Helló~ Itt a fejezet, jó olvasást! :D Nem tudom, hogy a Skizofréniánál mikor jön a friss, mert egész nap ezen dolgoztam. :) Hétköznap sem volt időm, mert dogákat írtunk, és még le is betegedtem :/ Elég rosszul voltam már csütörtökön is, de most már azért egy kicsit jobban vagyok. ^^ Pénteken sem volt időm belekezdeni a Skizofréniába, mert plusz tesim volt, és kb 5-re értem haza... Azt bealudtam, és csak ezzel tudtam foglalkozni! :D De remélem azért örültök. Bár, elkezdem írni a kövi részét neki - miután ezt a fejit feltettem -, tehát a napokban nézzetek fel. :)
Megnéztétek amúgy a Tumblr oldalamat? Ha nem, akkor nézzétek! :D ^.^
A szám, és a klip ötlete nem hozzám tartozik. ;)
Katy Perry: Hot no Cold. :DD (remélem jól írtam xD)
Remélem tetszik. :D
Betti-chan: Szörnyű napod volt? Jajj, te szegény! Azért jól vagy ugye? :) Köszönöm, hogy írtál! :D Nekem pedig ezzel dobtad fel a napom! ;)
Hina-chan: Kösziii, hogy írtál nekem! :3 Én is bírom, amikor harcolnak Kurokóért :D Csak annyian vannak, hogy lassacskán nem tudom, hogy hogyan is kéne leírnom a reakciójukat. xD Mert szeretem, amikor az egész banda előtt történnek a dolgok, mert az a legjobb :D *.* Belecsempésztem egy kis Murasakibarát is a mostani fejezetbe... Csak egy hangyányi megnyilvánulást... ;)
By: Lora98
A hibákat kérlek nézzétek el. ^^"
Oh, és amúgy hogy tetszik az új profil képem? Nekem nagyon bejön! :)) :3
- Oké, mindenki beállt a helyére? - csapta össze a kezeit Mizohata-san, és végigsétált a padok között - Akiko-sannal a nyomában -, amíg elém és Kise-kun elé nem ért. Ránk mosolygott, majd gyorsan a kisebb tömeg felé fordult az emeleten.
- Srácok, a felvétel alatt teljes csendet szeretnék, így aki a száját szeretné jártatni, az most arra - mutatott egy ajtóra -, kimehet, vagy el is mehet. - Mondta, Akiko-san pedig oldalba bökte. - Kivéve a Touou-sokat, de a többieknek nem muszáj itt lenniük. - Nézett rájuk, és amikor a többiek bólintottak, újra felénk fordult.
Fent, az emeleten néhányan álltak, bár volt olyan aki ült vagy nekitámaszkodott a falnak. Takao-kun vadul integetett felénk, mire összemosolyogtunk Kise-kunnal. Kagami-kun és a többiek csak egy kicsivel álltak arrébb, és innen is láttam a fintort a vörös hajú arcán. Akashi-kun, Midorima-kun és Murasakibara-kun Takao-kun mellett álltak, Aomine-kun pedig lent ült a földön, keresztbe tett lábakkal. Himuro-san gyorsan beállt Kagami-kun mellé, a többiek pedig szétszórtan helyezkedtek el.
És minket figyeltek.
Ami elég... nos zavarba ejtő volt.
Eddig hozzá szoktam a "láthatatlansághoz", így elég kényelmetlenül érzem most magam...
Mizohata-san újra ránk mosolygott, majd megszólalt.
- Nos, e művelet a lesz, mint amit a múltkor megbeszéltünk. Röviden akkor, elindítjuk a zenét, ti pedig a betanult mozgást végzitek majd. - Bólintottunk.
- Lányok, fiúk? - nézett a mellettem álló Momoi-sanra és Riko-sanra. A lányokon - a hajammal azonos színű -, fodros, pánt nélküli ruha volt. Ők voltak a klipben a "tanúim." Sachiko-sanék ki sminkelték őket, megcsinálták a hajukat, és minden mást, amit kellet. Kise-kun mellett Kasamatsu-san és Moriyama-san állt, szintén fekete öltönyben, és kissé felzselézett hajjal.
