Heló!~ Nos, itt az új fejezet, remélem tetszeni fog! A ruhákat megpróbáltam rendesen leírni, és remélem elég élénk a fantáziátok, hogy el tudjátok képzelni. :D Hehe...
Nem néztétek a mozikban a Godzillát? Mert én néztem és... wow... hát elég durva volt. :D Júniusban adják majd a Holnap Határát, és azt is megnézem... meg majd még a Transformers 5-öt is... xD ^_^
Jó olvasást!
By: Lora98
Arra ébredtem, hogy valaki szuszog mellettem. Egy pillanatra megijedtem, de aztán eszembe jutott a tegnapi nap, így megnyugodtam. Hiszen ez csak Kagami-kun. De mér szuszog a... fülembe?
Kinyitottam a szememet, majd oldalra néztem és megláttam, ahogy Kagami-kun engem átölelve alszik. Nem mondom ez meglepett, mivel soha nem létesítettem egyik csapattársammal ilyen közeli testkontaktust...
Nem azt mondom, hogy nem jó érzés... mégis számomra zavaró. Furcsa.
Így inkább, óvatos mozdulatokkal kicsusszantam Kagami-kun kezeiből, mire kelletlenül morgott egyet - itt megálltam egy kicsit, és figyeltem hátha felébred -, majd oldalra fordult és aludt tovább, egy párnát ölelve.
Megrántottam a vállam, majd kisomfordáltam a szobából, a ruháimat keresve. A falon lévő órára néztem, és az 9:37-et mutatott. Remek. Mivel jártam már Kagami-kun lakásában - a csapattal együtt -, így tudatosan fordultam be jobbra, és mentem a fürdőszobába. A tükörben megnézhettem a századszorra is összekuszálódott hajamat, és fáradtan megráztam a fejemet. Beletúrtam, hogy legalább kinézzen valahogy. Hideg vízzel megmostam az arcomat, majd a mosógépen észrevettem a száraz ruháimat.
Felöltöztem, majd kimentem a nappaliba, és írtam egy üzenetet az ott talált papírra. Megköszöntem Kagami-kunnak, hogy segített tegnap, és hogy kimosta a ruháimat, meg minden miegymást.
Összeszedtem a cuccaimat, majd kiléptem az ajtón, és hazafele vettem az irányt.
Ahogy sétáltam, eszembe jutott a tegnapi dolog, amit nem tudtam beazonosítani. Talán Kagami-kun letörölt valamit a számról...? Ki tudja...
Elővettem a telefonomat, majd beledugtam a fülhallgatót, és elkezdtem zenét hallgatni. Kagami-kun és az én lakásom között nem olyan nagy a távolság, bár mégis. Igazából fogalmam sincs, csak saccolni tudok. - Mosolyogtam magamban. Még jó háromnegyed órát sétálhattam, amikor ismerős környékre értem.
Megpillantottam a lakásomat, és elkezdtem előhalászni a kulcsaimat. Odasétáltam az ajtóhoz, és mielőtt kinyitottam volna, meghallottam a kutya ugatást. Kitártam az ajtót, és a kis szőrpamacs egyből rám vetődött, és nyüszíteni kezdett. Kedvesen megvakargattam a füle tövét, majd leraktam, és becsuktam az ajtót. Elindultam kutyakajáért és a vízért, majd miután teletöltöttem a tálját, odaadtam neki. A farkát boldogan csóválta, és neki is kezdett elfogyasztani az egészet.
Én közben felmentem az emeletre, és bementem a fürdőszobába. A ruháimat bedobtam a szennyesbe - hiába lett kimosva Kagami-kunnál -, majd beálltam a zuhany alá. Tusfürdővel megmosakodtam, és egyből érezni kezdtem a vanília illatot. Elzártam a vizet, majd kiszálltam, és megtörölköztem. Egy kisebb törölközőt a derekamra kötöttem, és bementem a szobámba ruháért. Elővettem egy világoskék pólót, majd egy farmert, boxert, zoknit, és mindegyikbe belebújtam.
