Cím: Hulló angyalok

Írta: Drachiss

Korhatár: 18 (cenzúrázatlan verzió)

Figyelmeztetések: slash, durva beszéd

Tartalom: Egy történet két fiúról, tele büszkeséggel, fájdalommal, nevetéssel, bohókás helyzetekkel és két szeretni vágyó szívvel, plusz olyan titkokkal, melyek hol fájdalmat, hol pedig mérhetetlen boldogságot szülnek.

Előrejelzés: Ez a fejezet csak 18 éven FELÜLIEKNEK ajánlott!

15. fejezet - Az az átkozott józanság

Hetek teltek el azóta az éjszaka óta, Draco ajkán azonban még mindig ott égett Harry szájának érintése. Az első döbbenet elmúltával rájött, hogy a fiú nyilván a fájdalomcsillapítók okozta delírium hatására csókolta meg, s mint egy héttel később - mikoris Harryt kiengedték a gyengélkedőről - bebizonyosodott: a fekete hajú fiú semmire sem emlékszeik, vagy ha mégis, nem kívánja jelét adni.

Mivel időközben beköszöntött a hűvös, esős idő, így a kastély falai sokkal komorabbak, sötétebbek lettek. Ám ma este mégis rózsás hangulat ölelte körül az ódon falakat, hisz november elseje volt, ami magával hozta Halloween ünnepének lázas készülődését is.

Dracóék lakosztályában négy fiatal sürgött-forgott, hogy jelmezeiket még egyedibbé, viccesebbé avagy félelmetesebbé tegyék, miközben szinte percenként harsant fel szívből jövő, boldog nevetés.

- Merlinre, Weasley! Te nem vagy normális! - dőlt el Draco az ágyán, hasát fogva a kacagástól, miközben Harry már fulladásos tüneteket produkált, s összegörnyedve próbálta abbahagyni a nevetést.

- Hé! Most mit röhögtök?! Tényleg így történt! - nézett maga elé értetlenül Ron.

- De... ho... hogy juthatott ilyen az eszedbe? - nyögte Harry.

- Négy éves voltam! Mégis mit vársz? Abban a korban az ember kíváncsi!

- De ennyire?! - visított fel Hermione, kivörösödött arccal, Harry ágyán fekve.

Ebben a pillanatban kopogtatást hallottak az ajtó felől. Mivel a négy jelenlévőből három képtelen volt megmozdulni a görcsös röhögéstől, így Ron vette a fáradtságot, és ajtót nyitott az érkezőnek.

- Fred! George! Mit kerestek ti itt? - csodálkozott el, mikor az ajtót kitárva megpillantotta vámpírnak öltözött ikerbátyjait. Azok egyetlen mozdulattal félre lökték öccsüket, majd szó szerint betessékelték egymást az ajtón:

- Parancsolj.

- Oh, nem, nem, hölgyeké az elsőbbség - játszotta az udvariast George.

- Ragaszkodom hozzá.

- Nem, nem, én ragaszkodom.

- Menj csak.

- Tessék.

- Csak utánad.

- Nem, csak utánad.

Némi szócsata után mindketten bejutottak a lakosztályba, s ahogy végignéztek a helyiségben, teljes csodálkozás ült ki az arcukra.

- Zonkóra! Mi történt itt? Valaki Kacagó-port szórt szét a szobában? - kérdezte Fred.

- Ne... neh... nem - fulldokolta ki a szavakat magából Hermione. - Csak... Ron épp most mesélte el...

- Ne is mondd tovább - vágott olyan képet Fred, mint aki tisztában van a helyzet mivoltával. - Le merném fogadni, hogy az öcskösből - ütögette meg a mellette álló Ron vállát - ismét előtört a pajzán történet-mesélési láz. Halljuk, Roncimonci, most mivel szórakoztattad halálra ezeket a szerencsétleneket? - fordult öccse felé. - Azzal, mikor apa mugli-távcsövével próbáltad meglesni, hogy vajon a kertitörpék hogyan csinálnak kiskertitörpéket, mindezt öt évesen? Vagy azt regélted el, mikor négy évesen, egyik éjszaka épp akkor trappoltál be a macidat szorongatva, és az ujjadat szopogatva anyáék szobájába, mikor ők azon ügyködtek, hogy előcsalogassák a következő Weasley-sarjat? Vagy azt, mikor megkérdezted anyutól, hogy a sajtkrémnek olyan íze van-e, mint a lányok...

- Ááá!!! - üvöltött fel Draco. - Hagyd abba! Hagyd abba! Be fogok pisilni! Ezt én nem bírom!

- Ezután nem leszek képes anyukátok szemébe nézni - tódította nyöszörgve a nevetéstől Harry.

