Lassan eljött a várva várt másnap. Ichigónak nem igazán fűlött a foga ahhoz, hogy új osztálytársait megismerje, de ezzel nem volt egyedül. A többiek is hasonló gondokkal küszködtek.

Ishida és Renji egész cirkuszt levágtak otthon. A szüleik fuvarozták be őket, mert az istennek sem akartak kimozdulni a házból, és mindketten ragaszkodtak egy nehéz tárgyhoz. Renji a szekrényébe kapaszkodott makacsul, míg Ishida az ágyába. Starrk meg egyszerűen beteget akart jelenteni. Ám az apja szótárában nem szerepelt az a szó, hogy betegség. Így az öreg szó szerint, páros lábbal rúgta ki az ajtón, ami a sarokpántoknál kiszakadt, majd még odaszólt a srácnak, hogyha hazaért javítsa meg. Keigo már reggel hatkor a suli előtt szobrozott, hogy az első legyen, akinek a csajok odaadják majd a számukat. Talán az egyetlen volt az egész iskolában, aki örült a koedukált intézménynek. Bár sokan és sokféle módon szenvedtek, mégis Toushirót viselte meg a legjobban a dolog.

Miután hazaslattyogott az unokatestvérétől, a reggelinél is szokatlanul csendes volt. Még önmagához képest is.

- Miért nem eszel? - érdeklődött az anyja.

- Nem vagyok éhes.

Ichimaru kiszólt az újságja mögül:

- Hagyd, Rangiku. Biztos nagyon izgatott a lányok miatt. Ennyi idősen én is így viselkedtem, ha csajokról volt szó.

Vigyorogva oldalba bökte a srácot, aki csak sóhajtott egy nagyot válaszul.

- Ha gondolod, szívesen beviszlek a suliba, kicsim. Ichigót is felvesszük menet közben - csicseregte tovább Rangiku.

Toushiro felállt az asztaltól.

- Köszönöm a reggelit. Azt hiszem, ma inkább gyalog megyek.

Majd pont hagyom, hogy befurikázzon. Így is szívni fogok eleget a viselkedése miatt - tette hozzá gondolatban. Gyorsan felkapta a táskáját, és egy fásult „Bent találkozunk!" mondat után sietve távozott.

- Nem tetszik nekem ez a gyerek - nézett utána aggódva Rangiku. - Lehet, hogy beteg lesz?

- Kétlem - válaszolta Gin, majd habzsoló lányához fordult. - Ririn, kivel akarsz ma menni?

- Veled - vágta rá teli szájjal a lány. - Anya, mindig ciki dolgokat csinál. Tudod, puszilgat, ölelget, meg ilyenek.

Az említett csípőre tette a kezét, és komoran nézett a kislányra, aki mit sem törődve ezzel, tovább tömte magába a palacsintát.

Hitsugaya komoran ballagott végig azon az utcán, ahol Ichigóék laktak. Eddig semmi baja sem volt az iskolával, de most viszolygott bemenni. Ennek egyetlen oka volt, vagyis ha jobban belegondolt kettő. Aizen előző esti mondata volt az egyik - mármint az, hogy szívesen megbüntetné, - a másik pedig a Hiyorival való találkozás. Alig gondolta ezt végig, máris meghallott egy nagyon is ismerős hangot a háta mögött. Azonnal kirázta a hideg.

- Hitsu, várj már meg!

Toushiro megállt, és lassan megfordult, mert tapasztalatból tudta, hogy a lánnyal nem ajánlott ellenkezni.

- Baker! Azt hittem sosem érlek be. Már öt perce ordítozok utánad - fújtatott Hiyori lefékezve a fiú mellett.

- Nem hallottam - vont vállat Toushiro, majd gyorsan hozzátette. - Most nem kamuzok.

Hiyori gyilkos tekintettel mérte végig.

- A saját érdekedben remélem, hogy így is van! - megenyhülve folytatta. - Miért erre jöttél?

- Itt lakik Ichigo. Vele megyek minden reggel suliba.

- Értem - bólintott komolyan a lány. - Tudtad, hogy egy osztályba fogunk járni?

