Köszönöm, hogy elolvassátok!

Noriko: Jajj, de örülök, hogy tetszett! És, hogy azt írtad fantasztikus, szinte leestem a székről! Köszönöm! Nagyon jól esik, de tényleg. :)

Remélem élvezni fogjátok!

Trágár beszéd! (kicsit)

:D

...

Másnap suli után beültünk Kagami-kunnal a Maji Burgerbe. Egész nap láttam rajta, hogy fúrja az oldalát a kíváncsiság, de hagytam szenvedni. Többször próbálta már megkérdezni a nap folyamán, hogy ki volt a második, de direkt elkerültem őt. Persze, beállítottam ezt véletlennek, hogy ne legyen nagyon feltűnő.

Edzés közben is megpróbált megkörnyékezni, de akkor véletlenül - jegyzem meg, véletlenül - az arcába repült a labda.

A senpaiok furán néztek rá, de nem foglalkozott velük.

Miután megkaptuk azt amit rendeltünk, elindultunk a kosárpályára. Kagami-kun állkapcsa megfeszült, és éreztem, hogy pár pillanat múlva ki fog belőle robbanni a kérdés.

Nem is kellett sokáig várnom, mert amikor végre a pályára értünk, feltette.

Egy ideig csendben maradtam, és elgondolkodtam azon, hogy hogy is vehette ezt ilyen könnyedén. Mert az igaz, hogy ő volt az, aki megkérdezte, hogy szűz vagyok-e még, vagy sem... de hát Amerikában ki tudja milyenek az emberek. Ez nem rasszizmus, csak Kagami-kun az Kagami-kun.

- Miért nem tippelsz Kagami-kun? - néztem rá.

- Argh! Kuroko! Egész nap menekültél előlem, és ne hidd azt, hogy nem vettem észre! Erre azt mondod, hogy találjam ki?! Milyen ember vagy te...

Felkuncogtam, mert egyszerűen nem tudtam nem reagálni arra, amit mondott. Hiszen már jól tudja, hogy milyen vagyok, mégis...

Kagami-kun reakciói mégis hihetetlenek. Harag, düh, és a szórakozott arc, amivel rám néz. A pupillái össze-összehúzódtak, ahogy rám néztek.

- Mégis ki lehetett... hm... - Ért el hozzám Kagami-kun elgondolkodó hangja.

- Azért meg ne erőltesd magad Kagami-kun.

Erre csak elkezdett kergetni, és miután vagy tíz percig futkostunk, elkapott, és elterültünk a betonon.

A mellkasunk fel le járt, ahogy vettük a levegőt. Felnéztem és láttam, hogy kezd besötétedni, és így tudtam, hogy ha nem akarunk vak sötétben hazamenni, akkor ideje lenne elkezdeni a mesét.

- Kise volt? Vagy Midorima?

Kagami-kun szemébe néztem, és én döbbentem meg leginkább a feltételezésein. Éreztem, hogy elkerekednek a szemeim, és láttam Kagami-kun arcán, hogy ő meg rajtam döbbent meg.

- Kuroko?

A kezemet a számra tapasztottam, nehogy felnevessek, hiába ha fáradt vagyok a maszk is gyengül... Miután megnyugodtam felültem, és megtámaszkodtam a kezeimmel a betonon.

- Nem ők voltak.

- Mi? Ha nem ők akkor Murasakibara, vagy Akashi? Melyikük?

Belenéztem újra a szemeibe, és halványan elmosolyodtam.

- Nem, ők sem.

- He? Akkor mégis ki a fene volt az?

- Gondolkodj Kagami-kun. Egyszerű ez.

- Nem tudom, hiszen ők voltak a csodák tagjai nem? Fogalmam sincs...

Felnéztem az égre, és úgy válaszoltam neki.

- Haizaki-kun.

A reakcióit megint élvezetesen magamba szívtam, ahogy lesokkoltan felült a földről. A száját nyitogatta, de hang nem jött ki rajta. Oldalra nézett majd megint rám, és megint oldalra. Mikor újra rám fordította a figyelmét, egy ideig csendben maradt. Majd végül kitört mint a vulkán.

Elkezdett velem üvöltözni, hogy mégis hogy tehettem ezt, hogy vehettem rá magam, de aztán azt motyogta, hogy ehhez semmi köze sincs... Aztán végül megnyugodott, és csendben várt, hogy meséljek neki.

