Álmok és az élet
"Hol vagyok?! Mit keresek itt?! Neeeeeeee! Nyugalom, nem lesz semmi baj. Biztos csak egy betörő. Semmi több. Nincs semmi baj. Jajj Istenem! Anyáék hol vannak?!
Hova tűntek? Nyugalom, biztos alszanak a szobájukban. Nem lesz semmi baj. Hol a pálcám? - halk léptek zaja...- Vajon ki lehet az? - egyre közeledik...- Jobb lesz ha elbújok.
De hova? Nincs időm! Be a szekrénybe! - csend van kint...hatalmas robbanás...betört az ajtóm...- Félek!!! - megint csend...- Nem merek levegőt se venni.
- Áhhhhhhhhhhhhhhhhhh! Doraaaaaaaaaaaa!!!!"
- Dora! Nymphadora! Ébredj fel! Nincs semmi baj! Csak egy álom volt! - a szemeimet alig bírtam kinyitni és amikor sikerült, akkor meg azt se tudtam, hogy hol vagyok.
Beletellett pár percbe még ráeszméltem, hogy a földön fekszem összekuporodva és reszketek a félelemtől. Remus és Sirius álltak felettem, próbáltak életet rázni belém.
- Dora nincs semmi baj! Csak egy álom volt! - mondta Remus és letörölte az arcomról a könnycseppeket. Őszintén meg se tudtam szólalni a sokktól, ami ért.
- Jól vagy Nympha? - kérdezte Sirius aggódó arccal.
- ..ühhüm...
Egy óra alatt összeszedtem magamat és felöltöztem. Próbáltam nem visszagondolni az álomra. De tudtam, hogy nem menekülhetek folyamatosan múltam elől. Egyszer szembe kell néznem vele...csak ne most! Még gyorsan belenéztem a tükörbe, aztán kiléptem az ajtón és...visszarohantam a tükörhöz. Azta!!! Ilyennek még soha nem láttam magam. Már lepedő nélkül is úgy néztem ki, mint egy szellem. Kár, hogy nem halloween volt. A hajam az égnek állt és FEHÉR volt.( Az arcomról nem is beszélve)
Lassan kezdtem érteni, hogy Sirius és Remus miért voltak annyira megrettenve, amikor megláttak reggel. Megpróbáltam lelapítani a hajam, de nem ment. Aztán hajszínt próbáltam váltani. Végül rövidre akartam varázsolni a hajam, de az se ment. Nem volt más megoldás. FÉSŰT kellett használnom. Még szerencse, hogy Mr. Weasley gyűjti a mugli dolgokat, így találtam nála fésűt. De még így is fél órámba telt lefésülni az összes hajam. Lassan már ott tartottam, hogy ollóval esek neki.
Szóval miután végeztem a "hajtépéssel" lementem reggelizni a többiekhez. Vagyis eljutottam a lépcső tetejéig. A lépcső aljánál kisebb tömeg állt és mindenki azon fáradozott, hogy elhallgatassák Sirius anyját. Ugyanis a födszinten ott állt egy hatalmsa kép Mrs. Black -ről és minden egyes alkalommal, ahányszor nagyobb zajt hallott elkezdett valami fertelmes hangon ordítozni mindenkivel.
- Büdös népség! Takarodjatok a házamból!
- Hallgass már el te vén szipirtyó!!! - szidta őt Sirius miközben próbálta összehúzni a függönyt a kép előtt.
- Te csak ne ordítozz velem! Pont te! A Black család szégyene!
- Az egyedüli aki itt ordítozik az te vagy! - végre sikerült összehúznia a függyönyt Remus segítségével és csend lett. Mindenki megnyugodott, én pedig körülnéztem a többiek között. Itt volt Hermione, Ron meg a tesói és Harry is.
- Kikészít ez a nő. Még holta után sincs nyugtom tőle. A síromig üldözni fog.
Mindenki nevetett Siriuson.
- Ez nem vicces. Komolyan! Most még menekülni se tudok előle.
