Sziasztok!

Köszönöm, hogy elolvastátok, és lám, összeszedtem magam és meg lett a következő fejezet is! :) Na ugye, hogy király vagyok... :D

Remélem tetszik majd. *.*

A szél lágyan borzolja a hajam, ahogy megtámasztom a fejem a rácsokon. Mindig is szerettem a tetőn lenni. Amióta Aomine-kun másodév vége felé mindig a tetőn lógott, én is megszerettem. Bár akkoriban nem szerettem mellette lenni, mert az akkori énjét nem szerettem. De hát ez már a múlté.

Amikor reggel felébredtünk, minden szó nélkül lezuhanyoztunk Kagami-kunnal, persze külön külön. Elindultunk hozzám, felszedtem a cuccaimat, majd beugrottunk a Majiba. Reggelizni azért csak kell. Majdnem lekéstük az első órát, de még időben beértünk.

Mivel ebédszünet van, feljöttem a tetőre, mert egy kis csendre vágytam. Hallottam lépéseket, majd a tető ajtajának nyitódását, és csukódását. Éreztem, hogy az idegen szemei végigpásztáznak, majd a szemem sarkából láttam a vörös hajat.

Kagami-kun.

Sejtettem, hogy utánam fog jönni, de meglepett, hogy ilyen hamar megtalált. Hiszen még az előbb csengettek ki a harmadik óráról.

Nem szólt egy szót se, csak leült mellém, és az ölembe rakott egy doboz vaníliás üdítőt. Szeretem ezt a fajtát, mert ki lehet bökni a tetejét szívószállal. Emlékeztet a vanília turmixra, de nem az igazi. Bár, meginni megiszom mert finom.

Kagami-kun csámcsogását hallgattam, miközben a felhőket néztük. Tényleg nem tudom eldönteni, hogy a föld mozog - ami szinte biztos - vagy a felhők. Mi van ha a felhők csak fel vannak festve, mint egy kép a vászonra, és minden egyes nap ugyanazt látjuk? Vagyis nem ugyanazt, hiszen ha a föld forog, akkor mindig a másik oldalát látjuk a képnek. Nem tudom. És azt sem tudom, hogy miért gondolkodok én ilyeneken. Ennyiből gondolkozhatnék azon is, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

Sóhajtottam.

Olyan érzésem van mintha leszívták volna az agyam. Olyan fáradtnak érzem magam, de nem vagyok álmos.

Mivel az ebédszünetünk egy órás, így nyugodtan üldögéltünk, és pihentünk. Éreztem, hogy Kagami-kun vagy tíz perc után elkezd mozgolódni. Miért is lepődök meg? Nem képes a fenekén megülni.

- Hé, Kuroko, szóval csak úgy megcsókoltad Kisét? - kérdezte, majd oldalba bökött, hogy figyeljek.

Pár percnyi hallgatás után megszólaltam.

- Igen, aznap túl sokat járt a szája, és bosszantott. - Mondtam majd becsuktam a szemem.

- Tudod, én mindig azt hittem, hogy te az a nyugodt típus vagy. De úgy tűnik tévedtem.

- Nem, nem tévedsz. Engem nem lehet könnyen felhúzni, de ha ezt megteszik, nos, akkor elszabadul a pokol. - Vigyorogtam. - És jó lesz ha te sem jártatod túl sokat a szád Kagami-kun. Ne hogy végén még úgy járj mint Kise-kun. - Néztem rá miközben mosolyogtam.

- Úgy sem tennéd meg. - Mondta magabiztosan, de mikor szélesen elvigyorodtam, már nyoma sem volt a magabiztosságának.

Nem válaszolt, csak félve harapott bele a szendvicsébe.

- Tudom, hogy poénkodtam tegnap, hogy féltened kell tőlem a seggedet, de ne aggódj, nem érnék hozzád ott.

- Huh, tudtam én...

- Inkább ülnék rá a farkadra miközben alszol. Hm, igen, ez nem is rossz ötlet. - Mondtam elgondolkodóan. - Ez eddig nem is jutott eszembe...

- Mi?! T-te, meg ne merd próbálni! És miért akarnál te pont az én... az én... fa-far... - Nyökögte pirulva. El sem hiszem, hogy ettől zavarba jön. Vajon ugyanígy viselkedik mikor maszturbál? Na majd kukkolni fogok legközelebb...

- Farkadra? - mikor elvörösödve bólintott, folytattam. - Figyelembe véve a testmagasságod, izmaidat és kisugárzásod, véleményem szerint pont akkora mérettel rendelkezel, mint amilyet a legjobban szeretek. - Mosolyodtam el újra.

- Mégis honnan veszed, hogy mekkora van nekem? És már alapból is bizarr, hogy erről beszélünk! Még, hogy sejted... röhejes...