Visszamentem a konyhába, majd elővettem a fagyasztóból egy mirelit pizzát, és betettem a mikróba. Pár perc múlva jelzett, hogy lejárt, így kivettem, majd felvágtam több részre. A hűtőből előkerestem még a ketchupot meg a mustárt, és rányomtam őket a kajára. Egy kis ideig vártam, hogy kihűljön, majd végül elkezdtem enni.
Tíz perc múlva végeztem is az evéssel, aztán beraktam a használt eszközöket és tányért a mosogatóba, majd hallottam, hogy csörög a telefonom. Kimentem érte a nappaliba - ahol hagytam a cuccaimat amikor hazaértem -, és felvettem.
- Igen?
- Tetsuya-chan! - Szólalt meg Mizohata-san gügyögve, mire elhúztam kissé a számat.
Ez a fazon nagyon fura...
- Jó reggelt Mizohata-san.
- Á, Tetsuya-chan, te mindig olyan formális vagy - kezdte -, lehetnél lazább is.
- Én ilyen vagyok Mizohata-san.
- Nos, igen, ezért is szeretnek annyian! - Kuncogott.
Hogy...?
- Mit szeretne Mizohata-san?
- Egyből a tárgyra - hallom a hangjából, hogy mosolyog -, akkor délre ide tudsz érni Tetsuya-chan?
- Igen, nem probléma.
- Akiko-chan majd a bejáratnál fog téged várni, hogy nehogy eltévedj. - Mondta. - Bye, bye Tetsuya-chan!
- Viszlát Mizohata-san. - Nyomtam ki a mobilt.
Gyorsan megnéztem az időt, és láttam, hogy 10:57-et mutat a kijelző. Visszamentem a konyhába, elmostam a tányért, aztán összeszedtem - minden -, cuccomat, majd felkötöttem a pórázt Nigou nyakörvére, lekapcsoltam minden villanyt, majd elindultam. Miután bezártam az ajtót, ugyan ahhoz a megállóhoz mentem mint tegnap, és elkapott a deja vu.
Felszálltam a piros buszra, megmutattam a bérletemet, majd leültem az egyik üres helyre, és Nigout az ölembe vettem.
Unalmamban újra elkezdtem zenét hallgatni, közben pedig simogattam a fekete bundát, és kibámultam az ablakon.
Hosszú egy út lesz ez...
...
- Áh, Kuroko-kun! Erre-erre. - Integetett felém Akiko-san, én pedig felé vettem az irányt.
- Jó napot Akiko-san. - Mondtam, mire kedvesen elmosolyodott.
- Neked is kedvesem. Gyere. - Indult el, én pedig követtem. - Hogy neked milyen aranyos kis kutyusod van! - Vigyorgott. - És... hűha! A szemei! Olyanok mint...
- Mint az enyémek?
- Pontosan! Hihetetlen - simogatta meg a kiskutyámat -, hogy hívják? - nézett felém, majd újra elindultunk.
- Tetsuya Nigou.
- Istenem milyen édes neve van! - Kuncogott. - Te találtad ki?
- Nem nem csak én... Tudja Akiko-san, én találtam őt, mert csak úgy ott hagyták, és...
Meséltem el neki az egész sztorit, mire kedvesen mosolygott, és bólogatott. Közben felsétáltunk az egyik emeletre, majd bementünk egy külön terembe, ahol beszélgetés volt hallható.
Amint észrevettek - érdekes módon -, mindenki körém gyűlt, és mondták a mondandójukat. Férfiak és nők is végigmértek, kérdezgettek, mire válaszoltam nekik.
Aztán mindenki elcsendesedett, amint meghallották Mizohata-san hangját.
- Örülök, hogy újra együtt dolgozhatunk - kezdte, mire többen is mosolyogni kezdtek -, mindannyian sokszor segítettetek, húztatok ki a csávából, és voltatok benne a legfurcsább terveimben. - Mosolygott ő is. - Most viszont egy teljesen más irányba fogunk elindulni, ugyanis mint tudjátok, a gyermekeim - utalt a hírességekre, akiket felfedezett -, megbíztak egy feladattal, amit a minap ismertettem is veletek. Mint tudjátok, egy fotózást terveztünk mára, csak hogy modell nem a szokásos modell lesz. Ugyanis, a kedves Tetsuya-chant - mutatott felém a kezével, mire mindenki rám nézett -, fogjuk lefotózni.
