Wow. Első nap a 11. osztályban. Most ez a tanév sokkal jobb lesz mint a múltkori! Akkor még gólya voltam, de most már végre tovább léptem. A nevem Allyson White. Már második éve vagyok a helyi gimiben, ami részben jó mert nem kell koleszba mennem, de ugyanakkor pedig pocsék mert szinte minden régi osztálytársam ugyanúgy ide jött. Csak meg ne halljak még egy kínos történetet rólam…..már eleget halottam tavaly.

Mind egy is. Szóval ma reggel elég jó idő volt BelWoodhoz képest. Igen jól figyelt mindenki, nem Hollywoodról beszélek én! Ez egy kisebb város, ami tele van sulikkal és a réges-régi borairól híres. Suli előtt mindig elmegyek futni a park körül. A park szélén van a világ legszebb erdője…már volt szerencsém eltévedni benne. Nos hát futok már egy ideje, mikor az erdő szélén megállok és egy fa mögé rejtőzök. Tévedés ne essék, semmi félelmetest nem láttam, semmi ijesztő rablást se mutáns lényeket. Csak Őt. Már az elsős gimis napomon megláttam és megfogott benne valami. Később az akkori tízedikesek figyelmeztettek, hogy ne mennyek ő és a bandája közelébe. Néhányan bűnözőnek nevezik, néhányan narkósnak, de vannak akik csak szimplán goth-osnak hiszik. Mióta ismerem jót nem hallottam róla…mégis mikor meglátom akár a folyosón, akár az utcán rögtön elbújok vagy elrejtőzök előle. Nem, nem félek a fiútól. Vagyis nem tőle, hanem a bandájától és a cikizésüktől. Jól tudom hogy a magamfajtákat nem kedvelik a „menők".

Hogy miért s nem? Mert különbözünk tőlük. Nehogy elképzeljen valaki engem szarvakkal vagy tetkókkal a fejemen. Egyszerűen csak vörös hajam és zöld szemem van. Imádok rajzolni és írni, cosplayekre beöltözni valami karakternek. Ez már elég furcsaság ahhoz, hogy lecsússz a társadalmi/sulis ranglistán egészen az aljára vagy a közepére. Azért ne felejtsük el a nyomibbakat mint a szinte tudós palántákat akik felvágnak az eszükkel. Ne értsen senki félre…..nincs bajom az okosokkal csak akkor ha az orrunk alá dörgölik az agyuk teljesítményét.

Oh, bocsánat eltértem nagyon a tárgytól igaz? Szóval azt a srácot aki elől bujkálok Adamnek hívják. Ó a suli egyik legnagyobb arca. Ez kb olyan, mint egy város drogdílerjének lenni. Mindenki kicsit tart tőle és a bandájától de ugyanakkor a kisebbek fel is néznek rá.

Szóval miközben én jól elagyaltam ő addig szépen lassan elsétált. Minden kora reggel kijön ide az egyik padhoz cigizni és ha akar bejön az első órára. Most is leült egy padra és miközben belélegezte az a szennyet (bocsánat aki cigizik) nézett a távolba míg meg nem unja. Bárcsak egyszer tudnám, hogy mi jár a fejében. Már lassan negyed nyolc. Én is megyek nehogy elkéssek az első iskolai napon.

- Na kislányom izgulsz a nagy nap miatt? – kérdezte anyukám

Szeretem őt csak néha túlreagálja a dolgokat.

- Nyugi anya. Ez csak a 11. első napja. Nem az érettségimé – ültem le egy jó nagy adag palacsintával az asztalhoz

- De tavaly óta várod hogy végre találkozhass azzal a fiúval – hirtelen kiköptem majdnem az a kortynyi narancs dzsúzt amit öntöttem a pohárba

- Tessék miféle f…..

- I whant yooouuu béééjbiiii – jött egy kornyikáló hang le az emeletről

Mielőtt bárki is megkérdezné ő itt a nővérem Gwen. Az előtt hogy megsüketültem volna szerencsére abba hagyta ezt az éneklésnek szánt dolgot.

