak neki a falatozásnak. Most tűnt fel nekik, hogy igaz ugyan, hogy tegnap teli ették magukat a lagziban, és már jócskán elmúlt dél is, amikor felkeltek, de azóta igencsak megéheztek.
- Mi történt veletek, hogy nem voltatok a Roxfort Expresszen? – kérdezte Neville Harryéket falatozás közben.
- Semmi különös Neville. Mi már itt vagyunk pár napja – mondta Ron teli szájjal. – Tegnap volt Bill bátyám és Fleur Delacour esküvője.
- Micsoda? – tátogott Dean. – Az a gyönyörűséges lány a Trimágus Tusáról? Azt a mindenit. Öregem a bátyád megütötte a Lottó ötös főnyereményét.
- Miiit? – értetlenkedett Ron.
Harry és Hermione egymásra mosolygott, és a fiú boldogan adta át magát az ismerős érzéseknek. Ismét otthon érezte magát.
Vacsora után, a nagyteremből kifelé menet Hermione és Ron az elsőéveseket kísérte a griffendél klubhelyisége felé, Ginny intett Harrynek, és csatlakozott évfolyamtársaihoz. Harry egyedül indult a klubhelység felé, amikor meglátta folyosón beszélgető Lupint és Knigth-ot
- Professzor urak! – mosolygott rájuk Harry.
- Harry! – üdvözölték őt a felnőttek. Lupin közelebb lépett Harryhez és vállára tette a kezét.
- Jó látni, hogy nem vagy olyan gondterhelt, mint az elmúlt hetekben.
- Aha, szerintem is – bólogatott szórakozottan, miközben hatalmasat ásított.
- Na, úgy látom, te még nem pihented ki magad. Nyomás a körletetekbe, és pihend ki magad alaposan. Holnap nehéz napotok lesz.
- Mit tud professzor úr? – érdeklődött mosolyogva.
- Holnap meglátod – válaszolta titokzatosan a férfi. – Reggel odaadom az órarendet és délután valószínűleg már a kezemben lesz a jelentkezők listája a kviddicsre is.
- Tessék?
- Kviddics – ismételte meg Lupin. – Ha jól tudom, Ön a csapatkapitány, Mr. Potter – dorgálta meg szelíden.
- Ja, persze. – Az utóbbi időkben teljesen megfeledkezett a játékról, annyi mindenre kellett odafigyelnie. És ennek még nincs vége…
Akkor holnap találkozunk. – indult el.
- Minden rendben? – szólt utána Remus, mert feltűnt Harry arcán átsuhanó pillanatnyi zavar.
- Persze, csak a kviddicsről gondolkoztam, de nem fontos, majd holnap megbeszéljük. Legalább én is megfontolom. Jó éjt!
- Neked is Harry.
- Azt hiszem, nem árulok el túl nagy titkot, ha elmondom, holnap mi is találkozunk. Jó éjt, Mr. Potter.
Harry felkapta a fejét a hangsúlyra és visszalépett a férfi elé. Tetőtől talpig végigmérte, nem törődött Lupin halk kuncogásával sem.
- Nem tudom, hogy csinálod Peter – szólt halkan, hogy csak ők hallhassák -, de ezzel a hangsúllyal eléred, hogy holnap, a bájitaltan teremben megfagyjon a levegő. Pont úgy beszélsz, mint Piton.
- És biztos benne, Mr. Potter, hogy nem ő áll ön előtt?
Harry is kuncogott.
- Most már biztos. Piton nem állta volna meg szó nélkül, hogy legalább néhány pont levonásával ne jelezze számomra, hogy létezik. Egyébként is túlságosan veszélyes lenne most a felbukkanása. Mordon kint járőrözik.
- Ideje visszatérned a klubhelységbe, Harry – szólt Lupin is. Jó éjt.
- Jó éjt – búcsúzott a fiú is.
A Kövér Dáma előtti festmény előtt azonban tanácstalanul állt meg. Eddig nem volt szükségük jelszóra, és most elfelejtette megkérdezni Hermionét. Szerencsére Neville tűnt fel a sarkon. A fiú megváltozott a nyáron. Harrynek most tűnt fel a fiú megnyúlt alakja, és megkomolyodott viselkedése.
