################

Most már igazán van fent néhány verzió, jólesne egy visszajelzés, hogy ki melyiket tartja esetleg elképzelhetőbbnek :-)

################

Variáció 7.

Declan olyan fáradt volt, ahogy az old towni Menedék főlaborja fele sétált, hogy képes lett volna menet közben elaludni.

Irigyelte a többieket, akik már időközben kipihenhették magukat. A csapat nagy része már akkor aludt egy jót, mikor Emma elfogása után visszafele tartottak Old Townba. Számukra ezzel le volt zárva az ügy, megnyugodott a lelkük, és tudtak végre pihenni. Declan ez alatt megírt három-négy jelentést, és ezzel még nem végzett a teljes papírmunkával. Azóta felügyelte Magnust a gyengélkedőn, ahogy lassan felébresztették a kómából, néhány dolgot intézett az otthoni teendői közül is, és a Nagyláb által összeállított rendeléseket is engedélyezte, hogy az old towni Menedék semmit ne érezzen meg abból, hogy Magnus még mindig gyengélkedik.

Vagyis egy percet nem aludt már lassan két napja. Ennek ellenére még mindig nem tervezte, hogy ágyba kerüljön. Nemrég küldött egy üzenetet Pilinek és Ravinak, hogy ráérnének-e egy rögtönzött videokonferenciára, és mivel mindkettőtől pozitív választ kapott, lesétált a főlaborba.

Ravi a megbeszélt időben be is jelentkezett, és aggódva fürkészte Declant.

- Jól vagy?

- Persze, soha jobban - bólintott rá a férfi.

- Declan, tudom, hogy soha nem szoktál panaszkodni, de most lerí rólad, hogy mindjárt összeesel.

- Még kitartok - hárította el Declan.

- Legalább ülj le!

- Na, akkor lenne végem - nevette el magát Declan. - Ne aggódj, jól vagyok!

- Rendben - adta meg magát Ravi. - Pili?

- Jelezte, hogy pár percet késni fog, de most már jönnie kell. Itt is van - mosolygott az épp bejelentkező kollégájára. - Üdv!

- Üdv, Declan - biccentett a nő, majd a másik férfit is üdvözölte egy mosollyal. - Ravi! Declan, minden rendben?

- Igen. Igen, jól vagyok, és nem, nem akarok leülni - nevette el magát fáradtan Declan.

- Rendben - nevette el magát egy pillanatra a nő is, de aztán elkomolyodott. - Valami gond van?

- Nincs semmi gond - próbálta eloszlatni az aggodalmait Declan. - Csak el akartam mondani, hogy Magnus nemrég felébredt. Úgy tűnik, néhány nap, és teljesen rendben lesz.

- Ez igazán jó hír - mosolyodott el Pili.

- Aggódtunk miatta - sóhajtott Ravi. - Az ózonbogárnak lehetnek maradandó káros hatásai. Ha túl sokáig van az emberi testben, olyan anyagokat bocsáthat ki…

- Tudom - bólintott rá Declan. - De a vizsgálatok szerint megúszta. Mint mindig minden eszement húzását - csóválta meg a fejét végül.

- Vigyáznak rá az istenek - erősítette meg Ravi. - Ez a mi szerencsénk.

- Milyen a hangulat a házban? - vetette fel a kérdést Pili.

- Ezt még nem tudnám megmondani - tűnődött el Declan. - Magnusszal még nem akartam munkáról beszélni. Pihenjen és gyógyuljon. A többiek meg… messziről elkerülnek, mint a leprást - fintorgott. A másik kettő látta rajta, hogy ez eléggé rosszul esik neki.

- Majd belátják, hogy igazad volt - vigasztalta Ravi.

- Persze - bólintott rá Declan nem túl meggyőzően.

- Declan… te magad sem hiszel abban, hogy igazad volt? - nézett rá tűnődve Pili.

- De igen, csak…

- Declan - szakította félbe Ravi. - Hidd el, én is újra és újra eltűnődöm, hogy vajon lett volna más lehetőségünk…

- Lett volna, csak akkor Magnus ügye után utánam nyomozott volna a triád, amiért az ő nyomdokaiba lépve én is lelőttem egy abnormálist. És azt nagyon nem szerettem volna - mondta kissé cinikusan a férfi. - Így is épp eleget turkált a fejemben az a bagázs.

- Declan! - szólt rá végtelen türelemmel Ravi.

- Hagyd, Ravi! - mosolygott rájuk Pili. - Te is tudod, hogy az ilyen nyers megjegyzésekkel csak a feszültségét vezeti le. Nem gondolja komolyan.

- Igen, tudom - bólintott rá Ravi is. - És most rá is fér, hogy levezesse a feszültséget. A teljesítőképessége határait feszegeti.

- Tudom, látom - értett egyet Pili is.

- Hé, én is itt vagyok! - állította le őket Declan.

- Persze - bólintott Ravi.

- Szóval csak azt akartam mondani - tért vissza a félbeszakított mondatához a férfi -, hogy… számtalanszor végiggondoltam már ezt az egészet, de… újra és újra csak arra jutok, hogy az egyetlen helyes megoldást választottuk. Még akkor is, ha ez az ifjúságnak nem tetszett.