- De... Minsuke - kezdte egy férfi -, nem látsz a szemedtől? Ő - bökött rám az ujjával -, egy fiú! Egy tizenéves fiú! És azok ott - mutatott most meg a habos babos ruhákra -, egy lánynak valók!
- Ezt én is tudom Torii, de pontosan ez benne a lényeg! Tetsuya-chant kell átalakítanotok nővé! - Mondta tapsikolva, mire hitetlenkedve rámeredtek. - Ő tökéletes, ugyanis, ha be lesz öltözve, és később ha végre majd a fiúk is szerepelnek, akkor kész hárem lehet majd! - Nevetett.
- Hé, szerintem a válása után nem volt senkivel... - Suttogta az egyik fickó.
- De az már egy éve volt! - Válaszolt a másik ugyanolyan hangnemben.
- Pont ez az! - Kuncogtak mindketten.
- Izé - kezdtem -, Mizohata-san igazat mond... én elfogadtam az ajánlatát, és hogy nőnek öltözzek be a forgatásra... szóval... Kérem bánjanak velem finoman. - Hajoltam meg a tömeg előtt.
...
Ezek után, az a Toriinak nevezett fickó végig mellettem volt. Közben többen is mondták, hogy milyen aranyos vagyok, meg udvarias, én pedig csak mosolyogtam.
El terelgettek az egyik fekete forgó székhez, majd amikor leültettek az "átformálók" elindultak felém. De mielőtt ideértek volna, Torii-san a fülembe suttogott.
- Ugye, semmilyen rossz dologgal nem vett rá, hogy ezt tedd?
- Nem, ez számomra is előnyös... tudja a nagymamám kórházban van, de már nem emlékszik rám, így arra gondoltam... hogy mielőtt elmenne...
- Mindent megadsz neki amire szüksége van?
- Igen.
- Értem... nos, akkor most már jobban meg tudlak érteni. Azt hittem csak egy unatkozó tini vagy aki ki akar próbálni ezt-azt. - Vigyorgott, majd rám kacsintott. - Na nem mintha probléma lenne azzal... Amúgy a nevem Akirama Torii, örülök, hogy megismerhettelek kis felfedezett.
- Szintúgy... Torii-san, a nevem Kuroko Tetsuya. De nem vagyok felfedezett, én csak ezt a szereplés vállaltam el. - Mondtam, mire ő felhúzta a szemöldökét.
- Heh, akkor elvagy tévedve Tetsuya - kezdte -, Minsuke soha nem csinál ekkora felhajtást, egy mindössze hat klipért... szóval nekem elhiheted, hogy tervei vannak veled. - Ment arrébb, helyet adva egy csapatnyi nőnek.
Csak bólintottam, majd végül a csapatra koncentráltam.
Bár figyeltem, hogy mit mondanak, de igazából ők csak egymással beszélgettek, de néha elmondták, hogy mit hogyan csinálnak.
A gondolataimban viszont az előbbi kis beszélgetésünkre gondoltam Torii-sannal... Mizohata-sannak tervei vannak velem? Most hirtelen elképzeltem, hogy esetleg sztárként tevékenykednék a hátralévő életemben...
Nem lenne rossz... biztosan élvezném... könnyű életem lenne...
Közben a Sachiko-san, Rei-san, és Masami-san - később megtudtam a nevüket -, és még sokan mások próbáltak engem nővé változtatni.
Néhány lány műkörmöket ragasztott fel nekem, melyek szép, élénk rózsaszín színben pompáztak. Páran a szememet festették, púderozták az arcom, fésülték a hajam, majd feltették a hosszú göndör - a hajammal megegyező színű - parókát, és rájöttem...
Hogy el tudnám ezt viselni. Igazán kellemes, amikor ennyien figyelnek az emberre, és most... úgy érzem, hogy boldog vagyok. Mivel alig vettek észre engem, így tényleg... Igazán jól érzem magam. - Engedtem meg egy kis mosolyt, mire a lányok kuncogni kezdtek.