- Neville, nem tudod véletlenül a jelszót? Elfelejtettem megkérdezni Hermionétől.
- Dehogynem! Most találkoztam Lupin professzorral, ő mondta.
Exitus acta probat!
A portréajtó kinyílt, és ők beléptek a diákoktól nyüzgő helységbe.
- Harry, hol voltál idáig? - lépett oda Hermione. – Kezdtünk aggódni.
- Lupinnal, és Knight-tal beszéltem pár percet. Félelmetes tud lenni az a fickó. Egy pillanatra azt hittem, Piton szól hozzám.
- Azt hittem, mostanában jobban kijössz vele.
- Talán, de ez nem jelenti azt, hogy szeretném őt újra bájitaltan tanáromnak mondani. Főleg, nem az első napon. Mordon azt mondta egyszer, hogy pont olyan, mint Piton, legalábbis ami a viselkedését illeti. Ezt ugyan nem vettem észre, de talán tévedek. Holnap kiderül. Most viszont, azt hiszem, lefekszem. Kicsit álmos vagyok. Te is jössz Ron?
- Öhm, izé, menj csak, Harry. Még meg kell beszélnünk valamit Hermionéval.
Harry felvonta a szemöldökét, amint két elpiruló barátjára nézett, de csak bólintott.
- Akkor jó éjszakát.
Elgondolkodva lépegetett a lépcsőn felfelé. Már rég feltűnt neki, két barátjának furcsa viselkedése, főleg Ron tavalyi akciója után Lavenderrel. „Éppen ideje lenne, hogy összejöjjenek végre, mindenkinek könnyebb lenne" Biztos volt benne, hogy Ron évek óta szerelmes Hermionéba, csak túlságosan mulya ahhoz, hogy be is vallja.
Már majdnem aludt, mikor eszébe jutott, hogy elfelejtette kiüríteni az elméjét. Az előző napokban nem volt rá szüksége. Túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy bármi is megzavarja álmában, de most úgy érezte eljött az ideje. Lehunyta szemét, és elcsendesítette légzését.
Reggeli után az órarendjüket nézegették. Első órájuk Bűbájtan volt Flitwick-kel, majd Gyógynövénytan, haladó SVK és két haladó Bájitaltan óra. Ráadásul mind az SVK, mind a bájital közösen a mardekárosokkal. Egyszerre nyögtek fel.
- Ki állította ezt össze! Három óra a mardekárosokkal! Hogy fogjuk ezt kibírni?
- Mr. Weasley! – Egy szigorú, mély hang állította meg a triót a folyosón. – Remélem, jól az eszébe véste az este a süveg figyelmeztetését. Nem kell újabb konfliktusokat kreálni. Van belőlük elég. Megértették mindannyian?
- Igen, Knight professzor.
- Akkor most menjenek, mielőtt pontveszteséget okoznának a Griffendél háznak.
- Igazad van, Harry. Tényleg van benne Pitonos – mondta Ron halkan, mikor továbbindultak a folyosón.
- Igaz, de legalább nem vont le tőlünk pontot – jegyezte meg Hermione. – És mellesleg igaza volt. Meg kellene próbálnunk oldani a griffendél-mardekár feszültséget.
- Megőrültél, te lány? – bosszankodott Ron. – Egytől egyig mind halálfaló ivadék, nézz csak körbe. Csak Malfoy hiányzik közülük. Itt van Nott, Crak, Monstro…
Harry közbevágott.
- Hermionénak igaza van. Legalább is részben. Ha nem fognak belém kötni, én békén hagyom őket. Javaslom ugyanezt neked is.
- Jó – morgott Ron, de nem vitatkozott tovább.
- És talán szólhatnál pár szót Malazárnak is, hátha van ötlete, kis Griffendél – kuncogott halkan a lány.
Az óra eseménytelenül telt el. Az első órán főleg átismételték az előző év anyagát.
