Hetedik fejezet: Elég a büszkeségből
1980
– Anyám kántálta monoton hangon Perselus, amint a Sming nevű házimanó bevezette szülei házának fogadószobájába.
Eileen biccentett, majd intett a manónak, aki egy-egy csésze gőzölgő teát töltött mindkettőjüknek. Miután Perselus elhárította a felajánlott kekszes tálat, Sming fejet hajtott, és távozott.
– Úgy hallottam, az Evans-lány várandós. Fia nem válaszolt, csak mereven bámulta anyját félig leeresztett szempillái alól. Az apa pedig nem más, mint James Potter. El tudom képzelni, micsoda csapás lehet ez neked folytatta a nő tettetett sajnálkozással. Mikor a férfi továbbra is hideg és közömbös maradt, Eileen tovább próbálkozott. A pletykák szerint persze csak egy kis fattyú… elég hirtelen házasodott össze az a kettő.
Perselusnak minden lelkierejére szüksége volt, hogy a még meg sem született fiára tett becsmérlő megjegyzést a nyugodtság álcája mögé rejtve viselje el. Anyja látszólag nem vett észre semmit, a férfi pedig minden dühét, elkeseredését és utálatát elméje legmélyebb bugyraiba száműzte.
Mikor Perselus továbbra is nyájas egykedvűséggel állta a pillantását, Eileen feladta a hiábavaló kísérletezést a feldühítésére, és inkább a hozzá sokkal közelebb álló, csaknem művészetté fejlesztett szurkálódásra váltott.
– Lucius és Narcissa tegnap látogatást tettek nálam. Lucius nagy tisztelettel emlegetett téged.
Perselus szája szélén mosoly bujkált ennek hallatán. Anyja mesterien tudta még a legpozitívabb, dicséretnek szánt mondatokat is úgy kiejteni, hogy pont ellentétes hatást ért el velük; legutóbbi megjegyzését hallva, az emberben rögtön felmerült a kérdés, Lucius Malfoy vajon józan eszénél volt-e, amikor azokat a szavakat kiejtette a száján.
– És ahogy természetesen mind tudjuk, Lucius gyakran tesz meggondolatlan kijelentéseket.
Az arcátlanság elégedetlenkedő kis sóhajt váltott ki Eileenből, mire a nő hamiskásan megjegyezte Lucius Malfoy legalább pontosan tudja, kihez fűzi a hűség. Úgy érzed, ezt rólad is ugyanúgy el lehet mondani?
Perselus fel sem vette az éles megjegyzést, továbbra is nyugodt hangon válaszolt.
– Immár a karomon viselem a Sötét Jegyet, anyám.
A nő rápillantott, kutatón bámulta néhány másodpercig, majd kurta biccentést produkált felé.
– Bölcs döntés volt. Most pedig, hogy a sárvérű kis barátnőd már nem jelent gondot, talán követhetnéd végre a családi tradíciót, amelybe beleszülettél.
Perselus bár belül gyilkos harag robbant a testében szemrebbenés nélkül, egyenes derékkal ült tovább, s élvezte az anyja arcán átfutó meglepődést. Eileen mindig precíz pontossággal ráérzett, mikor kell bevetnie azt az utálatos szót ahhoz, hogy minél nagyobb hatást érjen el vele, és fia magára erőltetett maszkja mögé lásson általa.
– Talán felelte végül egyszerűen, s elégedetten konstatálta, hogy a másik elégedett mosolyra húzza pengevékony ajkait. Így lesz a legjobb mindenkinek: ha anyja valóban elhiszi, hogy Perselus visszatért a „helyes útra", és feladta Lilyvel kapcsolatos álmait, sokkal könnyebb lesz megvédeni mindannyiukat.
0-0-0-0-0-0-0-0-0-0-0-0-
Mikor órákkal később hazahoppanált, dübörgő szívvel állapította meg, hogy a ház teljesen üres. Elsápadva, rémülten szólította a Tolli nevű házimanót, aki azon nyomban megjelent a hívására.
– A Mesternek szüksége van valamire? kérdezte szolgálatkészen Tolli.