- Hát nem - rázta meg a fejét Declan.

- Declan, ők még mind nagyon fiatalok és tapasztalatlanok - mondta Pili. - Tíz év múlva teljesen másképp reagálnának.

- Ezért vagyunk mi a házak vezetői, mert indulatok nélkül és racionálisan tudjuk felmérni és kezelni a helyzetet - mondta Ravi is.

- Tudom, hogy igazatok van, csak…

- Kételkedsz magadban - bólintott rá Pili. - Ez nem baj, Declan. Csak tudd… ezt a döntést nem egyedül hoztad meg.

- Mindketten támogattunk - erősítette meg Ravi.

- És mások is - hívta fel Declan figyelmét Pili a nyilvánvaló igazságra. - És a helyzet akkut volt, azonnali beavatkozást igényelt.

- Pár óránk volt tenni valamit, igen, tudom jól - bólintott rá Declan. - Ha késlekedünk… ki tudja, mi lett volna.

- Már darabokra hullott volna minden - biztosította Ravi.

- Miután egyeztettél velünk, beszéltem Kyoshirou sannal, és messzemenő támogatásáról biztosított minket - emlékeztette Pili.

- Ahogy Peking is - szúrta közbe Ravi.

- Moszkva kivárt, ahogy arra számítottunk - sóhajtott a nő.

- Látni akarta, ki lesz az erősebb, és ahhoz csapódni - grimaszolt Declan.

- Ne mondd, hogy ez meglep - nézett rá Ravi. - Moszkva mindig is gyáva volt önálló döntéseket hozni.

- Igaz. De Lagos és Libéria Wexfordhoz pártolt.

- Libéria csak azért, mert Wexford fegyvereket ígért nekik, amivel megvédhetik magukat, ha a polgárháború rosszabbra fordul - vetette ellen Pili.

- A védelmet tőlünk is megkaphatták volna, csak egy szavukba kerül - vetette ellen Declan. - Ezt ők is tudták, mégis máshogy döntöttek. És ott volt Lima…

- Beszéltem Limával - emlékezett vissza Ravi. - A vezetőjük ízig-vérig hűséges, de az embereiben nem volt biztos. Tartott attól, hogy ha Wexford csak egy kicsit is erőre kap, kitör a palotaforradalom, és egyedül nem sok mindent tehetett volna ellenük.

- Igen… rá nem igazán számíthattunk. Ennek ellenére még viszonylag jók voltak az esélyeink, de félő volt, hogy ahogy telik az idő, csak egyre rosszabb lesz. Sydney és Rio nálam jelentkezett, hogy Wexford környékezi őket, de elhajtották a fenébe - emlékezett vissza Declan. - Addig kellett beavatkoznunk, míg ők viszonylag stabilak voltak.

- Így van, Declan. Addig kellett lépned, amíg még csak három biztos és egy valószínű ellenszavazatod volt - mondta Ravi.

- Végül ebből még kettő behódolt a többség akaratának - mondta fejcsóválva Pili.

- Gyávaságból, semmi másért. Ők szavaztak utoljára, mikor már látták, hogy alakulnak az arányok - sóhajtott Ravi. - És Lagos kitartott Wexford mellett.

- Azért megnéztem volna Wexford képét - tűnt fel egy félmosoly Declan arcán. - Biztos tajtékzott.

- Biztosan - bólintott rá Ravi. - Gyanítom, megvoltak a tervei, amihez a Menedék-hálózatot akarta felhasználni.

- Kíváncsi lennék, mik ezek a tervek - csóválta a fejét Pili.

- Abnormális világuralom a Földön, vagy mit tudom én - találgatott Declan.

- Ő ennél szűkebb látókörű - húzta össze a szemöldökét Ravi. - Nem hinném, hogy egy percig is érdekelné a többi abnormális sorsa, csak a saját hatalma foglalkoztatja. Hogy bárkit és bármit felhasználhasson a saját érdekében. Pénzt akar, hatalmat, és szolgasereget maga köré, akik csak a kívánságait lesik.

- Ezek a tervek még most is megvannak. Csak várja a következő kínálkozó lehetőséget - mondta Declan, és a másik kettő látta a szemében, hogy tényleg aggódik.

- Nem tehetünk valamit ellene? - kérdezte Ravi.

- Nem igazán - rázta meg a fejét Declan.

- Dr. Magnusnak kellene leváltani - tűnődött el Pili.

- Ez már nem ilyen egyszerű - ellenkezett Declan. - Már túlságosan befészkelte magát, és még a mostani bukása ellenére is vannak támogatói, akik kitartanak mellette. Most meghúzzák magukat, főleg, hogy Magnus visszatért, de a lelküket már megmérgezte Wexford hatalommániája.

- És hogyha mindannyian odaállnánk dr. Magnus elé, és megmondanánk neki, hogy képtelenek vagyunk Wexforddal együtt dolgozni? - vetette fel Ravi.

