Cím: Hulló angyalok

Írta: Drachiss

Korhatár: 18 (cenzúrázatlan verzió)

Figyelmeztetések: slash, durva beszéd

Tartalom: Egy történet két fiúról, tele büszkeséggel, fájdalommal, nevetéssel, bohókás helyzetekkel és két szeretni vágyó szívvel, plusz olyan titkokkal, melyek hol fájdalmat, hol pedig mérhetetlen boldogságot szülnek.

12. fejezet - Változások

- Éhes vagyok.

- Én meg fáradt - nyögte Harry.

- Hova menjünk először? A Három Seprűbe?

- Inkább nézzünk be Zonkóhoz.

- Kész csoda, hogy McGalagony elengedett minket. Azt hittem, hogy egész nap a kastélyban döglődhetünk majd.

- Szerintem az, hogy lemehetünk Roxmortsba, nem épp McGalagony érdeme. Elég meggyőzőek voltunk, mikor odaálltunk elé könyörögni.

- Az biztos! - nevetett fel Draco. - Akkora bociszemekkel néztél rá, hogy szerintem még Piton is meghatódott volna, és könnyező szemekkel engedett volna minket el.

- Na azért te sem voltál semmi! - licitált rá a szőke fiúra Harry. - Azt hittem, nem bírom ki röhögés nélkül, mikor arról kezdtél beszélni, hogy az érzelmi világunk összeomlása szoros kapcsolatban van a szabadságérzet és a friss levegő hiányával.

- Hát, azért a szabadságot nem úgy képzeltem, hogy mögöttünk lemaradva valahol itt bukdácsol egy láthatatlanná tévő köpenyben Mordon.

Ebben a pillanatban Draco érezte, hogy valaki jó erősen kupán csapja.

- Hé! - kiáltott fel. - Mégis mit képzel?! Magának vigyáznia kéne ránk, nem bántani! - nézett arra a pontra, ahol a falábú varázslót sejtette.

- LANKADATLAN ÉBERSÉG!!! - üvöltött bele Mordon ebben a pillanatban a fiú bal fülébe.

- A fene essen magába - riposztolt Draco - Hiába van magán a a köpeny, ha egyszer üvöltözik, úgyis ki fogják szúrni!

- Ne replikázz nekem itt, te kölyök - hangzott mostmár sokkal halkabban Mordon hangja. - Inkább figyelj oda, hogy hová lépsz és tartsd nyitva a szemed! A pálcád pedig mindig legyen kéznél!

Draco kihúzta a pálcáját púlóverének zsebéből, majd a farzsebébe csúsztatta azt, hogy hamarabb előránthassa, hisz így nem kell attól tartania, hogy a zseb szövetébe beleakad.

- De ne a farzsebedben tartsd a pálcát! - kelt ki magából Mordon. A két fiú vigyorogva elindult, s ezután már csak az idős auror motyogását hallották: - ... a pálcahasználat alapszabályai... kigyúllad a fenekük, de legalább majd megtanulják...

A még mindig kuncogó fiúk lassan elérték Roxmorts főterét, s először Zonkó Csodabazárát rohamozták meg. Az üzletben rengetegen voltak, így - mint ahogy azt McGalagony a lelkükre kötötte - kénytelenek voltak összepréselődve, egymás kezét szorongatva haladni diáktársaik között. Harry érezte, hogy Draco tenyere izzad, ujjai remegnek, és látta, hogy a szőke fiú gyakran tekintget hátra, mégsem tette szóvá, mert tisztában volt vele, hogy a mardekáros úgyis csak nagyzolással próbálná tagadni félelmét. Persze Harry nagyon is megértette Dracót, tudta, hogy milyen rossz napjait rettegésben élni, tartva a támadásoktól, melyeket a megaláztatások és gúnyolódások tesznek még lehetetlenebbé. És Harry tudta azt is, hogy míg mellette ott állnak a barátai, addig Dracónak nincs senkije, akire számíthatna. Így hát szó nélkül hagyta a fiú idegességét, s inkább megpróbálta lekötni a figyelmét a viccesebbnél viccesebb, szórakoztatónál szórakoztatóbb szerkentyűkkel és ketyerékkel, melyek kifogyhatatlanul sorakoztak a jól megpakolt polcokon.

Alig fél órával később két nagyon vidám fiú lépett ki az üzletből, nyomukban a morgolódó Mordonnal. Mint ahogyan megbeszélték, lépteiket a Három Seprű felé irányították, s közben a közelgő Griffendél-Hollóhát összecsapás lehetséges kimenetelét tárgyalták.

- ... de azért valljuk be, a mi csapatunk ezerszer összeszedettebb és jobb, mint a Hollóhát.