- Sejtettem - morogta Shiro, folytatva útját.

- Alig várom, hogy megismerhessem a többi srácot is - darálta, s közben belekarolt a fiúba. - Biztos van köztük egy csomó jóképű.

- Hé! - kiáltott fel vörösödve Toushiro, elrántva a kezét Hiyoritól. A szőkeség, persze félreértette a dolgot, és mosolyogva megjegyezte:

- Nem hittem volna, hogy ennyire féltékeny vagy, Shiro-chan.

- Nem vagyok féltékeny! És ne hívj így! - kelt ki magából a fehérhajú.

- Pedig ez nagyon úgy hangzott - jegyezte meg Ichigo kajánul és csatlakozott hozzájuk. - Szevasztok! Hiyori, hogyhogy Toushiróval jöttél.

- Csatlakoztam hozzá menet közben - vigyorogta.

- Aminek rohadtul örülök - morogta Hitsugaya.

- Úgy veszekedtetek az előbb, mint egy szerelmespár.

Ichigo beszólása talált. Toushiro arca, ha lehet még vörösebb lett a méregtől.

- Szállj már le rólam!

- Jól van, na csak szívatlak! Ne kapd fel a vizet!

- Sokkal kevesebbért is öltem már embert - dörmögte.

Az iskolánál már szép kis tömeg gyűlt össze a bejárati ajtóban. Ichigo előre ment, hogy megnézze, mi az a felfordulás. Csak nehezen haladt, mert a lányok nem akartak neki utat adni. Miután meglátta, mi tartja fel a diákokat, pontosabban a lányokat, kis híján dobott egy hátast. A lépcsősor tetején ugyanis egy karikás szemű Keigo feszített, egy notesszel a kezében. A srácot egyetlen szent cél éltette, hogy telefonszámokat gyűjtsön.

Egyik-másik csaj, csakhogy szabaduljon tőle, megadta neki. Azt már nem tudta szerencsétlen, hogy ezek a számok a pasijaikhoz, vagy a bátyjaikhoz tartoztak.

- Keigo, te mi a büdös francot csinálsz itt? - kérdezte Ichigo.

- Keresem a leendő barátnőmet.

- De pont most kell keresned? – kérdezte az akkora odaérő Toushiro is. – Nem ér rá iskola után?

- Na ja, addigra mindenki lelép. Most kell tennem az ügy érdekében.

- Mi ez a rendbontás? – dörrent egy hang Ichigo háta mögött, ami az osztályfőnökükhöz, Kyouraku Shunsui-hoz tartozott. - Nektek nem kéne órán lenni? - hosszan elgondolkozott - Ja, velem lesz órátok.

Kyouraku zavartan megvakarta a fejét. Mire Ichigo vigyorogva megjegyezte:

- Hosszú volt az éjszaka, sensei?

- Arra nem emlékszem. Sőt arra sem, hogy a rákba kerültem haza. De a legjobb az volt, hogy az alsógatyám megtaláltam reggel a fürdőben, de felöltözve ébredtem a kanapén.

- Hát az szar ügy - jegyezte meg Grimmjow. A többiek kultúráltan röhögtek.

- Oké, oké értettük, fiacskám. Te, hogyhogy itt vagy? A csütörtököt mindig ellógod, akárcsak a pénteket - vonta kérdőre a tanár, majd mielőtt a srác felelhetett volna, gyorsan kijelentette. – Inkább hagyjuk. Induljunk órára, mert ma érdekeset akarok tanítani nektek.

- A tavalyinál úgysem lesz jobb – vihogott Jinta, oldalba bökve húgát, Ururut. - Legutóbb elszállt a kémialabor. A legviccesebb az volt, hogy a szomszédos sportcsarnok is - a női öltözőjével együtt.

- Az volt az első és utolsó alkalom, hogy te meztelen nőt láttál. - szólt ki a tömegből egy hang.

Jinta hátra fordult, hogy megagyalja a hang tulajdonosát, de mikor meglátta Omaedát - feltehetően ő szólt be neki - inkább meg sem nyikkant.

