Amikor Levi felébredt, egy nyugtalan érzés kerítette hatalmába. Mintha valaki figyelte volna. Hol van Eren? Tényleg, azt mondta, elmegy aludni. Nem volt senki a szobában. Levi megtanulta, ha rossz érzése támad, nem szabad figyelmen kívül hagynia. Mozdulatlanul feküdt és várt.
Kis idő múlva halk lépteket hallott a folyosóról. Eren az? Nem… a kölyök nem ilyen puhán lépked. Levi szeme az ajtóra tapadt. A léptek elhaladtak az ajtaja előtt, majd teljesen eltűntek. Sóhajtott és a plafonra meredt.
Csakhogy, amit látott, az nem a fehér plafon volt. Egy fekete ruhás, maszkos ember nézett rá fejjel lefelé. Az alak az övéhez nyúlt és kihúzott egy kicsi tőrt. Látta, hogy Levi figyeli a mozdulatait. Ezután elugrott, egyenesen a hadnagy felé. Levi ugyanabban a pillanatban legurult az ágyról. A maszkos hirtelen irányt váltott és újra támadt, Levi megragadta az éjjeliszekrényen lévő kancsó vizet, és a támadója arcához vágta.
Ezzel nyert egy kis időt. Megkapaszkodott a szekrényben és talpra állt. A sérülései nagyon fájtak, de akkor kezdődött az igazi kínzás, amikor ránehezedett a törött lábára. Felkiáltott, aztán összeszorított fogakkal, és a különböző tárgyakba kapaszkodva futni próbált.
Kivágta az ajtót és már kilépett volna, amikor meglátta a tőrt az arca előtt. Levi nem félt. Mindig csak a túlélés reménye hajtotta. Most sem volt másképp. Élni akart. Ezért küzdött. Ellökte maga elől a tőrt, ami így végigvágta a tenyerét, de nem igazán érdekelte. Az ép lábán megpördült és behúzott a támadónak, aztán kilépett az ajtón és a falba kapaszkodva újra távolodni kezdett. Egyedül nem tudná most legyőzni.
Ekkor pillantotta meg a felé tartó Erent és Jeant. A két fiú nem meglepő módon, valamin veszekedett.
Amint Eren észrevette a hadnagyot, futásnak eredt felé. Jean meg utána. Pont jókor, a folyosó másik végén feltűnt Connie és Sasha is.
Levi tovább vánszorgott a fal mellett, amíg Eren meg nem állt előtte.
- Hadnagy, még nem szabad felkelned! – szólt rá Eren.
- Ne parancsolgass nekem! – kiáltotta Levi – Ott van a gyilkos!
- Milyen gyilkos? – kérdezte melléjük érve Sasha.
- Hát ami… vadássza a… tiszteket… - nyögte Levi és Eren karjaiba esett.
A hadnagy még mindig lázas volt. Levi még magánál volt, de tartani már nem tudta a testét. Eren leült a fal mellé és magának támasztotta a felettesét. A négy fiatal egymásra nézett.
- Azt hiszem én hallottam arról a gyilkosról! – csettintett Jean –Egymás után öli meg a legkutakodóbb katonákat!
Sasha bekukkantott Levi szobájába. Majd, miután nem látott senkit, belépett és alaposan körülnézett.
- Itt nincs senki – szólt ki a fiúknak.
- Levi… - kezdte Eren.
- Itt volt, idióták! Ez szerinted mi? – mutatta fel a vérző tenyerét.
- Te még így is harcoltál? – kérdezte Connie.
- Inkább csak önvédelem volt… – mondta levegő után kapkodva Levi.
- Nem kellett volna, hogy itt hagyjalak! – hajtotta le a fejét Eren.
Levi felnézett a barnahajúra. Látta, hogy szomorú az arca.
- Tch… utólag késő sajnálkozni…
- De hadnagy, én…
- Inkább találjatok ki valamit, kölykök…
Újra összenéztek négyen.
- Szólok Hanjinak, vagy valakinek. –ajánlkozott Connie.
- Nem bízhatunk senkiben… - lihegte Levi – Csak a parancsnokban és Hanjiban… lehet, hogy még bennük se…
- Akkor csak mi négyen vigyázunk rád. – jelentette ki Eren.
- Mégis hogyan? –hördült fel a hadnagy.
- Elbújtatunk. Van egy elhagyatott, de még ép ház a közelben.
- Hát nem az erdőben vagyunk?