- Te is tudod, hogy Magnust nem jó sarokba szorítani - rázta meg a fejét Declan. - Nem érsz el vele semmit, csak felesleges feszültségeket szítunk az egész hálózatban. És ahogy már mondtam… már túl késő leváltani Wexfordot. Vagy legalábbis valami nagyon alapos indok kellene hozzá, amit mindenkinek le lehet nyomni a torkán. Valami hiba, amit elkövet, vagy valami kézzelfogható bizonyíték a szándékaira. A gyanúval nem megyünk semmire.

- Nincs valakinek felvétele a Wexforddal folytatott beszélgetésekről? - vetette fel Ravi.

- Körbekérdezhetünk, de azt hiszem ennél azért óvatosabb - rázta meg a fejét Declan. - Ha Libériának és Lagosnak lenne is felvétele, nem adnák át, mert azzal önmagukat is kompromittálnák.

- Akkor egyszerűen csak várunk? - csóválta a fejét Pili.

- Declannek igaza van. Nem igazán tehetünk mást - látta be Ravi is.

- Szemmel tartjuk Wexfordot, és vigyázunk Magnusra, ahogy eddig is - nézett a másik kettőre Declan.

- Ez nem volt kérdés - bólintott rá Ravi.

- Miért kellett dr. Magnusnak épp Wexford? - csóválta a fejét Pili. - Már azelőtt sem volt…

- Már az előtt sem volt normális, hogy megkapta a kinevezését - fejezte be a nő helyett Declan, amit az nem akart kimondani. - Te dolgoztál együtt vele.

- Igen - mondta Pili, de a másik kettő látta rajta, hogy nem igazán akar többet mondani. Tudták Piliről, hogy távol állt tőle a pletykálkodás, ahogy az is, hogy rosszat mondjon bárkiről, még ha az megérdemli is.

- Azt tudjuk, hogy miért kellett Magnusnak - rázta meg a fejét Declan. - Sok helyről nagy nyomás nehezedik rá, többek között az értelmes gondolkodással bíró abnormálisok részéről is.

- Normális abnormális - fintorgott Ravi. - Kicsit abszurd gondolat.

- Az - hagyta rá Delcan. - Bár én már azt sem értem, miért az abnormális szót használjuk.

- Erről már éjszakákat vitatkoztunk át, Declan - mosolyodott el Ravi. - Nem most fogjuk megoldani ezt a kérdést. Szokás és kész. Közel százhatvan éve van használatban.

- De volt már egy abnormális a vezetők között - tért vissza az eredeti kérdéshez Pili.

- Ezek szerint nem volt elég - vont vállat Ravi. - Pedig Kyoshirou san jó kolléga.

- Ez így van - értett egyet Declan. - Mikor pár éve Japánban jártam, hogy megvizsgáljam Sukit, dolgoztunk együtt. Teljesen rendben volt. Leszámítva, hogy csak akkor hajlandó angolul megszólalni, ha felbosszantják, nincs vele semmi gond. És én sem értem, miért pont Wexfordot választotta Magnus. De a vezetők kinevezése az ő hatásköre… és gyanítom jó oka volt rá.

- Félek, ez esetben bármi is az oka, most visszafele fog elsülni. Lehet, hogy Wexford kinevezése megoldani látszott egy problémát, de hogy felvetett még legalább hármat, az biztos - tippelt Ravi.

- Kénytelenek vagyunk ezzel együtt élni - sóhajtott Declan. - Pedig mindannyian tudjuk, hogy puskaporos hordón ülünk.

- Szép hasonlat - bólintott rá Ravi.

- Hát, remélem, senki nem gyújt rá egy szivarra - rázta meg a fejét Declan.

- Még valami aggaszt, uraim - nézett végig a másik kettőn Pili.

- Berta - bólintott rá Declan.

- Igen. Szeretnék valami biztosat tudni vele kapcsolatban.

- Reménykedem, hogy ez csak Magnus trükkjének a része volt - sóhajtott Declan.

- A remény kétélű dolog, Declan - figyelmeztette Ravi.

- Tudom. Elaltatja az éberségünket, és felkészületlenül ér minket a baj. De a másik lehetőség túlságosan ijesztő ahhoz, hogy gondoljak rá.

- Most is jól kezelted a helyzetet - nyugtatta meg Pili.

- Igen. De hogy mit kezdtem volna Bertával, ha véletlenül tényleg ott találjuk, arról fogalmam sincs - biztosította Declan. - Megpróbálok rákérdezni Magnusnál, de nem hiszem, hogy kielégítő válaszra számíthatunk.

- Igen, ez valószínűleg így lesz - értett egyet Pili is. - És talán ez egy… nem is létező probléma.

- Látom, nem csak én reménykedem ebben - mosolygott rá Declan.

- Térjünk inkább vissza Wexfordra - ráncolta a homlokát Ravi. - Úgy érzem, ez csak egy kezdő szárnypróbálgatás volt a részéről. Bár most belebukott, azt hiszem, nem fogja feladni.

- Igen, nekem is ez a meglátásom - bólintott rá Declan. - De most egy időre meghúzza magát. Tudja, hogy bűnben van Magnus előtt.