- Na meg azért is, mert már láttam egy párszor. - Mondtam, és próbáltam visszafogni a nevetésem.

De ahogy megláttam Kagami-kun elhűlt képét, és paradicsom vörös arcát, már nem bírtam visszatartani.

Elnevettem magam.

...

Boldog vagyok. Örülök, hogy Kagami-kun elfogadta azt, hogy meleg vagyok. Bár ezen nem lepődök meg, hiszen Himuro-san is meleg. Már ha igaz az, amit Kagami-kun mondott. De azért is örülök, hogy nem kell előtte megjátszanom magam. Az lehetek aki valójában vagyok, és ez most a legjobb.

Tényleg jó. Alig várom, hogy végre leérettségizzek. Eltűnök, és megmutathatom, az igazi énemet ismeretlen embereknek. Már alig várom. Fárasztó ez a folyamatos maszk hordás...

- Nem meséled el a Kisés, sztorit? Van még időnk. - Nézte a mobilja képernyőjét. - Pontosan fél óránk.

- Nos rendben, ennyi időbe még épp belefér.

...

Mint ahogy tegnap is mondtam, a tetőn csókoltam meg először. Az az arc! Látni kellett volna milyen pofát vágott! Elképesztő volt...

Kise-kun a maga módján, furcsa volt. Mármint... velem kapcsolatban. Mikor rám nézett, mintha virágokat láttam volna körülötte. A szemei ragyogtak, és állandóan vigyorgott rám. Soha nem hittem volna, hogy egyetlen egy csók így hathat rá.

De aztán megbántam azt a csókot. Azóta a nap óta tényleg levakarhatatlan lett. Egy héten át követett mint valami pincsi, így lőttek a Midorima-kunnal való, élvezetes óráknak. Néha kedvem lett volna elküldeni a fenébe. Ám, amikor ezt meg is tettem, nem hitt nekem, csak legyintett rám, és azt mondta, hogy ne legyek ilyen.

Kise-kun már akkor is modellkedett, így elég nagy népszerűségnek örvendett. A lányok imádták őt, és ő is élvezte, hogy mindenki körbe rajongja. Valószínűleg én azért keltettem fel a figyelmét, mert nem érdeklődtem iránta annyira mint a többség.

Egyszerű volt, nem kellett mást használnom, mint a fordított pszichológiát. Egy kis érdeklődés, majd teljes figyelmen kívül hagyás.

Ez nem tetszett neki, és ezt be is bizonyította, amikor az egyik üres folyosón a falnak nyomott és erőszakosan megcsókolt. A szemében vad tűz égett, és szinte vadállatiasan vigyorgott.

Haza ráncigált - vagyis hozzájuk - és tovább csókolt. Nos, ezután megfektetett. Ő volt a leggyengédebb. Bármilyen erőszakosan is viselkedett út közben, olyan óvatos volt szex közben.

Volt amikor durván és gyengéden szexelt velem. Imádta, hogy uralkodhatott felettem. Mindig is éreztette ezt velem. Sok helyen megjelölt, de nem bántam. Midorima-kun még csak észre sem vette, ami még jobb volt. Mivel vele csak az iskolában feküdtem le, ezért sosem voltunk teljesen levetkőzve.

Midorima-kunnal is sok érdekes helyen tettük meg. A kémia szertárban, a mosdóban, a tanári szertárban, de a könyvtár volt a mi " szex fészkünk."

Kise-kunnal általában otthon csináltuk. Nála vagy nálam. Amikor nem volt fotózása, akkor mindig nálam lógott. Hétvégenként, mikor ráért, nem csináltunk mást, csak ettünk, fürödtünk, szexeltünk.

Mindig is azt gondoltam, hogy Kise-kun rendes. A mai napig is, csak néha, nem nem is, mindig... nos eléggé Kisés.

Ő egy kedves, idegesítő, hiperaktív szőkeség.

És egy kissé bolond is. - Kuncogtam.

Kise-kun reakciói is felejthetetlenek. A hiszti amit szex közben, vagy az utca közepén vágott le... Ahogy a szemei összeszűkültek amikor rám nézett, elpirult amikor megcsókoltam őt...