- Hé a helyedben vigyáznék hugi. Én már mondtam, hogy az a srác veszélyes, kiszámíthatatlan és ő a menők listáján az egyik toppos.

- Ugyan Gwen az igaz szerelemnek párja nincsen – jött be most már apum is

És már majdnem megint megfulladtam a kijelentéstől. Veszélyes napnak nézünk elébe, nem?

- Ugyan kéérlek Allyvel sosem állna szóba. Főleg hogy a nyomik közzé soroltak be már tavaly is. Nem úgy mint én, aki a menők közelében van és nemsokára ő is ott lesz a toppon – ivott ő is egy kortyot

Hirtelen kedvem támadt belefojtani abba a kicsi nyelésbe.

- Szerintem elég ebből a ranglistából. Nem furcsa ez a megkülönböztetés?

- Erre nem tudok választ adni szívem. Na de indulás ¾ van és be kell érnetek – szakította félbe anyum a beszélgetést

Hát megérkeztünk. Apu elhozott minket a suliig majd miután kiszálltunk ő ment a munkába.

A hatalmas épület szinte taszította a diákokat, de egyben hívogatta is őket hogy a falai ne legyenek üresek…hagy legyen újra nyüzsgés. Mihelyst beléptem volna a nagy kapun letámadott két jó barát akiket alig vártam.

- Na mizujs vörös? Milyen volt a szünet? – kérdezte belém karolva egy hosszabb hajú,barna szemű srác, Avan. Régen ő is a menők között volt de nem nagyon szeretett gonoszkodni senkivel így lettünk barátok.

- Hát mi rengetegszer találkoztunk a nyáron nem igaz Ally? – kérdezte a legjobb barátnőm Luna.

- Na akkor hatoljunk be ebbe az épületbe! – kiálltja el magát Av.

Bementünk és a régi osztály fogadott minket. Az első órát semmivel sem töltöttük…leginkább a tanár beszélt a nyári élményiről. Miután kicsengettek Luval és Avval elmentünk a szekrényeinkhez.

-Menjetek előre. Mindjárt megyek – hol van az-az idegesítő történelem könyv?

Míg a szekrényemben kutattam észre sem vettem hogy a suli három gráciája jön.

-Nézzétek már itt van megint a vörös. Nem volt elég ciki az első év és itt maradtál szórakoztatni minket? – mondta Hester. Mind közül ő volt mindig a legdurvább és a legkegyetlenebb a többiekkel. Amilyen gyorsan jöttek olyan gyorsan el is mentek. Mire észbe kaptam kicsúszott a kezemből minden egyenesen a padlóra. Szép mondhatom…ez az egész egy pazar nap.

Hirtelen valaki lehajol és mikor felnéztem elállta lélegzetem is. Ő volt az. Adam – a nagymenő sulis fenegyerek – segít nekem. Egy nyominak. Vagyis nem vagyok igazán nyomi csak kicsit különös. Adam sohasem segített még egyetlen ilyen lánynak sem…inkább ő kötött bele mindenkibe.

- Várj, had segítsek – mondta, miközben letérdelt és velem együtt kezdte felszedegetni az iratokat, könyveket, füzeteket. Az első pár másodpercben csak járt az agyam és szinte kővé dermedtem. Mire eljutott a tudatomig, hogy szinte az összes dolgot felvette nekem Adam és már nyújtotta át.

- Legközelebb vigyázz.

- Kö-köszönöm – tipikus. Csak dadogni tudok ilyenkor semmi mást.

Átnéztem mindent és mivel becsöngő volt gyorsan elindultam a tanterem felé. E közben csatlakozott hozzám Luna és Avan. Így hárman beszélgetve vártuk, hogy a tanárnő megérkezzen.

-Hé Ally hol hagytad a karkötődet? – súgta ide Lu.

- Mi? – néztem rá a bal csuklómra – biztos lejött a csuklómról amikor…

- Amikor mi? – kapcsolódott be Av is.

- Semmi. Mindegy is. Nem érdekes, majd körülnézek.

Az órán alig tudtam figyelni, mind végig csak a karkötőmről és a fiúról gondolkoztam. Nem hiszem hogy ellopta volna…vagy még is? De nem biztosan visszaadja ha megtalálja.

