Jaj, skacok, ez is megvan, megugrottuk az 500-as megtekintést! :D Jelenleg kemény 525-ön áll a mutató. :D Több, mint 100-al ugrott az előző rész óta. :D

Na, a tárgyra térve:Itt is lenne a folytatás. :D Végül egy levezető/felvezető fejezet lett. :) Na de majd a következő! :D Végre beindulnak majd az események. :D Remélem tetszeni fog az Utóhatás. :) Nem igazán tudtam mást írni, ezért lett ilyen rövidke. :/ Na, de majd legközelebb. :D


-Gyerünk, mindenki a hajókra! – kiáltottam hangosan. – Amíg Hablatyék lefoglalják Malvint, vissza tudunk térni a hajóinkra!

- Hallottátok a főnököt, ne csak tátsátok a szátokat, hanem mozduljatok! – üvöltötte el magát mellettem Bélhangos. – A kölyök meg a sárkánya nem tudják a végtelenségig feltartani azt a pökhendi szószátyárt! Mozgás, gyerünk!

- Főnök, van olyan sérült, aki nem tud járni? – száll le mellettünk Asztrid. – Hablaty azt mondta, hogy jöjjek ide segíteni, ő intézi a többit.

- Egyszer még az őrületbe kerget az a gyerek. - morgom magamban. – Tudtommal nincs, de…

- Akkor megyek és segítek Hablatynak! – válaszol Asztrid és máris felpattan Viharbogár hátára, a következő pillanatban pedig már Malvinék felé szállnak.

- Makacs kishölgy, azt meg kell hagyni. – neveti el magát mellettem Bélhangos.

- Mindenki felszállt már valamelyik hajóra? – kérdezem kicsit idegesen.

- Igen, már csak mi, meg Hablatyék hiányoznak. Azért így szétnézve nem semmi, mire nem képes a kölyök.

- Igen, nem semmi. – hümmögöm. Ám ekkor meghallok egy kiáltást, amitől hirtelen mozdulni sem tudok.

- Asztrid!Vigyázz! – kiáltja Hablaty kicsit balra tőlünk. Ahogy a hang irányába fordulok meglátom, hogy Hablatyék iszonyatos sebességgel száguldanak Asztridék felé és aztán a következő pillanatban semmi, csak egy hatalmas robbanás. Aztán pedig csönd.…

- Ne, nem, ez nem lehet. – ismételgetem döbbenten. Nem találhatták el őket, ez lehetetlen. Ám ekkor valaki rángatni kezdi a kezemet.

- Pléhpofa, gyerünk, el kell tűnnünk innen! A tűz nemsokára elzárja az utat aztán pedig a végén még a hajóink is elégnek. – nem tudom, ki beszél hozzám, de annyira nem is érdekel. Most egyedül csak Hablaty számít. És ekkor egy sötét árny bukkan elő a felhőből. Ám mielőtt akárcsak reménykedhetni kezdhetnék, Asztridék landolnak előttünk.

- Hol van? Hol van a fiam? – ugrok oda a vikinglányhoz, ám amikor meglátom az arcát, érzem, hogy megfagy az ereimben a vér. Ne, nem, kérlek Thor ne!

- Lezuhantak. – mondja Asztrid és hallani lehet, hogy küzd az ellen, hogy zokogni kezdjen. – Félrelöktek minket az útból… és őket találta el az a valami… helyettünk! – mondja Asztrid és látom, hogy már alig bírja tartani magát. – Nekünk kellett volna lezuhannunk, nem pedig nekik!

- Hé, nyugi, nincs semmi baj. Ez nem a világ vége. Fogatlannal simán tudnak landolni…

- De nem érti, főnök?! Hablaty lezuhant Fogatlan hátáról! Nem Fogatlan találták el elsősorban, hanem őt! –sikítja mellettem Asztrid és érzem, hogy én is egyre idegesebb leszek. – Ájultan zuhant a lángok közé! Fogatlan próbálta elkapni, de…

- De? Mi de?!

- Elnyelte őket a füst mielőtt elkaphatta volna Hablatyot. – zokogja Asztrid. – Elnyelte őket a füst és ki tudja, lehet, hogy Fogatlan nem tudta időben elkapni és most ott fekszik a földön, a füstben, a tűzben törött csontokkal ájultan, de az is lehet, hogy ébren van és… és..