- De Kuroko... hogy... miért választottad azt a seggfejt?! Hiszen az egy erőszakos bűnöző komplexusos ... nem is tudom mi! Egy szörnyeteg! Az egész kinézete hasonlít egy horror filmből kilépő gyilkoséra! Ne mond, hogy te nem ijednél meg ha találkoznál vele egy sikátorban az éjszaka kellős közepén... - Nézett körbe. - H-hé ő ugye nem Tokióba jár suliba u-ugye?

Mennyei manna, mégis mit gondol Kagami-kun Haizaki-kunról? Mindenki félreismeri őt... valamennyire.

Elfojtottam egy nevetést.

- Hiszen ő is tag volt, annak idején.

...

Mikor először találkoztam Haizaki-kunnal, képtelen voltam levenni a szemem a hajáról. Olyan szép ezüst, fehér, szürke keveréke volt, hogy megállapítani nem tudtam, hogy milyen a valódi színe. Pedig akkor még nem festette, de minden irányból más más színként láttad. És a szemei is ilyen csodálatosan szépek voltak. A bennük lévő örökös dac, harag, elképesztő volt.

Amikor azt mondta nekem, hogy soha nem fog megkedvelni, mert nem vagyunk egy súlycsoportban, akkor döntöttem el.

Hogy meghódítom őt is.

De egyetlen egy dolog járt akkoriban a fejemben.

Lehet, hogy hajfétisben szenvedek?

Ki tudja... és kérlek ne fintorogj Kagami-kun. Örülj, hogy nem itt kezdtem el az én kis játékomat. - Mosolyogtam.

Visszatérve...

Az akciót nagyban befolyásolta az Aomine-kunnal való szexeléseink, és hogy mindig ki voltam merülve.

Ó, igen, ne nézz így. Mondtam nem? Ez az egész Aomine-kunnal harmadik évig folytatódott. Persze, nem volt könnyű a napirend, de nem is volt lehetetlen.

Felkelés, iskola, szex az osztályban, az öltözőben, a tetőn, a zuhanyzóban, szex volt mindenhol... aztán a klub, majd hazamenés, evés, alvás...

Micsoda menetrend mi? Persze, ez nem egy nap alatt történt, csak felsoroltam, hogy hol csináltuk még anno.

Voltak olyan napok amikor nem szexeltünk Aomine-kunnal, de az tényleg... tényleg nagyon ritkán volt.

Ez az időszak megszakadt, amikor másodév közepénél, Aomine-kunnak barátnője lett. Azt mondta, hogy neki is tetszik a lány, és meg szeretné próbálni vele komolyan.

Ki voltam én, hogy meg akadályozzam ebben?

Mikor azt mondtam neki, hogy ez nem probléma, megfeszült és megdöbbent, de rendbe szedte magát, és elment.

Mondtam, hogy ki tudom is merni az embereket nem?

De akkor fogalmam sem volt, hogy mit gondoljak a helyzetről. Nem szerettem Aomine-kunt. Mármint, barátilag persze, de nem szerelemmel. Nem akarom, és nem akartam akkor, hogy belém szeressen.

Jó, nem vagyok egoista, hiszen tudom, hogy nem nézek ki olyan jól mint Kise-kun, de azt kívántam minden egyes percben, hogy ha belém szeretne, ne vallja be.

Az sokkal több gondot, érzelmet és reakciót vont volna maga után, nekem meg akkor nem volt hozzá energiám.

De tudtam, hogy ha most ne lépek Haizaki-kunnál, akkor soha máskor nem lesz alkalmam.

Mielőtt ez az egész Aomine-kun barátnője dolog elkezdődött volna, én szépen, észrevétlenül megkörnyékeztem Haizaki-kunt.

Hogy?

Hogy hogyan? Ez egyszerű volt...

Véletlenül neki mentem edzés közben, mikor játszottunk elbotlottam a lábában és magammal húztam őt a földre... Átnyúltam rajta a cuccomért, amikor egymás mellett sétáltunk szándékosan hozzáértem a kezemmel az övéhez... A füléhez hajoltam amikor ült a padon...

Tudtam, hogy feltűnt neki, hiszen került engem... és mindig bámult.

És mégis, hogy a francba vetted rá, hogy lefeküdjön veled?

Nos, ő nehezebb dió volt, mint Aomine-kun.

Nem tudom... de valahogy mindig is vonzott Haizaki-kun. A stílusa, a beszéde, az egész lénye - mint mondtad "bűnözős" - volt. A maga rossz fiús módján szexis volt, és durva is...

