Sziasztok! Elnézést, amiért kimaradt egy hét, de bekrepált a laptopom :/ Egy csomó idő eltelt, míg meg tudták javítani :'( Ép és egészséges, lassúbb mint valaha, de még működik! :D
Remélem tetszik majd a fejezet, van benne egy kicsi erotikus tartalom. :3
Kedves vendég: Köszönöm, hogy megtiszteltél a "kritikáddal." És azt is, hogy válaszoltál a kérdésemre, és hogy jó ötletnek tartod. :) Köszönöm, hogy elolvastad, nagyon hálás vagyok! ;) (És igen, Nagisa tényleg Shounen-ai-sos! :D _ hehe...)
Kellemes olvasást, és mindenkinek jó nyarat!
By: Lora98
Az ébresztőm ricsajára keltem fel, majd fáradtan nyögtem egyet. Kezdődhet a napi rutin, mégis úgy érzem, mintha nem aludtam volna.
Baj lenne ha nem mennék suliba?
Nyújtózkodva felálltam, aztán rendbe tettem az ágyam, felhúztam a rolókat, majd elindultam a fürdőszobába megmosni az arcom és a fogam. Miután végeztem, szokásos módon megigazítottam a hajam, és felöltöztem az iskolai egyenruhámba. A táskámba beraktam a tankönyveimet, majd a konyhába mentem, hogy szendvicset csináljak magamnak.
Miután végeztem ezzel is, megsimogattam a még mindig alvó Nigout, és újra töltöttem a tálkáit.
Elővettem a telefonomat, majd megláttam rajta az időt, és kissé meglepődtem. Gyorsan bezártam az ajtót, és elindultam a suliba. A mobilt út közben visszatettem a zsebembe, aztán folytattam az utamat.
...
Szerencsém volt, vagyis inkább csak a félrevezetésemnek volt köszönhető, hogy a tanár nem vette észre, hogy mögötte osontam be a terembe.
Mázli. - Hümmögtem.
Leültem Kagami-kun mögé, aki egyből rám pillantott a válla felett. Láttam egy kis pirosas foltot az arcán, de lehet csak azért, mert ott támaszkodott a kezével... Félszegen rám mosolygott, én pedig felhúztam a szemöldököm, de vissza mosolyogtam.
Kagami-kun fura...
Visszafordult, én pedig elővettem az irodalom tankönyvemet és füzetemet, majd kibámultam az ablakon. Pár pillanatig nézegettem csak kifelé, mert aztán lehunytam a szemem, és félálomba merültem.
Franc... a tegnapi nap kissé kifárasztott...
Nem terveztem, hogy elszundítok az órán, de a csengő hangjára ébredtem fel. Álmosan pislogtam, majd észrevettem, hogy a füzetem üres. Sóhajtottam, majd megböktem Kagami-kun hátát.
- Igen? - fordult hátra.
- Oda tudnád adni a füzeted Kagami-kun?
- Persze, tessék. - Adta oda, és amikor érte nyúltam, véletlenül megfogtam a kezét. Kagami-kun hirtelen elrántotta, én pedig csak pislogtam párat.
Kagami-kun tényleg fura...
- Köszönöm.
- N-nincs mit.
Kezembe vettem a tollamat, majd lemásoltam azt amit Kagami-kun írt. Nem írtak sokat a mai órán, így hamar végeztem. A tanár úgy is mindig kinyomtatja nekünk az anyagot, hogy arról tanuljunk, csak néha szokott velünk vázlatot íratni. Gondolom azért, hogy legyen bizonyíték, hogy figyeltünk az órán...
Nem mondok semmit sem.
Újra megböktem az előttem ülő vállát, aki csak hátranyújtotta a kezét, de nem nézett rám.
Oda adtam, majd újból megköszöntem, mire bólintott.
Nem foglalkoztam ezzel az egésszel túl sokat, hanem elpakoltam a könyveimet, és az asztalra támaszkodtam. Pár perc múlva megjelent a tanár, mi felálltunk, majd amikor intett hogy üljünk le, visszahuppantam a székbe.
A tanár nő - név szerint Miru-sensei -, elkezdte a biológia óra rejtelmeit tanítani, nekem pedig egyáltalán nem volt kedvem a szegény békákról hallgatni...