- Ha mástól nem is, dr. Magnustól tart - reménykedett Pili.

- Még - tette hozzá Declan. - De a saját háza ugyanolyan őrült, mint ő maga, Lagost szintén fertőzöttnek tekinthetjük… és félek Sanchez Limában legalább akkora veszélyben van, mint Magnus. A házát csak az ő személye tartja vissza attól, hogy nyíltan Wexford mellé álljon.

- Egy ideig most nyugalom lesz. Talán jó ideig - tippelt Ravi. - Wexford őrült, de megvan a magához való esze. Tudja, hogy most lapítania kell, és visszafogja a csatlósait is, ha nem akarja magára haragítani dr. Magnust - bizakodott a férfi.

- Talán. De azért Tokióval és Pekinggel beszéljünk az aggodalmainkról, jobb, ha az ő éberségük sem csökken. Ha már öten figyelünk, nem lehet baj.

- Úgy lesz, Declan - bólintott rá Ravi.

- Látod, Declan? - nézett a férfire Pili.

- Mit?

- Századszor is végigrágtuk ezt a kérdést, és csak ugyanarra jutottunk, amire az előző kilencvenkilenc alkalommal. Nem volt más lehetőség. Helyesen döntöttünk. Azt tetted, amit kellett.

- Igen, talán. Ami a kinevezésemet illeti. És vajon a többi kérdésben?

- Declan, a kilences cikkely egyértelműen fogalmaz. Ha egy vezető esetében felmerül a bűncselekmény gyanúja, akkor azt a többi ház vezetőjének kell kivizsgálni. Még akkor is, ha ez a valaki dr. Magnus - mondta határozottan Pili. - A szabályok alól ő sem képez kivételt.

- De hogy feltételezhettük róla, hogy képes lenne ilyesmire?

- A bizonyítékokat kell figyelembe venned, Declan, és nem a személyes érzelmeidet - próbált rá hatni Ravi is. - Az érzelmeid gyakran nem hajlandók tudomást venni a tényekről, de egy nyomozásnál nem lehetnek döntő tényező. Csak a bizonyíték.

- Magnus is tudta ezt, ezért tervezte meg olyan gondosan az egészet - csóválta a fejét Pili. - Megdönthetetlen bizonyítékokat állított eléd. És ezzel, bármelyikünk is lett volna a helyedben, nem tudtunk volna mást kezdeni. A felvétel előtt mindannyian kénytelenek lettünk volna meghajolni, bármennyire is akarunk hinni dr. Magnusban.

- Declan, mindenki látta, hogy milyen nehéz ez neked, és egyikünknek sem lett volna könnyebb dr. Magnus ellen eljárni. De tudtuk, hogy feltárod az igazságot, bármi is legyen az - mondta Ravi.

- Hát, akkor ebbe alaposan belebuktam - húzta el a száját Declan. - Olyan távol álltam az igazságtól, mint amilyen messze most te vagy tőlem.

- Ezzel nem vádolhatod magad - csitította Pili.

- Miért? - kapta fel a fejét Declan. - Ha Will nem jön rá, simán elítéltettem volna Magnust.

- Hidd el, pont ezt akarta.

- Ez most cseppet sem vigasztal - tiltakozott Declan. - Hagytam magam megvezetni.

- Dr. Magnusról beszélsz, Declan - csóválta a fejét Ravi. - Bárkit megvezet, ha az a szándéka. Mindig jó néhány lépéssel előbbre jár, mint bármelyikünk.

- Igen, tudom - bólintott rá Declan. - És ez az esetek kilencvenkilenc százalékában jó és hasznos. Ettől tudja úgy vezetni a hálózatot, ahogy senki más. De ez esetben…

- Ez esetben beletaposott a büszkeségedbe - mosolyodott el Pili.

- Ez most nem a büszkeségemről szól - tiltakozott a férfi, de nem győzte meg a kollégáját. - Most komolyan… ha most így bedőltem, akkor a következő alkalommal hogyan lehetek biztos abban, hogy helyesen ítélek meg egy kényes helyzetet?

- Declan, már a beszélgetésünk elején felhívtam a figyelmed arra, hogy nem baj az, ha kételkedsz magadban. Segít, hogy több szemszögből is megvizsgálj egy szituációt, arra sarkall, hogy még alaposabban utánajárj mindennek. És azt is bizonyítja, hogy szeretnéd minden helyzetben a lehető legjobb döntéseket hozni.

- De ugyanakkor hinned kell abban, hogy amit teszel az helyes. Csak így vezetheted az embereidet, mert ez a hit önmagadban adja meg a tekintélyedet. Persze nem eshetsz át a ló túlsó oldalára, mert az önhittség is veszélyes hiba, de mégis hinned kell a döntéseid helyességében.

- Jól van, jól van, elé g a prédikációból! - nevette el magát Declan. - Majd szóljatok, ha eldöntöttétek, hogy higgyek, vagy ne higgyek. Addig is, én megyek és alszom egyet.

- Azt látod, jól teszed - nevette el magát Ravi. - Érted is aggódtunk ezekben a napokban.

