Sziasztok! Bocsi, hogy nem jött hamarabb, csak alig szállt meg az ihlet! ^^ De itt van, remélem élvezhető! :D Fúhh, láttam a Transformerst! Nekem kell olyan nagy T-rex! ( Aki látta az tudja miről van szó... ;) )
"Cintiii 33": xD Hát képzeld, amikor elolvastam amit írtál, elröhögtem magam. Aztán miután végeztem, újra elolvastam, és megint röhögtem. Ezt egy párszor még megcsináltam... :DDD Hát én sem terveztem, hogy így lesz, de Kise megmakacsolta magát, és amikor észrevettem, hogy hol is tartok, ők már a közepénél jártak... :3 Így kénytelen voltam engedni neki, hogy elvegye Kuroko szüzességét... ^^ És, igen, tervezek több párosítást, habár a szex részekben nem vagyok biztos, mert néha arra gondolok, hogy ha több emberrel hozom össze Kurokót, akkor nem-e tartjátok-e majd...? Na hadd ne mondjam ki a K-betűs szót. ^^"
"Guest": Hidd el ez nekem is megfordult a fejemben. Miért hozom össze Kurokót mindig Kagamival? Hm... na majd még kiderül! :D ;D
Köszönöm, hogy még olvassátok, és remélem megdobtok pár kritikával. ^_^
Nyugodtan bombázhattok ám ötletekkel - akármilyenekkel -, fanficekkel kapcsolatban... Ha akarjátok nem muszáj anime, lehet film is, persze ez attól függ, hogy én is láttam-e :D ( mostanában egy csomó Vámpírnaplók ficet olvasok... nyaaa... Ki gondolta volna, hogy Klaus és Damon ilyen jók együtt? :3 Joseph Morgan és Ian Somerhalder olyan szexy...! :3 ) /lehet, hogy írok egy ilyen ficet... hm.../
Elhiszitek, hogy Júliusban jön a Free! 2.évada?! :3 Az előzetes már fenn van indán... :D
Jó olvasást! És most komolyan, egy Free!/KNB crossover? Szerintetek?
By: Lora98
Amikor másnap reggel kinyitottam a szemem, és képes voltam a külvilágra koncentrálni, azonnal vissza akartam aludni. Nem tudom mihez hasonlítani, de a fájdalom amit e pillanatban is érzek, az felfoghatatlan. Mintha ketté akarna szakadni a seggem.
Nem viccelek.
Tegnap nem is éreztem ehhez hasonlót, de most...
Nem tudom, hogy hogy bírják ezt ki... Bár nekem ez volt az első alkalmam... Annyit azért sejtek a dologról, hogy mindenkinek fáj az első... mármint utána...
Kise-kun... Tényleg hihetetlen, hogy elvette a szüzességem.
Pirulva megráztam a fejemet, és jobban elterültem az ágyon. Nos, igazából ilyenkor általában már kiszoktam pattanni az ágyból, hogy elkészüljek, de most mentesítem magam minden mozgás alól...
Ilyenkor...
Riadtan ránézek az ébresztőórámra, és látom, hogy az 10:07-et mutat.
- Basszus. - Szitkozódok. Remek, még a suliból is kések.
Fáradtan kikászálódok az ágyból, és fájdalmasan felnyögtem amikor elindultam a fürdőszobába. Úgy csoszogtam az említett helyiség felé, mintha az éjszaka átváltoztam volna pingvinné. Amikor belenéztem a tükörbe, megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, hiszen nem láttam magamon se tollat se csőrt...
És ahogyan megláttam a képemet a tükörben, eldöntöttem, hogy nem fogok ma suliba menni.
Per pillanat sokkal fontosabb dolgaim vannak... Mármint nem hiszem, hogy a fájdalomcsillapító hatni fog a fenekemre...
Így, miután eldöntöttem, hogy itthon maradok, teljes nyugalommal engedtem magamnak egy forró fürdőt. Azt hiszem ez már kijárt egy ideje... - Gondoltam.