- Hát, bizony - szólt komoly hangon George. - Ron nagyon koraérett típus. Mikor Bill végzett a Roxfortban, Roncimókus egész nyáron egy notesszel rohangált, miközben folyton olyan kérdésekkel bombázta a bátyust, hogy hány barátnője volt, melyikkel hányszor feküdt le, és, hogy mely tantermek padjai a kényelmesek ilyen célokra, meg hasonlók. Szegény Bill többször is kénytelen volt ezt az idiótát elkábítani, mert már nem bírta idegekkel, Charlie pedig egy héttel azután, hogy lediplomázott, azonnal Romániába költözött, nehogy ő is így járjon - sóhajtotta drámai hangon.

Miután lehiggadtak a víg kedélyek és mindenki felöltötte saját jelmezét, Harry az ikrekhez fordult:

- Amúgy mit kerestek ti itt?

- Oh, mi csak azért jöttünk...

- ... hogy Halloween-szellemét...

- ... méltó módon köszöntsük fel - húzott elő mindkét fiú jelmezének bő zsebéből két-két üveg Lángnyelv-whiskey-t.

- Úúú - húzta el a száját Draco - Ennyi piával a fél-sulit kiüthetnétek.

- Bizony - bólogatott George. - De legalább megalapozzuk a buli hangulatát.

- Hát - mondta vidoran Harry -, akkor induljunk.

Mivel a diákság nagyrésze még mindig képtelen volt túltenni magát azon, hogy Harry Potter és Draco Malfoy jóban vannak, így a hat fiatal beléptekor ismét hangos sutyorgás tört ki a zsúfolásig megtelt Nagyteremben.

- Látjátok?

- Megint együtt jöttek.

- A múltkor Roxmortsban Wanda és Abdul látták, hogy egymás kezét szorongatták.

- És Dumbledore ugyanabba a szobába költöztette őket!

- Egyre több pletykát hallani róluk, de azért ők sem tesznek az ellen, hogy gátat szabjanak a szóbeszédnek!

Ám a hatos nem törődött a súgdolózó emberekkel, helyette lefoglaltak egy, még üres asztalt, majd Fredék whiskey-jéből a poharukba csempészve nézelődni kezdtek.

- Merlinre! Jól látom, hogy Frics és Madam Pomfrey együtt táncolnak? - vágott savanyú képet George.

- Aha - válaszolta Hermione. - Egészen jól mutatnak együtt...

- ... már ha Frics esetében lehet ugyanabban a mondatban használni a "jól" és a "mutat" szavakat - fűzte hozzá Draco.

- Kár - sóhajtotta Fred.

- Miért?

- Mert fel akartuk kérni táncolni - nyögte szomorú arccal George.

- Madam Pomfrey-t?

- Dehogyis! Friccset! - kelt ki magából a két iker egyszerre.

- Nahát, jól látom, hogy Melvina Subsbary Jack O' Down-nal smárol?

- De hisz ők még csak elsősök! - kapta a szája elé a kezét Hermione.

- Lényegtelen, ahogy látom Piton már elkapta őket. Az arcszínéből ítélve, a Hugrabug és a Hollóhát most veszített fejenként minimum tízezer pontot - vigyorogta gonoszan Draco.

- Tényleg! - szólt Fred. - Most, hogy azt a szemét McPhill-t kipurcantotta Kingsley, ki tartja az SVK órákat?

- Dumbledore.

- Na ne szívass! - emelte fel hangját csodálkozva az iker. - A vén csóka ismét katedrára állt? Hallod ezt, tesó - bökte oldalba George-ot.

- És mi pont ebből maradunk ki! - mondta a megbökött. - Muszáj valahogy rávennünk, hogy megünnepelje ezt az eseményt.

- Nézz rá...

- ... olyan szomorú...

- ... ahogy csak ül ott az asztalánál...

- ... és a tenyerére hajtott fejjel bámulja...

- ... hogy Piton körbe-körbe rohangászik és milliónyi pontot von le...

- ... a megfáradt, elkeseredett diákoktól...

- Kérjük fel táncolni - ugrottak fel egyszerre az ikrek, s elindultak az ősz igazgató felé.

Harry, Draco, Ron és Hermione vigyorogva figyelték az ikreket, ahogy lehengerlő stílusukkal megrohamozzák Dumbledore-t, aki láthatóan nem tudott nemet mondani a két fiú könyörgésének, s pár perc múlva már a parkett közepén ropták, időközben az undorodó képet vágó Pitont is bevonva a mókába.

- Te... tetete Harry... Te szerintem mi nem keveset, hanem sokat ittunk.. hikk...

