Cím: Hulló angyalok

Írta: Drachiss

Korhatár: 18 (cenzúrázatlan verzió)

Figyelmeztetések: slash, durva beszéd

Tartalom: Egy történet két fiúról, tele büszkeséggel, fájdalommal, nevetéssel, bohókás helyzetekkel és két szeretni vágyó szívvel, plusz olyan titkokkal, melyek hol fájdalmat, hol pedig mérhetetlen boldogságot szülnek.

7. Fokozódó fájdalmak

Aznap este Draco pontban este hét órakor indult el a Nagyterem felé. Az egy hónappal ezelőtti események még mindig marcangolták, képtelen volt szabadulni a szörnyű képektől. Újra és újra felsejlettek benne a régi emlékek, magukkal hozva újabbakat és elfeledetteket. Most, ahogy a folyosó hideg kövén lépdelt, ismét felrémlett előtte egy réges-régi történet...

Az öt éves Draco kicsusszant az ágyból, lábujjhegyen átosont a szobán, s amilyen halkan csak tudta, kinyitotta az ajtót. Szinte bűntudatosan, mérhetetlen szomorúsággal lopózott le a sötét, komor lépcsőkön. Kicsiny lábait óvatosan rakta egymás elé, rettegve attól, hogy felfedezik, vagy hangoskodásával felébreszt valakit. Nagyot sóhajtott megkönnyebbülésében, mikor végre becsukta maga mögött a szalon ajtaját.

Csodásan díszített virágpárna fedte be a koporsó üvegét. Draco összeszorította a száját, felemelte, s a földre tette a virágot.

- Nagyapa! Nagyapa! - suttogta kicsiny kezét a torkára szorítva, mintha azzal visszatarthatta volna a kitörni készülő zokogást. Reszketve állt, s a nagyapját nézte. Az idős férfi arcáról eltűntek a fájdalom és az idő okozta ráncok, bőre olyan volt, akár egy fiúé, csupán haja csillogott még mindig ezüstösen. És ami a legfurcsább: mosolygott. Kedves, bölcs, mindenttudó, szertelen mosollyal, melyben ott bujkált a béke és a megnyugvás. A hosszú évek fájdalma, a kétségek és a bizonytalanságok már nem gyötörték többé. Az idős Malfoy arcán sokszor lehetett mosolyt látni, de ehhez hasonlót soha.

- Nem sírtam előttük, nagyapa - suttogta könnyeit nyeldesve Draco. - Nem sírtam előttük. Biztosan nem hoztam rád szégyent, ugye? Ugye nem baj, ha most egy kicsit sírni fogok, de apáék előtt nem sírtam? Most muszáj egy picit sírdogálnom, mert nem tudom örökké visszatartani.

A hideg üvegre hajtotta fejét, s keserűen zokogni kezdett. Arca vöröslött a búcsú könnyeitől, kezeivel ölelte a koporsót.

Aznap délelőtt szürke ködfátyol ereszkedett a tájra. Draco az ablakból nézte, ahogy a domb alján lévő családi temetőben örök nyugalomra helyezik Abraxas Malfoy porhüvelyét. Rokonok, barátok, ismerősök jöttek el, és sokan a közeli városból. Mindenki mély fájdalommal vette tudomásul az idős varázsló hirtelen halálát. Mintha még a Nap is gyászolta volna a halottat, egyre szürkébb, sűrűbb ködöt vont maga elé, majd lassan, először szórványosan, később egyre erőteljesebben cseperegni kezdett az eső.

Draco megállt a Nagyterem előtt, gondosan elrejtette arcáról a szomorúság árulkodó jeleit, s belépett. Hangos zsivaj fogadta odabent, csupán a mardekár asztalánál állt meg egy pillanatra az élet, mikor észrevették a belépő szőke fiút. Régi barátai, csatlósai mind utálattal, gúnyosan vizslatták az ifjú Malfoyt, aki hirtelen nem tudta, mit is kéne tennie. Lopva Piton felé pislogott, ám mikor a férfi elkapta tekintetét, türelemre intette.

