Természetesen a számok egyáltalán nem tartoznak hozzám.
A szám: Alexandra Burke és Flo Rida-tól: Bad Boy's
Yeah the bad boys are always catching my eye
(Ooh Way, Ooh Wah)
Aomine nem volt képes levenni a szemét arról a klipről, amit Kuroko tegnap fejezett be, a Yosennel. Hihetetlen, hogy Mizohata emberei képesek voltak egy nap – dehogy egy nap, hiszen késő este fejezték be a forgatást -, szinte pár óra alatt összevágni, kijavítani és hangolni a felvételt.
I said the bad boys are always spinning my mind
(Ooh Way, Ooh Wah)
Nézte, ahogy kócos kék haj szinte repked a levegőben, miközben a tulajdonosa ide-oda dönti a fejét, tánc közben. Az énekes hangja ritmusos volt, és Aomine magában elismerte, hogy a Yosen elég jól begyakorolta a tánclépéseket. Bár ahogy Aomine tudta, Murasakibara miatt elég sokszor abba kellett hagyniuk a forgatást, ugyanis elvileg a lila hajú srác néha elfelejtette a lépéseket, és a tennivalókat.
Aomine felsóhajtott, és tovább figyelte az előcsarnokban a TV-t. Amióta már az első klipet leforgatták, azóta folyamatosan, változó sorrendben adták őket, hogy az ezzel dolgozók többször megnézhessék.
De Aomine egyáltalán nem értette, hogy ennek mi értelme van. Végül is teljesen mindegy volt számára, ő csak Kurokóval akart beszélni. Amikor újra felpillantott, ismét csak meglátta a barátját a képernyőn.
Even though I know they're no good for me
It's the risk I take for the chemistry
With the bad boys always catching my eye
Ahogy a Yosenes srácokhoz dörgölőzik.
(Ooh Way, Ooh Way, Ooh Wah)
Oooooh, bad boys
Egyesével.
Some think it's complicated
But they're straight up fun for me
Ahogy Aomine elnézte a kék hajú fiút, érezte, ahogy a gyomra bukfencet vet. Kuroko ismét csak eléggé meleg ruhában tevékenykedett, annak ellenére is, hogy női ruhát viselt. Fekete cicanadrágot viselt, ami combközépig ért fel csak neki, piros-fehér kockás tépett szoknyát, és egy egyszerű piros trikót. A haja viszont, igaz, hogy csak paróka volt, mégis nagyon hasonlított az eredeti hajformájára, csak jobba közrefogta az arcát.
I don't need no explanation
It's nothing more than what you see here
A Yosen tagjai mind fekete farmerban, trikóban és bőr mellényben voltak, melynek hátán lila kövekkel kiírva, hogy "Yosen."
Daiki szemöldöke frusztráltan megrándult, ahogy újra meglátta amint Himuro Tatsuya úgy simult Kurokóhoz – az ő barátjához, árnyékához…! Még annak ellenére is, hogy már nem egy csapatban játszanak - mintha… mintha… Ott helyben akarná őt lefektetni!
My heart still feels divided
Halfway 'tween wrong and right
Aomine úgy fújtatott, mint egy dühös bika, ahogy Murasakibara – összekötött hajjal, ami még a Touous szerint is jól állt az óriásnak –, az öléhez egész közel… Aomine nem tudta, hogy Murasakibara szándékosan nyomta magát ilyen közel a másikhoz, vagy csak véletlenül…
Az biztos, hogy a piros foltok az óriás arcán, nem csak a melegség miatt volt ott…
I know I'm playing with fire
But I don't know why
Amikor Atsushi és Kuroko arca pár centire volt csak egymástól, Aomine nem bírta tovább, felállt, és elindult csak úgy. Tudta, hogy meg kell keresnie Kurokót, és azt is tudta, hogy a srác biztos Midorimáékkal egy helyen lesz, hiszen ma velük forgat.
…
Ahogy Aomine kutatóan végigsétált az összes folyosón, Kurokót keresve, magában azon morfondírozott, hogy mit is mondhatna neki. Látta a másikon akkor, hogy kissé megijedt és megdöbbent, és habár Aomine feladata az volt, hogy a szám végén megcsókolja a másikat, nem állt szándékában ártani a barátjának. Más kérdés persze, hogy Daikinek mennyire tetszett a csók…
A Touous felsóhajtott, majd egy pillanatra ledermedt, amikor megpillantotta Kurokót. Ámbár valójában egy hosszú kék hajú lányt látott, de egyből tudta, hogy az kicsoda. És akkor nem habozott, szaporábban vette a lépteit, és nekilendült. A mozgása habár gyors volt, mégsem hangos, így amikor már csak néhány centire volt a másiktól, kinyúlt a kezeivel.