- Nem. Annál a városnál, ahol járvány tört ki.
- Na és mit tesztek most?
- Elviszünk oda, és senkinek nem beszélünk rólad.
- Valaki hiányolni fog…
- Kitalálunk valamit, csak tarts ki addig, amíg elkapjuk a gyilkost!
Levi kételkedve bólintott. Nem igazán hitt a kölykökben, de belátta, hogy muszáj lesz.
Eren felhúzta, és Jeannal két oldalról megtámasztották. Majd elindultak a lépcső felé. Sasha minden sarkon kinézett, hogy lát e valakit, aki meg akarná őket állítani, hogy hova viszik Levit. Szerencsére senkivel nem találkoztak, és gond nélkül kijutottak az épületből.
Ezután már csak a házig kellett eljutniuk, de ezzel sem volt különösebb baj.
A ház kétszintes volt, a berendezések nagy része még benne hagyva. Tágas volt, és világos, ami részben a romosságának volt köszönhető, ezért senki nem szokott a közelébe jönni. Pont megfelelt Levinak. Azaz, majdnem megfelelt. Ugyanis egy csomó kosz volt mindenhol.
Sasha készített a hadnagynak fekvőhelyet. Eren és Jean elindultak, hogy letegyék Levit, de a felettesük nem volt hajlandó mozdulni, és a szeme a semmibe meredt, majd Erenre nézett.
- Eren… segíts… - kérte, aztán előrebukott.
Eren felkiáltott, és Jeannal elkapták, majd lefektették. A hadnagy nehezen lélegzett, és az arcából is minden szín eltűnt.
- Talán csak éhes. – jegyezte meg Sasha, miközben Levi sérült tenyerét kötözte be.
- Hol van Connie? – nézett körbe Jean.
Valóban, a kis kopasz időközben felszívódott. Eren kikukkantott az ablakon, de nem látott senkit az utcán.
Dörömbölést hallottak a földszintről. Sasha a fejével intett Erennek, hogy nézze meg ki az. A barna hajú lesétált a lépcsőn, és kinézett az ajtó ablakán. Elég koszos volt, így nem látott sok mindent. Felvett egy poros gyertyatartót, fegyverként, aztán kinyitotta az ajtót.
- Eren! – kiáltotta a kis szőke.
- A-Armin, mit keresel te itt?
- Összefutottam Connie-val, és azt mondta idejöttetek.
- Gyere be, gyorsan!
Armin bejött, és Eren gyorsan bezárta mögötte az ajtót. Aztán mindketten felmentek Leviékhoz.
- Hallottam, hogy Levi Heichou megsérült, de miért itt van?
- Mert valaki vadászik rá.
- Kicsempésztétek a bázisról?!
- Muszáj volt… - vakarta meg a fejét Eren.
Armin tüzetesen megvizsgálta a hadnagyot, aztán amikor beszélni kezdett volna, újra kopogtak. Eren újra lement.
Ezúttal Connie volt az, egy nagy rakat étellel.
- Ezt mind elloptad? – kérdezte.
- A sajátom elfogyott, ja.
Connie is felment a többiekhez, majd leült Sasha mellé és természetesen megkínálta a szerzeményeivel. Ekkor Armin ránézett Erenre.
- Eren, szerintem Levi Heichout megmérgezték.
- Hogyhogy megmérgezték? – értetlenkedett Eren.
- Sasha azt mondta, Levi tenyerét megvágták. Az mérgezett kés lehetett. Ahogy látom a sebnél, ez egy erős méreg. Folyamatosan bénítja az izmokat, és ehhez még rosszullét és láz is társul.
- Honnan veszed?
- Már olvastam ilyenről – mondta Armin és felemelte Levi tenyerét – ez a méreg ilyen nyomot hagy a seb körül.
Levi tenyerén, a hosszú vágás mentén lila foltok voltak.
- Egy-két hetet adok neki, amíg a méreg legyőzi. – mondta szomorúan Armin.
- Na, várjunk! – kiáltotta Eren – Levi meg fog halni?
- Ha addig nem találunk gyógyszert.
- Eren, te orvos fia vagy!
Eren lefagyott. Neki tudnia kéne segíteni Levion. A szeretett hadnagyát nem engedheti meghalni. Akármennyire is törte a fejét gyógymódokon, csak az jutott eszébe, amit az apja szokott mondani: „Méreg ellen a méreg is lehet gyógyszer."