- Bélhangos! Vidd Asztridot a hajóra! Szerintem sokkot kapott! Én megyek és..

- Nem mehetsz a lángok közé Pléhpofa! Meg vagy bolondulva?!

- De hát ő a fiam! – üvöltöm vissza neki. – Ha csak egy része is igaz annak, amit Asztrid mondott…

- Megölnéd magadat főnök! – kiált vissza valamelyik viking, de a füsttől nem látom, hogy ki. Bélhangos közben már idelépett hozzánk és óvatosan átkarolta Asztrid vállát, hogy támaszt nyújtson neki, és szomorúan figyeli a fejleményeket.

- Pléhpofa, fáj ezt mondanom… - kezdi Bélhangos.

- Akkor ne mondd! – üvöltök rá, de ő makacsul folytatja.

- .. De mennünk kell! Ha itt maradunk, akkor esélyünk sem lesz megmenteni Hablatyot, amikor Malvinék is eltűntek innen és a tűz is…

- Azt akarod mondani, hogy hagyjam itt a fiamat, aki akár még élve eléghet itt?!

- Pléhpofa, ha akarnánk, se tudnánk most Hablaty keresésére indulni! Már túl nagy a füst! A tűz is elvágta az utunkat! Mennünk kell! – teszi rá az egyik kezét a vállamra és a saját fájdalmamat látom a szemeiben. Képes vagyok itt hagyni őt? Képes lennék rá? Ám ekkor beugrik valami.

Egy főnök számára a népe az első.

-Sajnálom Hablaty. – motyogom magamban a következő pillanatban meg hangosan felkiáltok:

- Mindenki, irány Hibbant! Hazamegyünk! – kiáltom lelkesítőleg, pedig belül teljesen összetörtem. És Asztrid szívszaggató zokogása és dobhártyaszaggató sikítása egyre jobban biztosít arról, hogy rosszul döntöttem.


Tűz, tűz mindenfele. Mégis mit ártottak ezek az apró füstöt lehelő kis sárkányok a vikingeknek, hogy így porig rombolják az otthonukat? És most is itt üvöltöznek egymással. Nem elég, hogy porig rombolnak mindent még üvöltöznek is.

A legtöbb kis füstokádó már régen elmenekült, szerencsére. Ám ekkor meglátok valamit. Mintha egy sárkány feküdne a lángok között. A szárnya igencsak fura pózban, bizonyára lelőtték valami kötéllel.

Nem hagyhatod magára! Jól láthatóan nincs magánál, halálra fog égni, ha itthagyod!

A fészekben biztosan bajba kerülök majd, ha beállítok vele, de… Nem hagyhatom itt. Arról nem is beszélve, hogy kellene a fészekbe még néhány új sárkány, rossz magányosnak lenni….

Így aztán leszállok a sárkányhoz legközelebbi tisztáson és ekkor rájövök, hogy mit találtam.

Ez egy éjfúria! Nem holmi sárkányt, hanem egy éjfúriát találtam! Ám ekkor meglátok valami fura bőrt a hátán. A farka helyén is valami piros van. Biztosan az emberek tették ezt vele. Ki más? Óvatosan közelebb megyek hozzá. Igen, jól sejtettem nincs magánál. Ha továbbrepültem volna, biztosan itt ég.

A szárnyaimmal kicsit kitisztítom a levegőt, majd felszállok a levegőbe és az éjfúria felé repülök. A karmaimmal óvatosan megfogom és így, ketten együtt hagyjuk magunk mögött a lángokban álló szigetet és vesszük az irányt az otthonom, most már a mi otthonunk felé.


Újabb függővég. :D Igen, jól sejtitek, az éjfúria az Fogatlan volt, akit ez a drága és kedves sárkány megtalált. :D Na, de vajon hova raktam Hablatyot? :) Fogatlannak végül sikerült elkapnia? Vagy ő még mindig az erdőben fekszik és várja, hogy segítsen rajta valaki? Vagy már régen felébredt és menekülni próbál? És miért is kérdezem ezeket tőletek? Nem tudom. :D Az új fejezet is jön hamarosan, megígérem. :) Remélem tetszett a rész. :) Továbbra is örömmel fogadok PM-et,reviewsokat! :) A szavazás még mindig tart, ne felejtsétek el! ;) Találkozunk a következő fejezetnél,

lutavero