Egyszer amikor nála voltunk, otthon voltak a szülei is. Felmentünk az emeletre, a szobájába és tévéztünk. Tudtam, hogy felizgult, mert láttam, hogy Kise-kun fűtött pillantásokkal méregetett engem. Felém hajolt és letepert. Sokáig csókolóztunk, majd a hasamra fektetett, és felemelte a csípőmet. Lejjebb húzta a nadrágomat, pont annyira, hogy csak a fenekem látszódjon ki. Ez már megszokottá vált nálunk, és nagyon izgalmas is volt. Bármikor ránk nyithattak volna a szülei, és megláthattak volna minket. Kise-kun minden előkészítés nélkül belém hatolt, és több tíz perces menet után végül belém élvezett. Aznap nagyon fel voltam izgulva, így egy menet nem volt elég arra, hogy teljesen kielégüljek. Izgalmat akartam és hát... felálló taggal kivonultunk Kise-kun szobájából, és az emeletre vezető lépcső melletti falnak támaszkodtunk. A hátamat kellemesen hűtötte a hideg fal, majd Kise-kun újra belém hatolt. A lábaimat a derekára akasztotta, és én éreztem, hogy egyre lejjebb csúszok a falon. Hogy ne adjak ki hangokat, folyamatosan csókolóztunk. Mikor nem kaptunk már levegőt, Kise-kun egyik kezét a számra helyezte és elkezdte a mellbimbóimat harapdálni, amíg pirosak, és kemények nem lettek. Nagyot nyögtem amikor mélyebbre merült bennem, ami még jobban felizgatta. Kemény tagja még nagyobbra duzzadt bennem, és szinte szétszaggatta a fenekemet ott lent. De baromira élveztem.

Általában amikor nála voltam, és a szülei is otthon voltak, mindig így szexeltünk. Egyszer elkapott minket a hév, és amikor playstationöztünk ő ráültetett a farkára. A nadrág mindegyikünkön rajtunk volt, és be is voltunk takarózva. Fel le mozgatott, és én közben kétszer is meghaltam a játékban. Nagyot nyögtem, és ezután nyitott be az anyja, hogy nincs-e szükségünk valamire. Én túlságosan el voltam foglalkozva a padló vizslatásával, míg Kise-kun beszélt az anyjával. Aggódva megkérdezte, hogy minden rendben van-e, és mikor válaszoltunk neki, hogy igen, megnyugodva elment.

Ez a veszélyes, lebukással lehetséges helyzet mindegyikünket felizgatta.

Kise-kunnak azt ajánlottam, hogy ne beszéljünk erről senkinek sem. Engem - mint ebben a helyzetben mindig - hátsó szándék vezérelt. Hiszen volt még két tag, akit meg akartam kaparintani. Nem mondtam Kise-kunnak, hogy járunk. Ő se mondta, mert ez csak szex volt.

Csak szex. Érzelmek nélkül. Legalábbis részemről...

Kise-kun letört volt, de megértette, és elfogadta. Neki sem lenne jó, hogy pasival kavart, hiszen modell.

De tényleg Kagami-kun, soha senkinek ne meséld el. Még véletlenül se. Rendben? Igaz, hogy kihasználtam őket, de az életüket nem akarom tönkre tenni.

Nem mondom el senkinek ne aggódj. Hiszen megígértem.

Elmosolyodtam.

Aomine-kun még mindig együtt volt a barátnőjével, viszont Haizaki-kunnal minden kapcsolatom megszakadt. Ezt bántam egy kicsit, de pár nap múlva már nem foglalkoztam vele. Viszont egyre több volt a szexuális étvágyam, így kénytelen voltam újra bevetni magam.

Azt a személyt szúrta ki magamnak, akivel a legnehezebben jövök ki. Ő - a maga érdekes módján - kicsit butus. De olyan aranyosan butuska. Mint egy nagy gyerek, aki csak az édességet szereti.

Ez...most komoly? És én még azt hittem, hogy...

Nem, nem Akashi-kun egy teljesen más történet... még nekem is fel áll a szőr a hátamon ha eszembe jut, vagy ha meglátom őt... Néha még én is megijedek.

De...

Igen Kagami-kun. Ő az. Ő tényleg egy hatalmas gyerek. De nagyon édes is. A kapcsolatunk során nagyon megkedveltem őt, még ha a kosárlabdás nézeteink különbözőek is voltak. És megszerettette velem a többi édességet is, aminek nem vanília az íze. - Néztem fel újra az égre.

Hát... ezt akkor is nehéz elhinnem... tudom, hogy mondtad, de mégsem...

De van amiért nem kell félned Kagami-kun.

Hö?

Murasakibara-kun még nálad is nagyobb. - Vigyorogtam sötéten. - De még mennyivel.

Hát igen kész! :D

Remélem, hogy bejövős volt! :D

És igen, fantasztikusan élveztem megírni :D Köszönöm, hogy elolvastátok!

Nos, mivel holnap szombat, lehet, hogy összedobom a következő fejezetet is. ;) Ha nem, akkor a következő héten, már ha anyum nem enged majd gép közelébe. / ki tudja, hogy mikor kapok egyest xD...vagyis sok, sok egyest... na de jó tanuló vagyok, csak kicsit sokszor leszek álmos tanulás közben ^^" ehhe.../

Sziasztok~

by: Lora98~