Kyouraku nem törődött a háta mögött zajló beszélgetéssel. Minden figyelme Keigóra irányult, de legfőképp a noteszre.

- Ha jól sejtem, ez a bejutott hölgyek számait rejti.

Keigo büszkén kihúzta magát.

- Igen, sensei.

- Akkor ezt el is kobzom.

- De miért? – görbült le Keigo szája.

- Csak - jött a tömör válasz. - Szabad az út hölgyeim… és uraim! - tette hozzá miután a srácok felhördültek.

A csorda nagy lábdobogás közepette megindult befelé, majdnem agyontaposva a tanárt, akinek kiverték a kezéből a noteszt, és most azt kereste a földön.

Kyouraku megtépázva, és porosan lépett be az osztályba, ahol most az átlagosnál nagyobb volt a hangzavar. Ennek az volt az oka, hogy nem tudták eldönteni ki-hova üljön. A tanár próbálta őket csitítani, de Toushirón, és egy szemüveges szépségen kívül, mintha a falnak beszélt volna.

- Én akarok ablaknál ülni! - ordibálta Rukia Ichigo képébe.

- De az az én helyem! - kelt ki magából a srác.

- Én meg Kuchiki Byakuya húga vagyok!

- Oké. Te nyertél - adta meg magát Ichigo. A lány diadalittas arccal foglalta el új helyét.

- Gyerekek! Szeretnék órát tartani! - kiabált bele a hangzavarba Shunsui.

- Levegyem a falról? - kérdezte gúnyosan Starrk.

- A sensei azt mondta, hogy pofa be! - kiáltotta el magát a szemüveges lány.

Az osztályban azonnal síri csend lett. Grimmjow is elengedte Luppit, akit csak azért püfölt, mert megvolt az alaphangulat hozzá.

- Nem emlékszem, hogy ilyet mondtam volna - gondolkodott el a tanár. - De ha a kishölgy azt mondja, akkor biztos úgy is van.

- Nem kishölgy, hanem Ise Nanao.

- Akkor ezen túl Nanao-channak foglak szólítani - mosolygott megnyerően a férfi.

- Csak Nanao.

- Rendben, Csak Nanao. Akkor a lányok be is mutatkozhatnának nekünk, ha már így elkezdtük. Persze csakis röviden, hogy a második órát a tananyagnak szentelhessük.

Az Ichigo mellett ülő lila szemű lány, azonnal fel is állt, hogy aki még nem ismerte meg, most megismerje.

- A nevem Kuchiki Rukia - kezdte magasan affektáló hangon. - A bátyám nevel kiskorom óta. Szeretem a nyuszikat, és imádok rajzolni. Az iskolában még nem tudok eligazodni, ezért szeretném, ha ez a srác vezetne körbe.

- Miért én? - háborodott fel Ichigo.

- Lehetne rosszabb is - jegyezte meg Toushiro súgva. - Engem Hiyori nézett ki magának.

- Rendben van. Mától Ichigóra bízlak.

Ichigo belefejelt a padba.

- A következő ki lesz?

Az Ichigo mögött ülő lány felemelkedett a székéből. Hatalmas mellein megakadt, nem csak a fiú diákok, hanem még Kyouraku szeme is.

- Ki vagy te istennő? - kérdezet az ofő nyálcsorgatva.

- Inoue Orihimének hívnak, és egyedül lakom - Itt csillant fel Kyouraku és Keigo szeme. – Kurosakit már régóta ismerem. Szeretek különleges dolgokat főzni, és enni is.

- Ha csak fele olyan gusztustalan, mint az uzsonnája, akkor nem ennék belőle - jegyezte meg a mellette ülő barátnője.

- És téged, hogy hívnak? - vigyorgott rá Shunsui.

A lány már elátkozta magát, hogy megszólalt.

- Arisawa Tatsukinak, és karatézok – tette hozzá gyorsan. - Számtalan versenyt nyertem már, és országos 2. vagyok. Csak azért sikerült így, mert eltörtem a karom. Ha a sensei megengedi, akkor bemutatnám a lányokat, hadd haladjunk.