Amíg folyt a víz, visszabotorkáltam a szobába a telefonomért, hátha keresett-e valaki. Meg is láttam pár üzenetet és néhány nem fogadott hívást is. Egy idő után visszamentem a fürdőbe, hogy megnézzem a vizet, és amikor már tele volt a kád, elzártam a csapokat. Észrevettem a mobilomat a kezemben, majd egy vállrándítással leraktam a szennyes kosárra, aztán beszálltam a kádba. Természetesen meztelenül.
Jóleső nyögéssel merültem el a vízben, és kezdtem el áztatni magam. Most, hogy így belegondolok, néha úgy érzem, hogy szerencsés vagyok. És néha úgy, hogy nem. Hiszen, mivel nincsenek olyan hozzátartozóim, akik megmondhatnák, hogy mit tegyek, ezért akármit megtehetek. Akár ki is maradhatnék a suliból, vagy csak egyszerűen lógnék, akármi...
Nem tudom, hogy ez szerencse, vagy szerencsétlenség, ugyanis mindkét formában vannak előnyei és hátrányai a dolognak.
Ha lennének szüleim - vagy még a nagyi is itt lenne -, akkor nem feküdhetnék itt a kádban, és nem kéne ezen gondolkoznom.
Valamikor saját magamon is megdöbbenek, hogy amikor ez eljut a tudatomig, nem is nagyon hat meg.
Na és ilyenkor jövök rá, hogy mennyire is más vagyok mint a többiek. Fura...
Részletkérdés. - Horkantam fel. Mindenki olyan amilyen. Habár "ilyen" vagyok, mégis elég sokan szeretnek... - Tűnődtem el, majd megszólalt a telefonom.
Gyorsan megtöröltem a kezemet, majd felvettem a készüléket, és hátra hajtottam a fejem a kád szélére.
- Igen?
"- Kuroko? Itt Kagami." - Hallottam a reszelős hangot, és biztos voltam benne, hogy zavarban érzi magát.
Én egy kicsit lenyugodtam, ugyanis miután az én agyamig is eljutott az az infó, hogy lefeküdtem Kise-kunnal - a volt iskolatársammal, barátommal, kosárlabda ellenségünkkel -, rájöttem, hogy az azelőtti kis "eset" Kagami-kunnal, nem is volt olyan szörnyű. Sőt...
Főleg azért, mert hát én is élveztem.
Az élvezetek rabja vagyok?
Lehetséges... Uhh, hirtelen olyan mocskosnak érzem magam.
- Kagami-kun, mit szeretnél? - kérdeztem.
"- Ö... hát, csak nem vagy suliban és... Nincs semmi baj ugye?"
Azon a tényen kívül, hogy a fenekem majd szétszakad, nincs semmi, tényleg.
- Nem, minden rendben. Az előbb ébredtem fel, és eldöntöttem, hogy ma itthon maradok. Oda tudnád adni nekem majd a leckét, Kagami-kun? - szaladt ki a számon.
"- Pe-persze. De... ugye nem miattam nem jöttél be? Csak mert tegnap elég feltűnően kerültél..."
Épp válaszolni akartam volna, amikor közbevágott.
"- ... amit teljesen meg is értek! De..."
- Ne aggódj Kagami-kun, nem miattad. Mostanában kissé fáradtnak éreztem magam, úgyhogy tényleg jól jött ez a nap.
"- Hm, oké. Mit csinálsz?"
- Most?
"- Aha."
- Mi ez a nagy érdeklődés, Kagami-kun?
"- H-hát... most van a hosszú szünetünk, és halálra unom magam. És beszélgetni is akartam veled."
Elmosolyodtam.
- Fürdök.
"- Mi?"
- Válaszoltam a kérdésedre. Most, per pillanat fürdök.
"- Egy kádban?" - hallottam ahogy nyelt egyet.
- Nem, Kagami-kun a medencémben. Tudod nekem még arra is telik. Persze, hogy egy kádban.
Egy ideig hallgatott, majd hallottam ahogy elkezd dadogni.
"- Ööö... Most jutott eszembe, hogy beszélnem kell az egyik ta-tanárral, szóval mennem kell... Izé, suli u-után beugrok a leckével... hozzád... oké?"