- Megvagyunk. - Mondták mind a négyen, Mizohata-san pedig a padok felé fordult, ahol a többi Kaijous diák ült. Amikor azok is bólintottak, Mizohata-san újra megszólalt.
- Oké, ha mindenki ért mindent, akkor próbáljuk meg hiba nélkül megcsinálni...! - Mosolygott. - Ez az első rész - és felvétel - mindenki koncentráljon! A következő...
Mondta és mondta Mizohata-san, mire - a szemem sarkából láttam -, Kise-kun kissé megrázza a fejét. Egymásra nézünk, bennem pedig megdobban valami, ami miatt gyorsan elkapom a tekintetem Kise-kunról.
Mizohata-san még vagy tíz percig elmondta, hogy mit hogy és miképp szeretne, mi pedig csak hallgattunk. Aztán közelebb jöttek a kamerákkal - nagyon sok van! -, Mizohata-san és Akiko-san pedig eltűnt. Hallottam, ahogy Momoi-san és Riko-san arról pusmognak, hogy kissé izgulnak, és láttam ahogy Kise-kun "tanúi" is feszengenek idegességükben.
Aztán megéreztem Kise-kun kezét az enyéim körül, mire felnéztem rá. Rám mosolygott, és kacsintott egyet.
- Ne izgulj...
- Én nem...
- Tudod, Kurokocchi, amikor szereplek valahol, mindig felveszek egy álarcot. - Suttogta, mintha egy hatalmas nagy titkot árulna most el.
- Álarcot? Hogy érted? - suttogtam én is.
- Hát... most szerelmeseknek kell látszanunk... - pirult el kissé, mire megrándult a szemöldököm -, igaz, hogy van egy kis csavar a klipben, de én nagyon örülök ennek. Hisz én alapból vagyok szerelmes beléd Kurokocchi. - Mondta, mire én pirultam el. Nem tette szóvá, így én sem mondtam semmit. - El kell játszanunk a szerepünket. Te vagy a menyasszony, én pedig a vőlegény. Kurokocchi... ha befutsz, rengeteg sok szerepbe kell belebújnod, és nem mind lesz ilyen könnyű, mint ez itt. - Utalt a forgatásokra. - Nehéz olyan szerepet eljátszani, amit mondjuk nem értesz, vagy még nem élted át. Ilyenkor Kurokocchi, csak azt tanácsolhatom, hogy képzeld bele magad a karakteredbe. Játszd el őt. Formáld át a saját jó tulajdonságaidra. És hidd el... előbb-utóbb tökéletes majd a játszásod.
- Képzeljem el...? De, hogy...?
- Most egy boldog "menyasszony" vagy... aki hozzá megy ahhoz a férfihoz, akit szeret. Mindent rózsaszínben látsz, a szíved csak dübörög ha meglátod őt, mindig csak rá gondolsz... úgy érzed mintha levegőt venni is fájdalmas, ha ő nincs itt... - Mondta furcsa arccal, mire nem bírtam magammal, megkérdeztem.
- Ezt honnan... tudod? - néztem rá értetlenül, ő pedig csak vigyorogva megrázta a fejét, és a fülemhez hajolt, hogy belesuttogjon.
- Hisz én így érzek irántad Kurokocchi... de... azt hiszem a múltkor elég jól bebizonyítottam neked. - Vigyorgott szemtelenül, mad újfent kacsintott egyet.
Én pedig elvörösödtem, annak az éjszakának az emlékére.
- Idióta... - Motyogtam, de biztos voltam benne, hogy Kise-kun is hallotta. - És a többit...? - kérdeztem tőle gyorsan, ugyanis láttam Akiko-sant felém rohanni, a fátylammal a kezében. Tudtam, hogy ha ő ideér, már nem lesz elég időm arra, hogy meghallgassam Kise-kun válaszát.
- Amikor látod a szerelmed arcán, hogy az nem biztos a... "házasságotokban", úgy érzed mintha összetörné a szíved. Egyszerre forró és jéghideg érzés önti el a belsőd, közben pedig legszívesebben elmenekülnél valahová, ahol csak egymagad lehetsz... az érzéseiddel. És közben próbálsz nem gondolni arra a szörnyű dologra, ami miatt ilyen állapotban vagy. - Vágott egy fintort, és én tudtam, hogy a Kagami-kunos esetemre gondolt az előbb.