A reakciói meg szinte megfojtottak, annyira intenzívek voltak. Tényleg állandóan azt várta, hogy valaki belekössön. Úgy nézett körbe, akárhol is volt, mintha bármelyik pillanatban megverhetné valaki.

Bár, inkább ő lenne az aki szétverne valakit.

Nijimura-senpaijal jól kijött. Vagyis, ők ketten olyanok voltak, mint Aomine-kun és Momoi-san most a Touo-ban.

Nijimura-senpai mindig - hm, hogy is mondjam - szadista módon bántotta, szegény Haizaki-kunt. Állandóan verekedtek, de szerintem mindketten élvezték.

Még mindig nem tudom, hogy hogy vetted rá azt a seggfejet. Képtelen vagyok elhinni...

Kérem, Kagami-kun, tartózkodjunk a trágár beszédtől.

T-te...

Egyik nap korán érkeztem a délelőtti edzésre. Valójában, hallottam, hogy Haizaki-kun is korábban fog jönni, így megérte korábban felkelni.

Amikor beértem az öltözőbe, ő éppen öltözött. Mikor meglátott hátraesett és beverte a fejét. Csak álltam ott, és elszámoltam magamban tízig, na meg mondtam a maszknak, hogy tartson ki, mert alig bírtam visszafojtani a nevetésem.

Azt hiszem egy kicsit kuncogtam is, és erre bedühödött. Felállt, megfogta az egyenruhám, majd a falnak taszított.

Ne, Kagami-kun ne szólj közbe, igen, tudom hogy Haizaki-kun erőszakos, de hagyj koncentrálni.

Aztán megkérdezte, hogy hogy mertem őt kinevetni meg ilyenek. Majd miután kiadnia magából, elpirulva vette észre, hogy én még mindig őt bámulom. Remegő hangon, - igen Kagami-kun, ő is képes ilyen reakciókra - kérdezte meg, hogy én mégis mi a fenét akarok tőle.

Az egész beszédéből alig fogtam fel valamit, mert koncentráltam, hogy minden érzést, reakciót eltároljak a fejemben.

Haizaki-kun volt a legkülönlegesebb mindenki közül. Nos, igen Midorima-kun egy Tsundere de... na igen.

Megfogtam a kezeimmel az arcát, és megpusziltam a száját.

- Le akarok feküdni veled.

Ennyit mondtam neki. Semmi többet.

És ő félős kislány módjára, paradicsom vörösen kimenekült az öltözőből.

...

Másnap én végeztem utoljára az edzésen. Felmérgesítettem Akashi-kunt, és nekem kellet letörölni a labdákat. Aomine-kun elment randira, Murasakibara-kun Akashi-kunnal ment el, Midorima-kun meg Oha-asa miatt, a mai napon került engem. Bár akkor még Nijimura-senpai volt a kapitány, de Akashi-kun volt az ő "jobb keze."

Tehetek én róla, hogy vízöntő vagyok? Most komolyan...

Nem, erre nem kell válaszolnod Kagami-kun.

Mindenki elment már, és fáradtan vánszorogtam az öltözőbe.

Bementem, lezuhanyoztam, felöltöztem, és épp amikor indultam volna kifelé, neki döntöttek a szekrénynek. A táskám halk susogással ért földet, én pedig megijedtem. A fények miatt megláttam az ezüst hajat, és megnyugodtam.

Hiszen, csak nem akar megverni az iskolában nem?

Vagyis hát...

Megfordított és a fülembe suttogott, hogy miért akarok én mégis Ő vele lefeküdni. Hadovált valamit Aomine-kunról is, de nem nagyon értettem. Megéreztem, hogy Haizaki-kun felizgult, és ezen kicsit meglepődtem. Nem vártam volna, hogy így reagál rám. Mert hát, utál engem. De sajnos fogalmam sincs, hogy mit követtem el ellene, amiért utálhatna.

Az ezelőtti nap után elkezdtem egy új tervet kigondolni, de a mostani helyzet miatt, nem lesz szükségem rá.

Kicsatolta majd lejjebb húzta a nadrágomat, éppen annyira, hogy a fenekem kilátszódjon. Hallottam, hogy az ő nadrágja csattant a földön - az öv miatt - és hátra pillantottam.

És akkor megláttam.

Haizaki-kun ott állt mögöttem, szó szerint - kuncogtam-, és teljesen vörös volt.