Dumbledore ezt a pillanatot választotta arra, hogy felálljon, s felszólaljon:

- Most, hogy megtörtént első éves tanulóink beosztása, szeretnék még a vacsora előtt pár szót szólni! Először kezdeném a szokásos év eleji figyelmeztetésekkel: az iskola melletti erdő tiltott terület, korra, nemre és évfolyamra való tekintet nélkül! Frics úr kérésére elmondanám, hogy a tiltott eszközök és tárgyak listája megtekinthető gondnokunk irodájának ajtaján. Valamint: Szeretném bemutatni az új sötét varázslatok kivédése tanárotokat: Peter McPhill professzor urat - a középkorú, hájas, fekete hajú férfi egy bólintással köszöntötte a diákokat. - Továbbá: egyik kiváló, ígéretes tehetségű tanulónk, Draco Malfoy abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az újonnan megalapított RDFT, azaz a Roxforti Diák-Felügyelői Testület első, meghatalmazott tagja lehet! Ez annyit tesz, hogy mind a diákokat, mind a prefektusokat ellenőrizheti, pontokat adhat és vonhat le, és adhat büntetőmunkát, valamint a diákok hozzá fordulhatnak problémáikkal! Ez a jeles kitüntetés, amelyben az ifjú Malfoy úrfi remek tanulmányi eredménye és példamutató magatartása miatt részesült, néhány kiváltsággal is jár, többek között külön lakosztállyal és a tanári asztalnál való étkezéssel. A prefektusokat kérem, ezentúl elsőként az ifjú Malfoyt keressék fel ha megoldhatatlan incidensekkel kerülnek szembe. Köszönöm! Jó étvágyat mindenkinek!

Draco próbálta figyelmen kívül hagyni a mardekáros asztalnál feltörő fújjolást és füttyögést, míg a tanári asztalhoz sétált, s helyet foglalt Flitwick professzor mellett.

Miután a vacsora véget ért, a szőke fiú igyekezett olyan gyorsan elhagyni a Nagytermet, ahogy csak bírta, ám a csarnokba érve szinte azonnal összefutott néhány mardekáros csoporttársával.

- Nahát, nahát! Itt a mi diák-felügyelőnk!

- Nézzétek csak az önelégült Draco-cicát! - visongott Pansy Parkinson.

- Ócska trükkökkel próbálkozol, kisfiú! - lökte meg a kör közepére szorult Dracot Blaise Zambini.

- Azt hiszed, egy különszoba megóvhat apád haragjától?

- Szegény Luciusnak milyen megaláztatásokat kell elszenvednie a saját fia miatt!

- Elég volt! Hagyjátok békén! - kiáltotta pálcáját kivonva az épp oda érkező Harry.

- Mi folyik itt? - zendült fel egy ismeretlen, mély tónusú hang. - Potter! Azonnal tegye el azt a pálcát! Tíz pont a griffendéltől! - kiáltotta McPhill professzor. - Malfoy! Magyarázza meg, hogy mi folyik itt!

- Én csupán szerettem volna eljutni a szobámig, uram - mondta tiszteletteljes hangon Draco, miközben még mindig átjárta testét a félelem.

- Akkor megtudhatnám, hogy miért provokálja a társait?

- Én nem provokáltam őket, professzor úr, csak...

- Ne merjen velem feleselni! - emelte tovább a hangerőt a paprikapiros képű tanerő. - Ötven pont a mardekártól a tiszteletlenségéért!

- De... - szólt közbe Harry.

- Még tíz pont a griffendéltől, Potter!

- De hát ők provokáltak engem! - kiáltott fel döbbenten Draco.

- Azt mondtam, ne feleseljen! Egy hét büntetőmunka és még húsz pont a mardekártól! Most pedig takarodjon a szemem elől, Malfoy! Holnap délután öt órakor jelenjen meg az irodámban!

Draco teljesen elképedve állt, úgy figyelte, ahogy a mardekárosok fröcsögve, somolyogva eloldalogtak. Pansy Parkinson még egyszer hátranézett, s Draconak nagyon nem tetszett a lány szemében játszó csintalan villanás.

- Elkísérlek a szobádig - hallotta maga mögött Harry hangját.

- Nem kell nekem gardedám, Potter - fordult hűvösen a fekete hajú fiú felé.

- Csak nem akarom, hogy valamelyik idióta társad inzultáljon, vagy megtámadjon.

- Egyedül is boldogulok - indult el Draco a szobája felé, hátrahagyva Harryt.

Mikor végre elérte az igazgató irodája melletti lakosztályt, belépett, majd levette magáról talárját, s remegő kezekkel letépte róla a mardekár emblémáját. A kis szövetdarabot szorongatva kuporodott le az ablak elé, s könnyes szemekkel nézte az egykor számára oly fontos jelképet.