- Oké. Viszlát Kagami-kun.
"- S-szia." - Tettük le a telefont.
Nem akarok szemét lenni, de felettébb szórakoztató dolog Kagami-kunt "piszkálni." - Mosolyogtam. Habár arra a kérdésemre még nem találtam meg a választ, hogy miért is csinálta velem "azt."
Nem mintha Kagami-kun nem lenne vonzó. Mármint... most, hogy az a dolog megtörtént Kise-kunnal, teljesen más megvilágításban látom őt. Nem csak Kagami-kunt, hanem minden más... nos, minden más férfi ismerősömet. Eddig bele sem gondoltam, hogy akár barátságon kívül mást is érezhetnék irántuk...
Még jó egy óráig voltam a vízben, de mivel nem vágytam uszonyokra, így végül kiszálltam a kádból. Minden fontosabb dolgomat kihoztam a fürdőszobából, aztán felöltöztem, és bementem a nappaliba. Bekapcsoltam az ott lévő tévét, és elővettem a fiókból pár zacskó chipset. Elkezdtem valami idióta műsort nézni, aztán egy idő után elkapcsoltam más csatornára. Ezt több óráig csináltam, és tényleg nagyon kezdtem unni magam.
Nigou közben ide feküdt mellém, és elkezdtem simogatni a füle tövét. Egy ideig nyafogott, így meg kellett fésülnöm az egész bundáját a kutya keféjével. Rá pillantottam a fali órára, és láttam, hogy már délután fél kettő van.
- Jól el tévéztük az időt Nigou. - Simogattam tovább.
Felálltam, hogy kimenjek a konyhába, amikor megszólalt a csengő. Kisétáltam az ajtóhoz, majd kinyitottam.
- Jó napot, Kagami-kun. - Mosolyogtam, majd beengedtem őt.
- Szia. Hogy... vagy? - vakarta meg a tarkóját.
- Jól... um... Kérsz valamit? - indultunk a nappaliba, ám mindketten megtorpantunk, mielőtt beértünk volna a szobába. Egymásra pillantottunk, majd álldogáltunk pár percig.
- Vizet, ha lehet. - Válaszolt fáziskéséssel Kagami-kun.
- Addig, nyugodtan leülhetsz a... kanapéra. - Mentem a konyhába, de még láttam ahogy Kagami-kun megrázza a fejét, és követ a konyhába.
- Nem, be nem teszem a lábam oda. - Rázta ki a hideg Kagami-kunt, és hirtelen a gyomrom összeszorult. Azért nem akar bemenni, mert bánja ami történt? Vagy... miért?
- Ott van az a... az a szörnyeteg! - Mondta majd leült az egyik székre. Nekem pedig hirtelen nevetni támadt kedvem, de visszafogtam magam. Hiszen Kagami-kun Nigou miatt nem ment be a nappaliba. - Mosolyogtam, majd öntöttem egy pogár vizet neki.
- Tessék. - Tettem le elé, majd én magam is leültem.
- Kösz. - Ivott.
A kínos csönd tapintható volt közöttünk, de mindketten hallgattunk. Mindenhová néztünk, csak egymásra nem, így végül sóhajtottam.
- A házi feladat?
- Ah, uh! Itt... van. - Keresgélt a táskájában, majd végül pár papírt vett elő, amit lerakott az asztalra. - Tessék.
- Köszi. - Mondtam, majd elkezdtem nézegetni a papírokat. Nem sok mindent csináltak ma sem, bár másolnom az majd kell...
Ezek után megint újabb csend ereszkedett ránk, majd Kagami-kun megköszörülte a torkát.
- Um... izé, Kuroko - nyelt egyet -, beszélhetünk?
- Persze.
- De... um, tudod... arról...
- Miről...?
- Hát, tudod... arról.
- Oh... mármint, arról?
- Igen, arról.
- Ö... persze.
- Oké.
És megint hallgattunk, majd elkezdtük bámulni egymást. Egy idő után képtelen voltam tovább a vörös tekintetbe bámulni, így oldalra fordítottam a fejem.
Azt hiszem ez volt a legrosszabb döntésem a mai nap folyamán.
