Pár óra múlva Jean visszajött. Mikasával az oldalán. A lány ránézett Erenre és rögtön elé térdelt.
- Eren, jól vagy? Nem sérültél meg?
Erennek beugrott, hogy nem is találkozott a lánnyal a falon kívüli küldetése óta.
- Ha voltak is, már mind begyógyultak. – mosolygott.
Mikasa megkönnyebbülten felsóhajtott aztán a tekintete megállapodott Levin. A hadnagy időközben elaludt, ezért Eren lefektette egy normálisabb ágyba. Igazából az egész szobában az egyetlen bútor az ágy volt, amit most Levi vett használatba. A csapat is általában a földön ült. A padlót itt-ott vastag szalmaréteg borította, ami egy istállóhoz tette hasonlóvá a helyet. Erenék nem bánták. Megvolt ennek a háznak is a maga hangulata.
Armin felkiáltott és hevesen rázni kezdte a fejét.
- Ez így nem jó! Még az összetevőket sem tudom! Szükségem van azokra a könyvekre!
Jean, Mikasa és Eren nem nagyon értették, mire akar a kis szőke kilyukadni.
- Armin, mi a terved? – kérdezte Jean.
- Emlékszem, hogy ez a méreg egy keverék volt… de az összetevőket már nem tudom! Ha sikerülne kitalálnom, hogy mi mit semlegesít, gyakorlatilag lenne egy ellenmérgünk! Mert amúgy erre a méregre nincs, tudtommal…
- Mi? – pislogott Eren. Nem igazán fogta fel Armin mondandóját.
- A méregben mérgező anyagok vannak, de ezeket általában lehet semlegesíteni, vagyis már van rájuk gyógyszer. Ha az összes mérgező anyagot ki tudnánk iktatni, akkor a Heichou túlélné. – magyarázta Armin – Tiszta kémia az egész!
- Értem! – kiáltotta Connie – a semlegesített méreg már nem méreg!
Mindannyian az ajtóban álló Connie felé fordultak, aki egy nagy kupac könyvet tartott a kezében. Mögötte Sasha is ugyanígy megpakolva állt.
- Hol voltatok eddig? –kérdezte Armin, miközben elvett a toronyról egy könyvet, és szinte azonnal belemerült.
- Ebédeltünk. – jött a kimerítő válasz.
- Nekünk már csak Levi ételadagja maradt meg. Meg még két cipó pluszban. – vázolta fel a helyzetet Eren.
Levi eközben teljesen felébredt. Untatta a fiatalok beszélgetése, és ahhoz sem volt kedve, hogy kinyissa a szemét. Az a karja, amelybe a mérget juttatták, még jobban fájt. Levi úgy magyarázta volna, hogy mindig volt benne egy alapfájdalom, és ez néha a triplájára nőtt pár másodpercig. Csak ez a fájdalom hosszabb ideig tartott. És egyre jobban erősödött.
- Francba. – szorította meg a másik kezével a takarót.
Eren azonnal meghallotta a kapitánya hangját, és leült az ágy szélére.
- Levi?
Levi csak morgott valami válaszfélét és összeszorította a szemhéját, a takaróját pedig még jobban megmarkolta. Eren nem tudta mi a baja a hadnagynak. Így nem is tudott segíteni. Ezért csak ült mellette, hátha Levi-nak szüksége van rá.
- Armin, siess. – suttogta a barna hajú.
- Eren, van egy rossz hírem. – mondta Armin fel sem nézve a könyveiből.
- Mégpedig? – kérdezte Sasha.
- Megvannak az ellenanyagok, de… ha ezeket összekevernénk, akkor is méreg jönne ki…
Eren szótlanul elfordult a barátjától és a hadnagyot nézte. Meddig kell még szenvednie? Eren kezdett dühös lenni. Megtalálja azt, aki ezt tette a hadnagyával. Az ő hadnagyával. Senki nem bánthatja Levit.
Levi beszívta a levegőt, és elernyedt a teste. Eren lehajtotta a fejét. Hitt a hadnagyban, hogy túl tudja élni. Mégis, a teste olyan kicsi és törékeny…
Mikasa szótlanul figyelte őket és semmi érzelmet nem mutatott. Alig értette a helyzetet, viszont azt felfogta, hogy Eren akkor lesz boldog, ha Levi biztonságban lesz. Ő pedig nem akart mást, csak Erent boldognak látni. Elfordult az ágy felől és megragadta Jean gallérját, majd maga után húzta.
- M-Mikasa?
- Azt mondtad, van egy merénylő. Megkeressük.
- Rendben! – egyezett bele Jean. Kicsit félt ugyan, de Mikasa volt a legerősebb lány, akit ismert.
Eren felnézett és csodálkozva, ám hálásan nézett a lányra. Remélte, hogy megtalálják a gyilkost. Mikasát ismerve ki tudják majd szedni belőle, hogy ki bérelte fel.
- Én elmegyek, és megkeresem Hanjit. – jelentette be Armin – Ne aggódjatok, nem fogok neki elmondani semmit – mondta gyorsan a tekintetek láttán – úgy kérdezek, hogy ne legyen gyanús.
- Mi pedig… - gondolkodott Connie, majd Sashára nézett – mit kéne csinálnunk?
- Eren a főnök. – vont vállat a lány.
- Izé… - nyögte ki Eren. Nem tudott mit mondani.
