Újabb rész. :) Már a 13., el se hiszem. :D És a nézettség már 800! :D És rengeteg országból kerestek rá a történetre, el se hiszem. :D :) Köszi szépen mindenkinek. :D
Na tehát, itt is A fészek ahol egy újabb később fontos szereplő bukkan fel. :D :) Bármilyen ötlet, kritika vagy egyszerű vélemény is jöhet, várom. :D Külön öröm volt, hogy az előző rész közzététele után szinte azonnal jött egy reviews. :D Köszi szépen így utólag is! ;)
De nem is húzom tovább az időt, jó olvasást! :)
Persze ami először feltűnt nekem, az a jég volt. De nem az a szokásos szép fehére néha akár enyhén kékes árnyalat. Nem ez inkább… zöldes. És a formájából következtetve nem a természet műve. Nem ezt valami más hozta létre, elég csak ránézni a formájára.
~Nem semmi mi? – kérdezi a lila sárkány.
- Nem találom a szavakat. – válaszolom, ahogy tágra nyílt szemekkel nézek körül.
- Meg kell hagyni, nem kis munkát fektethettél bele ebbe a ..barlangba. – ismeri el kicsit morogva Fogatlan.
~Ez nem csak egy barlang. – néz Fogatlanra lesújtóan a sárkány. ~Ez az én otthonom, ahol …. élek. A fészkem.
- Ez.. ilyet nem látni minden nap az biztos. Értem már miért vagy ilyen büszke rá, hiszen rengeteg munkát fektethettél bele. – mosolygok rá a sárkányra, aki erre gyorsan elnéz a másik irányba.
Ahogy a kis barlangtól,ahol felébredtünk sétálunk egyre beljebb, észreveszek egy hatalmas medencét a fészek közepén. Bár meg kell hagyni, hogy eléggé eltéveszthetetlen, akkora a mérete. Óvatosan leszállok Fogatlan hátáról és elindulok a medence széléhez. Ám ahogy közelebb mennék, a sárkány hirtelen elém ugrik.
~Mégis mit gondolsz, hová mész?! – néz rám szikrázó szemekkel, mire döbbenten lépek hátra ám a következő pillanatban már Fogatlan is köztünk áll.
- Na jó, ezt most már unom. – morogja Fogatlan. – Először idehozol minket a tudtunk és beleegyezésünk nélkül. Aztán megpróbáltad megölni Hablatyot. – lép egyre közelebb a sárkányhoz, miközben engem is igyekszik takarni. – És most.. Ne akard bemesélni nekünk, hogy ez a te műved. – bök az orrával a jégre. – Te is ugyanúgy tüzet okádsz, mint én. Nem vagy holmi jégköpő sárkány. Úgyhogy jobban jár ha beszélni kezdesz különben… - ám Fogatlan nem tudja befejezni a mondandóját, mivel a lila sárkány ráugrik és verekedni kezdenek. Én döbbenten hátrálok a fal felé, amikor hirtelen az egész fészket egy hatalmas üvöltés rázza meg.
- Mégis mi történik itt?! – hallok egy mélyebb hangot, mire a sárkány-lassan nevet kéne találnom neki- döbbenten hátrál.
~Ennek nagyon nem lesz jó vége… nekem végem. – nyöszörgi.
Ám amit ekkor meglátok, … egész biztos vagyok benne, hogy soha nem fogom elfelejteni. A vízből hirtelen kiemelkedik valami hatalmas. Ám egyre csak nő. És ekkor meglátom a szemeit. Két akkora hatalmas szeme van mint én, sőt talán még nagyobbak is! A két hatalmas, sőt óriási agyaráról pedig nem is szólva. A szája, a feje a… a mindene hatalmas, túlméretezett, óriási. Ám ez az óriás sárkány nem rám, hanem Fogatlanékra koncentrál.
- Mégis mit csináltok a fészkemben?! – szólal meg újra és közelebb lép Fogatlanékhoz.
~Sajnálom, Alfa, úgy sajnálom! – nyüszögi a lila sárkány. Alfa? Mégis mit akar ezzel mondani? ~Nem gondoltam volna, hogy ekkora baj lesz ebből. Kérlek, nézd el nekem!
- Elég legyen Uvær! – mondja mély bömbölő hangján a sárkányóriás, mire a lila sárkány fejét lehajtva hátrál néhány lépést. Uvær? Mégis mit akar ezzel mondani? – Lássuk, ki az új barátod.
~Kérlek, ne haragudj, nem akartam bajt hozni a fészkedre! Kérlek, bocsáss meg nekem!
- Még hogy a te fészked mi? – néz rá szúrósan Fogatlan. – És nem vagyok a kis barátja.
- Akkor ellenség vagy? – néz rá az óriás, és Fogatlan is azonnal lejjebb hajtja a fejét.
- Nem nem vagyok. A barátod hozott el minket ide a tudtunk nélkül és..
- Minket? Mégis ki a másik barátod? És ő hol van? – jaj ne, miért érzem, hogy nem fogok ebből jól kijönni?
~Öö Alfa, hát az a helyzet, hogy..
- Én vagyok az. – válaszolom olyan hangosan amennyire merem. Először azt hiszem, hogy egyikük sem hallott meg, ám a következő pillanatban három szempár fordul felém. A zöld rémületet, a sárga harag és félelem keverékét tartalmazza, míg a kék nem mutat semmit. Ám mielőtt akárcsak elfuthatnák az óriás elindul felém, Fogatlan legnagyobb rémületére.
- Ez érdekes, egy kis nubbin. De akkor is viking. – mondja és kicsit nagyobbra nyitja a száját.