- Kuroko... - Kezdte nyomasztó hangon Kagami-kun, és a szemem sarkából láttam, hogy a haja eltakarja a szemét. A vállai is, és az állkapcsa is megfeszült. Kezdett Deja vu érzésem lenni, és hirtelen felkaptam a fejem, ahogy eszembe jutott.
A kezemet gyorsan a nyakamra tapasztottam, és - kissé - félve pillantottam Kagami-kunra.
- Kagami-kun...
- Az ott egy harapásnyom? - nézett dühösen, és nem tudtam, hogy rám dühös, vagy...
Nem válaszoltam a kérdésére, csak tovább bámultam rá. Erre összehúzta a szemét, és a tekintete megkeményedett. A gyomrom újra összeszorult, és mintha a torkommal is lenne valami...
- Kuroko. Az. Ott. Egy. Harapásnyom? - kérdezte újra, vészjóslóan.
- Kagami-kun...
- Az. Ott. Egy. Harapásnyom? - állt fel, és az asztalra támaszkodott. Én nyeltem egyet, és felálltam a székből, aztán hátráltam a pultig.
Deja vu...
- Kagami-kun... ez, nem az, amire gondolsz...
- Értem... szóval ez nem az amire gondolok? - ismételte, aztán elkezdett felé jönni, miközben elgondolkozó fejet vágott. - Mert mire is gondolnék, hm, Kuroko? Hogy miután mi... mi együtt voltunk - ejtette ki furán ezt a szót -, te utána... Mert csak is utána történhetett ugye? Mert amikor még nálad voltam... akkor... akkor még nem volt ott az a folt. Kuroko... - Suttogta, majd amikor már előttem állt, megfogta a kezemet, és elvette a nyakamról. - Ezt... - simított végig a folton -, ki csinálta?
- Kagami-kun... én...
- Ki...?
- Én... nem...
- Aomine? Akashi? - sorolta fel a neveket -, Kise vagy...
A neve hallatán megdermedtem, és ezt Kagami-kun is észre vette, mert megszorította a kezemet.
- Ah... szóval Kise-volt. - Fújta ki a levegőt. Láttam, hogy nyelt egyet, majd megölelt. - Kuroko én... én annyira tudni akarom, hogy mit tett még veled... bár most, hogy belegondolok, nem is tudom... És nem kényszeríthetlek arra, hogy elmond... De ezt tudnod kell, mert...
- Kagami-kun...?
- Szeretlek.
"Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek... Kurokocchi..."
- Mi...?
- Szeretlek Kuroko.
- De... miért? - ismét csak Deja vu. Miért? Ezt a kérdést számtalanszor fel tudnám tenni. Nem csak neki, hanem Kise-kunnak is... Miért? Miért én? Miért most? Miért...
És miért nem kapok igaz, valós válaszokat ezekre a kérdésekre?
- Nem tudom... hidd el nem tudom. Soha nem képzeltem, hogy idejövök Amerikából, találkozom veled és... és beléd szeretek. Elképzelheted, hogy mekkora sokk volt, amikor rájöttem, hogy mit is érzek irántad.
Csak megráztam a fejem.
- Nem, nem, nem. Kagami-kun, mi barátok vagyunk... ez... amit irántam érzel az nem szerelem. Ez... ez csak...
- Nem? Ez nem szerelem? - fogta a kezei közé az arcomat. - Az, hogy most itt állsz előttem, hogy rám nézel a szemeiddel... Annyira dobog a szívem, hogy szinte bele tudnék pusztulni. Nem voltam még szerelmes, de tudom, hogy amit irántad érzek az az.
- Honnan... tudod?
Erre csak mosolygott, majd felsóhajtott. - Ez szerintem ösztönös. Én... én boldog vagyok amikor meglátlak. Boldog vagyok amikor kosarazunk, és te azzal a tekintettel nézel rám, hogy "bármire képes vagyok". Mert olyankor úgy is érzem... És amikor beülünk a Majiba, az... Kuroko, egyszerűen csak szeretlek. - Érintette össze a homlokunkat, és úgy nézett bele a szemeimbe. - De... akár mennyire is szeretlek... én nem teszek semmit sem. - Mondta, de szavai ellenére összeérintette az ajkainkat.