Csak egy pillanatig hallgattam, majd bólintottam, és mosolyogva megköszöntem a segítséget. Kise-kun csak vigyorgott, és éreztem ahogy utoljára megszorítja a kezem, majd elengedi.
Aztán Akiko-san jött, és feltette a hajtűs fátylat a fejemre, majd megigazította. Pár pillanat múlva pedig integetve - és sok sikert kívánva -, távozott.
És Mizohata-san pedig felvételt kiáltott.
Én pedig belebújtam, a boldog menyasszony szerepébe, és angyalian elmosolyodtam.
A "papunk" elkezdte a szokásos esküvői monológot, és amikor kellett, mi is megszólaltunk.
Figyelnem kellett a reakcióimra, hogy a "nézők", akik majd megnézik a klipet, átérezzék az érzéseimet.
Aztán, pár másodperc múlva, a dal elkezdődött.
És én tátogni kezdtem.
You change your mind
Like a girl changes clothes
Yeah you, PMS
Like a bitch
I would know
Tettük egyszerre a csípőnkre a kezünket a "tanúimmal", és mozgatni kezdtük a vállainkat.
And you always think
Always speak
Crypticly
Mutogattam fel s le Kise-kunon.
I should know
That you're no good for me
Léptem közelebb, és elkezdtem bökdösni a mellkasát, közben pedig haragosan összehúztam a szemöldökömet, és dühösen néztem rá. Kise-kun pedig - nagyon jól játszva -, rémült arccal hátrálni kezdett, és közben segítséget kért Kasamatsu-santól és Moriyama-santól.
Cause you're hot then you're cold
You're yes then you're no
You're in and you're out
You're up and you're down
You're wrong when it's right
It's black and it's white
We fight, we break up
We kiss, we make up
Nézett körbe Kise-kun, majd megpróbált megfordulni, de elesett.
You, You don't really want to stay, no
You, but you don't really want to go-o
You're hot then you're cold
You're yes then you're no
You're in and you're out
You're up and you're down...
A földről bámult fel ránk, és újra hátrálni kezdett - bár most a földön -, de aztán nagyon nyelve felállt, és kirohant a "templomból."
...
A következő, amit felvettünk az az volt, hogy én sírva - mű könnyek voltak, csak úgy megjegyzem -, elkenődött sminkel tátogok, és közben üldözöm Kise-kunt a különböző "helyeken." Mint például egy jól berendezett utcán, mosdóban, Kise-kun otthonában... Fogalmam sincs, hogy ki készítette a díszleteket, de elképesztőek lettek...
We used to be
Just like twins
So in sync
The same energy
Now's a dead battery
Used to laugh bout nothing
Now your plain boring
I should know that
You're not gonna change
Kise-kun elbújt egy szűk helyen, és elővette a telefonját, amin az én mozgó, éneklő képem jelent meg. A "vőlegényem" ijedten összehúzta a szemöldökét, és kissé kiguvadt szemekkel bámulta a képernyőt.
Cause you're hot then you're cold
You're yes then you're no
You're in and you're out
You're up and you're down
You're wrong when it's right
It's black and it's white
We fight, we break up
We kiss, we make up
You, You don't really want to stay, no
*but* You, but you don't really want to go-o
You're hot then you're cold
You're yes then you're no
You're in and you're out
You're up and you're down
Üldöztük őt újra - miután rátaláltunk a lányokkal -, és szinte mindenhol megjelent a sírós, szomorú arcom, ezzel halálra rémísztve Kise-kunt.
Betévedett egy koncertre, ahol a képzelete játszott vele, és az énekes helyett engem "látott." Amikor észrevettem őt, megrémült, és újra elmenekült.
Someone call the doctor
Got a case of a love bi-polar
Stuck on a roller coaster
Can't get off this ride
Tértünk vissza az alap "jelenünkbe", a templomba. Megragadtam Kise-kun gallérját, és rángatni kezdtem, miközben tátogtam haragos arccal, hogy élethűek legyenek az érzéseim.
És higgyétek el, én tényleg megpróbáltam a lehető legjobb mimikával eljátszani a szerepemet.