- Faszságokat beszélsz! - kelt ki magából Harry, akinek nagyon nagy erőfeszítésébe került, hogy le ne dőljön a székről. - Freddie-ék négy üveg piát hoztak... de mi csak kettőt ittunk meg...

- Kettőt, baszd meg! De ketten!

- Nagyon igaz - bólogatott a griffendéles fiú, de olyan bőszen, hogy feje az asztalon koppant. - Ronci meg Hermi itt hagytak minket... kis szemetek... mentek izélni... méghogy friss levegőt akarnak szívni... pah...

- Tényleg, Harry... te dugtál már?

- Milyen értelemben?

- Hát dugtál-e már meg valakit? - próbálta Draco megtartani a saját fejét, több-kevesebb sikerrel.

- A tenyerem beleszámít?

- Potter! Malfoy! - csattant McGalagony hangja. - Mit keresnek még mindig itt?! A parti már majdnem két órája véget ért!

- Tényleg? - nézett a tanárnőre kacifántos szemekkel Draco.

- Ma... Maguk ittak? - kapott a szívéhez a nő.

- Persze - adott igazat neki Harry. - Kicsi korom óta csinálok olyat, hogy iszom. Először csak anyatejet, meg hülye teát próbáltak belém tuszkolni, pedig ha már akkor is ilyen finom whiskey-vel turbóztak volna fel, akkor már rég pokolra küldtem volna azt a szemét kígyófejű faszt! - csapott az asztalra vehemensen a fiú.

- Potter! Hogy beszél?! Ötven pont a griffendéltől!

- De tanárnő... Piton így is annyi pontot vont le ma este a háztól... igazán nem kellene ennyire szívtelennek lennie - keseredett neki Harry.

- Azonnal induljanak lefeküdni! - emelte fel hangját McGalagony, s szikrázó szemeivel erősítette meg parancsát.

- Ááh - nyögött fel Draco, mikor Harryvel beestek lakosztályuk ajtaján.

- Úúú - ámuldozott Harry, aki épp a szőke fiún feküdt. - Nem hittem volna, hogy ilyen izmos vagy.

- Én meg nem hittem volna, hogy ilyen nehéz vagy!

- Jah, bocsi.

- A négy közül melyik az én ágyam?

- Hülye vagy, Draco?! Hát nem látod, hogy hat ágy van?!

- Rohadt pia... Hát ezért láttam az ikrekből is kétszer kettőt...

Miután nagy nehezen felálltak, egymásnak támaszkodva indultak el a szobában.

- Te, Draco. Mondták már, hogy kurva jó illata van a hajadnak?

- Ez csak természetes. Az én hajam mindig jó illatú, elvégre Malfoy vagyok, és aki ilyen gyönyörű hajkoronával rendelkezik, mint én, az gondot is fordít rá.

- És azt mondták már, hogy egy beképzelt köcsög vagy?

- Ez csak természetes. Én mindig egy beképzelt köcsög vagyok, elvégre Malfoy vagyok, és aki ilyen nagy mértékű beképzeltséggel és köcsögséggel rendelkezik, mint én, az gondot is fordít rá.

- Nézd már - mutatott maguk elé Harry. - Egy ágy.

- Ez melyikünké?

- Gőzöm sincs. Nem tök mindegy?

- Nem.

- Már pedig én ma veled alszom, Malfoy.

- Hülye vagy? Minek?

- Mert rohadtul kívánlak - nyögte Harry, majd megpróbálta eltalálni szájával Dracóét. Ugyan először véletlenül az orrát sikerült a mardekáros ajkaira biggyesztenie, de miután kiküszöbölte ezt az apró kis problémát, már lágyan, óvatosan ízlelgették egymást.

Közben tovább lépdeltek, így Draco érezte, hogy lábai az ágynak ütköznek, s egy pillanattal később már a bútordarabon feküdt, testén Harry testével. Miután módszeresen levetkőztették egymást, a griffendéles fiú a szőke nyakába mélyesztette fogait.

- Mmm - morogta bele Harry a fülébe, miközben kezei már Draco derekát simogatták. - Rohadtul puha bőröd van... és... mmm... nagyon finom szád... és a hajad...

- Fogd már be, Harry - túrt bele a fekete hajba Draco. A szíve, az agya, s ezen kívül minden porcikája csak és kizárólag Harry körül forgott. Habár nem volt éppenséggel józan, valahol az elméjének mélyén tudta, hogy nem helyes, amit tesznek, s, hogy talán meg is fogják bánni, de nem érdekelte. Hogy is érdekelhette volna, mikor Harry épp a mellbimbóját nyalogatta körbe az ördögien ügyes, rózsaszín kis nyelvével, miközben ujjai már a combja belső felét kényeztették?