- Pah! Ne légy olyan nagyra magatokkal, Potter! Eddig lehet, hogy jobbak voltatok, de most, hogy bekerült a Hollóhát csapatába Svenson, nem hinném, hogy hozni tudjátok a régi formátokat a Kisokosok Csapatával szemben!

- Mennyit tudsz Svensonról?

- Nahát, nahát, Potter! Szép próbálkozás volt, de nem mondok semmit a srácról, mert nem fogom ezzel növelni az előnyötöket! - nyújtotta ki Draco a nyelvét - abszolúte Malfoytalan módon - Harryre.

- Tedd vissza a szádba, mert még a végén valaki leharapja - nevette el magát Harry.

- Ugyan! Ki merné egy Malfoy nyelvét leharapni?

- Nem tudom. Kérdezd meg Luna Lovegoodot, ő biztosan ismer egy Nyelvleharapó-repülőpiócát, vagy valami hasonlót - Harry képtelen volt abbahagyni a nevetést.

- Lovegood? Az a csaj nem Hollóhátas? - miután Harry bólintott, Draco tovább folytatta. - Az apja a Hírverő szerkesztője. Azt hallottam, hogy nem teljesen normális a lány, ellenben nagyon jó alakja van.

Harry csodálkozó pillantást vetett Dracóra.

- Nahát, Malfoy! Ezt se hittem volna! Te épp most dícsérted meg Luna Lovegood alakját! Gyűrűcsere mikor lesz? - dugta ki a nyelvét a fekete hajú fiú, miközben pajkos pillantást vetett a szőkére.

- Áh! - adott Draco egy tockost Harry fejére. - Mondtam én, hogy kerítő lesz belőled, Potter! Már megint kombinálsz! Pusztán azért ismeretesek előttem a Lovegood-csaj paraméterei, mert tavaly Crak totál bele volt zúgva és hónapokig másról sem lehetett hallani tőle, mint, hogy Luna így és Luna úgyés "Jajj! Láttátok, hogy ebédnél Lunának mennyire ízlett a májfelfújt?".

- Merlinre! Crak és a nők? Ebbe inkább bele sem gondolok...

Most Dracon volt a nevetés sora.

- Sohasem felejtem el, hogy milyen képet vágott az a mamlasz, mikor tavaly Millicent Bullstrode megkérte, hogy járjanak együtt! Aznap este Blaise és Pansy világosították fel a szex rejtelmeiről, bár először talán a maszturbációról kellett volna! - Draconak már folyt a könnye, alig győzte a szemeit törölgetni.

- Miért? Mi történt? - kérdezte széles vigyorral az arcán Harry.

- Hogy mi történt?! Mardekárra, Potter! Te tényleg ennyire tájékozatlan vagy pletyka ügyben?! Másnap reggel Crak bevágtázott a klubhelyiségbe, miközben egy teli óvszert lóbált a feje fölött, és azt ordibálta, hogy: Megcsináltam! Sikerült! Kiver... - ebben a pillanatban Harry Draco szájára nyomta a kezét, mert már így is annyira röhögött, hogy úgy érezte, meg fog fulladni, ha a szőke fiú befejezi a mondatot.

Kénytelenek voltak leülni a főtéren egy padra, mert vidor hangulatuk már gyomorgörcsöt idézett elő náluk, s szó szerint dőltek a röhögéstől - jobbára egymás mellkasának. Kedélyes beszélgetésüket egy meglepett Hermione és egy elképedt Ron szakította félbe.

- Harry! - kiáltott a barna hajú lány. - Mit kerestek ti itt? Azt hittem, nem hagyhatjátok el a kastélyt!

- Szia Hermione, Ron! Elvileg nem is lett volna szabad eljönnünk, de sikerült meggyőznünk McGalagonyt, hogy egy kis séta és szórakozás nem árthat.

- De... - hápogta Ron. - De... De nekünk nem is szóltál, hogy jössz! Ráadásul ezzel a görénnyel!

- Ron! - szólt rá barátjára Harry, miközben elkapta Draco karját, aki épp pálcát készült rántani. - Ne beszélj így Dracóval!

A vörös hajú fiú teljesen megilletődött képet vágott, majd gúnyos mosolyra húzódott a szája.

- Oh! Bocsáss meg, hogy ilyen hangon mertem beszélni Draco-cicával!

- Ron! - nézett rá haragos szemekkel Harry. - Mégis mi a frász bajod van?

- Semmi! Csak nem értem, hogy miért van az, hogy mióta Dumbledore összezárt téged ezzel a szeméttel, azóta úgy viselkedsz, mint akinek kimosták az agyát!