- Halóó megjöttem – vágtam le magamat a kanapéra.

- Áh Allyson képzeld a szemközti házba beköltöztek. Beszéltem a új tulajokkal és holnap este vendégül látjuk őket itt vacsorára – újságolta el anyu. Klassz..már csak ez hiányzott.

Vacsi után üziztem Facebookon Lunának.

' Ne kiabáld el lehet h egy jó pasi jön majd a szomszédba'

' Ja. Vagy lehet hogy egy flúgos öregasszony a férjével aki süket teljesen?'

' Honnan is ismerős ez a szitu?'

'Am nem is tudom….Avan?'

' Áh tényleg. Na mek jó83'

' Szia3' Írtam végül én is és kijelentkeztem…volna ha meg nem láttam volna egy ismerős nevet hogy barátnak akar fogadni. Adam Stone. NEM LEHET IGAZ! Először segít most meg ez. Mi az Isten történt? Visszajelöltem majd villámgyorsan lementem a gépről.

- Tudom a kis titkodat – támaszkodott az ajtónak a nővérem. Remek.

- Milyen titok?!

- Hogy rávetted Adam nagymenő Stonet hogy segítsen felállni miután elestél és…

- Mi? Először is a tankönyveim kicsúsztak a kezeim közül, másodszorra pedig nem is láttam hogy jön egyszerűen csak ott termett és segített. És mégis minek vettem volna rá bármire is őt? – tereltem a témát.

- Áhhá! Bingo! Ne terelj semmit, figyelj attól még hogy te a kis nyomik világában vagy – elkezdtem hangosan köhögni – Attól még nem jelenti azt hogy Én is távol maradok tőle.

- Tessék? Ki mondta hogy bármikor is bármit akarok tőle?

- Ismerlek. – Válaszolt most már kimérten Gwen – na de mind egy is. holnap jönnek a vendégek addigra elkészülök.

- De még csak szerda este van…csütörtök este jönnek.

- Tudom! – azzal bevágta maga után a szobája ajtaját.

Okés, ez se volt egy egyszerű menet. De ez szokásos nálunk. Most inkább csak a faces csodára tudok gondolni, arra hogy bejelölt Ő. Nem merek ráírni még mobilről sem. A gyáva nyuszi effektusom színre lépett. Holnap nehéz nap lesz szóval ideje aludni menni.

Másnap reggel kómás fejjel ébredtem. Egész éjszaka csak agyalni tudtam mindenféle dolgokról és most már engem is érdekelnek az új szomszédok. Ó könyörgöm csak nehogy valami öreg pasi vagy nő költözzön be mert akkor kész vagyok. Amíg továbbra is ezen gondolkodtam kimentem az újságért. Már éppen a postaládát nyitottam volna mikor észrevettem egy másik fáradt fejet a szomszéd ház verandáján.

-Ilyen nincsen. Ez nem lehet! Pont Ő és a családja? Lőjön le valaki, kérem valaki lőjön. Adam pont akkor és pont ott cigizik…teljes életnagyságban. Mielőtt megláthatott volna gyorsan berohantam a házba. Ilyen nincs…..segítség….mi lesz itt ma este!? Felrohantam a szobámba és kinéztem az ablakon, egek most ment be a szemközti házba. Nekem végem van teljesen!

Tovább nem nézelődtem, mert nehogy azt higgyék hogy valami pervez csaj az ablakon át kukkol. Miután a sokk leülepedett a gyomromban és az agyamban elmentem zuhanyozni majd felöltöztem és gyorsan reggeliztem. Épp ekkor csörtet be apum izzadva, koszosan.

-Veled meg mi történt? – kérdeztem miközben egyet harapok a pirítósomból.

- A kocsi motorja bedöglött. Sajnálom lányok, de gyalog kell iskolába mennetek.