You change your mind
Like a girl changes clothes
Álltam meg, és könnyes szemmel felbámultam a vőlegényemre, majd egy gyengédebb arckifejezést öltöttem magamra, és elléptem tőle. A tekintetem kissé szomorú volt, úgy tátogtam tovább lassan.
Cause you're hot then you're cold
You're yes then you're no
You're in and you're out
You're up and you're down
You're wrong when it's right
It's black and it's white
We fight, we break up
We kiss, we make up
Néztem újra Kise-kunra.
You, You don't really want to stay, no
*but* You, but you don't really want to go-o
You're hot then you're cold
You're yes then you're no
You're in and you're out
You're up and you're down
Fejeztem be a tátogást, és újra úgy álltunk egymás előtt Kise-kunnal, mint a legelején. Tisztán, gyönyörűen, könnymentesen.
Hiszen ez az egész klip csak a vőlegényem fejében történt.
Azzal a fontos gondolattal, hogy: Mi lenne ha...?
De szerencsére, ez csak egy futó gondolat volt... a videó legalábbis ezt akarja közölni majd a nézőkkel.
Kérdezte tőle vagy harmadszorra a pap, hogy elfogad-e engem hites feleségéül, mire Kise-kun megrázta a fejét kissé, és rám nézett.
Mi lenne ha...?
- I-igen! - Mondta, belőlem pedig, mint a szereplőből egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel.
A Kaijousok, mint "rokonok, barátok" éljeneztek, Kise-kun pedig elém lépett, átkarolt, majd hátradöntött.
És megcsókolt.
Igaziból.
Mindenki előtt.
Aminek... meg is lett az eredménye.
- Ki-chan!
- Kise!
- Kise-chin!
- Ryouta!
- Kise...!
- Kiseee!
...
Alig öt óra alatt végeztünk, és közben szépen lassan megfogyatkoztunk a nézőkből. Páran elmentek, na nem mintha ez zavart volna akármelyikünket is.
Mizohata-san, Torii-san, Akiko-san és még páran megdicsértek minket, hogy milyen ügyesek voltunk. Több felvételt is készítettünk, hogy a legtökéletesebb részeket tudják majd összevágni, és nem akarok gyengének tűnni, de teljesen elfáradtam.
- Nos, gyerekek, kaptok fél óra pihenőt, addig is Masami, kérlek készítsd fel a Touousokat. A Kaijou diákjainak pedig köszönöm a részvételt, a fizetséget átvehetitek kifele menet, hiszen nem muszáj itt maradnotok... - Hallom Mizohata-san hangját.
- Minsuke, ezt úgy mondtad mintha meg akarnál szabadulni tőlük. - Mondta a falnak támaszkodó Torii-san, miközben belekortyolt az italába.
- Ehh...? - fordult értetlen arccal Mizohata-san a másik férfi felé, majd sietősen a többiekre kapta a tekintetét. - Áh, gyerekek - legyintett -, nyugodtan maradhattok még, nincs vész. - Bólogatott, én pedig már nem is figyeltem.
Most egy utcai szerelés volt rajtam, és a sírós sminkem. Az előbb, amikor belenéztem a tükörbe, fel sem ismertem magam. A kék hajam - a parókám -, össze-vissza, teljesen kócosan "állt" a fejemen, és úgy néztem ki mint egy... bohóc talán? A kék szemfestékem hosszú csíkban futott le a szememtől, egészen az állam vonaláig, a rúzs pedig el volt kenődve a számon.
És...
Annyira de annyira fáradt vagyok...
Leültem egy székre, és a fejemet a támlájának hajtottam. Fél óra pihenő... talán tudok pihenni egy kicsikét...
- Kuroko-kun...
Egy egészen kicsikét...
-... gyere, elő kell készítenünk téged a következő felvételre.
- Akiko-san... - nyafogtam később, egyáltalán nem rám jellemzően -, elfáradtam...
- Tudom kedves, de ha hamar felveszed a ruhád, már csak ülnöd kell, amíg előkészítenek...
- Csak még öt percet... - Motyogtam.
- Na gyere, hamar meglesz... - Segített Akiko-san, ám mielőtt felálhattam volna, lehajolt a lábaimhoz, és levette rólam a magassarkú cipőmet. - Így kényelmesebb, nem igaz? - kérdezte, én pedig csak bólintottam.