Harry örült, hogy a szünetben foglalkoztak a tantárggyal, így nem volt problémája az anyaggal sem neki, sem Ronnak. Lopva körülnézett, és meglepődve látta, hogy a két sorral hátrébb ülő Neville is brillírozott. Megbökte Ront, és mutatta neki az egykor esetlen fiúban végrement változásokat. Még a tanárnak is feltűnt Neville igyekezete.
- Bravó, Mr. Longbottom. Örömmel látom, hogy a nyári gyakorlása meghozta a kívánt eredményt. Adja át gratulációmat a nagyanyjának.
Neville elpirult és csak bólogatni tudott.
A gyógynövény eseménytelenül telt el, és alig várták, hogy megkezdődjön az SVK órájuk Lupinnal.
- Végre, ismét kaptunk egy jó tanárt – mondta Dean mosolyogva, mikor beléptek a terembe.
Szerencsére eltűntek a tavalyi évben felaggatott vérfagyasztó festmények is falról.
Helyette U alakban voltak felállítva a székek és asztalok, így középen tágas tér maradt a… Vajon minek? Gyakorlásnak? Párbajnak? Mindenki kíváncsian foglalta el a helyét a teremben. A helység egyik végébe a Mardekárosok és a másikba a Griffendéles ültek le széles üres sávot hagyva a két ház között.
A terembe belépő Lupin körbenézett a társaságon, és megcsóválta a fejét.
- Üdvözlök mindenkit! - Szólt hangosan a terem középen megállva. - Tavalyi évben, Piton professzor segítségével megtanulták használni a nonverbális varázsigéket. Idei évben is ezeket fogjuk tovább fejleszteni, párbajtechnikákat és stratégiát tanulunk, és kombinációs varázslatokat is kipróbálunk. Kérek minden jelenlevőt, hogy álljanak fel, és válasszanak pár maguknak a másik ház tagjai közül. A tanévben mindenki a leendő párjával fog együtt készülni óráról-órára.
Általános felhördülés kísérte a tanár szavait.
- Mit? Hogyan? Ezt nem teheti velünk! – hangzott minden oldalról.
- Elég már – szólt sokkal szigorúbban. – Válasszatok párt, vagy kénytelen leszek pontlevonással kezdeni az órát. – Harryék felé nézett, aki megértette a néma célzást, és kénytelen-kelletlen elindult a mardekár tagjai felé. Egyenként felmérte őket, majd megállt Nott előtt, és ránézett.
- Szórakozol velem, Potter? – szólt megvető hangsúllyal a fiú.
- Eszemben sincs. Leszel velem, vagy sem?
A fiú megvonta a vállát.
- Felőlem…
Harry halkan motyogta maga előtt.
- Legalább felőle biztos vagyok, miféle…
Lassan a többiek is párt választottak maguknak.
Hermione Pansy Parkinsont, Neville Blaise Zabinit, Ron pedig Vaisey-t választotta, akit a Mardekár kviddics csapatából ismert. Ő volt az egyik hajtójuk.
- Remek – kezdte a tanítást Lupin. – Először ismételjük át az előző évben tanultakat.
Sorba vették a fontosabb rontásokat, és varázsigéket, amiket előző évben Piton irányításával vettek. Gyorsan eltelt az idő.
- Köszönöm mindenkinek. Házi feladat a következő órára. Vegyétek át magatokban az eddig tanult támadó és védekező varázslatokat, és ismételjetek. A következő órát a szabadban töltjük, ott felmérem az eddigi tudásotokat.
Harry lassan pakolta a cuccait, hogy utolsók között hagyhassa el a termet. Szeretett volna pár szót váltani Lupinnal az utolsó órája előtt.
- Segíthetek valamiben Harry? – lépett az asztalához Lupin.
- Nem, köszönöm professzor úr – vigyorodott el a fiú. – Megkérdezhetem, hogy miért kellett közös párt alkotnunk a mardekárosokkal?
- Szerintem te is tudod a választ. Nem kell kiélezni a házak közötti ellentéteket, de az sem elhanyagolható szempont, ha minél több ember harci technikáját megismeritek. Egyébként köszönöm, hogy a segítségemre voltál párválasztásnál. Miért pont Mr. Nottot választottad partneredül?