- Kuroko-kun, kérlek csukd le a szemed, fel teszem a mű szempillákat... - Mondta Sachiko-san, mire úgy is tettem. Éreztem, hogy a szememnél matat, majd ráragasztja.
- Kuroko-chan, kérlek nyisd ki egy kicsit a szádat... igen így jó, ne mozdulj. - Kente be Rei-san ecsettel a számat, és közben az egyik ujjával el is kente a rúzst. - Milyen illatú szájfényt szeretnél Kuroko-chan? - kérdezte.
Miért vannak illatos fajták is?
- Van eper, narancs, barack, vanília...
- Vanília.
Rei-san csak kuncogott, majd pár másodperc múlva már éreztem a vanília illatot és ízt a számon.
Amúgy, Torii-san elég helyes egy férfi. Soha nem néztem meg egyetlen egy férfit sem, hiszen... hát most mit mondjak erre? De mindegy is, akkor is azt gondolom, hogy Torii-san helye. Persze ezt mondhatnám akár Aomine-kunra, Kagami-kunra, meg a többiekre... Bár azt hiszem Kise-kunnak nem mondanám, mert akkor tuti, hogy nem szállna le rólam.
Torii-sannak szintén fekete a hajszíne, mint Mizohata-sannak. A frufruja jobb oldalra van fésülve, míg a másik oldalon a haját a füle mögé fésülte. A szemöldökében van egy piercing, háromszög alakú végekkel. Az arca sima, borosta nincs rajta, és innen is látom, hogy márkás ruhát visel. A lényeg a lényeg, Torii-san ad magára. - Gondoltam itt a kissé feszülő fekete pólóra, farmernadrágra és az ezüst láncra a nyakában.
És érdekes egy fickó. - Hümmögtem halkan. Ahogy felé-felé pillantottam, láttam, hogy ő ugyanígy figyeli Mizohata-sant, mint én őt. Erre csak felhúztam a szemöldököm, és figyeltem tovább.
Mizohata-san pár perc múlva odament hozzá, majd elcsevegtek, és innen is láttam, hogy csipkelődnek egymással.
- Torii és Minsuke gyerekkori barátok. - Suttogja nekem Masami-san. - Mindent együtt csináltak, amikor még gyerekek voltak, és Torii nem vallja be, és persze mi sem mondjuk, de mindenki tudja, hogy Torii csak azért választotta ezt a munkát, mert Minsuke is itt van. - Kuncogott. - Torii azt hiszi, hogy senki sem látja, mennyire odavan Minsukéért... - saját magának is tagadja -, Minsuke meg... nos ő épp olyan idióta, mint amennyire esze van... - Igazította meg a parókámat.
Torii-san közben pedig megcsapkodta Mizohata-sant, aztán mondtak valamit egymásnak, amiért Mizohata-san elment. Torii-san pedig a a halántékát szorongatta, majd szenvedő arccal a falnak dőlt, majd tovább bámulta Mizohata-sant.
- Látod? - kezdte megint Masami-san. - Mi lányok - mutatott körbe a csoporton, kik rám mosolyogtak -, tudunk mindent - kacsintott rám -, és te is láthattad... Torii teljesen odavan azért a hülyéért - mutatott a főnökre -, de neki ez fel sem tűnik. - Rázta meg a fejét.
- Mióta?
- Hm... Rei-chan, mitóra is?
- Fuh... évek elteltével nem számolja már az ember...
- Én azt csodálom, hogy Torii libidója ilyen sokáig bírta... - Kuncogott.
- Sachiko! - Kuncogtak a többiek.
- Tetsuya-chan! - Jött felém Mizohata-san. - Ez a kiskutya a tiéd? - emelte fel Nigout.
- Igen, ő Nigou.
- Matari! - kiáltott az egyik fiatal nőnek, ki azonnal oda is libbent mellé.
- Igen?
- Mosd meg és fésüld át a kutyit, ugyanis ő is rajta lesz a képeken! - Ujjongott Mizohata-san. - És Tetsuya-chan, annyira hasonlít rád! - Adta át az állatot a lánynak, mire az bólintott, és elsétált.