- Ne aggódj, a következő cipőd lapos talpú lesz... - Jegyezte meg kuncogva, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Az jó lesz... - Motyogtam, majd átsétáltunk a számomra kialakított öltözőbe.
És egyáltalán nem láttam, hogy Kagami-kun, és a volt csapattársaim kivonszolják Kise-kunt a teremből.
Eléggé feldúltan.
...
- Mi a fene volt ez Kise?! - Lökte a falnak Kagami a szőkét, ki felszisszent a fájdalomtól, ahogy a feje a fehér falnak csapódott.
Pár pillanattal később, Kise csak felhúzott szemöldökkel, és lenéző tekintettel végigmérte a másikat, majd unott hanggal megkérdezte.
- Mire gondolsz?
De mielőtt Kagami bármit is mondhatott volna, Akashi közbe vágott.
- Ne húzd az időt, Ryouta. - Villant meg Akashi császár szemei, a szőke pedig csak felhorkantott, ezzel meglepve mind az öt embert a folyosón.
- Nem ijeszthetsz meg Akashicchi...most nem... Ha Kurokocchiról van szó, nem félek tőled... - Jegyezte meg vigyorogva, de a Rakuzanosnak még az arca sem rebbent meg.
Sőt, inkább csak gyilkos tekintettel nézte a másikat.
- Mido-chin mit is csinált pontosan Kise-chin...? - fordult a zöld hajú felé Murasakibara.
- Che... nem figyeltél Murasakibara? - tolta fel a másik a szemüvegét az orrán. - Megcsókolta Kurokót.
- Ahh... azt hittem csak megkóstolta Kuro-chint... Én is meg akarom kóstolni Kuro-chint... biztos nagyon finom vanília íze van... Aka-chin, megkóstólhatom Kuro-chint? - Motyogta, a többiek pedig kissé meghökkent arccal bámulták az óriást.
Akashi csak bámulta a lila hajút, és a tekintete mindent elárult.
Nem.
Aztán a többiek megrázták a fejüket - kivéve persze Akashit -, és újra a szőkére koncentráltak. Közben pedig elengedték a fülük mellett Murasakibara halk motyogását, miszerint: "Kise-chin persze megkóstolhatta Kuro-chin ízét..."
- Oi, Kise... - kezdte Aomine -, mi is van... - nyelt egyet, ahogy megpróbálta kimondani azt amit akart -, köztetek... Tetsuval?
- Semmi nincs köztük! - Kiáltott fel azonnal Kagami. - Az ég világon semmi! - Húzta össze a szemöldökét, ahogy a kékségre nézett.
- Hát... én nem nevezném azt, semminek, Kagamicchi. - Kuncogott gúnyosan Kise, ezzel pedig újra magára vonta a vöröshajú figyelmét.
- Fogd be... - Hajolt a másik arcába a vörös. - Ki ne merd ejteni azokat a szavakat a szádon. - Vicsorgott.
- Hehe... ennyire féltékeny vagy Kagamicchi...? - kérdezte mosolyogva, de aztán a tekintete komollyá változott. - Hogy én előbb elmondtam neki, hogy szeretem? Az lehet... hogy te voltál az, aki előbb művelt vele piszkos - villantak meg az arany gömbök -, dolgokat... De tényleg ennyire félsz attól, hogy ha kimondanám hangosan azokat a dolgokat, amiket Kurokocchival tettem, akkor az már nem csak képzelet lenne, hanem valóság? Megpróbálod magadban elfojtani ezt a tudást, mert nem mersz szembenézni a tényekkel. De én látom rajtad Kagamicchi... szenvedsz... szenvedsz, mert nem akarod elijeszteni Kurokocchit. De ez a legnagyobb hibád. Kurokocchi nem egy kis gyenge virágocska, akihez félve kell hozzányúlni, hátha letörik... nem... Kurokocchi nem képes felismerni magában az érzelmeket, nem tudja, hogy mit mikor kell tenni-e... ezért valakinek meg kell mutatnia neki... És ó, igen Kagamicchi... ez a valaki ÉN vagyok, nem Te! - Lökte le magáról a szorító kezeket, ahogy ellépett a másik mellől. - És nem temetheted el magadban örökre azt a tényt, hogy-
- Kussolj! - Ordította Taiga. - Fogd be, a pofád!