Egy ideig csak "puszilkodtunk", majd végül elkezdte harapdálni az ajkaimat, bebocsátást kérve, amit meg is adtam neki. A nyelvével elkezdte ostromolni a számat, és vagy tíz percig csókolóztunk.
- Bocsánat - kezdte, és az arca tiszta piros volt -, ezt... ezt meg akartam tenni, de... De semmi mást nem fogok, amíg belém nem szeretsz. - Vigyorgott, mire elkerekedtek a szemeim.
Nem...
Nem...
- Kagami-kun... ígérd meg... - Kezdtem komoly hangon.
- M-mit? Kuroko... mi ez a hangnem...? Mi... a baj?
- Ígérd meg Kagami-kun...! Ha... találsz valakit, mielőtt beléd szeretnék... Akkor ne várj rám. Ne várj rám... jó?
- Hogy...? Kuroko, ez...
- Ígérd meg! - Szorítottam meg a pólóját.
Nem... nem engedhetem, hogy Kagami-kun minden napja úgy teljen, hogy vár és vár... Vár arra, hogy belé szeretek... Reménykedve kel és fekszik le nap mint nap... Habár nem tudom, hogy mit hozhat a jövő... És persze ott van még Kise-kun is... de...
Nem lehetek ennyire önző.
- Rendben. - Mosolygott. - Megígérem. - De... Kise... ő mit tett veled? - kérdezte végül, és láttam rajta, hogy vívódik. Tudni vagy nem tudni...
- Mi... mi... - Kezdtem, és hirtelen sírhatnékom támadt. Nem azért mert megbántam volna a dolgokat Kise-kunnal... Hanem a helyzet miatt, hiszen... Ez az egész Kagami-kunnal...
- Lefeküdtetek, igaz? - bökte ki végül ő, majd megölelt. Én bele bólintottam a mellkasába, mire a karjai megfeszültek a testem körül. - Nincs semmi baj Kuroko... nem... nincs baj, hiszen azt tehetsz amit akarsz. Nincsen semmi baj. Szeretlek. Szeretlek, ezt ugye tudod?
- Ühüm. - Motyogtam, mire megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Most... most viszont megyek. - Ölelt meg szorosabban, majd puszit nyomott a fejem tetejére, és felvette a táskáját. Álltunk még egy pár percig egymással szemben, majd végül kikísértem, és mindketten elköszöntünk egymástól. Addig néztem Kagami-kun háta után, amíg be nem fordult az egyik sarkon.
Becsuktam az ajtót, és a konyhából kihoztam a papírokat, majd elkezdtem a nappaliban bemásolni a mai anyagot. Nem tartott fél óránál több ideig, így amikor végeztem, a telefonomért nyúltam.
Amikor kinyitottam a telefont, az idő épp 16:26-ot mutatott. Bepötyögtem a már ismert számot, és tárcsáztam.
"-Igen, itt a Pizza Hot, miben segíthetek?"
- Jó napot, Shibuki-san, itt Kuroko Tetsuya.
"- Áhá, Tetsuya-kun! Mi újság?"
- Nincs semmi különös Shibuki-san, csak kicsit éhes vagyok.
"- Hát igen, a mai fiatalok mindig olyan sokat esznek, bár rólad ez alig mondható el... Nos, mit rendelnél? A szokásost?"
- Igen, a szokásost. Lehetne két darab?
"- Hát persze! Hm... egészre talán ott is lesz. Más valamit Tetsuya-kun?"
- Nem, köszönöm nem.
"- Hát akkor szia Tetsuya-kun, tanulj jól!"
- Igen, viszlát Shibuki-san, jó bulást!
"- Viszlát!" - Tettük le a telefont. Shibuki-sannál dolgoztam még tavaly nyári munkán, és nagyon kedvelem az öreget. Mindig kedves volt, és azt mondta, hogy a következő nyárra is vár vissza, csak hívjam fel. Én persze készségesen elfogadtam, hiszen jól jön a zsebpénz.