- Nem is tudom pontosan. Az egyik szempontom az volt, hogy legalább róla biztosan tudom, miféle. A másik az, hogy őt érzem legerősebbnek az egész csoportban.
- Értem. Most menj, mielőtt elkésel az órádról.
- Viszlát – intett Harry és elindult az ajtó felé.
- Ha estefelé van kedved, szívesen látlak a szobámban egy teára. – szólt még utána Lupin.
- Ott leszek – bólintott Harry és csatlakozott barátaihoz.
A bájital óra előtt Harryt ismét elővette az idegesség. Igaz, hogy nem tartozott a kedvenc tantárgyai közé, de a tavalyi évben mégis érte pár kellemes pillanat, főleg a félvér herceg könyvének köszönhetően. Elővette a kopott könyvet, és belelapozott. Ugyanúgy tele volt írva, mint az előző évben. Harry könnyedén olvasta a Piton írásával teletűzdelt lapokat. Ron mellette ült, és csodálkozva figyelte barátját.
- Ezt meg honnan szerezted? – kérdezte halkan. A kérdésre Hermione is felkapta a fejét, és belenézett a fiú könyvébe.
- Kaptam – felelte Harry csendesen.
Bővebb válaszra nem maradt ideje, mert a terem ajtaja kivágódott, és belépett az új tanárjuk. Mindenki felkapta a fejét, oly ismerős volt a jelenet.
- Üdvözlök mindenkit. A nevem Peter Knight, az idei évben én tanítom Önöknek a haladó bájitaltant. A nevüket majd munka közben tanulnám meg, ha nem probléma. Elődeim remek munkát végeztek Önökkel, így valószínűleg senkinek nem okoz majd nehézséget év végén megszerezni a R.A.V.A.SZ. minősítést.
Az idei évben sorba vesszük az eddig megtanult fontosabb főzeteket, megtanuljuk az ellenmérgek előállítását, és év végére mindenki összeállíthat magának egy úgynevezett túlélő csomagot, benne a számára legfontosabbnak vélt főzetekkel. Hogy kinek mi a legfontosabb döntse el maga. Legyen ez a feladatuk a következő órára. Most pedig az első feladatuk. Lázcsillapító főzet készítése. - Pálcája intésének nyomán megjelentek a táblán az utasítások, és a hozzávalók listája. – Kezdjenek hozzá. Van rá két órájuk.
Harry fellélegzett. Ilyet már a nyáron is készített Hermione és Piton vezénylete alatt is. Gyakorlott mozdulattal aprította a palástfüvet, porította a macskagyökeret. Pár perc elteltével a főzet már majdnem felvette a könyvben leírt halványsárga színű árnyalatot. Belepillantott Piton könyvébe. A margóra írt megjegyzés szerint az utolsó hozzávaló belekeverése előtt érdemes pár pillanatra felszítani az üst alatt a tűzet, majd a fortyogó főzetbe beletenni 5 csepp fehérüröm oldatot. Erről a bájitalkönyvük nem tett említést. Az szerint utolsó momentumként 2 késhegynyi kamillakivonatot kell belekeverni a kész párlatba. A fiú gondolkodás nélkül követte volt tanára utasításait, és az eredmény nem maradt el. Főzete teljesen áttetsző, halványsárga színben pompázott. Megnyugodva húzta ki magát, mikor a második óra végén tanáruk egyenként járt körbe az üstök körül, hogy ellenőrizze tanítványai munkáját. Mindenkihez volt pár szava. Nem voltak sokan, hisz már tavaly is csak tizenketten kezdték meg a haladó kurzust. Most még ebből is hiányzott a mardekárból Malfoy és két hollóhátas diák is. A főzet a tanár megítélése szerint mindenkinél elfogadható volt, de mikor megállt Harry asztalánál, hosszasan nézte az elkészült főzetet, mélyen beleszagolt, majd ránézett az ideges fiúra.
- Mr. Potter, ez a főzet nem teljesen a táblán feltüntetett hozzávalók figyelembevételével készült. Megmondaná, miért tett bele fehérüröm kivonatot is?