Kyouraku beleegyezően bólintott, Tatsuki pedig folytatta:

-Ő itt mellettem, Hinamori Momo. Nagyon csendes szokott lenni. Ezek mellett bele van esve Aizen senseibe - Hina erre olyan vörös lett, mint a rák. - A fehérhajú kiscsávó mellett, pedig Sarukagi Hiyori ül. Nagyon szeret másoknak beszólni, akárcsak Risa. A zöldhajú lány Neliel Tu Odersvank. Kicsit gyerekes, de ezért szeretnivaló. Shiba Kuukaku is harcművire jár, és szereti verni az öccsét, aki most elsős. Lilinette visszafogottnak tűnik ugyan, de meg tudja védeni magát, ha szükséges. Kurotsuchi Nemu mintadiák volt az iskolánkban, akárcsak Nanao. Kotetsu Kiyone szeret vitatkozni. A nővére Isane most tölti az utolsó évét. Végül Soi Fon és Chizurou belevaló csajok, és hát… a lányokhoz… tudja… vonzódnak.

Az említettek felálltak, és meghajoltak. A fiúk összesúgtak, de Kyouraku összecsapta tenyerét:

- Na akkor vágjunk is bele. A mai órán gyümölcsből lepárlás segítségével folyadékot készítünk. Mindenkinek odakészítettem az asztalára a szükséges hozzávalókat. Lássatok munkához.

Mindenki tanácstalanul tanulmányozta az eszközöket, és kegyetlenül kereste a könyvben az instrukciókat az elkészítéshez, amit persze nem találtak meg. Toushiro volt az egyetlen, aki nem csinált semmit, azon kívül, hogy jelentkezett.

- Igen, Hitsugaya?

- Ez véletlenül nem pálinka lesz, sensei?

- Nahát nem véletlenül neveznek zseninek, fiam! Te vagy az egyetlen, aki rájött erre. De láss munkához, mert nem szeretnék szomjan halni. Már nagyon kapar a torkom.

- Nekünk ebből lesz hasznunk? - cincogta Hanatarou.

- Nem - jött a tömör felelet. Hanatarou azonban nem elégedett meg ennyivel. A suliban ugyan visszahúzódó, és gyáva volt, de ha anyagról volt szó, vagy piáról, akkor eléggé agresszívvé vált.

- Nekem kell a pálinkából legalább 10 üveggel.

Kyouraku padlót fogott. Yamada még sosem viselkedett így, legfőképp nem szájalt. Mivel már rohadtul szomjas volt, kezdett bepipulni.

- Meg ne húzzalak félévkor, fiacskám!

- Nehogy menjek a dirihez! – vágott azonnal vissza.

Kyouraku elővette a naplót, és azonnal bevésett egy karót a gyereknek, majd annyit fűzött hozzá:

-Mert megérdemled.

Mire jött a frappáns válasz:

-Törődj magaddal.

Kyourakunak elfogyott a türelme, ami 7 óra megvonás után nem is csoda.

- Látni akarom anyádat!

A srác folytatta a pimaszkodást:

- Hozzak róla fényképet?

Az osztályban kitört a röhögés, de gyorsan elhalt, amikor Kyouraku gyilkos tekintete rájuk irányult. Attól a pillantástól, még Chuck Norris is megrémült volna.

Azonnal mindenki hozzálátott a feladatához, és mire kicsöngettek, 35 üveg alkohol díszítette a tanári asztalt. De volt közöttük egy, ami bosszúval volt tele. A tanár pechére azt az üveget vitte haza.

A banda hullafáradtan vánszorgott ki a tízperces szünetre. Hanatarou még mindig dühösen fújtatott. Még Grimmjow sem mert beszólni neki. Sőt, a történtek után úgy döntött többet nem köt bele a vézna gyerekbe.

Rukia kiskutyaként követte Ichigót. Feltett szándékában állt megismerni az iskolát, és a fiúkat is. Az érzés - mondanom sem kell - nem volt kölcsönös. Kuchiki-senseijel senki sem akart közelebbről megismerkedni, márpedig ezzel járt Rukiával lógni.

- Mi a francot loholsz utánam? - förmedt rá a lányra a narancshajú.

