Eren, amikor látta, hogy a hadnagy visszaaludt, felállt, és nyújtózkodott. Megéhezett. Keres valakit, aztán körbekérdez Isabel és Farlan után is.
Az ajtóból még visszanézett Levira, majd kilépett a folyosóra. Elindult, és egyre ismerősebbé vált a kastély. Hamar megtalálta a konyhát, Petrával együtt. Miután kapott egy adag ételt, leült a lány mellé.
- Hogy van a hadnagy? – kérdezte Petra.
- Hm, már jobban. Az előbb ébren volt. – mondta Eren, miközben a kenyerén csámcsogott.
- Hála az égnek. – sóhajtotta a lány.
- Hé, Petra, tudod ki az az Isabel?
Petra elgondolkodott.
- Isabel Magnolia?
- Nem tudom, mi a teljes neve.
- Hát, ha róla van szó, én nem találkoztam vele. De kering róla néhány pletyka, itt, Levi osztagában. – vette halkabbra a hangját – Azt már tudod, hogy Levi valósággal az alvilágból került a Felderítő Egységbe. Állítólag, amikor Erwin elhozta, vele volt Isabel, és még valaki.
- Farlan volt a neve? - csapott le az információra Eren.
- Azt hiszem… már nem nagyon emlékszem.
- Mi lett velük?
- Nem tudom. – rázta a fejét Petra – Azt hallottam, Levi legjobb barátai voltak, de ennyi.
Erent meglepte, amit megtudott. Levi-nak voltak barátai? Ráadásul legjobb barátai? Ha valahogy elő tudná keríteni őket, a hadnagy biztos örülne… ha egyáltalán tud olyat.
- Hé, Petra, tudnál segíteni a lovaknál? – nézett be az ajtón Erd.
- Persze, megyek! Szia, Eren! – integetett a lány, majd kiment.
Eren a gondolataiba merülve fejezte be az ebédjét, a hadnagy szobája felé indult. Isabel, Farlan. Farlan, Isabel. Csak ez a két név visszhangzott a fejében. Meg kell tudnia, kik ők, és hol vannak. Halottak nem lehetnek, Levi a legerősebb, a csapata elit katonákból áll. Isabel és Farlan is biztos ügyesek.
A hadnagy még ágyban volt, ami meg is lepte Erent. A hadnagyot ismerve, már rég Hanjival, vagy a parancsnokkal pattogna, esetleg összeszidta volna Erent.
- Visszajöttem, Levi. – jelentette be, és becsukta maga mögött az ajtót.
Nem volt válasz. Eren leült a székre Levi mellé. Semmi új nem volt a hadnagy arcán, talán csak nehezebben vette a levegőt. Eren Levi homlokára tette a kezét. Forró. Mikor lett ilyen meleg?
A barna hozott egy nedves ruhát, és Levi homlokára tette. Ez nagyon magas láz volt. Túl magas. Erennek átfutott az agyán, hogy szól valakinek, de nem bírta rávenni magát, hogy otthagyja a felettesét. Egyszerűen nem tudta.
Pár óra múlva a hadnagy halkan felnyögött. Eren ránézett fáradt szemeivel.
- Eren… mégis mióta vagy itt?
- Uram, nem tudom pontosan.
- Mondtam, hogy hagyj békén.
- De Levi…
- Csak hagyj. – fordult Levi a fal felé.
Eren csendben nézte.
- Mi lett Isabellel és Farlannal?
Miután ezt kimondta, a szájára tapasztotta a kezét. Csak kicsúszott.
- Hogy velük? – kérdezett vissza Levi, nem fordulva meg – Meghaltak, Eren. Az első felfedezőutunkon.
Eren hallgatott. Azt hitte, Levi társai a legjobbak. Igaz, azt már megtanulta a seregnél, hogy bárki bármikor meghalhat. Nincs rá garancia, hogy akár Levi is túléli.
- Farlant kettéharapta egy titán – folytatta Levi – engem is ugyanott harapott meg egy, mint őt. Isabelnek csak a leesett fejét láttam.
A barna hajú még mindig nem mondott semmit. Amit a hadnagy mondott, szörnyű volt! Át tudta érezni Levi fájdalmát. De valahogy, egy ilyen erős ember szájából más volt hallani ilyet. Talán… szívszorító. Ez a legjobb szó rá.
- Sajnálom. – mondta végül.
- Miért, Eren? Elmentek. Már nincs mit sajnálni.
- Én, azt hiszem… téged sajnállak.
- Semmi szükségem rá. – horkant fel Levi – Amúgy is az volt a feladatunk, hogy öljük meg Erwint…
Eren kikerekedett szemekkel nézte. Ezt miért mondja el neki?
- Á mindegy, sötét egy korszakom volt az…
- Ezt miért mondod el nekem?
- Fogalmam sincs… talán mert megkérdezted.
Levi nem beszélt többet. Eren a gondolataiba merülve ült egy darabig, amíg fel nem figyelt a nagy csöndre. Levi bizonyára elaludt. Csak most vette észre, hogy ő is milyen fáradt. Nyújtózkodott és felállt.
- Én most alszom egy kicsit. – mondta halkan – Jó pihenést, Levi.
A hadnagy halkan morgott valamit, amiből kiderült, hogy mégsem szundított el. Eren elmosolyodott és kiment a szobából.
Levi még mindig a fal felé fordult. Fáradt volt, de már elege lett a folytonos fekvésből. Sajnos járni nem tudott. Feltolta magát ülő helyzetbe és hátradöntötte a fejét. Utálta, hogy mindenki gyengének látja. Főleg Eren előtt nem akart gyengeséget mutatni. A kölyöknek még sokat kell fejlődnie. Ha így látja a felettesét…
- Mesélj, mit tudsz arról a sötét pletykáról?
Valaki beszélgetett az ablaka alatt. Levi szobája az első emeleten volt, így mindent tisztán hallott. Igaz, nem annyira érdekelte.
- Állítólag egy gyilkos vadászik az olyan tisztekre, akik veszélyesek lehetnek egy nagy titok leleplezésében.
- Milyen titok?
- Azért titok, mert senki nem tudja. De nagyon nem akarják, hogy kiderüljön. Eddig öt katonát ölt meg. Kettőt a Katonai Rendőrségből, egyet a Faljavítóktól, és hármat a Felderítőktől.
- Mit tudhatnak ezek a felderítők, amiért főleg őket vadásszák?
- Nem tudom. Mindenestre, akik közel járnak a megfejtéshez, azokat megöli.
- Vajon ki lehet a következő?
- Nem tudni. Akármikor, még fényes nappal is lecsaphat. Addig nem szemel ki új áldozatot, amíg az aktuális életben van. Haláláig üldözi.
- Remélem nem ránk vetett most szemet…
- Ki tudja?
A hangok elhalkultak. Erről a gyilkosról senki nem szólt Levi-nak. Ez idegesítette. Ha Erwin eljön hozzá, majd jól kifaggatja. Ha eljön… Levi szemei lecsukódtak, és magával rántották a férfit egy nyugtalan alvásba.