- Nem fogom be! - Kiabált vissza a szőke, és a falak csak úgy visszaverték a hangjukat.
A többiek csak nézték a kettőst, és deja vu érzést keltett bennük ez a jelenet. Nem szóltak közbe, nem akarták megzavarni a beszélgetést... vagyis az ordibálást. És amúgyis... Nem tudták, hogy miről beszélnek azok ketten, bár némelyiküknek volt sejtése a dologról...
Egy szörnyű, szörnyű sejtése...
- Pedig jó lenne, seggfej!
- Rohadtul nem érdekel amit mondasz! És tudod mit Kagamicchi?! Elmondom neked százszor, sőt ezerszer is, hogy mit tettem Kurokocchival!
- Kuss-
- Igen, lefeküdtem vele! - Lihegte erősen a szőke, ezzel odafagyasztva szinte mindenkit a helyére. - És minden percét élveztem! És elhiheted, hogy ő is! - Szorította ökölbe a kezeit.
- Hogy baszódj meg te rohadék! - Üvöltötte már Kagami, és megindult a másik felé.
De Aomine, Midorima és Murasakibara, Akashi parancsára lefogták a vörös hajút, ezzel szerezve tőle egy meglepett nyikkanást.
- Mi a fene?! Azonnal engedjetek el! - Piroslott a feje a dühtől, ahogy megpróbált kiszabadulni a szorító kezek alól. - Nem halljátok?!
- De igen, nagyon is jól halljuk Taiga. - Susogta Akashi. - De nem lenne jó, ha verekedés törne ki köztetek.
- Még is miét ne lenne jó?! Ti nem hallottátok?! Titeket nem dühít?! Hogy Kise... - Harapta be az alsó ajkát.
- De igen, hallottuk Bakagami. Azt hiszed, hogy én nem verném be a képét? - szorította össze az állkapcsát Aomine.
- Aomine... - Nézett rá a vörös.
- De akkor sem lenne jó - ahogy Akashi is mondta - ha megvernénk ezt az idiótát. - Bökött a fejével a szőkére. - Tetsu nem örülne neki. Gondolj csak bele, már így is... kötődik - kissé - Kiséhez... Mit szólna hozzá, ha kék és zöld foltokkal látná őt? Lehet, hogy nem is szólna hozzánk többet. Gondolom ezt te sem akarod, ugye? - húzta fel kérdőn a szemöldökét.
Kagami azonnal elsápadt, és a tekintetét a padlóra szegezte. Elképzelte, hogy milyen is lenne az élet Kuroko nélkül, és tudta, hogy rettenetes. Habár mostanában jóformán kerülte a másikat... De nem azért, mert haragudott volna rá, vagy mert nem akart vele lenni csak... azért mert egyáltalán nem tudta, hogy hogyan is kéne viselkednie a másikkal.
Azok után... hogy szerelmet vallott neki meg főleg. Habár megígérte neki, hogy ha talál valakit, akibe szerelmes lesz, lemond róla, mégis... Elveszíteni Kurokót... örökre...
Kagami hasa bukfencet vetett, és epés ízt érzett a szájában.
Már csak a gondolat szörnyű volt.
- Na látod. - Szólalt meg Midorima. - Előbb gondolkodj, mielőtt cselekszel. - Tolta fel a szemüvegét az orrán.
Kagami csak vágott egy fintort, és abbahagyta a mocorgást.
- Kaga-chin~ is meg akarta kóstólni Kuro-chint? De ez így nem jó... Aka-chin, Kuro-chint akarom... - Nyalta meg a nyalókát a kezében Murasakibara, mely ironikusan pont olyan színű volt, mint Kuroko haja.
Talán ezért ízlelgette olyan áthatóan Atsushi a nyalókát...?
Mindegy...
- Murasakibara... - Néztek rá furán a többiek, hisz nem gondolták volna, hogy a lila hajúnak, nos... ilyesmi szándékai vannak. Habár egyikük sem szólt semmit a saját, különös érzéseikről...
- De... miért... Kuroko... miért pont veled? - nézett Kagami összeszorított állkapcsal a szőkére.
Kise sajnálkozva nézte a vörös hajút, hiszen tudta milyenek azok az érzések, amik a Seirines srácban tombolnak. Elárultság, szomorúság, kín, harag, düh, szenvedély...