- Mindig nyitva kellett tartanom a szemem - vett egy nagy levegőt Declan. - Nem volt elég nekem Magnus, Wexford és Berta, még Will is ellenem hergelte az egész csapatot… Én voltam az aktuális főellenség.

- Mert csak azt látták, amit teszel, a miérteket nem - próbálta megnyugtatni Pili. - Ha tudták volna, akár csak tizedét is annak, ami folyt a fejük felett… hogy nem csak dr. Magnus volt veszélyben, hanem minden, amit ő felépített…

- Akkor még jobban pánikba estek volna - tippelt Ravi egy sóhajjal.

- Te is tudod, hogy ezekről a dolgokról nekik nem beszélhetünk - nézett Pilire Declan. - Az ő dolguk nem az, hogy agyament politikai csatározásokkal foglalkozzanak.

- Irigyled tőlük az érdemi munkát, igaz, barátom? - nevette el magát Ravi.

- Őszintén? Mikor ilyen Wexford féle idióta gyíkokra kell pazarolnom az időmet, akkor igen - fintorgott Declan. - Három kutatásom van félben, és még halvány fogalmam sincs, hogy mikor jutok hozzájuk legközelebb. Most két hétig jelentéseket fogok körmölni.

- Ezzel vagyunk így egy páran - mosolygott továbbra is Ravi. - De ezt vállaltuk, mikor elfogadtuk a kinevezésünket.

- Persze, persze - hagyta rá Declan. - De azért most jólesne egy hétre beköltözni a laborba, és fel sem nézni a mikroszkópból.

- Majd ha hazatérsz, megteheted - próbált lelket önteni bele Pili.

- El ne hidd! - nevette el magát fáradtan Declan. - Mindenesetre most még megnézem Magnust, aztán huszonnégy órára kilövöm magam a forgalomból.

- Helyes. Rád fér a pihenés. És hidd el, minden rendbe jön. Magnus pár nap alatt talpra áll, és minden visszatér a régi kerékvágásba.

- Már alig várom - sóhajtott Declan. - Odahaza is legalább négynapi papírmunka vár rám, de azért szeretnék már otthon lenni. Ha hazaértem jelentkezem.

- Rendben, én addig beszélek Tokióval - ígérte Pili.

- Én pedig Pekinggel - bólintott rá Ravi. - És most ágyba, Declan! Huszonnégy óráig nem akarunk hallani rólad!

- Ez parancs? - nézett rá felvont szemöldökkel a férfi.

- Veheted akár annak is - vont vállat Ravi. - Jó éjt!

- Itt még csak délután van - morgott Declan.

- Nem baj, nálam már besötétedett. Na tűnj el szépen a szemünk elől! - mondta, mire Declan nevetve megcsóválta a fejét, és kilépett a vonalból.

Ezzel egy időben a gyengélkedőn Magnus letette a tabletjét az ágyra, és a mellette ülő Willre pillantott.

- Na, ehhez mit szólsz?

Will nagyot sóhajtott, majd elhúzta a száját.

- Jól van, tényleg meg kellett volna hallgatnom - ismerte be. - Most akkor mit csináljak, boruljak térdre előtte, és kérjek bocsánatot?

- Az előbbihez azt hiszem, nem ragaszkodna, de egy bocsánatkérés jólesne neki.

- Majd meglátom - fintorgott a srác.

- Will, figyelj rám! - tornázta feljebb magát Magnus, hogy a kölyök szemébe nézhessen. - Ennek a háznak a falain kívül Declan, Pili, Ravi és Kyoshirou a négy legmegbízhatóbb emberem. Ezért vezetik ők a négy legnagyobb házat. Ők négyen nem hoznának olyan döntést, ami ártana a Menedéknek. Ha velem bármi történik…

- Magnus! - forgatta meg a szemét Will, de a nő nem zavartatta magát.

- Rájuk mindig számíthatsz.

- Azért inkább ne történjen veled semmi, oké? Még egyszer meg ne merd próbálni, hogy megeszel egy ilyen izét!

- Majd igyekszem - nevette el magát Magnus. - De most gyorsan tűnj el innen, ha nem akarod, hogy lebukjunk. Két perc, és itt lesz Declan.

- És te?

- Én éppen mélyen fogok aludni - kuncogott a nő, mire Will még megcsóválta a fejét és elsietett.

Magnus kényelmesen elfeküdt az ágyában, így mire Declan pár perccel később megérkezett, már a légzése is lelassult annyira, hogy Declan számára valóban úgy tűnt, a főnöke mélyen alszik.

A férfi egy percig állt az ajtóban, onnan figyelte Magnust, majd közelebb lépett, hogy a monitoron villódzó értékeket is szemügyre vegye. A korábbiakhoz képest határozottan megnyugtatók voltak, így Declan még megkerülte az ágyat, óvatosan a nő homlokára tette a kezét, hogy megnézze a műtét utáni láza lement-e már. Végül kifele akart indulni, de a pillantása megakadt a Magnus ágya melletti éjjeliszekrény fiókján, ami pár centire nyitva volt. Épp csak annyira, hogy Declan felismerje benne Magnus gépét.