Nem raktam el a telefont, hanem elkezdtem bepötyögni egy másik telefonszámot. Miután tárcsáztam, egy ideig kicsöngött, de végül hallottam, ahogy beleszólnak.
"- Kurokocchi?"
- Jó napot Kise-kun.
"- Kurokocchi...! Mizujs?" - hallottam a csilingelő hangját, mire elmosolyodtam.
- Semmi különös Kise-kun, minden rendben. Veled?
"- Velem is minden rendben, végre van egy szabad napom! Alig vártam már, hogy kapjak egy igazi szabad napot, ugyanis minden nap, suli után mennem kellett fotózásokra... Hiába szeretem annyira egy idő után fárasztó tud lenni... Oh és az egyik újságban, amiben megjelent az egyik reklámozó képem, volt egy olyan gyönyörű lány benne! Persze, ne izgulj Kurokocchi, te vagy az akibe szerelmes vagyok - mondta, mintha csak az időjárásról beszélne, de én akkor is elpirultam -, de az a lány... Nagyon hasonlít rád amúgy..."
Hoppá!
- Va-valóban?
"- Aham... Tudod neki is olyan gyönyörű kék haja van mint neked... a szeme is hasonlít a tiedére... Várj... meg keresem az újságot... ah... Igen, igen meg is van! Wow, milyen jó képei vannak... Még sosem találkoztam vele... de nem bánnám, ha együtt csinálhatnánk pár reklámot... Tudod, nálunk a suliban a lányok meg a fiúk, mind róla beszélnek... Képzeld - nevet -, még nevet is adtak neki! Tudod mi az Kurokocchi?"
- M-mi?
"- Jéghercegnő. De az újságban, a jégkék ruha amit viselt... Nos, még illik is rá a becenév... "
- Az az a kép, amikor egy piros kanapén ül, és keresztbe van téve a lába? - mosolyogtam.
Az a kép tényleg jól sikerült. Az egyik kedvencem.
"- Igen, igen, nagyon jó de... De Kurokocchi, honnan tudod?"
- Én is láttam az újságot.
"- Nahát! Nem is tudtam, hogy Kurokocchi, és nézi az ilyen újságokat..."
- Igen, és mondcsak Kise-kun... észrevettél még valamit a képen? - kérdeztem. - Mondjuk az ölében? A szirmok mellett?
"- Hm... Oh, milyen édes kiskutya! Szinte fel sem tűnt a lány mellett, és nézd csak, mennyire hasonlít... He? Kurokocchi... ez... ez Nigou?!"
- Igen, az ő.
"- És ismered a lányt is?! Kurokocchi, te ismered a Jéghercegnőt?!"
- Igen, de te is ismered Kise-kun. - Kezdtem el kuncogni.
"- Mi?! Az lehetetlen... Hiszen senkit sem ismerek ilyen hajjal, és szemszínnel!"
- Nem?
"- Nem!"
- Senkit sem? És a nem nő az illető?
"- Mi? Na de Kurokocchi... nem ismerek senkit kék haj... hajjal... - szívta be a levegőt -, Te. Jó. Ég. Kurokocchi... a képeken... az újságokban... te vagy? Te vagy a Jéghercegnő?" - kérdezte hitetlenkedve.
- Igen, én. Mizohata-sannak köszönhetem az egészet... Vele, és a csapatával csináltattuk a képeket...
"- Mégis mikor?"
- Még a hétvégén.
"- Hűha... Kurokocchi... elképesztő vagy. Gyönyörű. Csodálatos... egyszerűen nem találok szavakat."
Már válaszoltam volna, amikor megszólalt a csengő.
- Egy pillanat Kise-kun.
"- Oké."
Letettem a telefont az asztalra, majd elővettem a pénzt a tárcámból, és elindultam az előszoba felé. Kinyitottam az ajtót, és bólintottam a futárnak. Átvettem a Pizzát, majd leraktam az előszobai polcra, és fizettem. A futár bólintott, majd mindketten elköszöntünk, és én becsuktam az ajtót.