– Hol van Lily? Hangja szinte sipítva szólt, ahogy a félelemtől zihálva szedte a levegőt, de jelenleg ez volt a legkisebb gondja.
– James Mester elvitte Úrnőmet a Szent Mungóba.
– Tessék? mordult fel Perselus. Mikor?
Tolli idegesen megrándult, s dadogva válaszolt. K-két órája, Mester.
Perselus rémülettől összeszoruló szívvel a fogadószobába száguldott. Még volt annyi lélekjelenléte, hogy összezavaró-bűbájt szórjon magára, mielőtt kapkodó mozdulatokkal belemarkolt a Hop-poros tálba, és szinte üvöltve elkiáltotta úti célját Szent Mungo!
A várószobában szinte kirobbant a kandallóból, és ahogy a szülészet felé rohant, csak annyi időre fékezte le magát, amíg a kiírásból kibogarászta, melyik szobában találja feleségét. Óvatosan nyitotta ki, és csukta be maga után az ajtót, majd gyorsan eltávolította magáról a bűbájt.
Lily egy fehér lepedőkkel letakart ágyon feküdt csukott szemmel, vörös haja, mint lobogó tűz terült szét a párnán, éles kontrasztot alkotva az ágynemű hófehér színével. Potter a nő kezét fogva állt az ágy mellett, s amikor a belépő Perselust megpillantotta, tekintete határozatlanul összefonódott ujjaikra fordult. Végül, mintha magában végső döntésre jutott volna, álla megfeszült, keze pedig lágyan szorította tovább Lily kezét.
Perselus egyelőre nem törődött vele, inkább az ágy másik oldalához lépett, és érzéseit háttérbe szorítva gyorsan meglengette pálcáját felesége fölött. Megnyugodva konstatálta, hogy Lily légzése, és a gyermekük szívverése egyenletes, mire megkönnyebbülten felsóhajtott, és megfogta a nő másik kezét.
– Mi történt? kérdezte, miközben pillantása Lily sápadt arcán időzött. Hallotta Potter talárjának suhogását, ahogy a másik férfi helyzetet változtatott.
– Megindultak a fájások.
Perselus meglepetten, s egyszersmind aggódva felkapta a fejét. Hiszen az még nagyon korai.
– Valóban bólintott Potter. Gyorsan idehoztam, hogy Blunt megvizsgálhassa. Adott neki valami bájitalt, hogy megállítsa a fájásokat, és azt mondta, amint Lily magához tért, mindkettőtökkel beszélni akar fejezte be, Perselus szemébe nézve.
Blunt, Lily szülésznője azután került a belső baráti körükbe, hogy James hozzájuk költözött. Bár Perselus eleinte erősen tiltakozott, felesége ragaszkodott a nőhöz, mondván, szükségük lesz rá, hogy a baba biztonságban megszülethessen. A bájitalmester végül kénytelen volt beadni a derekát, mert tudta, hogy ilyesmiben kár is vitatkoznia Lilyvel, s végül belátta, hogy Blunt gyógyítónő egyébként a Főnix Rendjének oszlopos tagja hasznos segítőtársnak bizonyulhat.
Perselus gyengéden kisimított egy vörös hajszálat Lily szokatlanul sápadt arcából, és megkérdezte. Mikor adott neki Blunt álomitalt? Ahogy felesége fel-le emelkedő és süllyedő mellkasát figyelte, könnyedén megérezte a leheletén a főzet ismerős aromáját.
Potter arca semmiféle meglepetést nem árult el a kérdés hallatán. Rögtön, miután megszüntette a fájásokat. Lily eléggé feldúltnak látszott… A férfi hangjából kicsendülő mély fájdalomra Perselus felemelte a fejét, de a korábbiaktól eltérően most semmiféle elégedettséget nem érzett Potter szemmel látható keserűsége láttán. Sokkal inkább valami ismeretlen, furcsa érzés lopózott a szívébe, látva a griffendélest, ahogy védelmezően szorítja Lily kezét.
Nem maradt ideje elmélázni a dolgon, mert az ajtó felől rövid, éles koppantás hallatszott, Blunt gyógyítónő pedig válaszra sem várva beviharzott rajta.