És elvileg még boncolunk is majd... Biztos, hogy hánynék...
...
A többi órát végig szenvedtem, teljesen hatalmába kerített az álmosság. Olyan fáradtnak éreztem magam mint még soha.
Mintha másnapos lennék.
Na nem mintha piáltam volna...
Amikor feleszméltem, már a tornateremben voltam - jegyzem meg átöltözve - és éppen megbeszélést tartottunk. Mindannyian a padlón ültünk, és az edző éppen a stratégiát mondta el, de egyáltalán nem tudtam figyelni rá. A szemeimet ki be nyitogattam, hogy kissé felébredjek, de úgy tűnik, ez csak rontott a helyzeten.
- Kuroko? - suttogott nekem Kagami-kun.
Csak felpislogtam rá, majd az ölébe dőltem. Az utolsó, amit hallottam tőle egy élesen beszívott levegő.
Aztán elnyelt a sötétség.
...
- ...ko.
Hm?
- ...roko.
Kagami...kun?
- Kuroko? Ébredj fel... hallod? Gyerünk...
- Kagami-kun...?
- Na végre... jól ránk ijesztettél hallod... Azt hittük elájultál, de aztán kiderült, hogy elaludtál... Viszont sehogy se tudtunk felkelteni így elhoztalak... haza.
Morogva kinyitottam a szemem, és körbenéztem. Pár pillanat múlva jöttem csak rá, hogy otthon vagyok, a nappaliban.
- Ki...?
- Én voltam... a táskádban megtaláltam a kulcsokat és a címed így... És legközelebb jó lenne ha szólnál, ha van valami! Komolyan ember! Még azt sem tudtam, hogy hol laksz! - Nézett rám szúrósan.
Csak tovább pislogtam, majd bólintottam.
- Mennyi... az idő?
- Hát, olyan öt körül lehet... Ne aggódj, az edző nem haragszik rád, igazából csak megbeszéltük a stratégiát, meg az edzés tervet... Nem történt semmi izgalmas. Hogy... hogy érzed magad?
- Kipihenten. - Válaszoltam, mire ugatva felnevetett.
- Értem. - Mosolygott, majd beleborzolt a hajamba. - Nem vagy éhes?
- Egy kicsit... - Motyogtam, majd felültem a kanapén.
- Tessék, vettem pár hamburgert - adta oda őket -, és egy kis turmixot is. - Vakarta meg a tarkóját, és kissé elvörösödött.
- Köszönöm. - Ittam, majd elkezdtem megenni az egyik hamburgert.
- Ehetnél többet is... - Jegyezte meg mellékesen Kagami-kun. Nem válaszoltam rá, csak tovább nyammogtam.
- Nigou?
- Az... az a kis vakarcs - rázta ki a hideg Kagami-kunt -, kinn van a kertben...
- Oké... megijedtél tőle Kagami-kun...?
- N-nem, csak...! Csak kizártam egy kis időre... nehogy rumlit csináljon...
Felkuncogtam.
- Ne nevess ki!
- Nem nevettem.
- De kuncogtál!
- Az nem nevetés...
- Jó, mindegy! - Fonta össze a kezét maga előtt, majd duzzogva elfordult.
Csak megráztam a fejem, és tovább ettem. Pár perc múlva végeztem is, és Kagami-kun sem volt már mérges.
Csak egy kicsit...
Talán.
Ittam a turmixomból, és véletlenül egy kicsi kifolyt a számból, le az államig. Már épp töröltem volna le, amikor megéreztem Kagami-kun kezét a számnál.
Mikor jött ide?
Felnéztem rá, hogy mégis mit akar, de ő csak bámult rám. Aztán kicsit megrázta a fejét, és azt suttogta: "Olyan ügyetlen vagy..." A következő pillanatban lassan ledöntött a kanapéra, és rám feküdt. A keze még mindig a számnál volt, a fejét pedig belefúrta a hajamba, és mélyen szippantott belőle. Értetlenül bámultam a plafont, és azon gondolkoztam, hátha Kagami-kun beteg vagy valami. Hiszen olyan furcsán viselkedik mostanában. A fejét közben a nyakhajlatomba temette, és hallottam ahogy mély lélegzeteket vesz. Láttam és éreztem is egyben, ahogy remeg a teste. Épp szólni akartam, hogy megkérdezzem "Minden rendben?", amikor kissé felemelkedett a nyakamtól, és a száját az államra tapasztotta.