Tetsuya arcán Aomine először látott ilyen mély döbbenetet, de a srác nem zavartatta magát, csak fogta, és egy üres, félreeső szobába ráncigálta a másikat.
- A-Aomine-kun? – kérdezte kissé megijedve Kuroko, és a kérdezett látta, ahogy a kisebb az ajtó felé pillant másodpercenként.
Daiki felsóhajtott. Mert eljött a pillanat.
- A csók… - Kezdte, miközben félrefordította a fejét, de Kuroko közbevágott.
- A-Aomine-kun… én nem… mármint…- Motyogta, de a kék hajú leintette, mire a másik csöndben is maradt, és feszülten figyelt.
És Aomine újra felsóhajtott.
- Tetsu… - lépett közelebb a srác, megfogva a kisebb vállait -, a csók…
- I-Igen?
- Borzalmas volt. – Nyögte ki nagy nehezen Daiki, mire Kuroko arca sokkot tükrözött.
- He? Ilyen… rossz volt? – kérdezte, mire Aomine gyorsan megrázta a fejét.
- Ne, ne! Félre ne értsd… nem veled volt baj… velem… izé… - Volt zavarodott az arca, mintha nem találná a megfelelő szavakat. - A lényeg a lényeg, hogy fura volt! Haver, Tetsu, az istenért… olyan mintha a kistestvérem lennél! Az persze más dolog, hogy azok – utalt sok srácra -, körülötted legyeskednek… Komolyan, némelyikük olyan, mintha ott helyben rád akarnának mászni!
- Szóval… Aomine-kun… te… csak védeni akarsz engem… tőlük? – kérdezte kissé megdöbbenve Kuroko.
- Naná! Neked is épp így a legjobb nem? Elég, hogy az az idióta Kise, meg Bakagami a nyakadon lóg, nem kell még ide még több férfi hormon…- Motyogta az utolsó részt, mire Kuroko kissé felnevetett.
- Akkor a csók nem számított semmit?
- Nem, sőt tényleg nagyon fura volt… mintha kb, Satsukival tettem volna meg… - Rázta ki a hideg a barna bőrűt, mire Kuroko mosolyogni kezdett.
Hiszen Aomine nem tekint rá azok után másként, sőt.
- Akkor megnyugodtam. – Mondta. – Örülök. –Vágott fura arcot, amit a Touous nem értett.
De néhány pillanattal később leesett neki. Vagy talán csak véletlenül eltalálta.
- Örülsz, mert így foglalkozhatsz csak Kisével mi? – vigyorgott kajánul, élvezve Kuroko teljesen elvörösödött arcát.
- É-Én nem is…
- Oké, oké, értem én… - emelte fel a kezeit maga elé Aomine -, szerelmes szívekbe nem szólhat bele az ember, nem igaz Tetsu? – mosolygott, majd megsimogatta a másik fejét.
- Aomine-kun… az arcod... - volt óvatos a kisebb -, mi az a lila folt rajta?
Daiki zavarodottan felnevetett, és hátrébb lépett a másiktól.
- Hát ez... ez csak... neki mentem egy ajtónak. Nem vészes. De nyugi, az ajtónak is esett egy kis baja. - Vigyorgott, de Kuroko csak értetlenül bámult.
- De azért… - vált komolyabbá a hangja, és észrevétlenül elterelte a témát -, bárkit is választasz, szurkolok. – Vigyorgott ismét, mire Tetsuya is újra mosolyogni kezdett.
- Viszont, mennem kell, Aomine-kun. – Lépett el a másik mellett, de ahogy megfogta a kilincset, a volt fénye újra megszólalt.
- De Tetsu… Ha szereted Kisét… akkor ezt mond meg Kagaminak is. Ne játssz az ő érzéseivel sem, mert az nem helyes.
- Um… rendben. – Válaszolt Kuroko némi hallgatás után. – Meg fogom… mondani ezt… Kagami-kunnak… - Lépett ki, és Aomine nem tudta figyelmen kívül hagyni az arca vörösségét, miközben ezeket, a szavakat mondta.
Amint becsukódott az ajtó, Daiki nem tudott mást csinálni, csak felnevetni saját magán.
- Oh ember… milyen kínos dolgokat mondtam már…? A végén még azt gondolja, hogy kedves vagyok… Ch. Mindegy.