- Ne! Nem fog ártani neked, hagyd őt békén! – üvölti Fogatlan és elkezd futni felém, amikor hirtelen egy hatalmas jégfal jelenik meg közöttünk. Eltart egy darabig, amíg felfogom, hogy mi történt. Az óriás jeget és nem tüzet okád. Ő a jégköpő sárkány, aki ezt a fészket létrehozta. Ez az ő fészke! De akkor a lila sárkány miért hazudta azt, hogy ez az ő fészke?
- Egész érdekes, valahogy nagyobbaknak képzeltem a vikingeket. Félre ne érts, a legnagyobb viking hozzám képest alig akkora mint a szemeim, de te.. te még akkora sem vagy.
- Köszi a bókot. – forgatom a szemeimet, mire a sárkány egyre közelebb jön hozzám. – Legalábbis gondolom, hogy annak szántad, nemde?
- Igen vicces kis fickó vagy. De persze ettől függetlenül ugyanúgy viking vagy, mint a többi, akik a gyilkolásra mennek, erre az egyikük felfedezte a fészkemet…
- Ez így nem teljesen igaz. – mondom és kicsit mérgesen közelebb lépek az óriás felé. – Először is: ez a fészek csupa jég, bárki azonnal észreveszi, aki erre jár. Másodszor pedig nem minden viking megy csak az ölésre. Itt vagyok példának én. Én nem akarlak és soha nem is foglak megölni egyikőtöket sem. – válaszolom és még egy lépést közelebb lépek.
- És miért vagy most itt? – kérdezi az óriás.
- Nem terveztem, hidd el. – sóhajtom. – Ha hiszed, ha nem, de nekem is van családom, akik bizonyára hazavárnak. Fogatlannal lezuhantunk és a barátod hozott el minket ide ötletem sincs hogy miért. Csak arra kérlek, hogy az éjszakát hagy töltsük itt és aztán elmegyünk, ígérem.
- Ez mind szép és jó lenne, de nem mehettek el. – válaszol az óriás.
- Mi? Mégis miért nem?! – kiáltom kétségbeesetten.
- Megtudtátok, hogy hol van az otthonom, így ha elmentek elmondhatjátok a legnagyobb veszélyforrásnak, ami csak létezik a földön, a fajtádnak. Te is csak egy viking vagy, még ha kisebb is mint a többi. Úgyhogy jobb, ha erről a hazalátogatásról lemondasz, mert nem lesz belőle semmi. – válaszol és elindul vissza a medencéje felé. – Ha csak szökni próbáltok, visszahozlak benneteket ide, ha kell erőszakkal. Úgyhogy jobban jársz ha megbékélsz ezzel a gondolattal, mivel mostantól ez a hely lesz a …
- Börtönünk? – kérdezem és haragomban még közelebb megyek, lassan már majdnem az arcába mászom. – Itt akarsz minket erőszakkal tartani? Mégis miért?
- Elmondtam az indokaimat, úgyhogy jobban jársz, ha meghúzod magad és örülsz a jókedvemnek! Főleg, miután a barátaid ekkora galibát okoztak itt nemrég! Reggel folytatjuk ezt a beszélgetést! – azzal gyorsan alámerül a vízben.
Én viszont nem tudom elhinni, amit hallottam. Itt akar minket tartani? Mint holmi foglyokat? Mégis miért? Tudnia kell, hogy nem jelentek számára komoly fenyegetést. De az, hogy nem mehetünk haza… ez a legrosszabb. Ám ekkor hirtelen megjelenik mellettem Fogatlan és a lila sárkány is.
~Sajnálom, nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. – mondja szomorúan én viszont a hírektől még mindig sokkolva csak bólintani tudok.
- Persze higgyem is el, azok után ahogy ránk támadtál. – morogja Fogatlan és óvatosan megbökdös az orrával. – Te jól vagy?
- Mi? Ja persze, remekül. – válaszolom és lassan elindulok vissza a barlangba, mármint ahol felébredtünk oda. – Lassan ideje lenne lefeküdni, nem gondoljátok?
- De igen. – jelenik meg mellettem Fogatlan és a következő pillanatban a sárkány is jön utánunk.
~Mit szólnátok, ha fognék nektek vacsorát. Főleg, hogy… maradnotok kell? –néz ránk kicsit szánakozva.
- Igen, az jó lenne. – válaszolom kicsit letörten, de a kedvéért egy mosolyt erőltetek az arcomra. Ha már maradnunk kell, akkor álljak hozzá jókedvűen nem?
De ne aggódj, óriás, teszem hozzá magamban, nem adom fel ilyen könnyen elvégre viking vagyok, a makacsabb fajtából.
Na itt a vége a résznek. :) Hogy tetszett? Ha nem igazán tiszta a helyzet, hogy miért kell maradniuk, akkor szóljatok és a következő részben/részekben letisztázom. :) Tudom, most nem írtam Hibbantról, de ígérem, a következő részekben bepótlom. :) De most nem igazán tudok mi írni róluk. De ha lesz hozzá ihlet, akkor jönnek majd. :)Gondoltam, ha van rá igény, jelölöm majd külön hogy éppen kinek a nézőpontjából mesélem majd a sztorit, de ha nincs, akkor maradok a vonalaknál. :)
Ihletről jut eszembe, frissítettem a szavazást és most várom a szavazataitokat. :) Melyik legyen a legújabb sztorim: Inferno,Emlékek,Alvin és a sárkánygyőző(még változhat), Egy család vagyunk, vagy véletlenszerű történet legyen? :) Részletes leírás a profilomon! ;) Találkozunk a következő résznél, addig is kitartás,
lutavero