- Kuroko-kun - fogta meg a kezemet az egyik ismeretlen lány, majd egy fekete függönnyel elkerített részhez vezetett. Kint eközben nagy volt a sürgés-forgás, ugyanis a háttereket meg miegymást készítették el.
Addig engem levetkőztettek, és most ott álltam egy szál boxerban a függönyök mögött. A lányok közben kimentek, majd Mizohata-san jött be egy jég kék ruhával. Végig mért, majd láttam, hogy elvigyorodik.
- Nos, így elég... furán nézel ki Tetsuya-chan... Bár nyaktól felfele gyönyörű vagy, de lefele... - Intett az említett testrészekre. - Tessék, itt van pár fehérnemű, csak neked. - Mosolygott. - Vedd fel a ruha alá, majd magát a ruhát is, és ha segítség kell, csak hívd a lányokat.
Bólintottam majd elment. Egy ideig szemeztem a fehérneművel, majd végül összeszedtem a bátorságomat és kibújtam a boxeremből, és felvettem őket. Bár soha életemben nem vettem fel melltartót - mivel nincs is mire, hiszen ne felejtsük el, hogy fiú vagyok -, meglepően könnyen ment.
A ruhára pillantottam, majd kinéztem a a függöny mögül. Sachiko-san egyből rám pillantott, majd kedvesen rám mosolygott, és szólt a többieknek, aztán bejöttek hozzám.
Kuncogtak és elpirultak, ahogyan végignéztek rajtam, és én magam is próbáltam nem elvörösödni a helyzeten. Megigazították rajtam a melltartót, mely - jelzem -, így is kínos volt, aztán belebújtattak a ruhába.
A ruhának szív alakú dekoltázsa van, kövekkel díszítve. A ruha a derekam vonalát követte, majd alul hercegnősen szétágazott. Csipke borította az alját, majd némelyik helyen átlátszó anyag fedte... és mindezt kék színben...
Elképesztő, hogy egy ember képes egy ilyen gyönyörű ruhát alkotni.
Megigazították a hajamat, majd az egyik lány bejött a még meleg göndörítővel, hogy még jobban nézzen ki a paróka.
- Tudod Kuroko-kun, ez egy olyan ritka paróka amit viselsz, hogy kedvünk szerint alakíthatjuk. Ha akarjuk akkor ki lehet vasalni, göndöríteni, kreppelni... Elég hasznos, mivel nem kell több különböző parókát venni.
- És sokkal drágább is. - Jegyezte meg egy másik lány.
Csak bólogattak, majd folytatták a "csinosításom."
- Hé, csajok hogy álltok? -kukkolt be Torii-san. - Wow... Tetsuya... Ha nem tudnám, hogy fiú vagy... azt hinném... még így is... Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. - Mondtam, és próbáltam nem elpirulni a bóktól.
És nem vettem figyelembe, hogy egy női ruhát viselek... Na igen.
- Torii, van nevünk is, eddig nem tűnt fel?
- Heh, ilyen lényegtelen kis csajok neveit mé' jegyezzem meg?
- Bunkó!
- Torii, mekkora egy szemét vagy!
- Igen, igen, ezt mind tudjuk... - intette le őket -, kész vagy? - fordult felém. Rá néztem Masami-sanra, aki bólintott, így elindultam Torii-san felé.
A magassarkú cipőm hófehér, kék kristályokkal díszítve, melyek megcsillannak a fényben.
- Hé, Minsuke - kiabált a terem másik oldalán álló férfinek -, kész van!
Az emberek egyidejűleg fordultak felém, és mindannyian csodálkoztak. Néhányan a szájukat is eltátották, míg mások elkerekedett szemekkel néztek rám. Én óvatosan odatipegtem Mizohata-san mellé, aki csillogó szemekkel bámult rám.
- Tetsuya-chan... fantasztikusan nézel ki.
- Köszönöm.
- Örülök, hogy téged választottalak - hajolt a fülemhez -, te vagy a tökéletes személy. - Mosolygott. - Akkor... kezdjük! - Csapta össze a tenyereit, és elkezdődött a fotózás.