- Mi a faszról beszélsz?! Csak azért, mert mással is szóba állok, az nem jelenti azt, hogy veled már nem fogok! Miért baj az, hogy Dracóval beszélgetek és jól kijövök vele?! Ennek inkább örülnöd kéne, nem felháborodni rajta!

- Örülni? Örüljek annak, hogy a legjobb barátom azzal a kis köcsöggel röhögcsél, aki hat éven keresztül minden nap megkeserítette az életünket?!

- Ron! - kiáltott rá a fiúra Hermione. - Ezt most azonnal fejezd be!

- Nem, Hermione, hagyd csak - fonta össze maga előtt a karjait Harry. - Ronnak igaza van. Csak sajnos vannak dolgok, amikről ő sem tud, holott mindenkinél okosabbnak hiszi magát. Hát most jól figyelj ide Ron, mert csak egyszer mondom el: Draco megváltozott. Én - veled ellentétben - azt is tudom, hogy miért. Nem érdekel, ha nem hiszel neki, az sem, ha továbbra is úgy viselkedsz majd vele, ahogy eddig. De egy dologra megkérnélek: ne veszekedj velem azért, mert egy olyan dologban Draco pártjára állok, amiben neked nincs igazad. Mellesleg azért Dracóval jöttem le Roxmortsba, mert ez volt McGalagony külön kérése, csak így engedett el minket. Az pedig, hogy jól érzem vele magam, csak és kizárólag annak köszönhető, hogy rájöttem, hogy ha levetkőzi a gőgösségét, meg a nárcizmusát, akkor egy nagyon szórakoztató és művelt személyiség. Most pedig, ha megbocsátasz, megyünk és beülünk a Három Seprűbe. De persze ha gondoljátok, akkor gyertek ti is velünk - tette hozzá, az utolsó mondatot már Hermionénak címezve.

Aznap este mind Harry, mind Draco kimerülten nyúltak el az ágyaikon. Hermionénak sikerült rávennie Ront, hogy töltsék Harryékkel a napot, így négyesben járták végig Roxmorts nevezetességeit.

- Őszintén szólva, Potter, nem hittem volna, hogy Weasley ennyire vicces tud lenni - kacagott fel Draco, arcát a párnájába fúrva.

- Hé! Ne nevesd ki! Igazán nem tehet róla, hogy kikötődött a cipőfűzője és felbotlott...

- ... és arccal előre bezuhant Madam Rosmerta mellei közé - fejezte be a mondatot a szőke fiú.

Hangos nevetés tört ki a szobában, majd mikor újra kaptak levegőt, pihegve néztek egymásra.

- Jó volt, ez a mai nap - mondta Harry.

- Igen, az volt - bólintott Draco, miközben egyre nagyobbakat pislogott a rá törő fáradtságtól.

Pár percig néma csend honolt a szobában, amit végül Harry hangja tört meg.

- Hé, Draco!

- Hm?

- Fáradt vagy?

- Aha - motyogott a kérdezett.

- Akkor mindegy.

- Miért, mit akartál?

- Áh... Semmit... Mindegy, hagyjuk.

- Potter! Ha már elkezdted, fejezd is be.

- Milyen érzés?

- Micsoda? - kérdezte értetlenkedve Draco.

- Szerelmesnek lenni.

A szőke fiú kissé meglepődött a kérdésen.

- Hogy érted ezt, Potter? Te is jártál már Changgel, azt ne mondd, hogy nem szeretted.

- Az más volt - sóhajtott Harry. - Cho sohasem szeretett engem, és én sem őt. Inkább csak rajongtam érte.

- És nekem honnan kéne tudnom, hogy milyen szeretni valakit? - Draco maga sem értette, hogy miért cikázik fel-alá a gyomra.

- Hááát... - bizonytalanodott el Harry. - Elvégre te vagy a Szőke Félisten, Aki Mocskosul Gazdag. Gondolom több csajod volt már, mint amennyit össze tudnál számolni.

Draco pár percig csak némán meredt maga elé. Végül nagyon halkan szólalt meg.

- Tévedsz, Potter. Nem tudom, milyen érzés szerelmesnek lenni. És mindössze csak egyetlen barátnőm volt, Pansy. De nem igazán szerettük egymást, ő folyton félrekefélt, úgyhogy inkább csak úgy tettünk, mintha járnánk, hogy egyikünk se legyen egyedül. De szerintem a szerelem más tészta. Még sosem szerettem senkit igazán.

Harry arca valamilyen oknál fogva nagyon is felderült, s aznap este nagyon boldog szívvel nyomta el az álom. Így azonban már nem vehette észre, hogy egy szürke szempár a másik ágyon ülve hosszú órákig figyelte az arcának nyugodt, lágy vonásait a besütő Holdfényben.