A Pizzával, és két tányérral sétáltam vissza a nappaliba, majd leültem a szőnyegre. A telefont a fülem és a vállam közé tettem, majd újra beleszóltam.
- Itt vagyok.
"- Mi történt?"
- Csak meg jött a Pizza futár...
"- Értem... Kurokocchi, még mindig képtelen vagyok elhinni, de... mit szeretnél?" - kérdezte, én pedig elvettem két szeletet a dobozból, és a tányérokra tettem őket. Az egyiket letettem a földre, és Nigou azonnal leugrott a kanapéról, majd elkezdte enni. Én is beleharaptam a szeletembe, majd miután lenyeltem, válaszoltam.
- Hogy érted?
"- Ugyan már Kurokocchi... szőke vagyok de nem hülye... Nagyon ritkán hívsz, sőt! Azt hiszem nagyon ritkán hívsz..."
- Hát... kérdezni akarok valamit. Kise-kun... te hogy, hogy modell lettél?
"- Ez meg honnan jött, Kurokocchi?"
- Mizohata-san... megkérdezte tőlem, hogy a forgatások után... nem akarok-e sokkal többet. Filmekben szerepelni meg ilyesmik... Sztárrá válni. Azt mondta, hogy van hozzá tehetségem, és kár lenne elpazarolni... Pár napja gondolkozok rajta... de meg akartam olyasvalakit kérdezni a dologról, akinek van már tapasztalata...
"- Ez a "Mizohata-san", az a Minsuke Mizohata aki felkért minket, ugye?"
- Igen.
"- Hát, Kurokocchi, ha ő ennyire akar téged, akkor szerintem bele kéne vágnod. Tudod még nem találkoztam Mizohata-sannal, de hallomásból ismerem. Ő igazi nagykutya a sztárvilágban... De Kurokocchi, mivel én modell vagyok, ez nagy részben különbözik a színészektől. Habár a lesifotósok utánam jönnek párszor, autogram és más dolgokat is csinálnom kell... De én imádok a kamera előtt pózolni. És hogy, hogyan lettem? Már kiskoromban az anyám elhurcolt fotózásokra, így ez az egész belém ivódott... De ezt csak igazán te döntheted el."
- Értem, köszönöm Kise-kun. - Ettem tovább.
"- De tudod Kurokocchi... most nagyon boldog vagyok!"
- Miért?
"- Mert beszélhettem veled!"
- Oh... értem. - Motyogtam.
"- De mennem kell, Kurokocchi... Szeretlek! Aludj jól majd!"
- Persze... viszlát Kise-kun.
"- Szió! Szeretlek!" - Nyomtuk ki mindketten a telefont, majd én letettem az asztalra.
Újra bekapcsoltam a tévét, és megettem vagy még két szelet Pizzát. Miután végeztem, elcsomagoltam a maradékot, és betettem a hűtőbe. A dobozát kidobtam a szemetesbe, és visszasétáltam a nappaliba, hogy kinyomjam a tévét.
Nigou elkezdett ugatni és nyüszíteni, így kiengedtem őt a kertbe, én pedig elmentem fürödni. Nem volt kedvem sokáig szöszmötölni, így hamar végeztem, közben pedig újra és újra lejátszottam a beszélgetésünket Kise-kunnal a fejemben.
Miután felöltöztem pizsamába, és visszaengedtem Nigout a házba, összepakoltam holnapra a táskámat. Befeküdtem az ágyba, és benyomtam a tévét. Nigou felugrott rám, én pedig megfogtam és felemeltem őt. Rám nézett a kék szemeivel, és aranyosan lihegett.
Én csak mosolyogtam, majd magam mellé raktam őt, és elkezdtem vakargatni a nyakát.
- Hát Nigou, eldöntöttem. - Néztem rá, mire értetlenül pislogott rám.
Nagyot sóhajtottam, majd rámosolyogtam a kutyámra.
- Sztár leszek. - Mondtam, mire vakkantott egyet, mintha helyeselné az ötletet.
Mindketten visszafordultunk a tévé felé, és elkezdtük nézni azt.
Azt hiszem holnap felhívom Mizohata-sant...
Ha hibákat találtok benne, nézzétek el. ;)