...
A háttér fekete volt, én pedig elé álltam a méretes hercegnős ruhámban. A szakemberek ide-oda mozgattak, hogy tökéletes legyen a beállásom, majd a ruhámat is eligazították. Még elvégeztek rajtam egy-két igazítást, és végül Mizohata-san elmonta, hogy miért is készülnek rólam a fotók, és hogy mi az ütem terv.
Ruhát, parfümöt, nyakláncot fogok reklámozni, hogy az emberek minél jobban izgalomba jöjjenek miattam. Mivel pletykák szoktak terjedni az emberek között, így idő előtt szokták tudni, hogy új modell fog berobbanni a köztudatba. De mivel itt a legfontosabb a diszkréció, így senki sem tud semmiről, csak mi.
Nem gondoltam volna, hogy "modellt", "sztárt" akar belőlem "készíteni" Mizohata-san...
De ha lúd, legyen kövér...
Egy srác előpakolt mindenféle kütyüt, ami a fényképező gépéhez kell, majd felállította az állványt, és a kezébe vette a gépét.
- Tőlem kezdhetjük. - Mondta.
Pár kisegítő rózsaszín cseresznyefa szirmokat dobáltak, majd a srác - név szerint Miagi-san -, megmondta, hogy merre nézzek.
Mindent úgy tettem, ahogy mondta, néha öntudatlanul mosolyogtam.
- Oké, most kérlek állj fel - jött hozzám -, hé, srácok, tudnátok hozni egy piros kanapét? És, a háttér változzon! A négyes számú háttér kell, köszönöm!
- Meglesz! - Kiáltotta sok ember.
A fiúk behozták a piros bőr kanapét, majd Miagi-san mondta, hogy feküdjek a hátamra, és tegyem a fejemet a karfára.
- Igen, így jó. - Igazította el a hajamat, majd csinált egy-két közeli felvételt az arcomról. - Mizohata-san! A nyakláncot meg ami kell, azt ide tudnátok hozni? - kérdezte, majd pár pillanat múlva már rajtam is volt a nyakék, a karkötő, és a hozzájuk passzoló fülbevaló.
Na itt jegyezném meg, a fülem nincs kiszúrva. Ez csak valami ügyes praktika, amivel oda... nos oda tették. Remélem nem ragasztóval...
Így s csinált rólam képeket, és láttam, hogy a háttér egy hatalmas ablakot ábrázol, melyen ki lehet látni egy nagy fára, melyről hullanak már a levelek.
Szép.
Aztán felültem, keresztbe tettem a lábam, megtámaszkodtam a kezemen, majd pózoltam. Miagi-san közben folyamatosan kattintgatott, majd kutyaugatást hallottam. Oldalra fordultam és láttam, hogy Nigou fut felém, kifésülve, illatozva, kis kék ruhácskában, majd bevetődött az ölembe. Én mosolyogtam, és simogattam őt, közben pedig sóhajokat hallottam, meg hogy azt suttogják "milyen aranyos!"
...
A következő egy barack színű ruha volt, mély kivágással - pedig még mellem sincs! -, fekete masnival a közepén, és a combom közepéig érhetett. Egy sokkal magasabb srakú cipőt viseltem, fekete csipkés mintájú harisnyával. A hajam ugyanolyan göndör volt, csak copfként oldalra kötötték, így a jobb vállamon "lógott."
Nigou is szerepelt ezeken a képeken, szintén barack színű kis ruhában.
...
A harmadik ruhám egy menyasszonyi ruha volt, és olyan fehér volt mint a hó. Nem volt kivágás felül, a mell része egyenes volt. A derekamra feszült az anyag, így azt a látszatot keltette, hogy homokóra alakom van, és hogy valóban egy nő áll a fényképezőgép előtt.
Nos... az emberek csak a szemüknek hisznek...