Na itt egy kicsit elgondolkoztam, de reagálni sem volt időm, mert egyre feljebb haladt, közben pedig a turmixom minden cseppjét lenyalta rólam. Csak feküdtem ott, és azt vettem észre, hogy Kagami-kun befészkelte magát a lábaim közé. Élesen beszívtam a levegőt, amikor megéreztem azt, a combom belső felének nyomódni.
Oké.
Ez egy kicsit furcsa. Na jó.
Nagyon furcsa.
A szája közben utat talált az én ajkaimhoz, és végül egy nagy sóhajtás után, megcsókolt. A számat harapdálta, nyalogatta, és egy kicsit megijedtem. De azonnal ki is szállt a fejemből a menekülési szándék, amint éreztem ahogyan az ölét az enyémhez nyomta.
Uram... Isten.
Egyszerűen csak ott feküdtem, teljesen lefagyva. Nem féltem Kagami-kuntól, de most nem tudtam mit reagálni... Hiszen én még nem kerültem ilyen helyzetbe...
Hirtelen jobban nyomta magát hozzám, mire felnyögtem. Ő kihasználta a helyzetet, és a nyelvét a számba dugta. Erre csak még egyszer felnyögtem, és összeszorítottam a szemeimet.
Mikor csuktam be egyáltalán?
Jobb kezével beletúrt a hajamba, majd a másikkal a derekamat simogatta. A hátam, a szokatlan izgatásokra ívbe hajlott, mire Kagami-kun jólesően felnyögött, és elvált a számtól. Félve kinyitottam a szemem, és megláttam Kagami-kun vörös arcát, melytől én magam is elvörösödtem. Tekintetét az enyémbe fúrta, és meghökkentem az érzelmektől amiket láttam benne. Nem vesztegetett több időt, újra megcsókolt.
Ez a csók már vad volt, olyan "Kagami-kunos." Nem ellenkeztem, ez valahogy feledésbe merült bennem, ahogy a nyelvével feltérképezte a számat, szívogatta az ajkaimat. A kemény tagját folyamatosan hozzám dörzsölte, és bármennyire is tartottam zavarónak és kínosnak is a helyzetet, magam is kemény lettem. A fogaink össze-össze koccantak, és a kezeimmel átkaroltam Kagami-kun hátát, mire felsóhajtott.
Kezeit a fenekemhez vezette, és megmarkolta őket, mire ijedten kipattantak a szemeim. A csókunkat megszakította, és újra a nyakamba temette a fejét, s közben mélyeket sóhajtozott, és nyögött. Éreztem, ahogy a fogait a nyakamba mélyesztette, és szívogatta a vékony bőrt. A kezeimet a hátáról a mellkasára vezettem, hogy eltoljam magamtól, mert ez a fenékfogdosós dolog, kissé megijesztett. Viszont ahogy egyre jobban dörzsölődött össze az ágyékunk, már nem tudtam az ijedtséggel foglalkozni, csak arra tudtam koncentrálni, amit Kagami-kun csinált.
- Ku... Kuroko! Ah...
A nevemet nyögte, egyre többször és többször, majd végül mindketten elélveztünk. Pihegtünk egy kicsit, majd végül Kagami-kun felemelte a fejét, és rám nézett, egyenesen bele a szemeimbe.
A tekintetében eddig soha nem látott érzelmeket véltem felfedezni, de ezek olyan hirtelen tűntek el, mint por a szélben. A gyengéd érzelmeket felváltotta az ijedtség, rémület, félelem. Kagami-kun a száját is eltátotta, ahogy végignézett rajtunk, és láttam rajta, hogy most tudatosult benne, hogy mit is tett.
Vagyis... hogy mit tettünk.
Olyan gyorsan állt fel, és hátrált az ajtóig, hogy még annyit sem tudtam kinyögni, hogy "állj". Kilépett az ajtón, és az utolsó dolog amit láttam a becsapódó ajtó volt.
...
Legalább húsz percig ülhettem ott, amikor végül nekem is leesett, hogy mit is tettünk itt az előbb. Éreztem, hogy elvörösödök, és végül éreztem magamon, hogy... hogy ragacsos vagyok. Így egy sóhajtás után felálltam, majd a fürdőszobába mentem. Ott levetkőztem, majd minden ruhámat bedobáltam a mosógépbe.