Megkérdeztem tőle, hogy volt-e már férfival, de tagadólag megrázta a fejét.

Ilyenkor tényleg elgondolkodom azon...

Miért nem lehetek szerelmes egy nőbe?

Erre se válaszolj Kagami-kun.

Kedvem támadt akkor kiszúrni Haizaki-kunnal, és mondtam neki, hogy tágítson ki a nyelvével. Először megdöbbent, majd elszörnyedt, végül még jobban elvörösödött. Aztán jött az ellenvetések áradata, hogy ezt miért nem csinálja meg, hogy másként nem lehetne-e... de én mondtam, hogy igen, mégis, határozottan közöltem vele, szinte kedvesen mondtam, hogy azt akarom, hogy a nyelvét tegye a seggembe.

Igen Kagami-kun, csak így, semmi köntörfalazás, hiszen már vagy két hete cserkésztem Haizaki-kunt, Aomine-kun meg épp ki volt lőve, szóval nekem is kijár némi szórakozás.

Meg az élvezet is.

És milyen jó is volt... Ó, Istenem, a régi szép emlékek. - Borzongtam meg.

Egyszer Kagami-kun, ha a szükség szólít, akkor kinyallak szívesen. Csak, hogy ne nézz rám ilyen értetlenül, mikor azt mondom, hogy milyen jó is az.

T-te, perverz! Hülye... se-seggfej! Rohadék! Ilyeneket mondani... nem é-érzed magad za-zavarban?! K-kuroko t-te...

Kagami-kun, mondtam, hogy hagyjuk a trágár szavakat nem? Köszönöm.

Jó tíz percig csak élvezkedtem, majd végül megengedtem Haizaki-kunnak, hogy abbahagyja. Pár perc hezitálás után, végül belém hatolt.

Intenzív együttlét volt, mindenre odafigyelt, és kedves is volt. A fülemben hallottam ahogy a nevemet nyögte.

Ezért ismerik félre sokan őt. Haizaki-kun jó ember, habár a külseje ijesztő, néhol félelmetes.

Például a mostani frizurájával...

Ne nevess Kagami-kun. A te szemöldököd se semmi.

Kagami-kun az erőszak nem mindenre megoldás.

Mivel abban a hitben voltam, hogy egyedül vagyunk - és egyedül is voltunk -, kiadtam magamból minden hangomat. Azt hiszem, hogy úgy nyögdécseltem mint valami kurva. Azért nem emlékszem erre a részre, mert olyan volt, mintha az agyamat elborította volna a vörös köd, és csak a bizsergő érzésre tudtam koncentrálni, ami a gyomromtól kezdődött, és minden testrészemet elzsibbasztotta.

Elemi erővel tört ki belőlünk az élvezet hulláma, és ernyedten a földre estünk. Mivel az egész alatt nem csókolóztunk, vagy tíz percig egymás szájában vájkáltunk.

Segített felállni, felöltözni, és hazakísért.

Haizaki-kun tényleg rendes. Ha nő lennék, esetleg rendes férfi, egy "érző emberi lény", "nem maszk", akkor bele is szerettem volna.

De ez túl sok macerával jár. A szerelem számomra csak teher. Mások érzéseivel játszadozni pedig gonoszság, mégis, tudom, hogy ők nem szerelmesek belém. Egyszerűen csak tudom. És remélem, hogy nem is lesznek azok.

...

Másnap, olyan deja vu érzésem volt.

Hogy miért? Oh, mert Haizaki-kun úgy viselkedett mint régebben Aomine-kun.

Került engem.

De nem izgatott nagyon a dolog, és ez láthatóan sokkolta őt. Ugyan már, két hét szex nélküli nap után - ha a magányos estéken a két kéz már nem elég -, és a fantasztikus menet után az öltözőben, ne várja azt, hogy most futni fogok utána.

Persze. Ennyire ne legyen oda magáért.

Kielégültem, reakcióilag és szexuálisan is. Úgy éreztem magam, mint egy jól lakott kiscica.

Ne nevess Kagami-kun.

Pár nap után, mikor elege lett belőle, hogy nem környékeztem meg, letámadott a férfi mosdóban. Az nap lemaradtam az órákról.

...

A ''mosdós'' eset után, mindennap szexeltünk. És tényleg, nyugodtan mondhatom...

Hogy baromira élveztem.

Lehet elpatkolni azért, ha valaki túl sokat szexel?