Draco képtelen volt mást tenni, mint markolászni a griffendéles fiú haját, és karmolni a hátának bőrét, miközben a vágy egyre jobban elhomályosította mindkettejük tekintetét.

Harry egyre lejjebb és lejjebb haladt ajkaival a szőke testén, míg végül a köldökénél megállt, s végtelenül lágyan harapdálni, szívogatni és nyalogatni kezdte azt.

- Aaah - nyögött fel Draco, s próbálta Harry fejét lejjebb nyomni, hátha ezzel továbbhaladásra bírhatja őt. De a fekete hajú fiú nem engedett a szőke kérésének, hanem lábai közé csúszva Draco combjainak belső felét kezdte kényeztetni az ajkaival, míg ujjaival csípőjét simogatta.

- Harry! - szűkölte Draco. - Kérlek! Kérlek!

Ebben a pillanatban a szőke fiú lehunyt szemmel, ökölbe szorított kézzel felkiáltott, ugyanis a griffendéles nemes egyszerűséggel megnyalta a heréit, majd mielőtt Draco akár csak egyetlen, elégedett hangot hallathatott volna, Harry ajkai közé vette kemény férfiasságát, s nyelvét a makkon körbejáratva szívogatni kezdte azt.

- Aaah! - Draco nem volt képes másra, csak nyögni és imádkozni, hogy ez a fantasztikus érzés még jó ideig eltartson, s ujjait még mindig Harry hajában tartva irányítani kezdte a fekete üstökű fiú fejének mozgását. Érezte, hogy egyre jobban dagad, elméje felett egy teljesen új, rózsaszínű, elmosódott világ vette át a hatalmat, amelyben nem voltak testek, arcok vagy kezek, csak Harry érintései a testén, ajkának játéka legérzékenyebb szervén, és szívének hangos dobbanásai.

Ám ekkor érezte, hogy egy ujj kezdi simogatni hátsó bejáratát. Egy pillanatra megrémült attól, hogy Harry mire is készül, de az érintés annyira óvatos, lágy, és féltő volt, hogy szinte azonnal elszállt minden aggodalma. Amikor az ujj néhány percnyi izgatás után beléhatolt, már nem akart mást, mint többet, és még többet belőle, miközben egyre hangosabban nyögött, arcáról és hajából folyt a veríték. Az ujjat még kettő követte, majd mielőtt Draco testében a gyönyör a tetőfokára hághatott volna, Harry levette száját a fiú férfiasságáról, s kihúzva ujjait feljebb csúszott, hogy megcsókolhassa.

- Ezt rohadtul meg fogjuk holnap bánni - suttogta Harry Draco szájába csók közben.

- Az álló fasznak nincs lelkiismerete - mondta Draco, majd néhány perccel később hagyta, hogy a griffendéles mérhetetlen óvatossággal belécsússzon. Pár pillanatra megfeszült teste a fájdalomtól, de Harry csókjai, érintései hamar feledteték vele azt, így a fekete hajú fiú lágyan mozogni kezdett benne. Mindkettejük ajkait hangos nyögések, sóhajok hagyták el, ahogy egyre inkább közeledtek a csúcs felé.

- Mehet gyorsabban? - lihegte Harry.

- Már épp kérni akartam - sóhajtotta Draco, majd mikor párja teljesítette mindkettejük testének kívánságát, a szőke akkorát nyögött, hogy Harry kénytelen volt száját az ajkaira tapasztani.

- Halkabban! Ezt még Dumbledore is meghallhatta volna.

- Teszek rá! Csak... aaah... én... aaah! Azt hiszem... oh... Harry! - kiáltott fel Draco, s a griffendéles fiúnak már csak arra volt ideje, hogy megfogja a szőke erekcióját, s alig mozgatta meg azon a bőrt, mikor a fehér, ragacsos folyadék beterítette mindkettejük mellkasát. Draco orgazmusának ereje hevesen összerántotta a fiú fenekének izmait, így Harry alig pár pillanat múlva követte a szőkét a gyönyör tengerének megnyugtató hullámaira.

Jó pár percig lihegtek egymást ölelve, majd Harry kicsúszott Dracóból, s miután mindkettejüket letisztogatta, figyelte, ahogy a kielégült fiú lassan az oldalára fordul, s elnyomja az álom. Mikor úgy tűnt, hogy Draco végleg és visszavonhatatlanul elaludt, Harry felkelt, és - bár még mindig kissé cikk-cakkos léptekkel - lefeküdt a saját ágyába. Ám a még mindig ébren lévő (alvást színlelő) mardekáros és az összezavarodott griffendéles még hajnalhasadáskor is azon imádkoztak, hogy a másik ne emlékezzen semmire a történtekből.

Frissítés várható: 1-2 napon belül :)