Mivel már nem terveztem elmenni sehova, így letusoltam, és pizsamát vettem. Nigou közben elkezdett kint nyüszíteni, ezért beengedtem, és egyből elkezdett bökdösni, hogy simogassam.
Visszamentem a nappaliba, és láttam még két darab hamburgert, így az egyiket a hűtőbe tettem, míg a másikat betettem a mikróba pár percre. A fiókból elővettem egy csomag pattogatott kukoricát, és amikor kész lett a hamburger, beraktam azt is. Miután az is kész lett, beleöntöttem egy mélyebb tányérba, és bementem a szobába.
Befeküdtem az ágyba, bekapcsoltam a tévét, és kerestem valami normális filmet. Közben megettem a hamburgert, és Nigou is mellém feküdt. Közben adtam neki pár szem kukoricát, melyeket farkcsóválás közepette aranyosan megette.
Pár óráig még néztem a tévét, aztán hirtelen eszembe jutott valami. Kibújtam a takaró alól, átfutottam a nappalin, és az ajtóhoz sétáltam. Benyúltam a postaládába, és kivettem belőle a magazinokat. Visszasétáltam a szobámba, és visszafeküdtem az ágyba. A térdeimet felhúztam, és elkezdtem átlapozni az újságot. Ahogy lapoztam egyet, az egyik oldalon megláttam egy kis levelet, mely nekem volt címezve. Megfogtam, és kinyitottam, majd elkezdtem olvasni.
" Tetsuya-chan!
A képek fantasztikusak, nem győzlek dicsérni! Olyan gyönyörű vagy a képeken, hogy a magazin tulajdonosa nem akarta elhinni, hogy fiú vagy! Mindenki elképedt, amikor meglátták a képeidet! El sem hiszed, nem csak egy újságban, hanem háromban is szerepelsz! Igen, háromban! Még hozzá a leghíresebbekben! Elterjesztettük a hírt, egy új modellről - igen te vagy az -, és már számos példány elkelt! Fogy az újság mint a cukor, és rengeteg hívást kapunk, hogy mégis ki vagy, hogy hívnak... És csak ma jött ki az újság a nyomdából! Hihetetlen ugye?
Gratulálok Tetsuya-chan, ügyes voltál!
U:i. Hívj fel, ugyanis meg kell beszélnünk valamit Tetsuya-chan. Bye-Bye!
U:i.2: Torii sem győzött dicsérni! Nagyon büszke rád, habár ezt hangosan nem mondaná!
Minsuke Mizohata. :)"
Mosolyogva tettem az éjjeliszekrényre a papírt, és átlapoztam az újságot. Hihetetlen, hogy tényleg milyen jól sikerültek a képek... egyszerűen le vagyok nyűgözve.
Fantasztikusak. A háttér, a díszítések... Még így papíron keresztül is olyan mintha ragyognék a képeken... de van egy kis hűvösség is a szemeimben... Olyan... Jéghercegnősnek tűnök abban a kék ruhában...
Tényleg mindegyik újságban benne voltam. Ha nem tudnám, hogy az én vagyok, azt hinném, hogy valami új felfedezett, vagy ilyesmi.
Oldalra néztem, ahol megláttam a mobilomat, és mivel még nem volt nyolc óra, így bepötyögtem Mizohata-san számát, és felhívtam.
- Tetsuya-chan?
- Igen, remélem nem zavarok Mizohata-san.
- Á, dehogy, dehogy! Nos, hogy tetszettek a képek?
- Fantasztikusak. - Mondtam, majd hallottam, ahogy Mizohata-san felnevet.
- Igen, igen, szerintem is azok - hümmögött -, gondolom ne köntörfalazzak, hanem térjek is a lényegre, igaz?
- Ha ezt akarja...
- Tetsuya-chan, mindig olyan udvarias vagy!
- Magával ellentétben. - Hallottam meg Akiko-san hangját a vonal túlsó végéből.
- Na de Akiko-chan!
Még egy kicsit civakodtak, amit végig is hallgattam a telefonon keresztül, és próbáltam nem felkuncogni rajtuk.