És Kise tudja jól, milyen amikor ezek az érzések szó szerint felemésztik belülről az embert. Tudja, hiszen ő maga is átélte már ezeket. Ismeri.
- Kagamicchi... te nem csak féltékeny vagy. - Mondta halkabban, és kissé felemelte a fejét. A szeme együttérzésről csillogott, ami miatt a vörös hajúban benne rekedt a levegő.
Nem csak a szőke tekintete miatt fagyott le Kagami, hanem azért is, mert tudta, hogy mit fog mondani neki a másik.
Hiszen, ezzel már ő is tisztában volt.
- Kagamicchi... te irigy vagy rám. - Bökte ki aztán a Kaijous, mire a többiek - Taiga kivételével -, értetlenül néztek rá.
A Seirines lehajtotta a fejét, hogy a haja eltakarja a szemét.
- Persze, hogy irigy vagyok rád... - Suttogta később. - Miért ne lennék?! - Kérdezte indulatosan, majd a másikra kapta a tekintetét. - Te... sokkal közelebb vagy most hozzá mint én! Olyan dühítő, hogy te voltál vele és nem én! Én akartam az első lenni neki...! Azt akartam, hogy csak az enyém legyen! - Jutottak eszébe a Kurokóval töltött emlékei.
Az első találkozásuk, a Maji's, Nigou... Szinte az összes napját a kék hajúval töltötte... És észre sem vette, hogy mikor szeretett bele a másikba igazán...
- Csak be akarnám zárni egy szobába, és ott tartani örökre! Azt akarom... hogy csak engem lásson, és mindenki mást felejtsen el... Hogy csak én legyek a számára... de te - köpte már dühösen -, mindent elrontottál... És - horkantott fel nevetve -, én pedig ezt hagytam... - Rázta meg a fejét elkeseredetten. - Olyan idióta vagyok... - Takarta el a kezeivel a szemét, és visszafolytotta a könnyeit.
Egy jó hosszú ideig csend volt a hat ember között, és közben Kagamit is elnegedték a csodák tagjai.
Senki sem szólalt meg, mivel egyikük sem tudta, hogy mit is kéne mondaniuk egy ilyen helyzetben.
De aztán Kise acélos tekintettel, és magabiztos hanggal megszólalt.
- Én is így éreztem Kagamicchi, amikor Kurokocchi állandóan Aominecchivel, vagy veled volt... Szörnyű volt de... - szorította össze a kezeit -, már idáig eljutottam Kagamicchi. Nem fogok meghátrálni. Mint már mondtam... Kurokocchi az enyém. És az is marad. Sosem... fogom elenedni őt. Miután elvégeztük az iskolát... és már vagyunk valakik... - mosolygott a gondolatra -, együtt akarok élni vele. Soha... nem fogom őt elhagyni Kagamicchi. Szóval jobb, ha erre számítasz. - Mondta, majd megfordult, és lassú léptekkel elsétált.
Így nem látta a döbbent tekinteteket maga mögött.
...
Aomine egy újabbat sóhajtott, amikor a "csinosítók" megigazították rajta a ruhát, és felzselészték a haját.
Már vagy tizedszer.
A szemöldöke néha meg-megrándult, és kissé feszültnek érezte magát.
A fejében szüntelenül Kise szavai jártak, és egyszerűen képtelen volt elfelejteni őket. Kise tényleg... ennyire szeretné Kurokót? Hogy vele... élne? Ez... hihetetlen. Aomine el sem tudja képzelni, milyen lehet ennyire szeretni valakit.
Soha nem volt még szerelmes, ami számára nem meglepő, hiszen mindig is sokkal többet foglalkozott az alvással, és a kosarazással. De... Aomine féltékeny lett Kisére és Kagamira.
Ők már ismerik azt az érzést, amiről neki fogalma sincs.
Ezért várja Aomine annyira most már azt a csókot Kurokóval.
Mert lehet, hogy akkor... abban a pillanatban ő is megismerheti ezt az érzést.
Köszi, hogy elolvastátok.
És tényleg írjatok nyugodtan, ha szeretnétek valamit lerajzolva látni. :) Több infó a profilomon! :D ;)
By: Lora