Cím: Hulló angyalok
Írta: Drachiss
Korhatár: 18 (cenzúrázatlan verzió)
Figyelmeztetések: slash, durva beszéd
Tartalom: Egy történet két fiúról, tele büszkeséggel, fájdalommal, nevetéssel, bohókás helyzetekkel és két szeretni vágyó szívvel, plusz olyan titkokkal, melyek hol fájdalmat, hol pedig mérhetetlen boldogságot szülnek.
17. fejezet - Csókok csókja
- Mi... Mit keresel te itt? - nyögte Draco, miközben értetlenül nézett az éppen párnáit paskolgató Harryre.
- Hogyhogy mit keresek itt? Itt lakom, ha nem tudnád... Csak nem ittál? - fordult a fiú felé Harry.
- De... mit... és hogy... Chang... a bokor... de minek? - mutogatott Draco felváltva Harryre, az ajtóra és önmagára.
- Nah jó, Malfoy, halljam, milyen drogot szedtél be - nézett nagyon komolyan a fiúra Harry, majd elindult felé. Csak mikor közelebb ért, akkor vette észre, hogy a szőke szeme könnyes.
- Draco! Mi történt? Te... sírtál?
- Oh... ööö... semmi, csak valami rohadt bogár belement a szemembe, mikor a kertben sétáltam.
- Ó - nézett az ablak felé Harry. - Gondolom Jessica végül vette a fáradtságot, és odament hozzád. Szerencsés vagy, tényleg nagyon szép lány.
- Mi a faszról beszélsz? Milyen Jessica?
- Cho unokahúga - sóhajtotta Harry. - Gondolom vele voltál mostanáig. Amikor kijöttünk a Nagyteremből Chóval, hogy megkeressük Jesst, a lány épp az egyik barátnőjével beszélgetett. Hallottam, hogy rólad volt szó, épp akkor tárgyalták ki, hogy hogyan kérjen fel táncolni téged.
- Állj, állj, állj, állj! Engem nem keresett meg semmiféle csaj!
- Nem? - fordult vissza Draco felé Harry, miközben a szíve hevesebben kezdett dobogni.
- Nem - mondta Draco, de érezte, hogy egy kis egyedüllétre van szüksége, ezért hozzátette: - Most elmegyek zuhanyozni, teljesen lefőttem abban a túlfűtött teremben.
Azzal a másik fiú válaszát meg sem várva betrappolt a fürdőszobába, majd mikor becsukódott mögötte az ajtó, nagyot sóhajtva ült le a kád szélére.
Ugyan nem igazán értette, hogy Harry miről beszélt, és, hogy ki lehet az a Jessica és mit akarhat tőle, de most nem is érdekelte, hisz majd szétvetette a boldogság, hogy nem Harry volt ott abban a bokorban Chóval. A kezei ismét remegni kezdtek, ám most nem az idegességtől, hanem az örömtől és a megkönnyebbüléstől. Képtelen lett volna szavakkal elmondani azt az érzést, mely most átjárta egész testét, megborzongatta érzékeit, s mérhetetlen boldogsággal töltötte el.
Majdnem fél órán át örömködött magában, majd visszatért a szobába, ahol már egyetlen lámpa sem égett. Először azt hitte, Harry alszik, ekkor azonban megpillantotta a fiú sziluettjét az ablak előtt, ahogy kifelé bámul a hó borította parkra.
- Csodás ez a havas táj, nem igaz? - kérdezte Harry szomorú hangon, hátra sem fordulva.
- De, de igen - helyeselt Draco, akinek a testét mindössze egyetlen törölköző fedte, s aki most értetlenül bámult a furcsán viselkedő Harryre.
- Tudod - folytatta a fekete hajú fiú -, azt hittem, ez a karácsonyom majd más lesz, mint az eddigiek. Reménykedtem, hogy idén már olyannal, vagy olyanokkal tölthetem ezt az ünnepet, akik szeretnek, és akik nekem is fontosak, de mint látszik, ez nem így lett.
- Miről beszélsz, Potter? - nézett rá tátott szájjal Draco. - Merlinre! Hisz itt voltak a barátaid, mi frászt akarsz még?
- Tudni, hogy milyen valakit igazán szeretni - mondta Harry nagyon komoly arccal az ablaknak.
Draco egy ideig megkövülten nézte a griffendéles őrlődését, majd közelebb sétált a fiúhoz.
- Fordulj felém, Potter.
Mikor Harry teljesítette Draco kérését, a szőke két lépéssel megszűntette a köztük lévő távolságot. Zavarbaejtően közel álltak egymáshoz, tekintetük szorosan összekapcsolódott, s nem kerülte el figyelmüket, hogy a másik egyre gyorsabban kezdte szedni a levegőt.
- Jól figyelj rám, Potter, mert csak egyszer mutatom meg - suttogta Draco, majd megtette azt, amire hetek óta vágyott: ujjaival megemelte Harry állát, s ajkait szorosan a másik fiúéra tapasztotta. Mindketten megborzongtak a rájuk törő kellemes érzésektől, amit a lágy, óvatos, érzéki csók váltott ki. Percekig kóstolgatták gyengéden egymás ajkát, mígnem Harry Draco mellkasára csúsztatta kezeit, s eltolta magától a szőke fiút.
- Ne - suttogta. - Hagyd abba.
Draco elhúzódott tőle, úgy nézett a szemébe. A zöld íriszekben csak úgy kavarogtak az érzelmek, a zavartól egészen a vágyig. Végül elfordult, az ágyához sétált, s lefeküdt rá. Úgy érezte, azzal, hogy Harry visszautasította, minden reménye a porba hullott.
- Miért? - Harry kérdése szinte széthasította az eddigi csendet.
- Nem tudom - hazudta Draco, majd arcát a párnájába fúrta. - Kellett.
- Kellett? Mi? Az, hogy szórakozz velem, ha már nőt nem kaptál ma este? - a griffendéles szavai tele voltak dühvel, s ez Dracót is haragra gerjesztette. Azonnal felült, s Harry felé fordult.
- Mi a fasz bajod van már megint?
- Semmi - mondta Harry, és olyan vehemensen dobta le magát az ágyára, hogy az majdnem leszakadt alatta.
- Oh, a semmi miatt hisztizel?
- Nem hisztizek!
- De igen! Olyan vagy, mint egy idióta picsa, akinek semmi sem jó!
- Én vagyok az, akinek semmi sem jó?! Te vagy az, akinek az ember hetek óta próbálja felhívni a figyelmét, mégsem veszel észre semmit!
- Mi van, Potter?!
- A nevem Harry! - ordította mostmár a Kis Túlélő. - És hagyjál békén, Malfoy, mert aludni szeretnék, nem a te süket dumádat hallgatni!
Draco egész egyszerűen le volt döbbenve. Harry elkeseredett hangja még mindig a fülében csengett: az ember hetek óta próbálja felhívni a figyelmét, mégsem veszel észre semmit! Nem értette Harryt, az egész helyzetet, túlságosan zavart és rémült volt ahhoz, hogy felfoghassa, mi történik körülötte. Ám azt képtelen volt megállni, hogy egy kérdés ki ne csússzon a száján:
- Emlékszel, mi történt Halloweenkor?
Pár pillanatig néma csend honolt, majd Harry hangját hallotta a másik ágyról.
- Ittunk, berúgtunk. Másra nem emlékszem.
Aznap éjjel míg Harryt a dühe, Dracót a könnyei altatták el...