- Itt vagy még Tetsuya-chan?
- Igen, itt.
- A dolog, amiről beszélni akartam veled... Nos kibököm Tetsuya-chan. Terveim vannak veled. Olyan fajta személyiség és küllem vagy, melyet kár lenne nem mutogatni másoknak. Hálát adok a kicsikéimnek, hogy arra kértek, keressek valami szikrát a zenéjükhöz... Ugyanis ha nem tették volna, nem találtam volna rád. - Kuncogott. - Ezzel az egésszel arra akarok kilyukadni, hogy ha engeded, és szeretnéd - ez a legfontosabb persze -, akkor sztárt csinálhatnék belőled. Akkor nem csak a klipekben szerepelnél, hanem filmekben, reklámokban... A határ a csillagos ég. - Mondta, és biztos voltam benne, hogy széttárta a kezeit. - Olyasvalaki vagy, akit az emberek minél jobban meg akarnak ismerni. És amikor már ismernek, egyszerűen vágynak arra, hogy még többet tudjanak rólad. És nem hagyhatom, hogy egy ilyen csiszolatlan gyöngyszem, mint te, elvesszen. Már az első pillanattól fogva tudtam... hogy te értékes vagy. Nos mit szólsz Tetsuya-chan? Benne lennél?
Egy ideig hallgattam, majd végül megkérdeztem.
- Ugyan olyan lennék, mint Kise-kun?
- Ryouta-chan? Á, dehogy! Ő fel sem érhetne hozzád, ha elvállalod! Ő csak modell, de te... ha meglesznek a megfelelő képességeid... Olyan magasba törhetsz mint senki más! Tetsuya-chan... És a legjobb még csak most következik... neked... Neked van egy ütőkártya a tarsolyodban... Képes vagy két személyiséget is eljátszani, attól függően, hogy mikor melyik kell... Így sokkal több munkád lehet, mint bárki másnak!
- Ez... ez mivel járna?
- Oh, látom okos vagy Tetsuya-chan... A csillogás, sztárság, gazdagság... nem csak erről szól az egész. Ha elvállalod, akkor interjúkra, felvételekre kell menned... De az is lehet, hogy amikor majd leleplezzük a női éned, és megtudja majd ország világ, hogy beléptél a sztárok világába, lehet, hogy egyből felkéréseket is kapsz majd... Autogram osztás, fotózás... Ezek várnának rád... Természetesen teljes munkaidőben. A külvilág felé mindig a tökéletes ént kell mutatni... Általában ezt szokták mondani a kezdő színészeknek, énekeseknek. De Tetsuya-chan... Te olyan legyél amilyen vagy. És tudnod, kell, hogy a pletykalapok mindent ki fognak deríteni rólad, hogy kik... kik voltak a szüleid, van-e még rokonod, milyen iskolába jártál és jársz... Kik a barátaid... Hol szoktál lenni suli után... És gondolom sejted, mivel barátok vagytok Ryouta-channal, könnyen írhatnak cikket rólatok... Ezek bármire képesek, hogy eladjanak egy jó sztorit... Egy perc nyugtod sem lesz. Nos?
Ahogy elképzeltem ezt az egészet, összeszorult a torkom.
- Aludhatnék... aludhatnék rá pá napot?
- Persze Tetsuya-chan, de azt szeretném, ha csak akkor mondanál bármit is, ha jól átgondoltad. Nos, jó éjszakát Tetsuya-chan. Bye,bye!
- Viszlát, és jó éjszakát önnek is Mizohata-san. - Nyomta ki, majd az éjjeli szekrényre tettem a telefonomat.
Nagyot sóhajtottam, majd kikapcsoltam a tévét, és bebújtam az ágyba. Nigou befészkelte magát a takaró alá, és mindketten becsuktuk a szemünket.
Egy biztos, ezen a sztárságos-din egy ideig gondolkoznom kell.
Na meg...
Meg kell beszélnem... Kagami-kunnal... a ma történteket.
A délután történtekre gondolva, elpirulva fúrtam bele a párnába az arcomat, és egy sóhajtás kíséretében elaludtam.
A hibákért - ha van benne, és biztos hogy van -, elnézést.
Kérlek nézzétek el nekem. ^^
U:i. A karakterek nem az enyémek, de bár azok lennének! :P :D