- Tudod mit? Akkor szerzünk még kaját. – állt fel Sasha.
- Abban vagyunk a legjobbak! – helyeselt Connie.
- Köszönöm. – mondta hálásan Eren.
- Vigyázz ám Levira. – kacsintott vissza az ajtóból Sasha.
Eren lesütötte a szemét és bólintott. Ezután csak nézte a hadnagyot. Tekintete elidőzött Levi sápadt arcán, amire rátapadt a sötét haja. Eren ekkor figyelt fel rá, hogy Levi haja mennyire hasonlít Mikasáéra. A szeme tovább haladt a felettese karjára, majd kezére. Ahogy a barna hajú ránézett Levi sérült kezére, ami most a gyomrán pihent, lelohadt a kedve. Nem mintha annyira vidám lett volna előtte, de mégis.
- Eren…
Eren visszakapta a tekintetét Levi arcára. Most ébren volt, és egyenesen Erenre nézett.
- Elájultam, ugye?
- Igen…
- Lebénult a karom. – mondta rezzenéstelenül Levi.
Eren tágra nyitott szemmel meredt rá.
- Tessék? – kérdezett vissza.
- Lebénult az a karom, amit megvágott. –ismételte meg – Ha ilyen hamar hat rám a méreg, egy hétig se fogom húzni.
- Ne mondd ezt! – mondta ijedten Eren – Nem fogsz meghalni! Segíteni fogok! – aztán helyesbített – Fogunk… Armin biztos kitalál valamit!
Levi nem válaszolt. Eren ezt úgy vette, mintha kételkedett volna a szavaiban és ez bántotta. Nem hagyja, hogy a hadnagy feladja! Nem így… ha Erennek el kellett volna képzelnie a saját halálát, sokféleképpen el tudta. Megeszi egy titán, vagy maga Levi végez vele. De Levi halálát nem tudta. Ő egy halhatatlan volt a szemében.
- Eren? – Levi visszarántotta a valóságba – Úgy tűnt elgondolkodtál.
- Biztos éhes vagy. – mondta Eren gyorsan.
- Nem.
- De enned kell! Az erőd…
- Annak már annyi. – mondta Levi – Egy ember több hétig is bírja étel nélkül, nekem csak egy hetem van vissza, szóval…
Eren fogott egy zsemlét és Levi szájába nyomta még a mondat befejezése előtt.
- Ne merj még egyszer a halálodról beszélni! – mondta Eren a könnyeivel küszködve. Ha a hadnagy meghalna, nem tudja, mi lenne vele nélküle –És most egyél!
Levi megragadta Eren karját és megpróbálta eltolni. Eren a másik kezével leszorította a hadnagy karját. Aztán rátérdelt és a másik kezével befogta Levi orrát. Így muszáj lesz ennie, vagy megfullad.
Levi önkéntelenül leharapott egy darabot a zsemléből, mire Eren elengedte az orrát. Néha muszáj keményebb módszerekhez folyamodni.
- Hát ti meg mit hancúroztok?
Eren és Levi az ajtó felé kapták a fejüket. Sasha és Connie állt ott és őket bámulták. Eren elvörösödött. Levi kihasználta a barna hajú pillanatnyi zavarát és lefejelte Erent.
Eren annyira meglepődött, hogy eldobta a zsemlét és a fejéhez kapott. Levi visszahanyatlott az ágyba.
- Au… kapitány! – panaszkodott Eren.
- Nem hittem volna, hogy ez ennyire megerőltető… - mondta lehunyt szemmel Levi – most miattad fáj még jobban a fejem! – szidta le Erent.
- Oh, mi igazán nem akartunk zavarni! – mondta Sasha viccelődve, mire Eren még jobban elvörösödött.
- Jobb, hogy jöttetek. – sóhajtott Levi – Talán még mindig fojtogatna.
- Én csak azt akartam, hogy egyél! – háborodott fel Eren.
- Rossz módszerekkel!
- De enned kell!
- Megkértél egyszer is szépen?
- Nem az a lényeg!
- Dehogynem!
Sasha és Connie egymásra néztek, aztán Levira és Erenre. Milyen gyerekesek!
Sasha felvett a földről egyet Armin könyvei közül, és a hadnagy kezébe nyomta. Ezután Erenhez fordult.
- Levi a főnök, jobb, ha elfogadod.
Eren durcásan elfordította a fejét.
- Nos, ha így állunk, Eren és Connie kitakarítja ezt a házat, Sasha meg kezd valamit a karommal. – mondta Levi.
- A karoddal? – kérdezte Sasha, miközben a két fiú nekikezdett a takarításnak.
- Lebénult. – mondta egyszerűen a hadnagy.
Sasha nem tudott vele sok mindent csinálni, így csak rárakta egy kendőre és a hadnagy nyakába akasztotta. Ezután Levi utasítására ő is beállt takarítani.
- Eren! – mondta nem sokkal később.
- Igen, hadnagy? – lépett hozzá a barna hajú.
- Rosszul vagyok… - sápadt el – Mindjárt kidobom a…
Eren segített neki felállni, és eljutni a mellékhelyiségig. Miközben Levi hányt, Eren finoman dörzsölte a hátát. A hadnagy utálta, hogy Eren és a másik két kölyök így látja. Egy lába törött volt, a gyomrán mély titánharapások voltak, és a méreg, ami a testében volt, már egy karját lebénította. Nem is nézhetett volna ki jobban.