ITT A FOLYTATÁS! Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, de nem is mentegetőzök tovább, olvassatok. Mostantól igyekszem ígérem!

P.O.V. Mieko

Gondolkodtam azon amit Sachiko mondott.

-Konoha két nap járásra van innen, nem?- kérdeztem csendesen- És kissé szét vagyunk verve úgyhogy számoljunk rá még egy napot.

-Pain tuti előbb oda ér – felelte Yumi

Igen viszont legalább Orochimaru-val nem kell számolnunk. - szólalt meg Sachiko –Kicsit megtéptük. Időre lesz szüksége még összeszedi a csapatait.

Figyeltem arra mit mondott Sachiko és Orochimaru-ról eszembe jutott Ayumi. Mit keres ő itt? Hogyan jutott át ebbe a dimenzióba? Balszerencséjére pont a kígyó fészkébe.

-Mieko minden rendben?- kérdezte Yumi. Tekintetem abbahagyta a cipőm orrának bámulását és fájdalmasan néztem végig mindenkin.

-Hogy mentsük meg Ayumit?- kérdeztem halkan. - Mindig ilyen volt ahol a baj ott van ő is. Néha önmagának keresi…- éreztem, ahogy könnybe lábad a szemem. Megpróbáltam megakadályozni, hogy lecsorduljon az arcomon ezért ráharaptam a számra. Persze ennek eredményekét nem csak két könnycsepp gördült le az arcomon, de még a szám is vérzett. Remek.

-Jaj, Mieko. – Yumi átölelt mi némiképp megnyugtatott. – Majd csak kitalálunk valamit.

-Hát el is kezdhetjük, az idő múlik, a problémák meg, csak gyűlnek. Aikoval és Miharuval mi legyen? –kérdeztem

-Hát. Konoha nem fog visszaengedni a történtek után. –mondta Reiko először.

-De hát, mi nem csináltunk semmit! Az Akatsuki „visszarabolt"!- mondta ártatlanul Sachiko.

-Nem? Csak „betörtünk" a könyvtárba és Yumi „összetört" egy szú rágta mindenkire veszélyes szekrényt. Csupa jót tettünk. – mondtam miközben ártatlanul pislogtam a többiek meg dőltek a nevetéstől.

-Tegyük hozzá hogy mikor jöttünk értetek nem ellenkeztetek, sőt rá is támadtatok a konohai ninjákra. – mondta Sasori.

-Ah, csak volt valami a teában. – legyintett Sachiko

-És gondolod, ezt majd beveszik? – kéredzetem

-Csak egy ötlet volt – rántotta meg a vállát – De hé, Naruto elhinné!

-De a rózsaszín hajú okoskodó ribanc nem! Naruto pedig csüng a szaván! – kiáltotta Yumi. Csak úgy áradt belőle a negatív energia, kettőt hátra is léptem. Yumi visszatért, utoljára töri óra előtt láttam ilyen dühösnek. Oh a régi szép idők!

-Nem akarok zavarni, de ideje indulnunk. – hallottam Itachi hangját. Itachinak igaza van, Pain már így is előttünk jár. A többiek mind bólintottak majd megindultunk Konohába. Én elmerültem a gondolataimban.

-Valahogy tudatnunk kell Aikoval a történteket, de csak Aikoval. – mondtam

-Igen, de hogy? – kérdezte Yumi. Sachiko és Reiko egymásra néztek és elvigyorodtak.

-Deidara nem gondolod hogy–

-Dehogy nem Sachiko-chan, vedd, úgy hogy megtörtént, hm. – felelte Deidara és elkezdett „gyurmázni".

-Öö…aha. Mivan? Most még egyszer magyarul, oké?

-Deidara tud üzenni Aikonak a madaraival. Elintézhetnénk, hogy találkozzunk útközben. – magyarázta Reiko. Egy pillanatra megálltunk. Ekkor vettem észre, hogy már jócskán benn vagyunk az erdőben. Deidara elengedett jó néhány agyagmadárkát. Nem túl bizakodóan néztem utánuk. Deidara észrevette a pillantásomat.

-Most meg mi van, hm?

-Mi rá a garancia, hogy nem robbannak fel? – kérdeztem

-Ezek most nem olyan fajták! – védekezett Deidara

-Mert van több is?- kérdeztem

-Nem bízol bennem Mieko-chan, ez fájt. – felvont szemöldökkel néztem vissza rá.

-Én nem Yumi vagyok, Deidara. – mondtam

-Ah tök mindegy – legyintett – de sok mindenben hasonlítotok.

-Szóval tuti nem robbannak fel? – kérdezte Kumiko

-Nem de amelyik megtalálta Aikot azonnal jön vissza figyelmeztetni. – magyarázta Deidara

-Mi lenne, ha mozognánk, a francba is! – türelmetlenkedett Hidan. Nem is időztünk sokat, megindultunk. Fáról fára már gyorsabban haladtunk. Alig indultunk el Deidara egyik madara visszaért de nem álltunk meg.

-Nem korai ez egy kicsit? – kérdezte Yumi

-Aiko itt van nem messze. - felelte Deidara - A Hyuuga kölyök egy kunoichi és két zöld ruhás ronda izé.

-A Gai csapat? Mit keresnek itt? –kérdezte Kumiko

-Lehet valami küldetés. –mondta Yumi

-Amagakure területén? – kérdezte Itachi.

-Fogadok Tsunade ránk küldte kémkedni. – mondtam

-Ez szemétség! – hallottam Yumit. Meggyorsítottuk a tempónkat, hogy legalább sötétedésre beérjük a Gai csapatot. Út közben a gondolataim ismét elkalandoztak. Soha nem láttam Ayumit ilyennek. Féltem, hogy mit tett vele az a kígyó. A szemei olyan üvegesek voltak mintha nem is lett volna ott. Még csak arra se figyelt mikor kiáltottam neki. az tiszta sor, hogy irányítják, de ha még a hangom se jut el hozzá…

-Mieko. – Itachi hangja visszahúzott a valóságba.

-Figyelj oda, mert még neki mégy egy fának vagy elveszted az agyadat.

-Héj! Nem vagyok olyan béna! Csak félek…

-Tudom, de erősnek kell lenned érte különben nincs esélye. – tudom, hogy megért hiszen átélte mikor Orochimaru rátette a kezét Sasuke-ra…és most Ayumira.

-Gondoskodom róla, hogy az a kígyó megbánja. – Itachi elvigyorodott mikor látta, hogy visszatértem. A depresszióm elhúzott nyaralni éljen, éljen, élejen! Most már csak azt a buzi kígyót kell kicsinálni, elintézni Paint, megmenteni Konohát…ah simán.

Hirtelen arra lettem figyelmes hogy mindenki lelassít, majd megáll. Én is landoltam Yumi és Itachi között egy ágon. Hamarosan megláttam miért is álltunk meg…

-Aiko!!!!