Persze, ezt te sem tudod Kagami-kun.

Nos, szintén megbeszéltük, hogy ezt csak a hormonok teszik. Vagyis hormonok Haizaki-kun részéről, és kielégülés az én részemről. Titkoltuk, mivel ezt is megbeszéltük, és minden frankó volt.

Vagyis inkább Haizaki-kun erőltette, hogy még véletlenül se járjon el a szám. Szó szerint megfenyegetett, de egyik fülemen be, a másikon pedig ki.

Majd Aomine-kun szakított a csajával, és a dolgok még jobbra fordultak. Bár...

Amikor átmentem Aomine-kunhoz, és meglátta a testemen lévő foltokat és fognyomokat, kiakadt.

Nem tudtam mire vélni, hisz nem voltam a tulajdona.

De magamba szívtam a reakcióját, majd feltettem az engem foglalkoztató kérdést. Tudtam, hogy ha felteszem, az kínos helyzetbe hoz majd minket, és tudtam azt is, hogy mit fog majd rá válaszolni. Mégis feltettem.

- Mond, miért is érdekel ez téged?

Utána még megkérdeztem tőle, hogy nem gondolta komolyan, hogy csak vele fogok majd lefeküdni? Persze, a kis egoista...

Erre csak össze vissza tátogott mint egy partra vetett hal, és bámult rám. Nagyon, nagyon sokáig bámult rám.

Aztán erőszakosan kikötözött az ágyhoz, és durván szexelt velem. Nem mondom azt, hogy erőszaknak minősült, de megrémültem. Akkor féltem először Aomine-kuntól, és akkor is sírtam előtte először. A mozgással leállt, és rémülve nézett rám. Olyan volt, mint akit felébresztenek az álmából, és nem hiszi el azt, amit csinált.

Lehajolt, és sűrűn bocsánatot kért, többször is megnyugtató szavakat suttogott a fülembe. De én nem tudtam abbahagyni a sírást. Képtelen voltam abbahagyni. Egyszerűen annyira megijedtem, hogy arra napra a mai napig élénken emlékszem.

Rémisztő volt.

Félelmetes.

Miután túljutottunk azon a napon, nem igazán tudtam úgy viselkedni Aomine-kunnal, mint általában. Ezt ő is észrevette, és éreztem, hogy minden pillanatban, szomorú és fájdalommal teli szemekkel néz rám.

Később, az egyik üres folyosón Haizaki-kun elkapott, és a falnak nyomott. Szó szerint. Nem volt kedvem most hozzá, ezért megkértem, hogy engedjen el.

Feltűnt neki, hogy nem vagyok olyan hangulatban, ezért elengedett. Megvakarta a tarkóját, és érdeklődve rám pillantott.

Megkérdezte mi bajom, de én csak átöleltem őt.

Ne, nézz már így rám Kagami-kun. Zavarba ejtő.

Szükségem volt arra, hogy megnyugodjak. És ez Aomine-kun mellett nem volt lehetséges.

Haizaki-kun csak állt ott vagy öt percig, majd visszaölelt. Kellemes, férfias illatát beszívtam, és egyből megnyugodtam. Álltunk ott becsengetésig, majd a számra nyomott egy gyors csókot, és elment.

Edzésen mondtam Aomine-kunnak, hogy nem haragszom rá, hiszen az egész csak annyi volt, hogy megijedtem tőle. Az egészet átláttam, miután Haizaki-kun megnyugtatott. Hiszen nem csak nekem van "sötét" oldalam, hanem másoknak is, de erről talán még Aomine-kun sem tudott. Ezért döntöttem el, hogy elfelejtem ezt az egészet. Egészen mostanáig el is felejtettem, hogy ez megtörtént.

Nos, már kész naptárat vezettem, hogy mit mikor fogok csinálni az iskolában, és kivel.

Mondtam, hogy zavarba ejtő, ha így bámulsz Kagami-kun.

De mindez egyszerre vált fullasztóvá, amikor megtaláltam a következő potenciális áldozatot.

Nos elmondhatom, hogy ő volt a legfurább becserkészni. Kis kutatást végeztem, hogy jobban megismerjem őt.

Ő tényleg fura. Nem, nem is.

Ő csak egy Tsundere.

...

Köszönöm! Remélem tetszett! Nos igen, Haizaki-kun... olyan méretetlenül édes lehet, amikor elpirul! :3

Kyaa! /

By: Lora98~

suu~