Harry elvörösödött. Azt nem mondhatta, hogy ő egy másik könyv szerint dolgozott.
- E-e-egy ismerősöm említette a nyáron, hogy így hatásosabb, és a kívánt eredmény is tartósabb – blöffölt fapofával.
- Egy ismerőse – nyomta meg a tanár az utolsó szót, és mélyen a fiú szemébe nézett.
Harry kényelmetlenül érezte magát, és nagyot nyelt.
- És mit gondolsz, miért tartósabb az eredmény? Ezt is említette az ismerősöd?
- Nem tanár úr. Ezt nem említette.
- És szerinted?
Harry lázasan kutatott az emlékezetében valami használható után. Rémlett valami halvány emléke a fehérüröm nyugtató hatásáról, ezért megkockáztatta.
- Hát, talán a nyugtató hatása miatt – nyögte halkan.
- Valóban. 5 pont a Griffendélnek – bólintott elégedetten a tanár, és visszament a katedra mögé. – Remek munkát végeztek mindnyájan. A kész munkákat tegyék az asztalomra, majd takarítsanak össze és elmehetnek.
Mindannyian összepakolták a dolgaikat, megtöltöttek egy-egy fiolát az elkészült főzettel, és kifelémenet a tanár asztalára tették. Harry is éppen menni készült, mikor a tanár hangja megállította.
- Mr. Potter! Ön még maradjon egy percet.
Megvárták, míg mindannyian elhagyják a termet, majd Peter a megszeppent fiú felé fordult.
- Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem Perselustól hallottál a fehérüröm hatásáról. Mégis kitől?
- De igen, bár csak közvetve – húzta elő a könyvet idegesen Harry. Maga sem tudta, mi késztette erre a lépésre, mégis úgy érezte, meg kell mutatnia a könyvet a tanárnak.
- Hmm, érdekes. Honnan szedted?
- Ő maga adta pár nappal ezelőtt.
Az egész párbeszéd halkan zajlott le, ők is épp hogy hallották a másik hangját.
- Értem. Nos arra kell kérnem, Mr. Potter – váltott át hivatalos hangra a tanár -, hogy ezt a könyvet ne hozza magával az elkövetkező órákra. Természetesen az abban foglalt jegyzeteket bármikor használhatja, már ha emlékszik majd a leírtakra.
Most elmehet.
- Igenis uram – biccentett a fiú. Megfordult, hogy kimenjen a teremből, amikor a tanár egy apró papírdarabot csúsztatott a kezébe, és figyelmeztetően megrázta a fejét.
Zsebrevágott kézzel sétált a nagyterembe, hogy csatlakozzon társaihoz az étkezésnél.
Alig várta, hogy legyen pár nyugodt pillanata, amikor megnézheti, mit üzent neki a tanár.
Ebéd után a könyvtárba mentek. Hermionét kisérték el, aki a Rúnaismeret házi feladatához keresett anyagot. A könyvtárban senki nem volt rajtuk kívül, így Harry elővette a gyűrött papírfecnit és szétsimította. A papíron, sietős macskakaparással az alábbi üzenet állt.
Este 10-kor legyél tükörközelben. Egyedü! Beszélnünk kell. P.P.
Alig hogy elolvasta, a papírdarab lángra kapott. Ijedten kiejtette a kezéből, mire a pergament darab eltűnt a levegőben.
Némán meredtek egymásra. Valami fontosnak kellett történnie, ha a férfi beszélni akar velük.
- Mit akarsz tenni Harry? Már takarodó után leszünk. – kérdezte aggódva Hermione.
A fiú megvonta a vállát.
- Megoldom. Vagy a szükség Szobájába megyek, vagy…áh nem is. A legjobb, ha Remus szobájában beszélek vele. Úgyis meghívott teázni.
- De hát azt mondta egyedül… - szólt közbe halkan Ron.
- És? Majd nem mutatom meg neki Remust. Szerintem így is, úgy is azt hiszi, hogy legalább ti ott lesztek. Sőt, szerintem, gyertek is el. Úgyis van valami, Ron, amit meg kell beszélnem veled, és Lupin professzorral együtt.