Néhány másodperc elég volt a férfinak ahhoz, hogy összeálljon a fejében a kép. Már vett egy nagy levegőt, hogy mondjon valamit Magnusnak, de aztán feltűnt egy pimasz mosoly az arcán, és végül csendben maradt. Ha te így játszol, akkor én is, gondolta magában, és kisétált a gyengélkedőről.

A fáradtság már végképp ledönteni látszott a lábáról, így egyenesen a szobájába indult. Éppen ezért nem volt túlságosan boldog, mikor az egyik folyosón Will jött vele szembe. Egy pillanatra összeakadt a tekintetük, de úgy tűnt, ahogy az elmúlt napokban sokszor, úgy most is csak elmennek egymás mellett, és nem nagyon vesznek tudomást egymásról. Pár lépés után azonban Will Declan után szólt.

- Declan…

- Will… - vett egy nagy levegőt Declan, miközben visszafordult. - Nekem most nincs kedvem vitatkozni, halasszuk el holnapra. Most túl fáradt vagyok hozzá.

- Tudom, látom - vette szemügyre alaposan a srác Declant. - És nem akartam… szóval csak azt akartam mondani… azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel.

Declannek újfent elég volt néhány másodperc, hogy még néhány mozaikkockát hozzácsapjon az előbbiekhez. És ha már Magnusnak nem szólt be, amiért az kijátszotta, úgy döntött, legalább a kölyök megkapja a magáét.

- Valóban - villant végül a szeme Willre.

- Sajnálom - húzta el a száját a srác.

- Ennyi? Ennél jobban is megerőltethetted volna magad, Zimmerman - vonta fel a szemöldökét Declan, majd látszólag közömbösen továbbsétált.

- Declen, ne már… - szólt utána Will.

- Szeretnél még valamit mondani? - fordult vissza hozzá Declan.

- Tudom, hogy igazságtalan voltam… Én… nem gondolkodtam.

- Azt vettem észre - bólintott rá Declan. - Amúgy… ennyire rossz lenne nekem dolgozni?

- Mi? - kapta fel a fejét Will.

- Most őszintén, Zimmerman… ennyire rossz vezető vagyok? Annyira, hogy így, kézzel-lábbal kellett tiltakozni ellenem? Annyira, hogy inkább itt hagysz csapot-papot, és visszamész az FBI-hoz? Mondd egyenesen a szemembe, ha így gondolod! - húzta Will agyát Declan.

- Egy szóval nem mondtam ilyet, Declan - rázta meg a fejét Will. - És nem is gondoltam.

- Pedig nagyon úgy tűnt.

- Én nem… nem ellened… - mentegetőzött a srác.

- Ó, dehogynem - bólintott rá Declan. - Mit is ordítottál? Azért sározom be Magnust, mert kell a munkája? Jól emlékszem?

- Minden látszat ezt mutatta - húzta el a száját Will.

- Látszat… - húzta el a száját cinikusan Declan. - A látszat nagyon csalóka valami Will. Ha nem tanulod meg, hogy időnként fel kell lebbenteni a látszat függönyét, és alaposan mögé nézni, akkor még érnek kellemetlen meglepetések.

- Te sem nagyon tetted meg, ami Magnust illeti.

- Ó, igen… olyan bizonyítékokat vetett elém, amiben nem nagyon volt lehetőségem kételkedni. Elrágódtam rajta, mint kutya a gumicsonton, ez tény. De te csak légből kapott feltételezésekkel dobálóztál.

- Elmondhattad volna az igazat! - csattant fel Will.

- Már megbocsáss - állította le Declan. - Én elkezdtem mondani, de te azzal reagáltál, hogy megfenyegettél, és rám vágtad az ajtót. És közben homokba dugtad a fejed.

- Sajnálom, oké?

- Persze. Oké - bólintott rá Declan. - Feltéve, hogy tanultál belőle. Semmi kedvem legközelebb is veled kisded játékokat játszani, miközben fontosabb dolgom is lenne!

- Fontosabb, mi? Neked minden fontosabb volt, mint Magnus!

- Tudod, Will… valóban - bólintott rá Declan. - Az, hogy Nagy Berta kontinenseket süllyeszthet el néhány másodperc alatt, ezzel sok milliárd embert és abnormálist pusztítva el… valóban fontosabb volt, mint egyetlen ember. Még akkor is, ha ez a valaki Magnus. És majd, ha legközelebb mélyenszántó beszélgetésbe bonyolódsz a főnököddel, megkérdezheted erről a véleményét, de gyanítom, nekem fog igazat adni. És ha te is végiggondolod mindezt, talán te is belátod, hogy igazam volt. Ahogy az is fontosabb volt, hogy ne hagyjuk széthullani mindazt, amit Magnus felépített, és amiért oly sokan az életüket áldozták. Nagyon sok ember életének munkája van ebben a helyben, Will… Nagy embereké, mint Gregory Magnus, vagy James Watson, és kisebbeké is, mint te vagy én. Ha hagytuk volna, hogy mindez veszendőbe menjen… hidd el, Magnus nem lett volna boldog. De mint mondtam… ez nem a legalkalmasabb időpont arra, hogy ezt megvitassuk. Fáradt vagyok, és mint ilyen, kissé ingerlékenyebb, mint általában.