- Idióta! Szeretném megtudni, hova is járok ezentúl - kezdte a lány.

- Repülj rá Shuuhei-re - mutatott a tetkós srácra Ichigo, miközben helyet foglalt az egyik asztalnál. Rukia levágódott mellé.

- Kösz. Inkább kihagynám. Te szimpatikusabb vagy.

- De jó is nekem!

Ichi ezzel befejezettnek tekintette a beszélgetést, de Kuchiki utált csendben lenni.

- Azok ott kik? - tette fel az általános kérdéskört Grimm és Starrk felé sandítva.

- A suli bajkeverői - vont vállat Ichigo. – Coyote Starrk a bandavezér. Mellette Grimmjow Jeagerjaqes foglal helyet. Ő a jobbkeze, és a személyes verőlegénye - nem, mintha kellene neki olyan. Az a nyúlánk, anorexiás debil meg Nnoitra Jiruga, aki magyaráz neki az meg Aaroniero Arruruerie. Nem érdemes velük ujjat húzni, bár Grimm előszeretettel lóg velünk is.

Rukia erre csak hümmögni tudott.

- Az a Hófehérke meg ki?

Ichigo a feléjük igyekvő Toushiróra pillantott. Úgy tűnt végre sikerült leráznia Hiyori és Hinamori kettősét.

- Az uncsitesóm, Hitsugaya Toushiro, de mindenki csak Shiro-channak hívja. Ő a suli mintadiákja. Ha végez, a Tokiói Egyetem bölcsész szakára megy, de bármelyik neves felsőoktatási intézmény tárt karokkal várja. Azonfelül Ichimaru az apja, szóval…

- Akkor miért más a vezetéknevük?

- Mert a jó öreg Hitsu papiról nevezték el, hogy legyen egy kis öröme az életben az öregnek a halála előtt. Ha már egyikünk sem lett Tamaki. Persze még mindig él és virul a vén szivar.

Alig fejezte be a mondatot Shiro huppant le, melléjük.

- Kész vagyok. Az a két csaj kikészít. Még szerencse, hogy elmentek a mosdóba, így meg tudtam pattanni előlük.

- Ja. Úgy loholtál, hogy nem tudtalak utolérni - fújtatott Renji, és helyet foglalt a haverja mellett. – Szeva, Rukia!

- Ti ismeritek egymást? - kérdezte Ichi. – Áruld el, hogy lehet levakarni!

- Sehogy.

- Remek.

Rukia nem szerette, ha semmibe vették, így mindkét srác gazdagodott egy dudorral.

- Mondhatom, nem nyújtotok valami szép látványt.

Renji és Toushiro hátrafordultak, egyenesen Yumichika arcát pillantották meg, és röhögő görcsöt kaptak.

- Te meg hol jártál, mert nem kozmetikusnál az biztos? – kérdezte Toushiro.

Yumichika arcát ugyanis egy hatalmas monokli díszítette.

- Csak azt mondtam annak a Tatsukinak, hogy csinos pofikája van, és beleillene a klikkembe. Még fel is ajánlottam, hogy kipingálom, ha szeretné, de valamit nagyon félreérthetett.

- Azt látjuk – röhögte Renji.

- Tatsukival nem érdemes ujjat húzni – vigyorgott Ichigo. – Tapasztalatból mondom. Ha élni akarsz, ne szólj be neki.

- Ne röhögjetek, inkább azt mondjátok meg, milyen óra jön.

- Asszem rajz – gondolkodott el Shiro.

- Akkor arra most menjünk, mert nem fogjuk megtalálni a padjainkat.

- Miért… - kérdezte Rukia Ichigótól, de a fiú csak annyit mondott:

- Majd meglátod.

Bent olyan sötét volt, mint a vakondlyukban. Rukia azonnal neki is szaladt az első padnak, és sikeresen fel is döntötte. Egy hatalmas Kaukázusi hegyipásztor rohant oda hozzá, hogy segítsen neki feltápászkodni, de helyette összenyálazta a lányt.

- Ez annyira undorító! – nyavalygott a sértett.

