Újra itt vagyok! Az utóbbi időben sajnos nem tudtam géphez jutni, de most majd igyekszem minél hamarabb feltölteni a fejezeteket. Lassan a végéhez közeledünk...

Amúgy rájöttem: nem lehet shounen-ai beütése, mert már van! Ki tudja, talán már az is ;)

Remélem tetszeni fog ez a fejezet!

- Na és hova megyünk, Mikasa? - kérdezte Jean áhítattal kiejtve a „Mikasát". Még mindig nem hitte el, hogy a lánnyal kettesben van.

- Csak körülnézünk. Sétálunk, és figyelünk.

Mikasa csak ment a feje után, Jean meg csak követte, semmi másra nem figyelve. Mikasa haja most még szebbnek tűnt.

Néhány óra kóválygás után, Mikasa megragadta Jean kabátját, aki így kiesett abból a folyamatos transzból, amit a lány közelsége idézett elő. A lány behúzta néhány hordó közé és figyelt. Jean a fejét kapkodta, hogy most mit kell nézni. Végül Mikasa megelégelte a mozgolódását és felmutatott az egyik ház tetejére. Egy fekete ruhás alak, maszkban guggolt a tetőn.

- Mint egy ninja! – suttogta Jean.

- Egy gonosz ninja. – sziszegte Mikasa.

A „ninja" felállt és leugrott a háztetőről, majd elindult az emberek között egy irányba.

- Kövessük! – adta ki az utasítást Mikasa.

Jean és Mikasa megpróbálta észrevétlenül követni a ninját. Egy idő után a maszkos alak újra felmászott a háztetőre és beugrott egy magas ablakon.

Hitetlenkedve néztek fel az épületre. Ami nem volt más, mint a…

- … a bázis! – kiáltott fel Jean.

- Az egy folyosóra néző ablak. – mondta elgondolkodva Mikasa – Több okból is mehetett oda. Hogy újabb merényletet kövessen el a hadnagy ellen, vagy…

- Levi azt mondta, valaki végig akarja nézni a halálát. Nem hiszem, hogy újból próbálkozna.

- Legalábbis addig, amíg nem találunk ellenmérget. Aztán újra merényletezni fog. A másik ok, amiért idejöhetett, hogy itt van a bérlője.

Jean elgondolkodva nézett az épületre.

- Bemenjünk?

Mikasa bólintott. Nagy eséllyel nem fogják megtalálni a merénylőt, de egy próbát megér.

A páros bement és némán végigjárták a folyosókat, alaposan átnézve azt, amelyikbe Mikasa szerint beugrott a ninja. Azon a részen nem volt sem iroda, sem hálószoba. Egyszerű élelmiszerraktárak voltak.

Amikor kifele indultak, összefutottak Arminnal.

- Hé, srácok, ti mit kerestek itt? – kérdezte Armin.

- Láttuk, hogy a… - kezdte Jean, de Mikasa sípcsonton rúgta, ezzel jelezve, hogy ne ilyen hangosan beszéljék meg.

Jean csendben bicegett két barátja után. Mikasa csak akkor kezdett beszélni, amikor kiértek az utcára, és egy katonát sem láttak a közelben.

- Megtaláltuk a merénylőt. Bement a bázisra.

Armin bólintott. Azonnal megértette, hogy miért mehetett oda a gyilkos.

- És te, Armin? Miért voltál a bázison?

- Hogy én? Umm Hanjit akartam megkérdezni a méregről. De néhány kérdés után rájött, hogy ok nélkül nem érdeklődnék ez után, szóval azt mondta, addig nem segít semmiben, amíg el nem mondom, miért kell.

Armin részletesen elmesélte a beszélgetését a titánmániás lánnyal, amiből szinte semmi újat nem tudott meg sajnos.