- Tudom, Declan, és… azt is tudom, hogy igazad van - csóválta meg a fejét egy nagy levegőt véve Will. - Én csak Magnusnak akartam segíteni!

- Én ezt értem, Will. És tisztelem a hűségedet és a kitartásodat. De mindez csak szükséges, de nem elégséges feltétele volt a helyzet megoldásának. Ha nem így állsz hozzá… összedolgozhattunk volna, segíthettünk volna egymásnak. Te nekem egyben tartani a hálózatot, és én neked kideríteni az igazat Magnusról. Mert ha hiszed, ha nem, nekem is az volt a célom. De az, hogy egy idő után Magnus védelme helyett már arra koncentráltál, hogy ellenem dolgozz, arra kényszerített, hogy én is erősebben lépjek fel ellened, és ezzel Magnus ellen is.

- Szóval én szúrtam el, mi? - fintorgott Will.

- Nagyrészt igen - biztosította Declan. - De nem gond. Vedd úgy, hogy ezzel megfizetted a tanulópénzt.

- Ezt a nagylelkűséget - húzta össze a szemét Will.

- Mind követünk el hibákat… igen, én is csináltam ekkora hülyeséget, mikor idekerültem… - biztosította Declan a másikat, mikor az kételkedve nézett rá. - Na jó, ekkorát talán nem - tűnt fel egy félmosoly az arcán, mire Will megforgatta a szemét. - Mindannyian elkövetjük a saját hibáinkat, míg megtanuljuk, hogy a Menedékben hogy működnek a dolgok. Itt felejts el mindent, ami odakint működött, és próbáld megérteni azt, hogy ez az egész jóval nagyobb, mint amekkorának képzeled. Még annál is jóval nagyobb, mint amekkorának az elmúlt néhány nap után képzeled. És néha… az egész érdekét kell… a részek érdeke fölé helyezni. Még akkor is, ha az a rész a saját házad, és a saját főnököd.

- Én ehhez nem vagyok eléggé politikus - rázta meg a fejét Will.

- Hidd el, két éve még én sem voltam - sóhajtott Declan. - Ugyanolyan tudós voltam, mint te. Sőt… sokkal jobban.

- Te is leszólod a pszichológia diplomámat? - sandított rá Will.

- A pszichológia diplomádnak megvan az előnye is meg a hátránya is - vont vállat Declan. - A tudásod a laborban egy szép, kerek nulla…

- Kösz - fintorgott Will, de Declan nem hagyta, hogy félbeszakítsák.

- De amikor szót kell érteni emberekkel vagy akár abnormálisokkal… mindannyiunkkal szemben lépéselőnyből indulsz. Emlékezz csak az első munkádra a szervezetnél - biztosította a másikat. - És hála az FBI-os múltadnak, terepmunkában sem vagy rossz. Akcióban sem, nem beszélve a helyszínelésről. Meglátsz olyan dolgokat, amiket mások nem.

- Jobban ismersz, mint gondoltam - fintorgott Will.

- Ismerd az ellenséged, így nem érhet meglepetés - nevette el magát Declan.

- Nyomoztál utánam? - kapta fel a fejét Will.

- Ahogy te is utánam - vont vállat Declan. - Bár, nekem nem igazán van múltam a Menedék előtt. Mikor végeztem az egyetemen egyből James mellett kezdtem el dolgozni. Túl sokat nem tudhattál meg rólam. De tárgyaljuk ki egymás múltját inkább holnap ilyenkor, rendben? Még öt perc, és összeesek.

- Rendben - egyezett bele egy bólintással Will. - Pihenj!

- Úgy lesz - sóhajtott Declan, és ezúttal tényleg magára hagyta a srácot.

Declan ezúttal végre tényleg eljutott a szobájába, de már csak arra volt energiája, hogy lerúgja a cipőjét, megszabaduljon a pulcsijából, és ahogy eldőlt az ágyán, már aludt is.

Másnap dél körül ébredt, és mivel úgy érezte, elég jól sikerült összeszednie magát, arra gondolt, hogy még megnézi Magnust, és ha nincs vele semmi gond, akkor fogja magát, és szépen hazamegy.

Gyorsan letusolt, hogy valami emberi külsőt adjon magának, összecsomagolt, foglalt egy repülőjegyet a délutáni gépre, aztán átsétált Magnushoz a gyengélkedőre.

A nő ez alkalommal fáradtan felnézett, ahogy Declan közelebb sétált hozzá.

- Szia! Hogy érzed magad? - kérdezte Declan, miközben letelepedett az ágy szélére.

- Megmaradok - mosolygott rá Magnus. - És te?

- Most már merem azt mondani, hogy én is - bólintott rá a férfi egy félmosollyal. - Túléltük az elmúlt néhány napot, Will barátod talán már nem akarja letépni a fejemet, és reménykedem abban, hogy te sem szeretnél felnyársalni a döntéseimért.