- Tessék? Ally még csak-csak elmegy a buta sportcipőjében – megjegyzem egy halvány türkizkék converse cipő virított a lábamon már kopottan – de Én nem tudok elmenni a drága tűsarkúban – emelte fel magasba a jobb lábát nővérkém hogy mindketten láthassuk a magas sarkú rémet az ő egyébként is hosszú lábán. Míg Gwen tovább sipítozott és nyekergett anyumnak és apumnak addig felkaptam a táskámat és kiléptem az ajtón meg sem várva a tesómat.

Szóval még nem meséltem Adamről valami sokat ugye? Leszámítva amit suttognak róla. Szóval neki feketés, kicsit göndör, tarkójáig érő haja van….ne nézzetek hülyének igenis jól áll neki! Főleg a ragyogó kék szemével. A modora nem valami szép egyesek szerint, de szerintem csak egy megértő emberre van szüksége. vagy csak én vagyok túlságosan is naiv. A viselkedése mindig visszahúzódó, mogorva de szeret csínyeket csinálni. Fura. Nem nagyon kigyúrt alkatú - tehát ne gondoljatok egy teljesen macsó, izomagyú fiúra aki csak az izmait szereti és a külsejét. Ő és Avan régen barátok voltak….de erről nem beszélünk mert nem szereti Av felhozni a régi menő időszakát. Avan azt említette egyszer hogy a menők a királyok, ülnek a trónjukon de nincs bennük elég merészség hogy leégessék magukat. A furábbaknak meg azért jó mert ők bármi hülyeséget is csinálnak együtt csinálják és jót röhögnek rajta.

Visszatérve Adamre…nem tudom milyen lesz az este. Azt sem tudom mit fog mondani, de azt tudom hogy a nővérkém piócaként fog tapadni szegény srácra.

Ezzel a gondolattal értem el a suliig ahol letöltöm ennek a hosszú napnak a nagy részét.

Nos a suli most sem volt jobb. Az órák unalmasak, vagyis egyet kivéve. A tesi órán kint voltak a felsősök és ő is. Ők csak várták a tanárt míg mi körbe-körbe futkároztunk a pálya körül. Kicsit mindig ideges lettem mikor a 10esek közelébe értünk és valahányszor elfutottam éreztem hogy valaki figyel.

- Hé A….tudod hogy a nagymenő Adam figyel? – kérdezte Lu lihegve míg egymás mellett futottunk.

- Nem – hazudtam egyből. Várjunk csak? Miért figyel engem? Biztos valami tévedés, de ha az is kit nézhet? A közelünkben sincs egyetlen egy grácia…ők a pálya túl végén sétálnak.

Végül néhány nagyobb is beállt a futáshoz és feléledt bennem a versenyszellem. Végére már csak húztam a lábamat és nem figyeltem az útra. Pedig kellett volna ugyanis volt egy óriási, szép repedés a betonon amit eddig elkerültem…eddig. Elestem. Szinte éreztem a röhögő felsősök tekintetét és ami még rosszabb ezt Jack is láthatta. Remek. Amint fel próbáltam állni, éreztem, hogy nyilalló fájdalom kezdődött a jobb bokámba.

- Jézusom Ally. Jól vagy? – jött oda hozzám Avan és Lu.

- A-azt hiszem – küszködtem a könnyeimmel két okból. Fájt a megaláztatás és még jobban fájt a bokám.

- Fel kellene vinni a védőnőhöz – szólalt meg egy idősebb fiú. Steve volt ez egyik legjobb fej a nagyok közül. Próbáltam felállni egyedül, de valaki megfogta a karomat és segített.

- Várj had segítsek – nézett rám kicsit mosolyogva Ő. Ezt nem hiszem el! Már megint? Azt hiszem infarktust fogok kapni. Felsegített majd elbicegtünk az orvosiba miközben átkarolt.

Az orvosiba érve az iskolai védőnő fogadott minket. Mondta hogy feküdjek le az ágyra, mindjárt jön. Én még mindig sírtam mint egy óvodás…a lábam nagyon- nagyon fájt. Most hogy Adam segített gondolom visszamegy órára és mondja a humorosabbnál humorosabb történeteket a balesetemről. De nem. Továbbra is az ágy végében ült és nézett előre. Akaratlanul is de még néhány könnycsepp kicsordult a szememből. Valami váratlan dolog történt.