- Mit? Ne légy ilyen titokzatos… mondd már – nyaggatta a vöröshajú fiú barátját, de Harry mosolyogva rázta a fejét.
- Majd meglátod.
- Nos, akkor hallgatlak titeket – nézett Lupin a fiúkra, akik teáscsészéjükkel a kezükben üldögéltek együtt a kanapén. Mellettük ült Hermione is, aki szintén kíváncsian várta Harry bejelentését.
- A kviddicsről van szó. Azért szerettem volna – kezdte Harry halkan -, hogy Ron is itt legyen, mert szeretném, ha átvenné tőlem a csapatkapitányi posztot.
- MICSODA? – vágott közbe a másik ijedt, kiguvadt arcot vágva.
- Jól hallottad. És mielőtt újra közbevágsz, azért akarom átadni, mert nem lesz rá időm, rosszul csinálni meg nem akarom. Annál jobban szeretem ezt a sportot. Túlságosan sok mindennel, fontosabb dolgokkal kell most foglalkoznom ahhoz, hogy másra is jusson hely az életemben. És szerintem te vagy rá a legalkalmasabb személy.
Ron elképedt barátja szavain, és levegő után kapkodott.
- Nem is tudom, mi…mit mondjak… -hebegett zavartan.
- Mondj igent – veregette meg a vállát Harry. – Természetesen segítek, amikor csak tudok. Nos, mit válaszolsz?
- Izé, jó, azaz, ööh igen, rendben – nyögte végül elgyötört arccal. Csak alig hallhatóan tette hozzá. – Már, ha tényleg biztos vagy benne…
- Persze, hogy biztos vagyok benne… kapitány. – Harry odafordult házvezető tanárához. – Önnek is megfelel így tanár úr?
Lupin, aki eddig mosolyogva figyelte a két fiút, szórakozottan bólogatott, majd öregesen felsóhajtott.
- Rendben fiúk, de azért reggel még megbeszélem Minervával is. – Az órára pillantott – Ha más nincs, akkor ideje visszatérnetek a hálókörletbe. Rögtön takarodó.
Hermione és Ron egyértelműen harmadik barátjuktól várta, hogy mondjon valamit.
- Remus –Harry sóhajtva tért át családiasabb hangnemre. – Üzenetet kaptam Pitontól. Azt írta, 10-kor legyek tükörközelben. Szóval, izé…, ha lehetne, nem bánnád, hogy itt, nálad beszéljek vele? –
- Persze, hogy nem bánom, de miért vagy ilyen zavarban Harry? – értetlenkedett Remus.
- Nem is tudom… – habozott -, talán csak furcsa, hogy a házvezető tanárom is vagy, és a keresztapám? Tudod, néha nem tudom, hogyan is viselkedjek.
- Elhiszem, hogy nehéz, de hidd el, nincs probléma. És én nem bánom, mikor hogy szólítasz, ha magunk között vagyunk, és…
- Igen, tudom – vágott közbe türelmetlenül Harry – csak olyan furcsa. Körülöttem soha semmi nem megy normálisan. Örülök, hogy lett valakim… egy… családtag, vagyis… olyasmi, és jó, hogy nap, mint nap láthatlak. És nem is az zavar, hogy te tanítasz, hiszen már voltál a tanárom egyszer, most inkább az zavar, hogy ráadásul a házvezető tanárom is vagy. Biztos össze-vissza beszélek, ne is törődj vele – legyintett.
Remus átkarolta a vállát, és biztatóan megszorította.
- Minden rendben lesz, Harry. És én is örülök, hogy van egy családtagom – tette hozzá halkan.
Halk beszélgetés vette kezdetét. Harry időről időre az ajtó felett lógó faliórára nézett, amely már elütötte a 10 órát, ám Piton még nem jelentkezett. Egyre álmosabbak lettek, Ron végül már Hermione oldalának dőlve szundikált, ám a még mindig nem volt semmi hírük a férfiről. Lupin, aki közben az íróasztalánál ült és a másnapi órákra készítette elő az anyagokat, végül megunta a várakozást.