- Annak örülj, hogy nem a karodnál fogva húzott fel. Ha tőből kitépi, szerintem rosszabbul jársz.

- Mindenki foglalja el a helyét! - zengett fel a tanár mély basszusa, feltehetőleg a tanáriasztal irányából. A diákok csúszkálva - botladozva vágódtak le egy székre. Grimmjow sikeresen mellé is ült, ami bizonyos hanghatásokkal is járt:

- A kurva életbe! Rohadtul bebasztam a seggem!

A fiúk némelyike felröhögött a kékhajú szerencsétlenkedésén, mások csak ciccegtek - ezek főleg a lányok voltak.

Ichigónak remek ötlete támadt. Szeme kezdett hozzászokni a sötéthez, így sikerült megtalálnia a függönyt, és félrerántotta. A fény elárasztotta a termet.

- Kisül a retinám! - kiabálta Starrk - az ember ki sem nézné belőle, hogy ilyen szavakat is ismer.

Ichigo döbbenten vette tudomásul, hogy Rukiának sikerült közvetlenül mellette landolnia, ráadásul tök sötétben.

- Te Ichi. Miért volt itt sötét? - kérdezte a szemét törölgetve.

- Tousen-sensei vak, vagyis inkább nem lát jól.

- Akkor miért tanít rajzot?

A srác vállat vont.

- Nem tom. Valszeg ehhez ért a legjobban.

Rukia elhűlve meredt a férfira, aki találomra lapozott a naplóban, és beírta augusztusra az órát és a tananyagot. A lányok síri csendben ültek a helyükön.

- Úgy értesültem – kezdte Tousen az órát -, hogy ezentúl hölgyek is tanulnak nálunk. Jómagam Tousen Kaname vagyok, a rajztanár. Ez az okos jószág itt mellettem, pedig az én hűséges társam, Komamura. Köszönj szépen az új diákoknak!

A hatalmas kutya vakkantott egyet, ami mennydörgésnek is beillett volna.

- Na szóval. Arra kérem az újakat, hogy a vezetéknevüket írják rá egy írólapra, és tegyék ki az asztalukra.

A lányok összenéztek, de eleget tettek a kérésnek. Így legalább megmenekültek a hosszú bemutatkozástól. Bár azt nem tudták, hogyan fogja elolvasni. Pár percig csak papírzörgés, és surrogás hallatszott, hogy a tollak serényen dolgoztak.

Ichigo közben derékig elmerült a táskájában, és Rukia elhűlve konstatálta, hogy egy lakat kattant a srác uzsonnás dobozán.

- Az meg mi a nyavalyának?

- Majd meglátod – vigyorogta sokat sejtetően.

Komamura elégedetten caplatott végig a sorok között, s a lányok őszinte csodálkozására, megindult nála a nyálkiválasztódás. Azonnal kattantak a táskák, és a lányok nem értették miért.

- Jobban teszed, ha becsukod a táskád – figyelmeztette Ichigo Rukiát, de túl későn.

Komamura szagot fogott, és hatalmas feje eltűnt a lány táskájában. Rukia visítva kapott utána, de a kutya elhátrált tőle a megszerzett zsákmányával, és farkcsóválva szaladt gazdája lábához.

- Ennyit a kajádról – vigyorgott Grimmjow a lányra, akinek már magabiztos mosoly ült az arcán.

- Semmi baj. Nii-sama, majd ad pénzt.

- Ha te mondod – rántotta meg a vállát Ichigo.

A kis közjáték után elkezdődött végre az óra. Feladatnak azt kapták, hogy rajzolják le Tousent. Mivel a kutya jóllakott már nem tartott portyázást, helyette békésen heverészett a tábla alatt.

Hamarosan kezdtek körvonalazódni a rajzok. Az állást tekintve Ichigo és Toushiro állt a legjobban. Mikor kicsöngettek, Tousen összeszedte a rajzokat mondván, hogy következő órán megnézi őket.

Következett az ebédszünet. A tömeg kicsörtetett a teremből. Ichi döbbenten konstatálta, hogy Rukia már nincs mellette. A lány valószínűleg betámadta a bátyját, utána pedig a büfét.