- Hm… ebben a házban vannak egyéb lehetőségek, amikkel kevesebb nyomot hagynék magam után, ha el akarnálak tűntetni a színről - tűnődött el Magnus, majd mindketten elnevették magukat.

- Declan - szorította meg a férfi karját Magnus egy pillanatra. - Tudnod kell, hogy úgy reagáltál, ahogy azt vártam. Mindenre. És örülök, hogy így reagáltál.

- Tényleg?

- Tényleg. Tudtam, hogy kezelni fogod a helyzetet. Bertát, Wexfordot… Willt… és Emmát is. Úgy, ahogy azt kell, a Menedék érdekeit szem előtt tartva.

- Azért nem túl könnyű helyzetet állítottál elém.

- A sors sem mindig kíméletes velünk, Declan.

- Ez tény. Szóval csak felkészítettél egy várható jövőre? Azért még nem tudom, mit tennék, ha egyszer megtalálnám Bertát - próbálta Declan kiugrasztani a nyulat a bokorból, de mivel Magnus látta az egész tegnapi beszélgetést, fel volt rá készülve.

- Berta halott, Declan - állította határozottan.

- Igen, remélem - hagyta rá Declan, de azért még nem adta meg magát a csalárd reménynek, miszerint a Berta jelentette veszély örökre elhárult a fejük fölül.

- Így van, hidd el! - próbálta megnyugtatni Magnus. - És ennek az ügynek is vége. Menj haza, és pihend ki magad. Kapsz két szabadnapot.

- Persze. A papírmunka meg majd megoldja magát helyettem - bólintott rá Declan. - Hazamegyek, és megpróbálom utolérni magam. Ha kellenék, hívj, rendben?

- Mint mindig - bólintott rá Magnus, mire Declan felállt, és az ajtó felé indult.

- Declan! - szólt utána Magnus.

- Igen?

- Amit tegnap este Willtől kérdeztél… - kezdett bele valamibe, és egy pillanatra lesütötte a szemét, ahogy Declan szeme megvillant. Kezdett már elege lenni abból, hogy a főnöke minden lépését és minden szavát figyelemmel kíséri. Úgy gondolta, hogy neki, mint házvezetőnek jár annyi autonómia, hogy legalább Willt lekaphassa a tíz körméről tanúk nélkül.

- Mit is kérdeztem Willtől? - sandított Magnusra.

- Valamit a vezetői képességeidről - fojtott el egy mosolyt Magnus.

- Tényleg kérdeztem ilyet? - szűkült össze Declan szeme, de Magnus nem ijedt meg tőle.

- Te mit gondolsz?

- Azt hiszem, Magnus, ezt nem nekem kell megítélnem, hanem elsősorban neked, aztán az embereimnek - hárította el a kérdést Declan.

- Igaz - adta meg magát a nő. - Akkor tőlem kapsz egy ítéletet - somolygott.

- Ne kímélj! - sóhajtott Declan.

- Az a tegnap esti beszélgetés tökéletesen leképezi azt, amit gondolok rólad, mint vezetőről.

- Vagyis?

- Megmondod a tutit, mind lefele, mind adott esetben felfele - mosolygott Magnus. - Egyenesen, kíméletlenül, néha kissé epésen, ahogy azt kell. Tudod, hogy az embereid ebből tanulnak, és az a célod, hogy minden hibából tanuljanak, levonva a megfelelő következtetést. De ugyanakkor a szárnyaid alá veszed őket, megtanítod, hogy lehet, és hogy kellett volna jól csinálni. És a szigorú szidás mellett felhívod a figyelmüket az erősségeikre is. A hibáik mellett megmutatod nekik azt is, hogy miben jók, és arra buzdítod őket, hogy mindkét oldalukat erősítsék. Hogy javítsák azt, amiben hibáztak, és erősítsék azt, amiben amúgy is erősek. Remélem, Will is vette az adást.

- Én ugyanilyen módszerek mellett tanultam - mosolyodott el Declan. - Ha tudnád, James az elején hányszor kapott le a tíz körmömről, ha valamit elszúrtam… de mégis… minden fejmosás végén kaptam néhány jó és bíztató szót. Ez a pár szó volt, ami mindig arra késztetett, hogy ne akarjak csalódást okozni neki.

- Örülök, hogy ezt is megtanultad Jamestől - mosolyodott el újra Magnus. - Az embereid tisztelnek és szeretnek. Emiatt, és a tudásod miatt. Hűségesek hozzád, és általad a Menedékhez. Bárcsak minden házam ilyen lenne.

- Elég, Magnus, a fejembe száll a dicsőség - nevetett Declan. - És mint tudjuk, az önhittség veszélyes. Mire is sarkall? - fürkészte mosolyogva Magnust.

- Kérdezd meg Ravit, szívesen elmondja neked még egyszer - nevetett a nő. - És most menj, mert lekésed a géped!

- Megyek. Van még két… talán három házad, ami ilyen - mondta még, miközben kilépett az ajtón, és egy pillanatra még visszasandított a nőre.

- Tudom - bólintott rá Magnus, majd még egy biccentéssel elköszöntek, Declan összeszedte a holmiját, és némileg megkönnyebbülve visszatért Londonba.