– Perselus üdvözölte melegen az ágy szélén kuporgó bájitalmestert. Örülök, hogy ideért.
– Doktornő biccentett a férfi. Mi történt? kérdezte, miközben a nő Perselushoz nagyon hasonló módon meglengette pálcáját páciense felett. Összehúzott szemmel méregette Lilyt néhány pillanatig, majd a férfira pillantott.
– Lilynél korábban jelentkeztek a fájások, de sikerült megállítanom a folyamatot. Ő is, és a baba is jól vannak felelte Perselus ki nem mondott kérdésére, majd kissé elkomorodott.
– Valami baj van, doktornő? Perselus meg sem próbálta véka alá rejteni aggodalmát.
Blunt megrázta a fejét. Egyelőre nincs, de jelentőségteljesen meg kell kérnem, hogy biztosítsa Lily számára a lehető legnagyobb kényelmet, és nyugalmat az elkövetkezendő hónapokban. A stressz most egyáltalán nem tesz jót neki.
Perselus dobogó szívvel bólintott, de legbelül nagyon is hibásnak érezte magát. Rajta kívül senki sem tudhatta jobban, hogy Lily miért és mennyit idegeskedett az utóbbi időben.
– Természetesen megteszek mindent motyogta végül maga elé.
Blunt helyeslően bólogatott. Remek. Amint Lily felébredt, visszajövök ígérte.
Perselus bólintott, és elmormolt egy köszönömöt, amikor látta, hogy a gyógyító távozni készül. A nő pillantása Potterre tévedt, s hangja kissé hűvösen csengett, amikor újra megszólalt.
– Ne nekem köszönje, hanem Jamesnek. Ha ő nem hozta volna be Lilyt a lehető leggyorsabban, ma könnyedén elveszíthette volna a fiát… és a feleségét.
Perselus érezte, hogy arcából minden szín kifut a kegyetlenül őszinte szavak hallatán; szinte alig érzékelte, amikor Blunt tekintete még egyszer végigfutott a társaságon, és a nő elhagyta a szobát.
Potternek megköszönni?
Már maga a gondolat is elképzelhetetlennek tűnt. Hogyan köszönjön meg bármit is egy olyan embernek, akit csaknem egy évtizede tiszta szívéből gyűlöl? Ahogy pillantása Lily békés arcára vándorolt, valami mégis megfordult a lelkében; igen, valóban hálával tartozik ennek a hosszú idő óta ellenségének tekintett férfinak, és nem csupán azért, amit a mai napon tett értük.
Lily bármennyit győzködte is hónapokon keresztül, Perselus egyszerűen nem volt hajlandó beismerni, hogy Potter mennyi mindent feladott azért, hogy megvédje a nőt… hogy megóvja Perselus családját. A bájitalmester tekintete megenyhült, ahogy a növekvő dudorra pillantott a takaró alatt, keze pedig szinte magától megindult, hogy végül megállapodjon felesége hasán.
Villámcsapásként érte a felismerés, hogy a büszkesége nagyságrendekkel eltörpül, sőt szinte megsemmisül amellett a mindent elsöprő szeretet mellett, amit ez iránt a még meg sem született kis ember iránt érez. A csend takaróként borult a szobára néhány feszült percen keresztül, mikor Perselus végre összeszedte bátorságát, és felnézett, hogy Potter arcára pillantson. A férfi tekintete gyűlölködés nélkül, nyugodtan az övébe fonódott.
– Köszönöm. Perselus hangja fagyos volt, mint a leghidegebb téli éjszaka, s hiányzott belőle minden indulat, de Potternek látszólag nem volt szüksége ilyesféle megerősítésre ahhoz, hogy átérezze a szó mögött rejlő érzelmeket.
Az egykori griffendéles elmosolyodott. Szívesen tettem, Perselus.
A bájitalmester összerezzent a keresztneve hallatán. Hosszú-hosszú másodpercekig bámult a másik férfira, majd biccentett egy kurtát, és figyelmét ismét a közöttük szendergő nőre összpontosította.