- Már elmúlt 11 óra is. Nektek holnap óráitok lesznek, így megkérlek titeket, menjetek a körletetekbe és pihenjétek ki magatokat – szólt Hermionéhoz és Ronhoz. Harry, ha gondolod, te maradj itt éjszakára, hátha még jelentkezik.
Miután elbúcsúztak egymástól, Harry aggodalmas képpel fordult Remus felé.
- Ha valaki fél évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy egyszer még aggódni fogok Piton miatt, azonnal a Szent Mungó zárt osztályára küldtem volna egy jó alapos kivizsgálásra. Sőt be is zárattam volna…
A férfi halkan kuncogott.
- El is hiszem…, de most próbálj másra gondolni. Feküdj le a szobámban, és pihenj egy kicsit.
- Nem akarom elfoglalni a helyed, egyébként sem vagyok fáradt… – tiltakozott, miközben egy hatalmas ásítást próbált elnyomni.
- Azt látom… – hessegette a szobába ellentmondást nem tűrve a férfi. - Feküdj le… én itt leszek a másik szobában, ha szükséged lesz valamire.
Harry ruhástól dőlt végig az ágyon és lehunyta a szemét.
„Csak néhány pillanatra" – gondolta, s ezzel elaludt.
- Potter…! – csend.
- Potter…! – nincs válasz…
- Van ott valaki? Potter, felelj már…
Lupin éppen lefekvéshez készült, mikor, valami halk hangot hallott a szomszéd szobából, ahol Harry pihent.
Halkan benyitott, és mosolyogva nézte keresztfiát, ahogy ruhástól, cipőstől dőlt végig az ágyon. Óvatosan lehúzta az alvó fiúról a cipőt, egy pálcasuhintással pizsamává változtatta ruháját, és betakarta. Már éppen indulni készült, amikor ismét meghallotta a reszelős hangot.
- Potter…! Van ott valaki? Potter, felelj már…
Lupin egy pillanatra megmerevedett, majd felhajtotta a takarót a hang forrása után kutatva. Finoman megrázta a fiú vállát.
- Harry, ébredj!
Harry álmosan pislogott a fölé hajoló férfire, majd hirtelen éberséggel felpattant.
Előkapta a tükröt, és beleszólt.
- Itt vagyok…
- Na végre… - egy halálosan fáradt hang hallatszott a tükörből. Harry rémülten pislogott, mikor meglátva a férfi arcát.
- Mi történt? – nyögte.
- Nem a te dolgod. – Jött a fagyos válasz.
- Jól van? – Harry úgy döntött, figyelmen kívül hagyja a férfi morgását.
- Élek. – Legyintett egy nem törődöm mozdulattal – Ne foglalkozz vele.
- Elmondja végre, miért üzent, vagy még teszünk néhány tiszteletkört? – kapta fel a vizet a fiú.
- Egyedül vagy?
Harry megrázta a fejét.
- Remus itt van mellettem. – Megvonta a vállát. – Nála aludtam… Nem akartam felverni a fél hálókörletet, mikor hív. A fél szoba szívrohamot kapott volna, ha meghallják a maga bájos hangját. – Nem tehetett róla, elvigyorodott. „Hát a modora nem változott"
- Sejthettem volna, hogy… hagyjuk. Végül is jobb, ha ő is hallja. A Nagyúr hajnalban támadást tervez az Azkaban ellen.
---------------------
Szerzői megjegyzés:
Előre is, utólag is elnézéseteket kérem a " VERSÉRT ". Nem vagyok egy nagy költő, és sokáig tanakodtam, hogy benne hagyjam-e. Végül is azért döntöttem úgy hogy itt hagyom, mert a merengőn már úgy is láttátok. :) A következő részt is nemsokára felteszem, de még egy kicsit átírom, mert újra átolvasva egy kicsit tényleg érthetetlen néhány rész. Azután pedig rögtön jöhet már az új fejezet is, amely már majdnem kész. Még át kell néznem, aztán jöhet. Ha minden jól megy kedden.