A derekamnál szintén hercegnős a ruha, de nem olyan habos-babos mint az első ruha. Kristályok díszítik, melyek virág alakot formálnak. Az összes ilyen kristály "csíkon" van egy fekete virág - mindegyik kicsivel lejjebb van mint az előző -, ezzel kiemelve a ruhát. Fekete színű kesztyűt húztak a karjaimra, majd egy hatalmas ovális alakú csillogó gyűrűt húztak fel az egyik ujjamra. Fehér kalapot is adtak rám - hasonlít a nyaraláskor viselt kalapokra -, melyet egy fekete masnival díszítettek. A nyakamba esőcsepp alakú nyakláncot raktak, majd Miagi-san újra lefotózott.
Közben a háttér mindig változott, de olyan sok volt már, hogy a felére sem emlékszem.
...
A következő egy utcai viselet volt, kék színű nadrággal - hasonlított Aomine-kun hajszínéhez -, egy fehér pántos trikóval, és egy narancssárga kabáttal. A cipő szintén magassarkú volt - fekete -, és a talpa szintén narancs színű volt.
Ahogy mennem kellett egyik helyről a másikba, féltem hátha elesem a cipőkben, de magam is meglepődtem, hogy milyen jól ment.
Ezek a ruházattal táskákat, karkötőket reklámoztam, és már nagyon várom, hogy láthassam a képeket.
...
Az utolsó ruhám egy Lolita ruha volt, lila színben, fehér fodrokkal és virágokkal. Kaptam egy csipkés - megint? -, esernyőt, melynek a nyele szintén lila színű volt.
A sminkemet persze minden ruhánál megváltoztatták, de egyáltalán nem bántam.
Olyan sok réteg volt a ruhán, hogy úgy néztem ki mint egy... kislány.
Olyan... cuki voltam. Igen, még szerintem is.
A cipőm egy telitalpú - lila -, csizma volt, masnival meg fodorral. Itt voltak műkörmeim is, és hatalmas műszempilláim, melyeken csillogó kövek voltak. A hajamba volt egy tiara, és már nem göndör volt, hanem egyenes.
Mikor vasalták ki?
Észre sem vettem...
...
- Köszönjük a kemény munkát! - Tapsolt Mizohata-san. - Mindenkinek gratulálok, főleg neked Tetsuya-chan! A ruhák fantasztikusan álltak rajtad!
Csak bólintottam, mert nem volt erőm beszélni.
Elfáradtam.
- A holnapi nap folyamán - délelőtt -, kerül a piacra a magazin, szóval remélem siker elérnünk a kellő hatást. A mostani héten fogunk a srácokkal is foglalkozni, elmondjuk nekik, mi hogy s mint lesz... és a jövő héten fogunk forgatni! Mindenki úgy készüljön!
- Rendben!
- Nos, akkor holnap találkozunk! Viszlát! - Köszönt el, és mások is elköszöntek, páran ide is jöttek hozzám, hogy gratuláljanak, amiért ilyen jól bírtam, és mert olyan szép voltam.
Már éppen indultam volna a tömeggel, amikor Mizohata-san ráfogott a karomra.
- Hazavigyelek? - kérdezte, mire bólintottam.
Nem volt kedvem buszozni.
...
- Köszönöm, hogy haza hozott.
- Igazán nincs mit Tetsuya-chan. Örömmel tettem. - Mosolygott, én pedig kiszálltam a kocsiból, Nigouval együtt. - Nagyon ügyes voltál. Majd küldök holnap egy példányt a magazinból, és még pár leadatlan képet, rendben?
- Azt megköszönném. Viszlát Mizohata-san.
- Bye, bye Tetsuya-chan, majd hívlak ha jönni kell, oké?
- Oké. - Válaszoltam, majd Mizohata-san elhajtott.
Bementem a házba, levettem a pórázt a kutyáról, és lerugdostam magamról a farmert.
Az ajtót még gyorsan bezártam, majd visszamentem a szobámba, és bebújtam az ágyba.
Ránéztem a digitális órára, és az 19:56-ot mutatott.
Még jó, hogy Mizohata-san hazahozott.
Oh, de...
Holnap suli és... még nem tanultam semmit. Francba...
Mindegy. - Sóhajtottam majd elnyomott az álom.
Köszönöm, hogy elolvastátok!
:D