Amikor visszatértek az elhagyatott házba, a barátaik takarítottak, Levi pedig csak olvasott. Eren vette észre őket elsőnek. Legalábbis ő ment oda hozzájuk. Rögtön Armint kérdezte az ellenméregről, de a szőke csak szomorúan rázta a fejét. Eren csalódottan lehajtotta a fejét. Ezután Mikasa és Jean is elmesélték a történteket. Úgy tűnt, Levit nem érdekli, mert tovább olvasott. Pedig nagyon is figyelt, és gondolkodott. Már nem is figyelt a könyvre, csak néha lapozott.

Aztán Levi keze lassan leengedte a könyvet és hátradőlt a párnáján.

Eren, aki eddig a szeme sarkából figyelte, most abbahagyta a takarítást- Kivette Levi kezéből a könyvet és a hadnagyra húzta a takarót. A hadnagy megborzongott és öntudatlanul megmarkolta Eren kabátját. A fiú Levi-ra nézett. Nem ébredt fel. Eren leült az ágy mellé, levette Levi kezét a kabátjáról és megfogta. Milyen kicsi keze van a kapitánynak… Kicsi és fehér. Már korántsem volt benne annyi erő, mint egy hete.

Lassan mindannyian befejezték a takarítást, és halkan beszélgettek, ettek, vagy Armin épp olvasott. Jean magyarázott valamit Mikasának, de a lány árgus szemekkel nézte Erent, nem figyelt a fiúra.

- Én nem vagyok nagy méregszakértő –mondta Sasha, miközben Levi homlokát és csuklóját borogatta - , de, ha ez így folytatódik, alig 3-4 napja van vissza.

Eren lehajtotta a fejét.

- Nem. Nem fog meghalni. – bizonygatta.

- Eren, ha Levi mégis… tudod, akkor téged is kivégeznek. – mondta Jean.

A fiú bólintott. Eddig nem jutott eszébe, hogy Levi halálával őt is bármikor megölhetik. Igaz, nem nagyon izgatta. Csak Levi érdekelte.

Eren még éjszaka sem engedte el a kapitány ernyedt kezét. Hogy ez is lebénult-e már, vagy sem, a fiú nem tudta megállapítani. Mikasa nemrég aludt el. Jean eléggé lefáraszthatta, különben le sem vette a szemét Erenről.

Levi azóta nem mozdult, mióta elaludt. Viszont most megfeszült a teste és halkan nyöszörögni kezdett. Eren megsimogatta a kezét.

- Eren? – jött Levi gyenge hangja.

- Igen?

- Úgy fáj…

Eren felemelte és magához ölelte Levit. Érezte, hogy az inge lassan átnedvesedik. Levi sírt. Eren egy pillanatra megdermedt. A kapitány most tényleg…? Lenézett Levi-ra, de csak a rázkódó vállát látta. Az arcát mélyen belefúrta Eren mellkasába.

- Shh… minden rendben lesz… - mondta halkan Eren, miközben elkezdte ringatni a kapitányt.

- Fáj… azt akarom, hogy vége legyen…

A barna nem válaszolt. Csak folytatta a ringatást, és várta, hogy Levi megnyugodjon.

Nemsokára a hadnagy válla abbahagyta a rázkódást és csak nekidöntötte a fejét Eren vállának.

- Szánalmasnak érzem magam. – mondta Levi.

- Szerintem nem vagy az. – válaszolta Eren.

- Hogyhogy nem? Itt ülök az öledben szinte mozgásképtelenül, és úgy vigasztalsz, mintha az anyám lennél.

- Szerintem nem vagy az. Te még mindig a legerősebb katona vagy!

- Az csak egy jelző, amit rám aggattak, miután… én voltam… az egyedüli… túlélő…

Levi elaludt a mondat végére. Eren elmosolyodott.

- Jó éjt, Levi.

Levi még hallotta ezt. Eren hangja olyan megnyugtató, mint egy altató. A kölyök még mindig nem engedte el, de a kapitány nem bánta. Olyan kellemes meleg az ölelése… Levi ezzel a gondolattal merült álomba.

Elég rövid, igen... -.-