5. Megmenekült?
Átkozottul nehezek voltak a leckék a bűbáj használatáról. És borzasztóan körülményes dolog volt koncentrálni a tanulásra, amikor egy kéjsóvár szexre éhes férfival van összezárva az ember lánya. Jareth kielégíthetetlennek bizonyult, sosem lehetett tudni, mikor gyűri le maga alá a lányt tanítás helyett.
Így tudása csak lassan gyarapodott. Mindenestre, úgy érezte, képes lenne már visszatérni a földre, csak az alkalmat kellett megvárnia.
Minden nap volt néhány Jarethmentes órája, amit nyugalomban tölthetett. Ez volt az az időszak, amit a manókirály birodalma ügyének intézésére szánt. Habár ragaszkodott ahhoz, hogy a királynőnek is részt kellene vennie a kormányzásban, Sarah azzal védekezett, hogy amíg a hivatalos beiktatása nem történik meg, nincs joga beleszólni az ügyekbe. Mivel egy ilyen súlyú ünnepséget nem lehet néhány nap alatt megszervezni és lebonyolítani, várniuk kellett.
De már közeledett a nap, amikor Sarahnak a tündérvilág színe java előtt kell hűséget és szerelmet fogadnia Jarethnek, majd megkoronázása után elfoglalnia helyét mellette a trónon.
A lány tudta, hogy ezt képtelen lenne végigcsinálni, még előtte el kell tűnnie. Már pontosan megtervezte a szökést, csak az alkalomra várt.
Egy reggel, egy újabb közösen töltött éjszaka után ott feküdt Jareth mellett közös ágyukban.
-Ma nem tudjuk folytatni a tanulást, kedvesem. Mondta sajnálkozva. Itt az ideje, hogy meglátogassuk a szüleimet. Ma kezd ülésezni a nagytanács, és nekem is részt kell venni a megbeszéléseken, de oda kellene utaznunk személyesen, ugyanis apám birodalmában nem működnek a teleportációs varázslatok. A tanácskozás alatt a szüleim látnak majd vendégül bennünket, és már nagyon szeretnének megismerni téged.
Miközben Jareth szavait hallgatta egyre furábban érezte magát. Mintha valami nem stimmelne a testével. Hirtelen felugrott és az éjjeliedényhez sietett, amibe beleürítette gyomra tartalmát.
-Beteg vagy kedvesem? Lépett oda hozzá aggódva a férfi, és a kezét a homlokára tette. Sarah hirtelen utánaszámolt, mikor volt utoljára ciklusa, és rádöbbent, hogy mi történt.
-Terhes vagyok. Nyögte kis döbbenten, elzöldült arccal. Elakadt a lélegzete saját szavai súlyától.
-Hiszen ez fantasztikus! Jareth szemmel láthatóan boldognak tűnt. Aztán rátört az aggodalom.
-Ha rosszul vagy természetesen nem utazunk. Hogy érzed magad? Pihenj egy kicsit! Nem kérsz egy kis hideg vizet? –ha nem lett volna ilyen helyzetben, Sarah bizonyára megpukkad a nevetésről, olyan furcsa volt a férfi viselkedése.
-Nyugalom, Jareth, semmi bajom, minden gyerek így készült évezredek óta. Mondta rezignáltan.
-Menj csak el a megbeszélésre, ha olyan fontos, én meg itthon maradok és pihenek.
-De nem hagyhatlak most így itthon! Tiltakozott a manók hatalmas királya.
-Ugyan már! Nem most fog megszületni az a gyerek, addig még sok-sok hónap van hátra, szóval menj! Szólt rá Sarah erőteljesen.
A máskor olyan büszke és arrogáns király most aggódva készülődött neki az útnak. Sarah lekísérte az udvarra, ahová a szolgák már kihozták Jareth pegazusát. Mielőtt nyeregbe lendült volna, még egyszer megcsókolta a lányt.
-Nagyon fogsz hiányozni, kedvesem! Szeretlek! Ígérem, sietni fogok vissza hozzád!
Sarah azzal a megkönnyebbült gondolattal viszonozta a csókot, hogy ez az utolsó.
-Te is hiányozni fogsz. Hazudta, miközben gondolatban a poklok mélyére kívánta a férfit.
A pegazus felszállt, és a lány üdvözült mosollyal intett búcsút a királynak. Majd a könyvtárba sietett, és előkereste a fóliánst.
A világlépő varázslathoz sok bonyolult reagensre volt szükség, és rengeteg időt vett igénybe a szertartás előkészítése, de most volt ideje bőven mindenre. A reagenseket a gyógyszertárostól szerezte be. Aztán felsietett a szobájukba és gondosan felrajzolta a varázsköröket és mágikus jeleket a padlóra. Elkántálta a szavakat, porította a reagenseket, és erősen koncentrált. Lassan, halványan felizzott a kapu, túloldalán a parkkal, ahová Merlinnel járt sétálni annyi éven át. Szíve erősen megdobbant, annyira hiányzott neki az otthona. Tudta, hogy a kapu csak két percig fog működni, aztán 50 évig nem lehet használni ezt az átjárót. Sietnie kell! Ekkor hangokat hallott az udvarról:
-Odanézzetek, a felséges úr már vissza is tért. Kibámult az ablakon, és megpillantotta a közeledő pegazust.
Rémület fogta el. A jegygyűrű alig akart lejönni az ujjáról, de végül lerángatta valahogy, és a földre dobta. A kristályt odahajította mellé, akkor meghallotta a csizmás lépteket a folyosón.
-Sarah, szerelmem, visszajöttem, mert nem bírtam ki nélküled! Hallotta Jareth hangját, miközben gyorsan átlépett a kapun, ami szinte azonnal el is halványult mögötte.
Léptek siettek fel a lépcsőn, Jareth mosolyogva nyitott be a szobába. Arcán megfagyott minden érzelem, amikor felismerte, hogy csúnyán átverték. A varázskörök, a gyűrű és a kristály mind arról árulkodtak, hogy a galamb megszökött a kalitkából. Megsebzett tigrisként kiáltott fel, ordítása végigvisszhangzott az egész váron.