- Nyugodj meg Tapmancs barátom. Majd jobb lesz.
- Tonks!! - rohant hozzám sugárzó szemekkel Hermione. Nagyon rendes lány és okos is ráadásul. Már amikor megérkeztem ide akkor összebarátkoztunk.
- Jól vagy? Hallottam mi történt reggel...Neked fehér a hajad? - nézett rám értetlenül.
- őőő...izé...igen...majd később átváltoztatom. - mondtam zavartan
- Ahogy gondolod...Jössz reggelizni?
- Persze mehetünk.
Még mindig lassan mozogtam és lehagolt voltam. Már szinte mindenki megreggelizett, kivéve Ront, Hermionet, Ginnyt és Harryt. Leültem velük enni. (Közben Remus elköszönt tőlünk, mert el kellett valahova mennie.) Öt percig senki se szólalt meg az asztalnál. Mindenki a reggelivel volt elfoglalva. Aztán csak arra lettem figyelmes, hogy Harry ijedt szemekkel néz rám.
-őőő...Tonks! A...- mindenki rámnézett. - A hajad...khmmm...normális hogy az égnek áll?
- Ilyen nincs! Már megint kezdi! - felálltam az asztaltól és odamentem a legközelebbi tükörhöz. Erősen koncentráltam a rózsaszín hosszú hajamra és végre most sikerült visszaváltoztatnom.
- Azta!!! - nézett rám Ron tágranyílt szemekkel. - Tök jó! Egyszer engem is megtanítasz erre?! - elmosolyodtam.
- Jajj Ron! Ehhez metamorf mágusnak kellett volna születned! Ennyit igazán tudhatnál.
- Neked miért kell mindig okoskodnod Hermione?! Nem téged kérdeztelek! - vágott vissza Ron megsértődve.
Szívesen elhallgattam volna még a veszekedést, de ekkor mejelent az ajtóban Sirius.
- Megreggeliztetek? Mert ha igen akkor szedjétek elő a varázspálcákat és gyertek segíteni.
- Miben? - kérdeztem meglepve.
- A takarításban! Mivel nem mehetek sehova se, ezért Dumbledore felfogadott takarítónőnek.
- Sirius! - Mrs.Weasley jelent meg az ajtóban. - Ne halgass rá kedvesem. Csak gondoltuk egy kicsit otthonossá tesszük a házat. Sirius pedig úgyse tud mit csinálni, ezért segít nekünk.
- Végtére is házimanónak megteszem...ha már itthon kell ülnöm. - Harryék elmosolyodtak az asztalnál.
- Mehetünk végre?! - kérdezte türelmetlenül Sirius.
- Csak ülj le drágám. Még meg kell várnunk Remust. Találtam egy mumust a második emeleten és nem ártana a segítség. - mondta Mrs. Weasley.
- Egy mumussal még el tudok bánni. Ha nem emlékszel Azkabanból is megszöktem. - kirázta a hideg.
- Tudom kedvesem, de egyébként is rég járt már itt Remus.
- Túl elfoglalt ahhoz, hogy meglátogasson.
- Ne butáskodj! Tudod, hogy fontos feladata van.
Sirius mérgelődve lehuppant az egyik székre. Szerencsére Harryék mellett hamar feloldódott és csak úgy repültek az órák. Remus viszont sehol se volt. Végül Mrs.Weasley szólt a beszélgetés közbe.
- Nymphadora drágám! -rögtön felkaptam a fejem. - Nem tudom hol lehet ilyen sokáig Remus. De ha jók a megérzéseim akkor a házában alszik valamelyik kanapén. Átmennél hozzá és szólnál neki, hogy mindenki rá vár? - láttam, hogy Sirius már nyitja is a száját, de Mrs.Weasley egy sötét pillnatást vetett rá és rögtön visszafordult Harryékhez. - Akkor?
- jaa...Persze...
- Máris megkeresem a címét, aztán indulhatsz is.
- Szívesen elkísérem őt Molly.
- Nem! Megértetted Sirius? Nem léphetsz ki a házból.